* Alexandra szemszöge *
Egy mini szívrohamot kaptam, mikor azt éreztem, hogy az ajtó távolodik tőlem, és dőlök hátrafelé..., de szerencsére Zayn megmentett a puffanástól.
- Hoppá! - nevetett. Egy bizalom játékszerű pózban voltunk. Én nem nevettem vele együtt, pedig szoktam. Még abban a pozícióban voltunk, mikor észrevette, hogy nem nevetek vele együtt. Érezte, hogy itt baj van. Leültetett a földre. A fürdőbe ment, majd nemsoká' vissza is jött hozzám... csak egy alsóban volt. Gondoltam, hogy azért ment vissza, mert nem hozott magával semmit. Egyből levágtam, hogy le akart volna feküdni velem. A tenyerét az arcomon éreztem, amit megsimított -Alexa?
Felkaptam rá a tekintetem, éreztem, hogy még mindig lapul pár könnycsepp a szememben, úgyhogy pislogtam egyet, majd megtöröltem a szemem. Ráztam a fejem...
- Nincs semmi.
- Persze... mond! - nyaggatott.
Sokáig hallgattam, majd a kíváncsiskodó szempárral találtam szembe magam. Mindig a szememet akarta látni. Így hát feladtam magam.
- Ok. - egy mély levegőt vettem, amit ki is fújtam magamból, és kezdtem is - Nem akarlak megcsalni, tudod? Azt hittem, hogy megbántottalak és...
- Arra célzol, hogy szakítanék veled? -komor arccal nézett a föld felé, arcáról lefagyott a mosoly.
Én enyhén bólintottam, majd ismét könnybe lábadt a szemem, a számat összeszorítottam, és úgy néztem a földre. Nem akartam, hogy így lásson. A torkom összeszorult, a gyomrom meg összerándult. Az arcomon éreztem, hogy pár könnycsepp végig fut az rajta, és leesik, lecsöppen.
Az állam alá tette a kezét, majd ujjaival megemelte a fejem, hogy legyen szemkontaktus köztünk.
- Hé! Nem szakítunk oké? Vagy szeretnél? - itt nyelt. Láttam a torkán, mikor nyelt egyet.
- Nem! - vágtam rá - Zayn... -közelebb hajoltam hozzá-...szeretlek. -majd megcsókoltam, mire Ő vissza csókolt. A hátamat fogta meg, majd lassan dőltünk hátra. Óvatosan bánt velem, tudta, hogy mennyire törékeny vagyok. Hosszasan tartott a csókunk.
* Harry szemszöge *
Alexa ölelésében érzem magam jól igazán. Nem tudom miért, de nagyon szeretem ezt a lányt. De mint egy tesót... végül is mondhatom azt, hogy ő a húgom, vagy a nővérem. Egy testvér. Tulajdonságilag van benne egy kicsi Liam, aki mindig szorgoskodik... egy kicsi Louis, aki mindig őrült, és napra kész. Ott van még benne egy kicsi Niall, aki szeret kajálni, meg egy kicsi Zayn, aki ravasz... meg persze egy kicsi én, épp olyan lökött. Áttudja érezni a dolgaimat. Nyíltan és őszintén tudom közölni, ő a kicsi mi, azaz ő a kicsi One Direction.
- Köszönöm. - mondtam ölelésünk közben.
Eleresztettük egymást, majd láttam rajta, hogy nem érti- Köszönöm, hogy segítettél.
A szemébe néztem, majd egy széles mosolyt csalt ki belőlem az a "Mi van?" nézése. Gondolkoztam még azon is, hogy elmondjam neki..; tetszik egy lány. Joanna Starberg (akit megnézhettek a "SZEREPLŐK" oldalon) a neve, barna a szeme. Haja hosszú, és göndör, az is barna színű. A mosolyától taglózódtam le teljesen.
Az ágyon ülve beszélgetni kezdtünk, majd -én sem tudom hogyan- megcsikiztem a lábát, amire felnevetett, és
elrántotta a lábát. Mosolyom ismét nagyra nyílt. Ismét megcsikiztem, de most direkt, és szenvedett a röhögéstől.
- Ne! -mondta- Hagyd már abba! - és nevetett tovább.
Ekkor hallottam meg egy ajtónyitódást, mikor hátra néztem ott láttam Zaynt.
- Mi folyik itt? -tette fel a kérdést.
Ebben a pillanatban hagytam békén a lányt, és szálltam le róla. A fotelba ültem, és néztem, de majdnem elnevettem magam.
Csak egymásra néztünk. Össze mosolyogtunk, és jobban véltem, ha most inkább elmegyek.
Zayn a szemével végig követett, és kiléptem az ajtón.
Ajtón kívül ismét mosolyogni kezdtem a folyosón. A telefonomat kutattam a zsebemben, amit meg is találtam, és Lexnek írtam egy SMS-t a lányról, akit megismertem.
Felmentem a szobámba.
Lehuppantam az ágyra, és a telefonomra néztem, nem-e kaptam válaszüzenetet. De nem. A laptopért nyúltam, majd a Twitter-re mentem fel. Arra gondoltam, hogy tweetcam-elek egyet.
Be is kapcsoltam, majd intettem a kamerának.
Jó érzés, hogy rajongók sokasága néz, és számít arra, hogy felmész, és rájuk írsz... ami nem nagyon történik meg. De több rajongót látok, akik "imádó" leveleket írnak. Persze van olyan is, akik követnek téged, de még is utálkoznak. Ezek közt olyan kifejezéseket olvasok, hpgy bunkó vagyok, nagyképű... megemlítették még azt is, hogy rajongók közül válogatok, hogy majd lefektethessem őket.
Nem értem ezeket. Azért szitkozódnak, ami nem is vagyok. Nem kell mindig a médiának, és a sajtónak hinni. Össze vagdossák a riportokat, vagy egy egyszerű, ámbár kamu sztorit kitalálva keserítik meg az ember életét. Mikor újságban látom, miket irkálnak rólam... nevetek. A hazugságot minden ember elhiszi.
Ezeknek az utáló, ámbár engem követő embereknek nem írtam vissza. Nem is foglalkozom velük. Elmegy a szemem előtt, mint ha csak egy folt lenne. Sokszor gondolkoztam már ezen. Azon is gondolkodtam, hogy ha utálnak, akkor miért követnek? Hülyék...
Este kilenckor -persze már rég befejezve a tweetcam-et- kapcsoltam ki a gépet, már almos voltam. De nem aludtam. Az előző elméletet írtam le, és még pár dolgot egy lapra. Ezt írják ki cikkekben! Ne a hazugságot!
Minden este ezt csinálom, ha valami aggaszt. Amíg nem írom le, addig nem alszom el.
* Kristi szemszöge *
"Mit kéne csinálni?" - tettem fel magamban a kérdést teljes unatkozásom közepette- "Habár az anyagot átnézhetném..., hogy legalább én értsem. Jobban tudnánk tanulni Alexával." -úgy döntöttem, hogy tanulok.
A matekot átnéztem, valamennyire értem, de nem teljesen. Aztán az angol... az a dög unalom. Utálom! Ott van még a biosz. Ezt a tantárgyat szeretem, és Lex is azt mondta, hogy jól tud rajta puskázni.
- Szia! - nyitott be az ajtón Niall.
- Hali! - intettem neki, majd visszanéztem a könyvre.
- Mi jót csinálsz? - ismét ránéztem, és a dzsekijét, meg a kulcsát rakta le a kanapéra.
- Inkább mi rosszat... - kínosan felnevettem, így javítva ki a srácot. - Ments meg!
A könyveket és a jegyzeteket odébb toltam, és lehajtottam a fejem. Hason feküdtem az ágyon. A szőkeség elrakta mellőlem és a körülöttem lévő fárasztó dolgokat, majd lehuppant az ágyra.
- Kristi?
- Ez a nevem, ne koptasd. - mormoltam, nem biztos, hogy hallotta, mert ugye a fejem le volt hajtva...
- Eljössz velem valamerre? - hangzott el a kérdés.
Felemeltem a fejem, majd mosollyal az arcomon kitágult pupillákkal -mint aki beszívott volna- néztem rá, amire ő nevetni kezdett. Megjátszva esett le az ágyról.
- Hova szeretnél vinni? -könyékre támaszkodva néztem a hempergő Niallt.
- Megnézhetnék egy filmet, vagy inkább...
- KAJA!- vágtam rá.
Kajás vagyok, úgy mint Niall. Nagyon remélem, hogy vacsizni visz.
- Én sétára gondoltam, de jó lesz a kaja is. - mosolygott.
Felálltam az ágyról, majd összeszedtem magam egy kicsit, ami alatt ruha igazítást és hajfésülést értek.
- Mikor megyünk? -érdeklődtem.
- Nemsokára.
Bólintottam, és halkan mondtam; -Jó!
Kb. 1/2, vagy 3/4 óra kellett ahhoz, hogy rendbe szedjem magam... szebb ruha, a hajammal kezdeni valamit. Nem akarok valami nagyon elegáns lenni, szóval csak egy fekete szemceruzát használtam, majd barna szemfestéket. Ajkamra halovány vörös rúzst tettem. Még a kis táskámat kotortam elő, amibe a telefonomat, és biztonság esetén a pénztárcámat tettem.
- Mehetünk! -álltam a kiöltözött -nem öltönyre gondolok- szöszi mellett útra készen.
* Zayn szemszöge *
A szokásos esti tevékenységeimet végeztem el. Alexa csatlakozott közben hozzám. A tükörben a lány vicces arcokat vágott, amin én nevetni kezdtem.
Fél óra alatt mindennel végeztünk.
Alexandra pucéran mászkálgatott a két szoba között, az ajkamba haraptam, s néztem a tevékenységeit. "Nem érdekel! Én már rá csapok." Egy bokszerben mentem mögé halkan, hogy megijesszem. Sikerült. Nevetni kezdtünk, majd én átkaroltam. A nyakát csókolgattam, a kezem feljebb csúsztattam. Minél feljebb, annál jobb! A karomat már a hasánál lefogta, tudta mire készülök.
Kezét fogva fordítottam magammal szemben, hogy lássam gyönyörű arcát. Az ajkai felé közelítettem a sajátom, amit hamar meg is találtam. A hátát fogtam, így közelebb húzva magamhoz. Egy pillanatra elszakadtunk egymástól, én megemeltem, és az ágyra fektettem. Ráfeküdtem a lányra, és már engedte amit az előbb nem. A száját elhagyva mentem lejjebb és lejjebb. Először a nyakát, utána a mellét, majd a pocakját hintettem be apró csókokkal. Lejjebb csúsztam. Felnéztem, hogy minden oké-e, és csak vigyorgott. Nem kaptam tőle semmi választ, úgyhogy bele kezdtem. Kuncogni kezdett, majd hozzászokott a helyzethez.
Fordult a kocka. Most ő feküdt rajtam, és ő kényeztetett. Ő is olyan lassan ment végig minden testrészemen, mint én az övéin. A bokszert lehúzta rólam, majd bele kezdett. Kissé kínos volt az elején, de aztán már kezdtem élvezni. Mielőtt felültem az ágyon és az ölembe ültettem elővettem egy óvszert és felhúztam. Fől-le mozgott, és ha kellett, mozgattam én őt.
Élvezetes volt az egész. Gondolom, hogy neki is tetszett a dolog. Egymás mellett fekve, fújtatva lélegeztünk, s néztük a plafont.
A kotont kidobtam, majd kezet mostam. Mikor visszamentem a szobába Alexa már rég aludt. Olyan édesen szendergett, nem bírtam ki állni, hogy ne mosolyodjak el. Az ágyon normálisabban és kényelmesebben helyeztem el, majd betakartam. Egy esti puszit még kapott tőlem. És igen. Pucéran aludt. Amiért ő is így alszik, én is így fogok.
Lefeküdtem, majd betakaróztam, lehunytam a szemem, és már aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése