* Kristi szemszöge *
Niall kinyitotta nekem az ajtót, én bólintottam neki egyet biztatóan, a karomat az övébe kulcsoltam, és így léptem ki az ajtón. A lift felé vettük az irányt.
A mozgó szerkezetből kilépve vettük az irányt az ajtó felé. Hosszú lépdelés után az ajtó előtt álltunk. Arra vártunk, hogy kinyíljon. De nem nyílt.
- Mi van? -nevetek.
A szőkeség mellettem rázza a fejét, majd közben ő is röhög.
Végül is megoldottuk, mert volt egy másik kijárat, ami normális kilincses ajtó, és nem mozgó ajtó.
A szálloda előtt vagy ezer rajongó. Úr isten. Ne már. A táskámat -ami nem takart valami sok mindent, max az arcom egy részét- oldalra fordítva tartom az arcom előtt. Legalább nem keresnek meg, és küldenek utálkozó üzeneteket... legalább.
Hosszú várakozás, és autogram, fotózkodás után Niall kocsijához értünk. Én az arcomat közben takargattam elég rendesen, hogy ne lássanak meg. Hallottam az egyik rajongó lánytól, hogy kérdezi az ír manótól, hogy ki vagyok. Ő csak annyit mondott, hogy egy barátja. Végül is, csak az vagyok neki. Egy ideig. Asszem... ha nem változtat rajta.
A kocsit egy kattanással kinyitotta, majd az ajtót nyitotta nekem, udvariasan. Beszálltam, leültem az ülésre, bekötöttem a biztonsági övet. Niall hamar beszállt, majd ő is bekötötte magát.
Egy nagy levegőt vettem az orromon keresztül. Niall szaga járta be az egész jármű belterét. Mosolyra nyitottam a szám, majd a srácra néztem, aki rám.
- Mi az? -nevet.
A fejemet rázom.
- Semmi. Pasi szag van. -mosolygok.
A srác egy pöccentésre beindította a kocsit. A GPS-be beírta a helyszínt, ahova el akar vinni. El is indultunk.
A kocsi ajtót kinyitotta ismét. A sajátját. Pislogtam párat, hogy rólam megfelejtkezett. Kicsatoltam a biztonsági övet, majd az ajtót nyitottam ki. A hideg szél csapta meg az arcom. Összerándultam, mivel kirázott a hideg. A karomat dörzsölgettem, majd gyors léptekkel közelítettem az étterem ajtaja felé.
A szőkeség -most- kinyitotta a vendéglő ajtaját, amin beléptem. Az a jó erős 20-22°C. Ezt szeretem én, és ezt szereti a testem.
Niall egy pultnál álló emberkéhez ment.
- Foglalásunk van Horan névre. -mondta a manusnak.
- Horan... Horan. -ismételgette az ujját végighúzva a lapon- Horan...-közben lapozott egyet- Horan... á megvan! -mosolygott egyet, a kezével beintett minket. Az asztalunkhoz vezetett, egy nem eldugott helyre. Na jó. Azért nem olyan nem eldugott az a hely. Legalább se' az ablaknál, se' az étterem kellős közepén vagyunk. Ennek örülök. Egy csupasz piros fal melletti asztal foglalásunk van. "Foglalás?" -csak most eszméltem. "Ő eredetileg is ide akart hozni? A kis sunyi.". Összeszorítottam a a szemeim, majd úgy fürkésztem a srác arcvonásait.
A pincér csaj étlapokkal a kezével jött oda hozzánk. Először az én kezembe, majd a szőkeség kezébe nyomta azt. Mosolygott, majd megakadt a szeme Niallen, aki nem a lányt nézte, hanem az étlapot vizsgálta. A lábammal meg rúgtam a fiú lábát.
- Áu! -szisszent fel, majd vette a lapot. A szemeimmel mutattam a lány felé. -Niall Horan. -köszönt, majd felállt az asztaltól, és megölelte.
- Abby Morgan -mondta a lány reszkető hangon-, kérhetek egy autogramot? -mosolygott, majd egy lapot tartott Niall felé. A srác gyorst aláírta, majd elköszöntek egymástól. A lány még egy pillanatig élvezte, ami történt vele, majd rám pillantott.
- Bocsi, én Kristi Duncan vagyok. -nyújtottam a kezem mosolygásom közben.
- Abby Morgan. -kezet rázott velem- Te vagy Niall barátnője?
- Ó, nem, dehogy is! Csak barátok vagyunk. -kínosan mosolyogtam.
- Kérlek ne szólj senkinek. Nem akarom, hogy felforgassák az életét. -szólt közbe a szőkeség.
- Lakat a számon. -az ujját a szájára helyezte, majd mosolyogni kezdett. De nem gonosz vigyor jelent meg az arcán, hanem boldog vigyor.
A lány elment, én meg visszaültem az asztalhoz. Bújtam az étlapot, nem tudtam, hogy mit egyek. Először salátát akartam enni halfilével, de aztán megakadt a szemem a finom Cordon Bleu-n. Olyan íncsiklandó az az étel. Vacilláltam a két kaja között, majd Niallre néztem.
- Te mit eszel? -kérdeztem.
- Sült Steaket rizzsel. -válaszolta- Te?
- Nem tudom még. Mit egyek? -húztam el a szám- Cordon Bleu, vagy Saláta halfilével? -tettem fel a fogós kérdést.
- Nekem teljesen mindegy. Ha akarod, akkor mindkettőt megrendelheted. -mosolygott.
Visszanéztem a lapra, majd újból, és újból átolvastam. Mindig azon a két ételen akadt meg a szemem. A Cordon Bleu-t imádom, csak este nem nagyon szeretek enni húst. A Saláta halfilével az meg finom. Ááá.
Visszajött a pincércsaj, az étlapokat elvette.
- Milyen italokat kértek? -kérdezte.
- Én csak narancslevet kérnék. -válaszoltam- Niall?
- Nekem is. -mondta.
Felírta a jegyzettömbbe.
- Még valami?
- Ő. Akkor kérnénk az ételeket is. Én Steaket kérnék rizzsel.
- Én pedig salátát kérnék halfilével. -adtam le a rendelést.
- Mikor lesz a következő koncert? -érdeklődtem, hogy ne legyen csend.
- Holnap lesz színpadpróbánk, és akkor holnap után következne a következő koncert. -válaszolt- Erre a koncertre eljöttök?
- Ha holnap megtanulunk addig, amíg ti próbáltok, akkor talán. Vagy ha holnap végig tanuljuk az egész napot, talán. -vigyorogtam.
- Jó lenne, ha eljönnétek. Múltkor is Liam csinált képet az egész koncertről, amit fel tett Instagramra. Olyan nincs, amin mi a színpadon vagyunk. Érted, hogy értem?
- Értem. -bólintottam- Alexa azt mondta, hogy majd az utolsóra menjünk el, mert ha az összes koncertet végig üljük, meg fogunk titeket unni. -nevetni kezdtem.
- Aha. -ő is nevetett.
Fél órán át beszélgettünk még az élet nagy fortélyairól, meg, hogy kiskorunkban miket akartunk elérni, aztán ki is hozták nekünk a kaját.
- Köszönjük. -mondtam.
Megfogtam a villám, és belekezdtem a falatozásomba. Mikor már majdnem a számban volt az étel egyszer csak megakadtam. Niall látványán. Arra gondoltam, hogy csak tömi magába az ételt. Pedig nem. Szép rendezetten, és jól neveltem vagdalta fel csíkokra a húst.
- Mi az? -mosolygott, miközben felnézett rám.
- Nem így képzeltem el ezt az egészet. Persze nem rossz értelemben gondoltam. Csak azt hittem, hogy tömni fogod magadba a tányéron lévő Steaket.
- Szeretnéd ha zabálnám? -nevetett.
- Ja, nem! Csak meglepődtem, hogy ilyen rendes vagy. A srácok sokkal máshogyan írtak le téged.
- Rendesek... az én tesóim.
- Meg az enyém. -a kezem a kezére tettem, majd rámosolyogtam. -De most már együnk, mert éhes vagyok!
Elfogyasztottuk a falatokat. Niall úgy néz ki, mint ha részeg lenne. Neki a kaja a pia? :D
A srác kifizette a kaját, amíg én a mosdóban voltam. A tükör előtt álltam, és bambultam. Bámultam magam a tükörben. Mintha nem én lennék. Sokkal máshogyabban érzem magam. De csak most. Mintha teljesen más lennék. De őszintén. A gyomromban röpdösnek a pillangók. Fel vagyok dobva.
Kiléptem a mosdó ajtón, az ír manó sehol. "Biztos kint vár a kocsinál"- így hát fogtam magam, elköszöntem, majd kimentem Niall kocsijához. Ott várt engem. Hűvös volt az idő, már este, így összerezzentem. Kirázott a hideg. Ezt a srác észrevette, majd levéve magáról a pulcsit, rámerítette, majd a vállamnál átölelt. Udvariasan kinyitotta nekem a kocsiajtót, beszálltam. Mosollyal követtem végig a srác tettét. Teljesen elvarázsolt. A kocsi előtt megállt, és a párás szélvédőre egy szívet rajzolt, ami el is tűnt, de mosolyogni kezdtem. Majd a kocsiajtó mellett is megállt, és onnan mutatott nekem egy szívet. Én a levegőbe tátogtam egy "I love you!"-t, amire mindketten nevetni kezdtünk, majd végül beszállt a kocsiba. Végre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése