* Kristi szemszöge *
Niall kinyitotta nekem az ajtót, én bólintottam neki egyet biztatóan, a karomat az övébe kulcsoltam, és így léptem ki az ajtón. A lift felé vettük az irányt.
A mozgó szerkezetből kilépve vettük az irányt az ajtó felé. Hosszú lépdelés után az ajtó előtt álltunk. Arra vártunk, hogy kinyíljon. De nem nyílt.
- Mi van? -nevetek.
A szőkeség mellettem rázza a fejét, majd közben ő is röhög.
Végül is megoldottuk, mert volt egy másik kijárat, ami normális kilincses ajtó, és nem mozgó ajtó.
A szálloda előtt vagy ezer rajongó. Úr isten. Ne már. A táskámat -ami nem takart valami sok mindent, max az arcom egy részét- oldalra fordítva tartom az arcom előtt. Legalább nem keresnek meg, és küldenek utálkozó üzeneteket... legalább.
Hosszú várakozás, és autogram, fotózkodás után Niall kocsijához értünk. Én az arcomat közben takargattam elég rendesen, hogy ne lássanak meg. Hallottam az egyik rajongó lánytól, hogy kérdezi az ír manótól, hogy ki vagyok. Ő csak annyit mondott, hogy egy barátja. Végül is, csak az vagyok neki. Egy ideig. Asszem... ha nem változtat rajta.
A kocsit egy kattanással kinyitotta, majd az ajtót nyitotta nekem, udvariasan. Beszálltam, leültem az ülésre, bekötöttem a biztonsági övet. Niall hamar beszállt, majd ő is bekötötte magát.
Egy nagy levegőt vettem az orromon keresztül. Niall szaga járta be az egész jármű belterét. Mosolyra nyitottam a szám, majd a srácra néztem, aki rám.
- Mi az? -nevet.
A fejemet rázom.
- Semmi. Pasi szag van. -mosolygok.
A srác egy pöccentésre beindította a kocsit. A GPS-be beírta a helyszínt, ahova el akar vinni. El is indultunk.
A kocsi ajtót kinyitotta ismét. A sajátját. Pislogtam párat, hogy rólam megfelejtkezett. Kicsatoltam a biztonsági övet, majd az ajtót nyitottam ki. A hideg szél csapta meg az arcom. Összerándultam, mivel kirázott a hideg. A karomat dörzsölgettem, majd gyors léptekkel közelítettem az étterem ajtaja felé.
A szőkeség -most- kinyitotta a vendéglő ajtaját, amin beléptem. Az a jó erős 20-22°C. Ezt szeretem én, és ezt szereti a testem.
Niall egy pultnál álló emberkéhez ment.
- Foglalásunk van Horan névre. -mondta a manusnak.
- Horan... Horan. -ismételgette az ujját végighúzva a lapon- Horan...-közben lapozott egyet- Horan... á megvan! -mosolygott egyet, a kezével beintett minket. Az asztalunkhoz vezetett, egy nem eldugott helyre. Na jó. Azért nem olyan nem eldugott az a hely. Legalább se' az ablaknál, se' az étterem kellős közepén vagyunk. Ennek örülök. Egy csupasz piros fal melletti asztal foglalásunk van. "Foglalás?" -csak most eszméltem. "Ő eredetileg is ide akart hozni? A kis sunyi.". Összeszorítottam a a szemeim, majd úgy fürkésztem a srác arcvonásait.
A pincér csaj étlapokkal a kezével jött oda hozzánk. Először az én kezembe, majd a szőkeség kezébe nyomta azt. Mosolygott, majd megakadt a szeme Niallen, aki nem a lányt nézte, hanem az étlapot vizsgálta. A lábammal meg rúgtam a fiú lábát.
- Áu! -szisszent fel, majd vette a lapot. A szemeimmel mutattam a lány felé. -Niall Horan. -köszönt, majd felállt az asztaltól, és megölelte.
- Abby Morgan -mondta a lány reszkető hangon-, kérhetek egy autogramot? -mosolygott, majd egy lapot tartott Niall felé. A srác gyorst aláírta, majd elköszöntek egymástól. A lány még egy pillanatig élvezte, ami történt vele, majd rám pillantott.
- Bocsi, én Kristi Duncan vagyok. -nyújtottam a kezem mosolygásom közben.
- Abby Morgan. -kezet rázott velem- Te vagy Niall barátnője?
- Ó, nem, dehogy is! Csak barátok vagyunk. -kínosan mosolyogtam.
- Kérlek ne szólj senkinek. Nem akarom, hogy felforgassák az életét. -szólt közbe a szőkeség.
- Lakat a számon. -az ujját a szájára helyezte, majd mosolyogni kezdett. De nem gonosz vigyor jelent meg az arcán, hanem boldog vigyor.
A lány elment, én meg visszaültem az asztalhoz. Bújtam az étlapot, nem tudtam, hogy mit egyek. Először salátát akartam enni halfilével, de aztán megakadt a szemem a finom Cordon Bleu-n. Olyan íncsiklandó az az étel. Vacilláltam a két kaja között, majd Niallre néztem.
- Te mit eszel? -kérdeztem.
- Sült Steaket rizzsel. -válaszolta- Te?
- Nem tudom még. Mit egyek? -húztam el a szám- Cordon Bleu, vagy Saláta halfilével? -tettem fel a fogós kérdést.
- Nekem teljesen mindegy. Ha akarod, akkor mindkettőt megrendelheted. -mosolygott.
Visszanéztem a lapra, majd újból, és újból átolvastam. Mindig azon a két ételen akadt meg a szemem. A Cordon Bleu-t imádom, csak este nem nagyon szeretek enni húst. A Saláta halfilével az meg finom. Ááá.
Visszajött a pincércsaj, az étlapokat elvette.
- Milyen italokat kértek? -kérdezte.
- Én csak narancslevet kérnék. -válaszoltam- Niall?
- Nekem is. -mondta.
Felírta a jegyzettömbbe.
- Még valami?
- Ő. Akkor kérnénk az ételeket is. Én Steaket kérnék rizzsel.
- Én pedig salátát kérnék halfilével. -adtam le a rendelést.
- Mikor lesz a következő koncert? -érdeklődtem, hogy ne legyen csend.
- Holnap lesz színpadpróbánk, és akkor holnap után következne a következő koncert. -válaszolt- Erre a koncertre eljöttök?
- Ha holnap megtanulunk addig, amíg ti próbáltok, akkor talán. Vagy ha holnap végig tanuljuk az egész napot, talán. -vigyorogtam.
- Jó lenne, ha eljönnétek. Múltkor is Liam csinált képet az egész koncertről, amit fel tett Instagramra. Olyan nincs, amin mi a színpadon vagyunk. Érted, hogy értem?
- Értem. -bólintottam- Alexa azt mondta, hogy majd az utolsóra menjünk el, mert ha az összes koncertet végig üljük, meg fogunk titeket unni. -nevetni kezdtem.
- Aha. -ő is nevetett.
Fél órán át beszélgettünk még az élet nagy fortélyairól, meg, hogy kiskorunkban miket akartunk elérni, aztán ki is hozták nekünk a kaját.
- Köszönjük. -mondtam.
Megfogtam a villám, és belekezdtem a falatozásomba. Mikor már majdnem a számban volt az étel egyszer csak megakadtam. Niall látványán. Arra gondoltam, hogy csak tömi magába az ételt. Pedig nem. Szép rendezetten, és jól neveltem vagdalta fel csíkokra a húst.
- Mi az? -mosolygott, miközben felnézett rám.
- Nem így képzeltem el ezt az egészet. Persze nem rossz értelemben gondoltam. Csak azt hittem, hogy tömni fogod magadba a tányéron lévő Steaket.
- Szeretnéd ha zabálnám? -nevetett.
- Ja, nem! Csak meglepődtem, hogy ilyen rendes vagy. A srácok sokkal máshogyan írtak le téged.
- Rendesek... az én tesóim.
- Meg az enyém. -a kezem a kezére tettem, majd rámosolyogtam. -De most már együnk, mert éhes vagyok!
Elfogyasztottuk a falatokat. Niall úgy néz ki, mint ha részeg lenne. Neki a kaja a pia? :D
A srác kifizette a kaját, amíg én a mosdóban voltam. A tükör előtt álltam, és bambultam. Bámultam magam a tükörben. Mintha nem én lennék. Sokkal máshogyabban érzem magam. De csak most. Mintha teljesen más lennék. De őszintén. A gyomromban röpdösnek a pillangók. Fel vagyok dobva.
Kiléptem a mosdó ajtón, az ír manó sehol. "Biztos kint vár a kocsinál"- így hát fogtam magam, elköszöntem, majd kimentem Niall kocsijához. Ott várt engem. Hűvös volt az idő, már este, így összerezzentem. Kirázott a hideg. Ezt a srác észrevette, majd levéve magáról a pulcsit, rámerítette, majd a vállamnál átölelt. Udvariasan kinyitotta nekem a kocsiajtót, beszálltam. Mosollyal követtem végig a srác tettét. Teljesen elvarázsolt. A kocsi előtt megállt, és a párás szélvédőre egy szívet rajzolt, ami el is tűnt, de mosolyogni kezdtem. Majd a kocsiajtó mellett is megállt, és onnan mutatott nekem egy szívet. Én a levegőbe tátogtam egy "I love you!"-t, amire mindketten nevetni kezdtünk, majd végül beszállt a kocsiba. Végre!
2013. május 28., kedd
2013. május 24., péntek
Alexa&Zayn, Kristi&Niall [Első fejezet, Kilencedik rész]
* Alexandra szemszöge *
Egy mini szívrohamot kaptam, mikor azt éreztem, hogy az ajtó távolodik tőlem, és dőlök hátrafelé..., de szerencsére Zayn megmentett a puffanástól.
- Hoppá! - nevetett. Egy bizalom játékszerű pózban voltunk. Én nem nevettem vele együtt, pedig szoktam. Még abban a pozícióban voltunk, mikor észrevette, hogy nem nevetek vele együtt. Érezte, hogy itt baj van. Leültetett a földre. A fürdőbe ment, majd nemsoká' vissza is jött hozzám... csak egy alsóban volt. Gondoltam, hogy azért ment vissza, mert nem hozott magával semmit. Egyből levágtam, hogy le akart volna feküdni velem. A tenyerét az arcomon éreztem, amit megsimított -Alexa?
Felkaptam rá a tekintetem, éreztem, hogy még mindig lapul pár könnycsepp a szememben, úgyhogy pislogtam egyet, majd megtöröltem a szemem. Ráztam a fejem...
- Nincs semmi.
- Persze... mond! - nyaggatott.
Sokáig hallgattam, majd a kíváncsiskodó szempárral találtam szembe magam. Mindig a szememet akarta látni. Így hát feladtam magam.
- Ok. - egy mély levegőt vettem, amit ki is fújtam magamból, és kezdtem is - Nem akarlak megcsalni, tudod? Azt hittem, hogy megbántottalak és...
- Arra célzol, hogy szakítanék veled? -komor arccal nézett a föld felé, arcáról lefagyott a mosoly.
Én enyhén bólintottam, majd ismét könnybe lábadt a szemem, a számat összeszorítottam, és úgy néztem a földre. Nem akartam, hogy így lásson. A torkom összeszorult, a gyomrom meg összerándult. Az arcomon éreztem, hogy pár könnycsepp végig fut az rajta, és leesik, lecsöppen.
Az állam alá tette a kezét, majd ujjaival megemelte a fejem, hogy legyen szemkontaktus köztünk.
- Hé! Nem szakítunk oké? Vagy szeretnél? - itt nyelt. Láttam a torkán, mikor nyelt egyet.
- Nem! - vágtam rá - Zayn... -közelebb hajoltam hozzá-...szeretlek. -majd megcsókoltam, mire Ő vissza csókolt. A hátamat fogta meg, majd lassan dőltünk hátra. Óvatosan bánt velem, tudta, hogy mennyire törékeny vagyok. Hosszasan tartott a csókunk.
* Harry szemszöge *
Alexa ölelésében érzem magam jól igazán. Nem tudom miért, de nagyon szeretem ezt a lányt. De mint egy tesót... végül is mondhatom azt, hogy ő a húgom, vagy a nővérem. Egy testvér. Tulajdonságilag van benne egy kicsi Liam, aki mindig szorgoskodik... egy kicsi Louis, aki mindig őrült, és napra kész. Ott van még benne egy kicsi Niall, aki szeret kajálni, meg egy kicsi Zayn, aki ravasz... meg persze egy kicsi én, épp olyan lökött. Áttudja érezni a dolgaimat. Nyíltan és őszintén tudom közölni, ő a kicsi mi, azaz ő a kicsi One Direction.
- Köszönöm. - mondtam ölelésünk közben.
Eleresztettük egymást, majd láttam rajta, hogy nem érti- Köszönöm, hogy segítettél.
A szemébe néztem, majd egy széles mosolyt csalt ki belőlem az a "Mi van?" nézése. Gondolkoztam még azon is, hogy elmondjam neki..; tetszik egy lány. Joanna Starberg (akit megnézhettek a "SZEREPLŐK" oldalon) a neve, barna a szeme. Haja hosszú, és göndör, az is barna színű. A mosolyától taglózódtam le teljesen.
Az ágyon ülve beszélgetni kezdtünk, majd -én sem tudom hogyan- megcsikiztem a lábát, amire felnevetett, és
elrántotta a lábát. Mosolyom ismét nagyra nyílt. Ismét megcsikiztem, de most direkt, és szenvedett a röhögéstől.
- Ne! -mondta- Hagyd már abba! - és nevetett tovább.
Ekkor hallottam meg egy ajtónyitódást, mikor hátra néztem ott láttam Zaynt.
- Mi folyik itt? -tette fel a kérdést.
Ebben a pillanatban hagytam békén a lányt, és szálltam le róla. A fotelba ültem, és néztem, de majdnem elnevettem magam.
Csak egymásra néztünk. Össze mosolyogtunk, és jobban véltem, ha most inkább elmegyek.
Zayn a szemével végig követett, és kiléptem az ajtón.
Ajtón kívül ismét mosolyogni kezdtem a folyosón. A telefonomat kutattam a zsebemben, amit meg is találtam, és Lexnek írtam egy SMS-t a lányról, akit megismertem.
Felmentem a szobámba.
Lehuppantam az ágyra, és a telefonomra néztem, nem-e kaptam válaszüzenetet. De nem. A laptopért nyúltam, majd a Twitter-re mentem fel. Arra gondoltam, hogy tweetcam-elek egyet.
Be is kapcsoltam, majd intettem a kamerának.
Jó érzés, hogy rajongók sokasága néz, és számít arra, hogy felmész, és rájuk írsz... ami nem nagyon történik meg. De több rajongót látok, akik "imádó" leveleket írnak. Persze van olyan is, akik követnek téged, de még is utálkoznak. Ezek közt olyan kifejezéseket olvasok, hpgy bunkó vagyok, nagyképű... megemlítették még azt is, hogy rajongók közül válogatok, hogy majd lefektethessem őket.
Nem értem ezeket. Azért szitkozódnak, ami nem is vagyok. Nem kell mindig a médiának, és a sajtónak hinni. Össze vagdossák a riportokat, vagy egy egyszerű, ámbár kamu sztorit kitalálva keserítik meg az ember életét. Mikor újságban látom, miket irkálnak rólam... nevetek. A hazugságot minden ember elhiszi.
Ezeknek az utáló, ámbár engem követő embereknek nem írtam vissza. Nem is foglalkozom velük. Elmegy a szemem előtt, mint ha csak egy folt lenne. Sokszor gondolkoztam már ezen. Azon is gondolkodtam, hogy ha utálnak, akkor miért követnek? Hülyék...
Este kilenckor -persze már rég befejezve a tweetcam-et- kapcsoltam ki a gépet, már almos voltam. De nem aludtam. Az előző elméletet írtam le, és még pár dolgot egy lapra. Ezt írják ki cikkekben! Ne a hazugságot!
Minden este ezt csinálom, ha valami aggaszt. Amíg nem írom le, addig nem alszom el.
* Kristi szemszöge *
"Mit kéne csinálni?" - tettem fel magamban a kérdést teljes unatkozásom közepette- "Habár az anyagot átnézhetném..., hogy legalább én értsem. Jobban tudnánk tanulni Alexával." -úgy döntöttem, hogy tanulok.
A matekot átnéztem, valamennyire értem, de nem teljesen. Aztán az angol... az a dög unalom. Utálom! Ott van még a biosz. Ezt a tantárgyat szeretem, és Lex is azt mondta, hogy jól tud rajta puskázni.
- Szia! - nyitott be az ajtón Niall.
- Hali! - intettem neki, majd visszanéztem a könyvre.
- Mi jót csinálsz? - ismét ránéztem, és a dzsekijét, meg a kulcsát rakta le a kanapéra.
- Inkább mi rosszat... - kínosan felnevettem, így javítva ki a srácot. - Ments meg!
A könyveket és a jegyzeteket odébb toltam, és lehajtottam a fejem. Hason feküdtem az ágyon. A szőkeség elrakta mellőlem és a körülöttem lévő fárasztó dolgokat, majd lehuppant az ágyra.
- Kristi?
- Ez a nevem, ne koptasd. - mormoltam, nem biztos, hogy hallotta, mert ugye a fejem le volt hajtva...
- Eljössz velem valamerre? - hangzott el a kérdés.
Felemeltem a fejem, majd mosollyal az arcomon kitágult pupillákkal -mint aki beszívott volna- néztem rá, amire ő nevetni kezdett. Megjátszva esett le az ágyról.
- Hova szeretnél vinni? -könyékre támaszkodva néztem a hempergő Niallt.
- Megnézhetnék egy filmet, vagy inkább...
- KAJA!- vágtam rá.
Kajás vagyok, úgy mint Niall. Nagyon remélem, hogy vacsizni visz.
- Én sétára gondoltam, de jó lesz a kaja is. - mosolygott.
Felálltam az ágyról, majd összeszedtem magam egy kicsit, ami alatt ruha igazítást és hajfésülést értek.
- Mikor megyünk? -érdeklődtem.
- Nemsokára.
Bólintottam, és halkan mondtam; -Jó!
Kb. 1/2, vagy 3/4 óra kellett ahhoz, hogy rendbe szedjem magam... szebb ruha, a hajammal kezdeni valamit. Nem akarok valami nagyon elegáns lenni, szóval csak egy fekete szemceruzát használtam, majd barna szemfestéket. Ajkamra halovány vörös rúzst tettem. Még a kis táskámat kotortam elő, amibe a telefonomat, és biztonság esetén a pénztárcámat tettem.
- Mehetünk! -álltam a kiöltözött -nem öltönyre gondolok- szöszi mellett útra készen.
* Zayn szemszöge *
A szokásos esti tevékenységeimet végeztem el. Alexa csatlakozott közben hozzám. A tükörben a lány vicces arcokat vágott, amin én nevetni kezdtem.
Fél óra alatt mindennel végeztünk.
Alexandra pucéran mászkálgatott a két szoba között, az ajkamba haraptam, s néztem a tevékenységeit. "Nem érdekel! Én már rá csapok." Egy bokszerben mentem mögé halkan, hogy megijesszem. Sikerült. Nevetni kezdtünk, majd én átkaroltam. A nyakát csókolgattam, a kezem feljebb csúsztattam. Minél feljebb, annál jobb! A karomat már a hasánál lefogta, tudta mire készülök.
Kezét fogva fordítottam magammal szemben, hogy lássam gyönyörű arcát. Az ajkai felé közelítettem a sajátom, amit hamar meg is találtam. A hátát fogtam, így közelebb húzva magamhoz. Egy pillanatra elszakadtunk egymástól, én megemeltem, és az ágyra fektettem. Ráfeküdtem a lányra, és már engedte amit az előbb nem. A száját elhagyva mentem lejjebb és lejjebb. Először a nyakát, utána a mellét, majd a pocakját hintettem be apró csókokkal. Lejjebb csúsztam. Felnéztem, hogy minden oké-e, és csak vigyorgott. Nem kaptam tőle semmi választ, úgyhogy bele kezdtem. Kuncogni kezdett, majd hozzászokott a helyzethez.
Fordult a kocka. Most ő feküdt rajtam, és ő kényeztetett. Ő is olyan lassan ment végig minden testrészemen, mint én az övéin. A bokszert lehúzta rólam, majd bele kezdett. Kissé kínos volt az elején, de aztán már kezdtem élvezni. Mielőtt felültem az ágyon és az ölembe ültettem elővettem egy óvszert és felhúztam. Fől-le mozgott, és ha kellett, mozgattam én őt.
Élvezetes volt az egész. Gondolom, hogy neki is tetszett a dolog. Egymás mellett fekve, fújtatva lélegeztünk, s néztük a plafont.
A kotont kidobtam, majd kezet mostam. Mikor visszamentem a szobába Alexa már rég aludt. Olyan édesen szendergett, nem bírtam ki állni, hogy ne mosolyodjak el. Az ágyon normálisabban és kényelmesebben helyeztem el, majd betakartam. Egy esti puszit még kapott tőlem. És igen. Pucéran aludt. Amiért ő is így alszik, én is így fogok.
Lefeküdtem, majd betakaróztam, lehunytam a szemem, és már aludtam is.
Egy mini szívrohamot kaptam, mikor azt éreztem, hogy az ajtó távolodik tőlem, és dőlök hátrafelé..., de szerencsére Zayn megmentett a puffanástól.
- Hoppá! - nevetett. Egy bizalom játékszerű pózban voltunk. Én nem nevettem vele együtt, pedig szoktam. Még abban a pozícióban voltunk, mikor észrevette, hogy nem nevetek vele együtt. Érezte, hogy itt baj van. Leültetett a földre. A fürdőbe ment, majd nemsoká' vissza is jött hozzám... csak egy alsóban volt. Gondoltam, hogy azért ment vissza, mert nem hozott magával semmit. Egyből levágtam, hogy le akart volna feküdni velem. A tenyerét az arcomon éreztem, amit megsimított -Alexa?
Felkaptam rá a tekintetem, éreztem, hogy még mindig lapul pár könnycsepp a szememben, úgyhogy pislogtam egyet, majd megtöröltem a szemem. Ráztam a fejem...
- Nincs semmi.
- Persze... mond! - nyaggatott.
Sokáig hallgattam, majd a kíváncsiskodó szempárral találtam szembe magam. Mindig a szememet akarta látni. Így hát feladtam magam.
- Ok. - egy mély levegőt vettem, amit ki is fújtam magamból, és kezdtem is - Nem akarlak megcsalni, tudod? Azt hittem, hogy megbántottalak és...
- Arra célzol, hogy szakítanék veled? -komor arccal nézett a föld felé, arcáról lefagyott a mosoly.
Én enyhén bólintottam, majd ismét könnybe lábadt a szemem, a számat összeszorítottam, és úgy néztem a földre. Nem akartam, hogy így lásson. A torkom összeszorult, a gyomrom meg összerándult. Az arcomon éreztem, hogy pár könnycsepp végig fut az rajta, és leesik, lecsöppen.
Az állam alá tette a kezét, majd ujjaival megemelte a fejem, hogy legyen szemkontaktus köztünk.
- Hé! Nem szakítunk oké? Vagy szeretnél? - itt nyelt. Láttam a torkán, mikor nyelt egyet.
- Nem! - vágtam rá - Zayn... -közelebb hajoltam hozzá-...szeretlek. -majd megcsókoltam, mire Ő vissza csókolt. A hátamat fogta meg, majd lassan dőltünk hátra. Óvatosan bánt velem, tudta, hogy mennyire törékeny vagyok. Hosszasan tartott a csókunk.
* Harry szemszöge *
Alexa ölelésében érzem magam jól igazán. Nem tudom miért, de nagyon szeretem ezt a lányt. De mint egy tesót... végül is mondhatom azt, hogy ő a húgom, vagy a nővérem. Egy testvér. Tulajdonságilag van benne egy kicsi Liam, aki mindig szorgoskodik... egy kicsi Louis, aki mindig őrült, és napra kész. Ott van még benne egy kicsi Niall, aki szeret kajálni, meg egy kicsi Zayn, aki ravasz... meg persze egy kicsi én, épp olyan lökött. Áttudja érezni a dolgaimat. Nyíltan és őszintén tudom közölni, ő a kicsi mi, azaz ő a kicsi One Direction.
- Köszönöm. - mondtam ölelésünk közben.
Eleresztettük egymást, majd láttam rajta, hogy nem érti- Köszönöm, hogy segítettél.
A szemébe néztem, majd egy széles mosolyt csalt ki belőlem az a "Mi van?" nézése. Gondolkoztam még azon is, hogy elmondjam neki..; tetszik egy lány. Joanna Starberg (akit megnézhettek a "SZEREPLŐK" oldalon) a neve, barna a szeme. Haja hosszú, és göndör, az is barna színű. A mosolyától taglózódtam le teljesen.
Az ágyon ülve beszélgetni kezdtünk, majd -én sem tudom hogyan- megcsikiztem a lábát, amire felnevetett, és
elrántotta a lábát. Mosolyom ismét nagyra nyílt. Ismét megcsikiztem, de most direkt, és szenvedett a röhögéstől.
- Ne! -mondta- Hagyd már abba! - és nevetett tovább.
Ekkor hallottam meg egy ajtónyitódást, mikor hátra néztem ott láttam Zaynt.
- Mi folyik itt? -tette fel a kérdést.
Ebben a pillanatban hagytam békén a lányt, és szálltam le róla. A fotelba ültem, és néztem, de majdnem elnevettem magam.
Csak egymásra néztünk. Össze mosolyogtunk, és jobban véltem, ha most inkább elmegyek.
Zayn a szemével végig követett, és kiléptem az ajtón.
Ajtón kívül ismét mosolyogni kezdtem a folyosón. A telefonomat kutattam a zsebemben, amit meg is találtam, és Lexnek írtam egy SMS-t a lányról, akit megismertem.
Felmentem a szobámba.
Lehuppantam az ágyra, és a telefonomra néztem, nem-e kaptam válaszüzenetet. De nem. A laptopért nyúltam, majd a Twitter-re mentem fel. Arra gondoltam, hogy tweetcam-elek egyet.
Be is kapcsoltam, majd intettem a kamerának.
Jó érzés, hogy rajongók sokasága néz, és számít arra, hogy felmész, és rájuk írsz... ami nem nagyon történik meg. De több rajongót látok, akik "imádó" leveleket írnak. Persze van olyan is, akik követnek téged, de még is utálkoznak. Ezek közt olyan kifejezéseket olvasok, hpgy bunkó vagyok, nagyképű... megemlítették még azt is, hogy rajongók közül válogatok, hogy majd lefektethessem őket.
Nem értem ezeket. Azért szitkozódnak, ami nem is vagyok. Nem kell mindig a médiának, és a sajtónak hinni. Össze vagdossák a riportokat, vagy egy egyszerű, ámbár kamu sztorit kitalálva keserítik meg az ember életét. Mikor újságban látom, miket irkálnak rólam... nevetek. A hazugságot minden ember elhiszi.
Ezeknek az utáló, ámbár engem követő embereknek nem írtam vissza. Nem is foglalkozom velük. Elmegy a szemem előtt, mint ha csak egy folt lenne. Sokszor gondolkoztam már ezen. Azon is gondolkodtam, hogy ha utálnak, akkor miért követnek? Hülyék...
Este kilenckor -persze már rég befejezve a tweetcam-et- kapcsoltam ki a gépet, már almos voltam. De nem aludtam. Az előző elméletet írtam le, és még pár dolgot egy lapra. Ezt írják ki cikkekben! Ne a hazugságot!
Minden este ezt csinálom, ha valami aggaszt. Amíg nem írom le, addig nem alszom el.
* Kristi szemszöge *
"Mit kéne csinálni?" - tettem fel magamban a kérdést teljes unatkozásom közepette- "Habár az anyagot átnézhetném..., hogy legalább én értsem. Jobban tudnánk tanulni Alexával." -úgy döntöttem, hogy tanulok.
A matekot átnéztem, valamennyire értem, de nem teljesen. Aztán az angol... az a dög unalom. Utálom! Ott van még a biosz. Ezt a tantárgyat szeretem, és Lex is azt mondta, hogy jól tud rajta puskázni.
- Szia! - nyitott be az ajtón Niall.
- Hali! - intettem neki, majd visszanéztem a könyvre.
- Mi jót csinálsz? - ismét ránéztem, és a dzsekijét, meg a kulcsát rakta le a kanapéra.
- Inkább mi rosszat... - kínosan felnevettem, így javítva ki a srácot. - Ments meg!
A könyveket és a jegyzeteket odébb toltam, és lehajtottam a fejem. Hason feküdtem az ágyon. A szőkeség elrakta mellőlem és a körülöttem lévő fárasztó dolgokat, majd lehuppant az ágyra.
- Kristi?
- Ez a nevem, ne koptasd. - mormoltam, nem biztos, hogy hallotta, mert ugye a fejem le volt hajtva...
- Eljössz velem valamerre? - hangzott el a kérdés.
Felemeltem a fejem, majd mosollyal az arcomon kitágult pupillákkal -mint aki beszívott volna- néztem rá, amire ő nevetni kezdett. Megjátszva esett le az ágyról.
- Hova szeretnél vinni? -könyékre támaszkodva néztem a hempergő Niallt.
- Megnézhetnék egy filmet, vagy inkább...
- KAJA!- vágtam rá.
Kajás vagyok, úgy mint Niall. Nagyon remélem, hogy vacsizni visz.
- Én sétára gondoltam, de jó lesz a kaja is. - mosolygott.
Felálltam az ágyról, majd összeszedtem magam egy kicsit, ami alatt ruha igazítást és hajfésülést értek.
- Mikor megyünk? -érdeklődtem.
- Nemsokára.
Bólintottam, és halkan mondtam; -Jó!
Kb. 1/2, vagy 3/4 óra kellett ahhoz, hogy rendbe szedjem magam... szebb ruha, a hajammal kezdeni valamit. Nem akarok valami nagyon elegáns lenni, szóval csak egy fekete szemceruzát használtam, majd barna szemfestéket. Ajkamra halovány vörös rúzst tettem. Még a kis táskámat kotortam elő, amibe a telefonomat, és biztonság esetén a pénztárcámat tettem.
- Mehetünk! -álltam a kiöltözött -nem öltönyre gondolok- szöszi mellett útra készen.
* Zayn szemszöge *
A szokásos esti tevékenységeimet végeztem el. Alexa csatlakozott közben hozzám. A tükörben a lány vicces arcokat vágott, amin én nevetni kezdtem.
Fél óra alatt mindennel végeztünk.
Alexandra pucéran mászkálgatott a két szoba között, az ajkamba haraptam, s néztem a tevékenységeit. "Nem érdekel! Én már rá csapok." Egy bokszerben mentem mögé halkan, hogy megijesszem. Sikerült. Nevetni kezdtünk, majd én átkaroltam. A nyakát csókolgattam, a kezem feljebb csúsztattam. Minél feljebb, annál jobb! A karomat már a hasánál lefogta, tudta mire készülök.
Kezét fogva fordítottam magammal szemben, hogy lássam gyönyörű arcát. Az ajkai felé közelítettem a sajátom, amit hamar meg is találtam. A hátát fogtam, így közelebb húzva magamhoz. Egy pillanatra elszakadtunk egymástól, én megemeltem, és az ágyra fektettem. Ráfeküdtem a lányra, és már engedte amit az előbb nem. A száját elhagyva mentem lejjebb és lejjebb. Először a nyakát, utána a mellét, majd a pocakját hintettem be apró csókokkal. Lejjebb csúsztam. Felnéztem, hogy minden oké-e, és csak vigyorgott. Nem kaptam tőle semmi választ, úgyhogy bele kezdtem. Kuncogni kezdett, majd hozzászokott a helyzethez.
Fordult a kocka. Most ő feküdt rajtam, és ő kényeztetett. Ő is olyan lassan ment végig minden testrészemen, mint én az övéin. A bokszert lehúzta rólam, majd bele kezdett. Kissé kínos volt az elején, de aztán már kezdtem élvezni. Mielőtt felültem az ágyon és az ölembe ültettem elővettem egy óvszert és felhúztam. Fől-le mozgott, és ha kellett, mozgattam én őt.
Élvezetes volt az egész. Gondolom, hogy neki is tetszett a dolog. Egymás mellett fekve, fújtatva lélegeztünk, s néztük a plafont.
A kotont kidobtam, majd kezet mostam. Mikor visszamentem a szobába Alexa már rég aludt. Olyan édesen szendergett, nem bírtam ki állni, hogy ne mosolyodjak el. Az ágyon normálisabban és kényelmesebben helyeztem el, majd betakartam. Egy esti puszit még kapott tőlem. És igen. Pucéran aludt. Amiért ő is így alszik, én is így fogok.
Lefeküdtem, majd betakaróztam, lehunytam a szemem, és már aludtam is.
Hirtelen hangulat változás [Első fejezet, Nyolcadik rész]
* Alexandra szemszöge *
"Végre a következő "állomáson" vagyunk." - csak erre tudtam gondolni, mikor átléptük a határt. Az utazástól
hányingerem volt, nem bírom sokáig a buszt. Végül is jobb mint az autó. Minél nagyobb a légtér annál jobb.
Ismételten külön-külön helyen szálltunk meg, de most ketté választottuk a csapatot. Nem akartam Zayntől távol lenni, vele szerettem volna egy szobában aludni. Vagy egy hotelben. Csak legyen a közelemben.
A szétválasztás:
Alexa, Kristi, Niall, Zayn és Harry - így lakunk egy hotelben mi öten.
Louis, Eleanor, Liam és Danielle - így laknak ők tőlünk messzebb. Nem annyival, de messzebb.
Örültem, de ez így végül is esélyes volt, hogy így jön ki. Harry ment a recepcióra és kért 3 szobakulcsot. Kulcsosztás bekövetkeztével mindenki a liftet támadta meg. Én meg Zayn egy szobát akartunk. Így mi aludtunk a negyedik szinten. Niall és Kristi lakik együtt, ők a másodikon, és Harry a hatodikon. Elég magasan van a srác, de mindegy...
A matyómat letettem az ágyamra, majd a tiszta ruhákat ki, a koszosakat meg betettem. A tárcámat még bedobtam.
- Hova mész? - mutatott a táskámra.
- Mosodába. Hahóó. Csak nem leszek koszos rucikban. - megöleltem, majd megpusziltam.
- Akkor vinnéd az enyéimet is? - vigyorgott.
- Add ide.
Fogtam a táskát, majd Zayn a használt ruhákat bepakolta a táskába. Közben felhívtam Kristit, hogy nem-e jönne velem mosodába. Ő is jön. Szuper! Legalább nem egyedül bolyongok mindenfelé. :D
Megbeszéltük, hogy lemegyek a szobájukhoz, és kopogok valami "titkosat".
Kiléptem a szobából, előtte még egy búcsúpuszi a barátomnak. A lépcsőt választottam lift helyett, mert a mozgógépezet zsúfolt volt.
Viszonylag hamar odaértem, majd kopogtattam is.
- Hoztál mindent? - kérdeztem, ami alatt Niall holmiit értettem.
Ő csak bólintott, majd indultunk is. Elég hülyén nézhettünk ki 1-1 utazó táskával a kezünkben. De Ember! Nem leszek én használt, koszos ruhában. :D
Fogtunk egy taxit, ami rögtön a mosodába vitt.
Be is raktam -igen raktam, ugyan is én tudom mit mivel lehet mosni...- a koszos ruhákat a mosógépbe.
Az első mosásba fekete ruhákat tettem. A következő háromban színes ruhák mosódnak, a végsőben pedig fehérek. Míg kimosódnak nem akartam itt hagyni a ruhákat, mert mi van, ha elfelejtem melyikben van a mi ruhánk? Így hát ott maradtam Kristivel, aki menni akart volna valahova. Elővettem a telefonom, és megnéztem az órát. 15:47. Még pont jókor van.
- Mit szólsz ahhoz, hogy Niallel alszol együtt? - mosolyogtam rá gonoszul. Nem tudom miért, de ezt tettem.
- Örülök neki. - mosolygott - Lehet, hogy összejövök vele. Már beszélt arról, hogy szívesen járna velem. Nem ilyen szavakkal, de mondta nekem, hogy tetszem neki, majd azt, hogy tudja, hogy nekem is tetszik ő.-kicsit elpirult.
- Szorítok nektek. - összekulcsoltam az ujjaimat, majd megöleltem a barátnőm.
Kiléptem a szobából, előtte még egy búcsúpuszi a barátomnak. A lépcsőt választottam lift helyett, mert a mozgógépezet zsúfolt volt.
Viszonylag hamar odaértem, majd kopogtattam is.
- Hoztál mindent? - kérdeztem, ami alatt Niall holmiit értettem.
Ő csak bólintott, majd indultunk is. Elég hülyén nézhettünk ki 1-1 utazó táskával a kezünkben. De Ember! Nem leszek én használt, koszos ruhában. :D
Fogtunk egy taxit, ami rögtön a mosodába vitt.
Be is raktam -igen raktam, ugyan is én tudom mit mivel lehet mosni...- a koszos ruhákat a mosógépbe.
Az első mosásba fekete ruhákat tettem. A következő háromban színes ruhák mosódnak, a végsőben pedig fehérek. Míg kimosódnak nem akartam itt hagyni a ruhákat, mert mi van, ha elfelejtem melyikben van a mi ruhánk? Így hát ott maradtam Kristivel, aki menni akart volna valahova. Elővettem a telefonom, és megnéztem az órát. 15:47. Még pont jókor van.
- Mit szólsz ahhoz, hogy Niallel alszol együtt? - mosolyogtam rá gonoszul. Nem tudom miért, de ezt tettem.
- Örülök neki. - mosolygott - Lehet, hogy összejövök vele. Már beszélt arról, hogy szívesen járna velem. Nem ilyen szavakkal, de mondta nekem, hogy tetszem neki, majd azt, hogy tudja, hogy nekem is tetszik ő.-kicsit elpirult.
- Szorítok nektek. - összekulcsoltam az ujjaimat, majd megöleltem a barátnőm.
*****
Egy csengő hangra lettem figyelmes. Felnéztem a gépekre, és a ruháinkkal teli masinák fejezték be a projektjüket. Kivettem a vizes cuccokat, egy ruhás "vödörbe" tettem őket, és a szárítók felé vettem az irányt.
Még várhatok... remek.
*****
Ismét egy pittyegést hallottam. Megszáradtak a ruhák. Kipakoltam belőlük, majd valamilyen formában összehajtogattam őket. Egy fél óra biztos elment azzal, szóval tök jó.
A telefonomat kotorásztam ki a táska aljából, ismét az időt nézni. 18:17. Ránéztem Kristire, majd elé leraktam a tatyóját, amiben az ő cuccai vannak. Onnan tudtam, mert minden ruhát külön-külön gépbe raktam. Mikor nem figyelt megfogtam a csuklóját, és felrántottam a székről.
Kiléptünk a mosoda ajtaján, majd ismét fogtunk egy taxit. Beraktuk a táskákat, majd magunkat beültettük. Megmondtuk a sofőrnek, hogy hova mennénk, és már indultunk is.
Negyed óra alatt értünk haza körülbelül. Lifteztünk egyet, először Kris szállt ki, majd egy emelettel fentebb én. Már annyira fáradt voltam, a táskát a földön húztam. Fogtam a kulcsomat, és a zárba helyeztem. Meg forgattam kétszer, és nyílni is kezdett. Nem volt senki a szobában. A táskát félre "dobtam", ami inkább lökésnek látszódhatott 3. szemszögből..
Az ágyra dőltem. Behunytam a szemem, majd elaludtam.
Nem tudom mennyit aludhattam, vagy szundítottam, de egy "huppanást" éreztem. Kinyitottam a szemem, majd a fáradtságtól nyögni kezdtem... gondolom ismerős az érzés. Kinyújtóztam, a szemem még csukva volt.
A másik oldalamra feküdtem, majd kinyitottam a szemem. Egy pacát láttam, egy -alulról felfelé- fekete, fehér, majd egy barna pacát. Megdörzsöltem a szemem, amitől kis csillagokat láttam. Miután ez elmúlt láttam meg, hogy ki ül az ágyon. Harry...
Nem szóltam semmit. Nem tudtam mit kéne ebben a helyzetben szólni. Úgyhogy a csöndbe maradást választhattam. A srác felém fordította a fejét.
- Kértem egy kulcsot, azért vagyok bent. - magyarázta el, amit nem értettem, hogy került ide... - Beszélni szeretnék veled.
- Miről szeretnél beszélni? - ültem fel az ágyon, a takarót letolva magamról. - Zayn hol van?
- Ő Niallel ott maradt a stúdióban. Gondolom megbeszélnek valamit. - magyarázta, amire én bólintottam egyet, majd felálltam az ágyról, egyenesen a fürdőszoba felé. A tükörhöz álltam, majd nézegetni kezdtem magam. Grimaszoltam a másomnak, majd a szétálló hajamhoz nyúltam. Tudtam, hogy borzalmasan nézek ki. A fürdőből kitekintve néztem a kint ülő srácra, aki széles mosollyal tekintett vissza rám, végül ismét magamat kezdtem újból nézegetni. Kimentem a szobába, egyenesen a kisebb utazó táskámhoz, ugyanis abban vannak azok a "szépészeti" dolgok. Előkotorásztam belőle egy hajgumit, és a kedvenc fésűmet. Vissza szökdécseltem a tükör elé, most mindennel felszerelkezve. Elkezdtem fésülni a barna hajamat, majd összekötöttem. Vissza-vissza pillantottam közben Harryre, aki a földre nézett -miután ránéztem- és nevetett.
- Mi olyan vicces? - széles mosollyal az arcomon lépdeltem be a szobába.
- Semmi. Szép vagy Alex. - felállt az ágyról, majd közeledett hozzám.
Én a kezem magam elé tettem.
- Nem, én nem olyan vagyok, aki neked kell Harry. Sajnálom. - még mindig magam előtt a karom.
- Már ölelni sem szabad? - mosolygott.
- Ja, azt lehet. - közelebb léptem hozzá, majd egy baráti ölelést ejtettünk meg.
- Köszönöm. - a fülembe suttogta.
Nem tudom mit köszönhet meg, bár volt egy sejtésem; megtörés.
Egy hosszabb ideig nem akart elengedni. Mondhatni jól esett, de nem tudtam, hogy mire megy mind ez ki.
- Ismételten köszönöm! - hajtogatta.
- Szóra sem érdemes! - mosolyogtam, majd lehuppantam az ágyra. - Jöhetne már Zayn.
Harry bólogatott, majd a telefonját a zsebéből elő vette, és tárcsázta is a számot.
Kiment a fürdőbe -tudtam, hogy Zaynt hívja-, nem nagyon hallottam mit beszél, de kiszűrődött... mármint a beszélgetés néhány szava; "Mikor végeztek", "már hiányol", "itt vagyok vele", "nem csináltam semmi olyat...". Ezeket a részleteket hallottam kristálytisztán. Nem tudom, hogy direkt mondta hangosabban, vagy ezt akartam hallani, de jól esett. Az egész beszélgetést -mármint amit hallhattam- mosolyogva ültem végig, a szemeim is becsuktam.
- Alexa. Föld hívja Alexát.
Mikor a szemem nyitottam, Harryt pillantottam meg magam előtt, nagy mosollyal az arcán. Megráztam a fejem, majd félre nézve kuncogtam.
- Bocsi. - nevettem.
- Zayn nemsokára jön. - a karomat simította végig a kezével.
Bólogattam, majd kicsit összerándultam, és kuncogtam.
- Csikis vagyok. - még mindig nevettem.
- Igen? - felállt, majd a vállamat fogta meg, és hátra döntött az ágyon.
Elkezdett csikizni, a hasamat, az oldalamat, a karomat, a nyakamat, a lábam. Nevettem, már szinte majdnem megfulladtam.
Még vagy 10 percen keresztül nem állt le... akkor nyitott be Zayn. Az ajtónyitódásra Harry leszáll rólam, én pedig falfehér, lefagyott arccal bámultam rá. Összeszorult a torkom, hogy mit gondolhat. Ugyan abban a pozícióban helyezkedett el minden testrésze, mint mikor benyitott.
- Ti mit csináltok? - emelte fel a hangját, először Harryre, majd rám nézett.
Mind a ketten a földet bámultuk. Komolyan, féltem mi lesz ennek a következménye.
- Megtalálta a gyenge pontom. - mosolyogtam rá, kínosan.
- Haz'? - az egyik szemöldökét felvonta, tudakolva.
A srác csak bólintott, majd felállt.
- Bocs' tesó. - amolyan "gengszter" módján "ütköztek" neki egymásnak.
Az erősen dobogó szívem lassan megnyugodott. Hátradőltem az ágyon, majd kifújtam magam.
- Akkor már mennék is. - nyitotta ki az ajtót, majd rám nézett - Még egyszer köszönöm. - és kiment.
Zayn rám nézett, nem tudta, hogy mi volt itt. Én még mindig csak a plafont bámultam, nem tudom mi érdekes van egy fehér plafonon. A farkasom mellém telepedett le, a tenyere a combomon landolt, azt simogatta.
Én rápillantottam, majd annyira dőltem előre, hogy a könyökömmel tudjam magam támasztani. Össze akadt a tekintetünk, és mosolyogni kezdtem rajta. Gondolom elpirultam, mert néha egyre feljebb csúszott a keze a kelleténél.
- Tudod, hogy szeretlek - törte meg a pillanatnyi csendet -, és szeretném, ha nem lenne más kapcsolatod. Mármint a mi kapcsolatunk közben. - nézett a földre, a kezét levette a lábamról, majd azt a sajátjára tette, és folytatta - Főleg nem a srácok közül valakivel. Csak velem. Addig, amíg valamelyikünk nem taszítja el a másikat. És ezt magamra értettem. - komoly arcot vágott. Ezzel mire akar célozni?
Felállt az ágyról, majd a fürdőbe ment. Annyit hallottam, hogy a fürdőcsapot nyitotta meg, és abból zúdult, ömlött a víz.
- Bejöhetek? - kopogtam az ajtón, majd a kilincset lenyomtam. Nem nyitottam be, csak lenyomtam a kilincset.
Zayn rögtön az ajtó kilincset erős kezével vissza állította, majd bezárta az ajtót.
Nem tudom mi baja van, de meg ijedtem. Féltem attól, hogy mi történt vele. Mi ez a hirtelen hangulat változás? Nem kellett volna azt mondanom, hogy csikis vagyok. Minden az én hibám.
Az ajtónak dőltem, majd a fejemet lehajtottam. Pár könnycsepp gördült végig az arcomon... aztán...
Nem tudom mennyit aludhattam, vagy szundítottam, de egy "huppanást" éreztem. Kinyitottam a szemem, majd a fáradtságtól nyögni kezdtem... gondolom ismerős az érzés. Kinyújtóztam, a szemem még csukva volt.
A másik oldalamra feküdtem, majd kinyitottam a szemem. Egy pacát láttam, egy -alulról felfelé- fekete, fehér, majd egy barna pacát. Megdörzsöltem a szemem, amitől kis csillagokat láttam. Miután ez elmúlt láttam meg, hogy ki ül az ágyon. Harry...
Nem szóltam semmit. Nem tudtam mit kéne ebben a helyzetben szólni. Úgyhogy a csöndbe maradást választhattam. A srác felém fordította a fejét.
- Kértem egy kulcsot, azért vagyok bent. - magyarázta el, amit nem értettem, hogy került ide... - Beszélni szeretnék veled.
- Miről szeretnél beszélni? - ültem fel az ágyon, a takarót letolva magamról. - Zayn hol van?
- Ő Niallel ott maradt a stúdióban. Gondolom megbeszélnek valamit. - magyarázta, amire én bólintottam egyet, majd felálltam az ágyról, egyenesen a fürdőszoba felé. A tükörhöz álltam, majd nézegetni kezdtem magam. Grimaszoltam a másomnak, majd a szétálló hajamhoz nyúltam. Tudtam, hogy borzalmasan nézek ki. A fürdőből kitekintve néztem a kint ülő srácra, aki széles mosollyal tekintett vissza rám, végül ismét magamat kezdtem újból nézegetni. Kimentem a szobába, egyenesen a kisebb utazó táskámhoz, ugyanis abban vannak azok a "szépészeti" dolgok. Előkotorásztam belőle egy hajgumit, és a kedvenc fésűmet. Vissza szökdécseltem a tükör elé, most mindennel felszerelkezve. Elkezdtem fésülni a barna hajamat, majd összekötöttem. Vissza-vissza pillantottam közben Harryre, aki a földre nézett -miután ránéztem- és nevetett.
- Mi olyan vicces? - széles mosollyal az arcomon lépdeltem be a szobába.
- Semmi. Szép vagy Alex. - felállt az ágyról, majd közeledett hozzám.
Én a kezem magam elé tettem.
- Nem, én nem olyan vagyok, aki neked kell Harry. Sajnálom. - még mindig magam előtt a karom.
- Már ölelni sem szabad? - mosolygott.
- Ja, azt lehet. - közelebb léptem hozzá, majd egy baráti ölelést ejtettünk meg.
- Köszönöm. - a fülembe suttogta.
Nem tudom mit köszönhet meg, bár volt egy sejtésem; megtörés.
Egy hosszabb ideig nem akart elengedni. Mondhatni jól esett, de nem tudtam, hogy mire megy mind ez ki.
- Ismételten köszönöm! - hajtogatta.
- Szóra sem érdemes! - mosolyogtam, majd lehuppantam az ágyra. - Jöhetne már Zayn.
Harry bólogatott, majd a telefonját a zsebéből elő vette, és tárcsázta is a számot.
Kiment a fürdőbe -tudtam, hogy Zaynt hívja-, nem nagyon hallottam mit beszél, de kiszűrődött... mármint a beszélgetés néhány szava; "Mikor végeztek", "már hiányol", "itt vagyok vele", "nem csináltam semmi olyat...". Ezeket a részleteket hallottam kristálytisztán. Nem tudom, hogy direkt mondta hangosabban, vagy ezt akartam hallani, de jól esett. Az egész beszélgetést -mármint amit hallhattam- mosolyogva ültem végig, a szemeim is becsuktam.
- Alexa. Föld hívja Alexát.
Mikor a szemem nyitottam, Harryt pillantottam meg magam előtt, nagy mosollyal az arcán. Megráztam a fejem, majd félre nézve kuncogtam.
- Bocsi. - nevettem.
- Zayn nemsokára jön. - a karomat simította végig a kezével.
Bólogattam, majd kicsit összerándultam, és kuncogtam.
- Csikis vagyok. - még mindig nevettem.
- Igen? - felállt, majd a vállamat fogta meg, és hátra döntött az ágyon.
Elkezdett csikizni, a hasamat, az oldalamat, a karomat, a nyakamat, a lábam. Nevettem, már szinte majdnem megfulladtam.
Még vagy 10 percen keresztül nem állt le... akkor nyitott be Zayn. Az ajtónyitódásra Harry leszáll rólam, én pedig falfehér, lefagyott arccal bámultam rá. Összeszorult a torkom, hogy mit gondolhat. Ugyan abban a pozícióban helyezkedett el minden testrésze, mint mikor benyitott.
- Ti mit csináltok? - emelte fel a hangját, először Harryre, majd rám nézett.
Mind a ketten a földet bámultuk. Komolyan, féltem mi lesz ennek a következménye.
- Megtalálta a gyenge pontom. - mosolyogtam rá, kínosan.
- Haz'? - az egyik szemöldökét felvonta, tudakolva.
A srác csak bólintott, majd felállt.
- Bocs' tesó. - amolyan "gengszter" módján "ütköztek" neki egymásnak.
Az erősen dobogó szívem lassan megnyugodott. Hátradőltem az ágyon, majd kifújtam magam.
- Akkor már mennék is. - nyitotta ki az ajtót, majd rám nézett - Még egyszer köszönöm. - és kiment.
Zayn rám nézett, nem tudta, hogy mi volt itt. Én még mindig csak a plafont bámultam, nem tudom mi érdekes van egy fehér plafonon. A farkasom mellém telepedett le, a tenyere a combomon landolt, azt simogatta.
Én rápillantottam, majd annyira dőltem előre, hogy a könyökömmel tudjam magam támasztani. Össze akadt a tekintetünk, és mosolyogni kezdtem rajta. Gondolom elpirultam, mert néha egyre feljebb csúszott a keze a kelleténél.
- Tudod, hogy szeretlek - törte meg a pillanatnyi csendet -, és szeretném, ha nem lenne más kapcsolatod. Mármint a mi kapcsolatunk közben. - nézett a földre, a kezét levette a lábamról, majd azt a sajátjára tette, és folytatta - Főleg nem a srácok közül valakivel. Csak velem. Addig, amíg valamelyikünk nem taszítja el a másikat. És ezt magamra értettem. - komoly arcot vágott. Ezzel mire akar célozni?
Felállt az ágyról, majd a fürdőbe ment. Annyit hallottam, hogy a fürdőcsapot nyitotta meg, és abból zúdult, ömlött a víz.
- Bejöhetek? - kopogtam az ajtón, majd a kilincset lenyomtam. Nem nyitottam be, csak lenyomtam a kilincset.
Zayn rögtön az ajtó kilincset erős kezével vissza állította, majd bezárta az ajtót.
Nem tudom mi baja van, de meg ijedtem. Féltem attól, hogy mi történt vele. Mi ez a hirtelen hangulat változás? Nem kellett volna azt mondanom, hogy csikis vagyok. Minden az én hibám.
Az ajtónak dőltem, majd a fejemet lehajtottam. Pár könnycsepp gördült végig az arcomon... aztán...
2013. május 20., hétfő
Távollét, majd együttlét [Első fejezet, Hetedik rész]
* Alexandra szemszöge *
Miután Kristivel megtanultunk volt úgy délután 4 óra.
Ugye a telefonomat lenémítottam, hogy ne zavarjon közbe senki. Még jó, hogy találtam benne pár üzenetet. Zayn küldte őket. Kérdezgette, hogy nem-e lenne kedvünk elmenni a koncertjükre.
Felolvastam az üzeneteket sorban, hogy Krsiti is értse az arckifejezéseimet.
Mikor a kérdésnél voltunk rá néztem. Nekem őszintén semmi kedvem nem volt hozzá. Nem akartam a rajongók közt keveredni. Őrültek minden.
- Ha nincs kedved, nekem sincs. - hátradőlt a padon, és élvezte a langyos szél hozta frissességet.
Visszaírtam a srácnak, hogy nincs kedvünk. Úgy is van egy csomó fellépésük, elég ha egyet megnézünk. Nem kell egyből az egészet. Majd a harmadikat, vagy az utolsót...
Összepakoltuk a tanszereket, be mind Kris tatyójába, mivel ő hozott mindent. A ruhámat megigazítottam, majd indultunk is. Első úti cél nem volt más, hogy beszélgessünk. A tegnapi nap úgy is ismeretlen volt számára...meg az azelőtti este. Úgyhogy belekezdtem.
- Miután elmentél, utána ugye Harry, majd Zayn jött fel a szobába. Én persze a takaró alatt bujkáltam, de tudtam, hogy úgy is lát. Meg hall. Nem süket. Éreztem, hogy végigsimított a takarón, majd megszólított. Kérte, hogy ne haragudjak rá, meg, hogy bújjak ki a takaró alól. Nem akartam neki engedelmeskedni, így hát lehúzta rólam. Leült az ágy szélére, és próbálta megmagyarázni. Maga felé fordított, és úgy nézett, miközben mondta, hogy az a lány a moziban őrült. Kérdeztem tőle, hogy akkor miért bújtak össze. A válaszára meg fogsz lepődni. Mondjam?- mosolyogni kezdtem, közben kicsit nevetni is kezdtem. - Meleg. A lány leszbikus.
- Komoly? - kikerekedett szemekkel nézett.
- Igen. Na folytatom. Miután ledöbbentem megkönnyebbültem. Kérdeztem, hogy akkor miért nem mellém ült. Majd mondta, hogy szerette volna, ha Harryvel beszélek. A göndör hajú srác mindig csak velem beszélt a problémáiról. Elmentem hozzá, és "megtörtem".
- Megtörted?
- Végül is úgy értelmezd, hogy segítettem neki. A beszélgetés előtt én is megtörtem, azaz sírni kezdtem, és megkönnyebbültem. Aztán akkor mentem Harryhez, és őt is megsirattam, hogy legyen nyugodt.
- Jaa... ok. - mosolygott. - Folytasd.
- Ez meg tegnap volt, mikor vacsizni mentetek. Mi nem tartottunk veletek. A hasam viszont veletek tartott volna. Akkorát mormogott, mind ketten nevetni kezdtünk. Elmentünk végül kettesben egy étterembe, és ott megkajáltunk. Vacsi után visszamentünk a szobánkba. Én már fáradt voltam, úgyhogy az ágyra dőltem. Zayn nem a te ágyadban akart aludni, hanem velem egy ágyban. Először arra gondoltam, hogy le akar velem feküdni, majd mondta, ha nem akarom, akkor nem muszáj. Így hát megengedtem neki. Magához húzott, és átkarolt. Ő a védelmezőm. - mosolyogni kezdtem, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon. Azért, mert boldog voltam.
- Óóó. Ez aranyos. - megölelt.
- Na jó. Most te mesélj.
Már közeledtünk egy kávézó felé, úgyhogy beültünk oda.
Kértünk mind ketten kávét, amit nem sokkal később meg is kaptunk, és ki is fizettünk.
- Tegnap az étteremben leültünk egy messzi, fedett zugba. Odajött egy pincérlány, és nem bírt megszólalni. Úgy a mi korunkbeli lehet. Harry kezdte a rendelést. Felsorolta, hogy ki mit kér, mert megbeszéltük. Szorgalmasan jegyzetelt a csaj, majd mosolygott, és elment. Az italt ő hozta ki. Remegett a keze, úgyhogy segítettem neki a tálcát fogni. Megköszönte, majd ismét elment. Louis utánozni kezdte a lányt, amit én nem tűrtem szó nélkül, és rácsaptam a vállára. Harry rám nézett és összeszorított szájjal tartotta vissza a nevetést. Bűnös vagyok én is, mert nem bírtam ki. A kajákat kihozták, de nem a pincércsaj, hanem egy pasi. Nézni kezdtem ahogy pakolja le mindenkinek az ételt, Niall pedig próbálta magára hívni a figyelmet azzal, hogy rögtön zabába kezdett. Sikerült is neki, amikor én nevetni kezdtem rajta. - közben beleszürcsölt a kávéjába - Vacsora után hazamentünk, de rájöttem arra, hogy fent van nálad Zayn. Vagyis gondoltam, mert ti ketten nem jöttetek el. Így hát Niallnél éjszakáztam. Dumálgattunk, beszélgettünk a régi szokásokról. Elmesélte, hogy szülőhazájában miket csinált. Reggel arra keltem, hogy átölelve alszunk egymás mellett.
- Izgi. - kuncogtam. - Szorítok. Ha kell.
- Köszi. Még nem tudom igazán.
- Tetszik neked nem?
- Igen. - ismét egyet szürcsölt a kávéjába, és közben végigmosolyogta.
- Te kis szerelmes. - meglöktem egy kicsit a kezét.
Miután Kristivel megtanultunk volt úgy délután 4 óra.
Ugye a telefonomat lenémítottam, hogy ne zavarjon közbe senki. Még jó, hogy találtam benne pár üzenetet. Zayn küldte őket. Kérdezgette, hogy nem-e lenne kedvünk elmenni a koncertjükre.
Felolvastam az üzeneteket sorban, hogy Krsiti is értse az arckifejezéseimet.
Mikor a kérdésnél voltunk rá néztem. Nekem őszintén semmi kedvem nem volt hozzá. Nem akartam a rajongók közt keveredni. Őrültek minden.
- Ha nincs kedved, nekem sincs. - hátradőlt a padon, és élvezte a langyos szél hozta frissességet.
Visszaírtam a srácnak, hogy nincs kedvünk. Úgy is van egy csomó fellépésük, elég ha egyet megnézünk. Nem kell egyből az egészet. Majd a harmadikat, vagy az utolsót...
Összepakoltuk a tanszereket, be mind Kris tatyójába, mivel ő hozott mindent. A ruhámat megigazítottam, majd indultunk is. Első úti cél nem volt más, hogy beszélgessünk. A tegnapi nap úgy is ismeretlen volt számára...meg az azelőtti este. Úgyhogy belekezdtem.
- Miután elmentél, utána ugye Harry, majd Zayn jött fel a szobába. Én persze a takaró alatt bujkáltam, de tudtam, hogy úgy is lát. Meg hall. Nem süket. Éreztem, hogy végigsimított a takarón, majd megszólított. Kérte, hogy ne haragudjak rá, meg, hogy bújjak ki a takaró alól. Nem akartam neki engedelmeskedni, így hát lehúzta rólam. Leült az ágy szélére, és próbálta megmagyarázni. Maga felé fordított, és úgy nézett, miközben mondta, hogy az a lány a moziban őrült. Kérdeztem tőle, hogy akkor miért bújtak össze. A válaszára meg fogsz lepődni. Mondjam?- mosolyogni kezdtem, közben kicsit nevetni is kezdtem. - Meleg. A lány leszbikus.
- Komoly? - kikerekedett szemekkel nézett.
- Igen. Na folytatom. Miután ledöbbentem megkönnyebbültem. Kérdeztem, hogy akkor miért nem mellém ült. Majd mondta, hogy szerette volna, ha Harryvel beszélek. A göndör hajú srác mindig csak velem beszélt a problémáiról. Elmentem hozzá, és "megtörtem".
- Megtörted?
- Végül is úgy értelmezd, hogy segítettem neki. A beszélgetés előtt én is megtörtem, azaz sírni kezdtem, és megkönnyebbültem. Aztán akkor mentem Harryhez, és őt is megsirattam, hogy legyen nyugodt.
- Jaa... ok. - mosolygott. - Folytasd.
- Ez meg tegnap volt, mikor vacsizni mentetek. Mi nem tartottunk veletek. A hasam viszont veletek tartott volna. Akkorát mormogott, mind ketten nevetni kezdtünk. Elmentünk végül kettesben egy étterembe, és ott megkajáltunk. Vacsi után visszamentünk a szobánkba. Én már fáradt voltam, úgyhogy az ágyra dőltem. Zayn nem a te ágyadban akart aludni, hanem velem egy ágyban. Először arra gondoltam, hogy le akar velem feküdni, majd mondta, ha nem akarom, akkor nem muszáj. Így hát megengedtem neki. Magához húzott, és átkarolt. Ő a védelmezőm. - mosolyogni kezdtem, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon. Azért, mert boldog voltam.
- Óóó. Ez aranyos. - megölelt.
- Na jó. Most te mesélj.
Már közeledtünk egy kávézó felé, úgyhogy beültünk oda.
Kértünk mind ketten kávét, amit nem sokkal később meg is kaptunk, és ki is fizettünk.
- Tegnap az étteremben leültünk egy messzi, fedett zugba. Odajött egy pincérlány, és nem bírt megszólalni. Úgy a mi korunkbeli lehet. Harry kezdte a rendelést. Felsorolta, hogy ki mit kér, mert megbeszéltük. Szorgalmasan jegyzetelt a csaj, majd mosolygott, és elment. Az italt ő hozta ki. Remegett a keze, úgyhogy segítettem neki a tálcát fogni. Megköszönte, majd ismét elment. Louis utánozni kezdte a lányt, amit én nem tűrtem szó nélkül, és rácsaptam a vállára. Harry rám nézett és összeszorított szájjal tartotta vissza a nevetést. Bűnös vagyok én is, mert nem bírtam ki. A kajákat kihozták, de nem a pincércsaj, hanem egy pasi. Nézni kezdtem ahogy pakolja le mindenkinek az ételt, Niall pedig próbálta magára hívni a figyelmet azzal, hogy rögtön zabába kezdett. Sikerült is neki, amikor én nevetni kezdtem rajta. - közben beleszürcsölt a kávéjába - Vacsora után hazamentünk, de rájöttem arra, hogy fent van nálad Zayn. Vagyis gondoltam, mert ti ketten nem jöttetek el. Így hát Niallnél éjszakáztam. Dumálgattunk, beszélgettünk a régi szokásokról. Elmesélte, hogy szülőhazájában miket csinált. Reggel arra keltem, hogy átölelve alszunk egymás mellett.
- Izgi. - kuncogtam. - Szorítok. Ha kell.
- Köszi. Még nem tudom igazán.
- Tetszik neked nem?
- Igen. - ismét egyet szürcsölt a kávéjába, és közben végigmosolyogta.
- Te kis szerelmes. - meglöktem egy kicsit a kezét.
*****
A hotelban Kristivel filmet néztünk. Vártunk a srácokra, gondoltunk, hogy egy film maratont rendezhetünk, mert a koncert nem egy órás... úgyhogy 3 filmet néztünk meg. Én -mivel szeretem a horrort- arra gondoltam, hogy nézzük meg vagy a "Paranormal Activity"-t, vagy az örökös kedvenc "Horrorra akadva" részeket. Ő pedig vígjátékot akart nézni. De rágyőzködtem a horror nézésére.
Megnéztük először a PA első két részét, de kérte, hogy ne nézzük meg a harmadikat. Oké... akkor utána következett a 'vicces horror', a Horrorra akadvát néztük. Abból is az első két részt, meg az ötödiket néztük meg. Én szakadtam egyes jeleneteken.
Már úgy éjfél körül volt, amikor Zayn küldött egy üzit, hogy vége a koncertnek. Visszaírtam neki, hogy jöjjön át, Kristi pedig ma is Niallnél alszik. Végül is a lánynak tettem jót. Tetszik neki a srác.
Kopogásra lettünk figyelmesek. Kinyitottam.
- Szia Lexy. - megöleltük egymást. Az ölelés közben beljebb topogtunk az ajtón.
- Milyen volt a koncert? Biztos fáradt vagy. - érdeklődtem.
- Nagyon jó volt. A srácokkal sokat hülyültünk. Volt egy rajongó, akitől Liam elvette a telefont, és a koncert közben fényképezett vele. - nevetett.
Én mosolyogtam, majd Kristire néztem, aki az ajtó felé igyekezett, lassú mozdulatokkal.
- Akkor én léptem is. - és már kint is volt az ajtón.
A Tv még ment, de kikapcsoltam egy mozdulattal. A távirányítót a másik ágyra dobtam, majd hátradőltem az
ágyon. Mondhatni fáradt voltam, de nagyon. A filmek is lefárasztottak közben.
- És te mit csináltál egész nap? Nem unatkoztál? - kérdezősködött Zayn.
- Nem unatkoztam. A napom egy részt a tanulásból állt. Kristivel megbeszéltünk egyes-mást, meg aztán filmeket néztünk úgy délután 4-től idáig. - nevettem, majd megdörzsöltem a szemem.
Felültem az ágyon, majd nagyot ásítottam, amin Zayn nevetni kezdett.
- Csak én énekeltem 6 órán át. - gúnyolódott.
- Jó. De tudod bármiben el lehet fáradni.
Felálltam az ágyról, majd kimentem a fürdőbe. Lekaptam magamról a ruháim, félreraktam őket, a hajamat felkötöttem, majd a zuhany alá álltam.
Ajtónyitódást hallottam. Én hülye. Nem zártam be az ajtót. Tudtam, hogy Zayn jön be. Hallottam, ahogy leveszi magáról a ruháit.
- Tudom, hogy itt vagy. - kuncogtam.
Nem kaptam választ, úgyhogy elzártam a vizet, kinyúltam a törülközőmért, csakhogy. Megfogta a kezem. Nem engedte el, hanem bejött hozzám, és megnyitotta a csapot. Én persze a fal felé néztem, és próbáltam takarni magam. Nem akartam, hogy meglásson. Hátulról szorosan átölelt. Tudtam, hogy nem tudja megfékezni a vágyait. Éreztem minden porcikáját, ahogy hozzám simul. De akkor sem akartam feladni. Próbált maga felé fordítani, de akkor sem engedelmeskedtem.
- Te aztán nem adod fel. - egy rossz fiús kuncogást megejtett, majd még tovább próbálkozott.
Feladtam. Már elcsábított. Túlságosan. Megfordultam, és rögtön megcsókolt.
A zuhany alól kilépve magam elé kaptam a törülközőmet, majd magam köré kötöttem. Zayn is kijött, és egy elégedett mosolyt villantott.
A hajamat leengedtem, kifésültem. A ruhás táskához lépdeltem, és kibányásztam belőle egy trikót, meg egy rövid nacit. A Farkasom hozott magával cuccokat.
Ledőltem az ágyra, az éjjeliszekrényen heverő mobilomért nyúlkáltam, persze nem értem el, így feljebb csúsztam az ágyon. Az időt néztem, ami éjjel 1 órát mutatott. Úr isten. Felnéztem még Facebookra, amit hamar meg is untam.
- Behoznád a ruháimat? - szólt ki az ajtó mögül Zayn.
- Miért? Szégyenlős vagy? A zuhany alatt nem voltál az. - húztam az agyát.
- Vicces. Akkor legalább add a kezembe.
Felálltam az ágyról, megfogtam a pólót, meg az aslót és a kezébe nyomtam.
- Köszönöm. - válaszolta vissza.
- A zuhanyban vadabb voltál.
Visszaballagtam az ágyhoz. Leültem a szélére, és elővettem egy könyvet. Olvasgatni kezdtem.
Pár mondatot olvastam, mikor kijött Zayn. Csak az ajtóban állt, és nézni kezdett. Felnéztem, mire a földre nézett.
- Mi az? - felnevettem.
- Gyönyörű vagy. - kezd bevadulni. Még nem viselkedett így, nem is gondoltam volna róla. Mielőtt összejöttünk volna, csak gyengéden dicsérgetett. Most meg...
- Más vagy, amire gondoltam. Eltudod rejteni a vadságod. - közelebb lépdeltem hozzá, és a nyaka körül összefontam a karom - Mikor még csak barátok voltunk gyengéd voltál Zayn. Neked kapcsolat kell ahhoz, hogy valaki megismerjen igazán.
- Dehogy is. A srácok is ismernek. - a homlokomhoz érintette sajátját - Te más vagy mind a többi lány Lex. Veled lehet lazulni.
Végszóra megcsókolt.
- Zayn. Én még nem akarom... sajnálom. - lesütöttem a szemem.
- Megmondtam múltkor is. Ha nem akarod, akkor nem kell. Várok rád. - eltűrte a szemem elől a tincseimet, majd megcsókolt.
Ismét egy nagyot ásítottam, majd befeküdtem az ágyba. Zayn ismét egy ágyban akart aludni velem, most már engedtem is neki. Ismét átkarolt védelmező karjaival. Behunytam a szemem, és elaludtam.
* Kristi szemszöge *
Jobb, ha kettesben hagyom a galamb párt.
A másik szoba felé siettem, majd mikor odaértem, kopogtam.
- Szia Niall. - integettem.
- Szia. - betessékelt.
- Magukra hagytam őket, had turbékoljanak. - kuncogtam.
A szőke herceg csak bólogatott. Ültünk csöndben egymás előtt, nem beszéltünk semmiről.
- Krsiti. Mondhatok valamit? - Niall törte meg a csendet, amire én bólintottam egyet. - Ami a reggelt illeti. Tudod, hogy tetszel nekem, ha nem, akkor most már igen, - mosolygott azzal az édes pofijával - tudom, hogy én is tetszem neked.
- Figyelj. Igen tetszel, de ha csak azért csinálnád, hogy ne tűnj ki a sorból, akkor...
- Leszel a barátnőm? - közbevágott a mondani valómnak.
Kikerekedett szemekkel néztem rá. Meglepődtem, nem számítottam rá. De tényleg.
- Igen. - válaszoltam vissza. A nyakába ugrottam, miután megadtam a válaszom. Visszaölelt. - Nagyon tetszel nekem. Csak nem igen tudok rólad semmit. Meg a bandáról. Ugye Alexa az, aki mutatta a bandát. Előtte nem nagyon hallottam róla. És egyik lemezét mutatta, amin rajta van az egész banda. Én egyből kiszúrtalak, és nem Harryt. Nem is mást. Csak téged. - kacsintottam.
* Alexandra szemszöge *
Reggel azt éreztem, hogy valaki az arcomat bizdergálja. Kinyitottam a szemem, és megtudtam vizsgálni, hogy mi van. Zayn simogatta az arcom, amitől mosolyt csalt rá. Visszacsuktam a szemem, majd a fejemre húztam a takarót a fényességtől.
- Jó reggelt. - köszöntött.
- Reggelt. - mondtam fáradt hangon.
- Majd délben indulunk a következő helyre. Azért ilyen korán, mert egy programot terveztünk.
- Az pompás. - letoltam magamról a takarót, majd a srác felé nyújtottam a kezem, hogy adjak neki egy reggeli puszit. - Hány óra?
- Reggel fél 9 körül. - levette a szekrényről a telefont, majd pontosította azt. - 9:23.
Bólintottam egyet, majd ismét a karomat nyújtottam. Most viszont azért, hogy segítsen felállni. :D
Odaballagtam a tatyómhoz, majd kikaptam belőle egy fehér-ezüst színű kockás inget, hozzá egy koptatott hamvas kék színű farmert. Nem zavartattam magam, Zayn előtt lekaptam a ruháimat, majd felvettem azokat. Minek bujdosnom előle, ha már úgy is látott pucéran?
Összepakolásztam a holmiim, amiket már jó lenne kimosni... a kis táskámat -amiben volt a tárcám, és a telefonom, utólag berakással pedig a napszemüvegem - elhagytuk a szobát, bezártam, majd ballagtunk a porta felé.
- A te cuccod? - zavartan kérdeztem a liftben.
- Azok már lent vannak, Niallékkel együtt. - mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Kiszálltunk a mozgó masinából, és ott álltak a többiek. Egy limó állt a hotel előtt, az épület előtt pedig egy csomó rajongó. Biztonság kedvéért takartam az arcom, hogy ne legyen semmi. Kristi is így tett. A srácok helyeselték, mert nem akarták, hogy piszkáljanak minket.
Hosszú verekedés(?) után, sikeresen beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk.
Nem sokkal később egy dugottabb helyen találtam magunkat, ahol a turnébusz állt. Gondoltam kényelmesebben tudnánk indulni a következő állomásra.
Feladtam. Már elcsábított. Túlságosan. Megfordultam, és rögtön megcsókolt.
A zuhany alól kilépve magam elé kaptam a törülközőmet, majd magam köré kötöttem. Zayn is kijött, és egy elégedett mosolyt villantott.
A hajamat leengedtem, kifésültem. A ruhás táskához lépdeltem, és kibányásztam belőle egy trikót, meg egy rövid nacit. A Farkasom hozott magával cuccokat.
Ledőltem az ágyra, az éjjeliszekrényen heverő mobilomért nyúlkáltam, persze nem értem el, így feljebb csúsztam az ágyon. Az időt néztem, ami éjjel 1 órát mutatott. Úr isten. Felnéztem még Facebookra, amit hamar meg is untam.
- Behoznád a ruháimat? - szólt ki az ajtó mögül Zayn.
- Miért? Szégyenlős vagy? A zuhany alatt nem voltál az. - húztam az agyát.
- Vicces. Akkor legalább add a kezembe.
Felálltam az ágyról, megfogtam a pólót, meg az aslót és a kezébe nyomtam.
- Köszönöm. - válaszolta vissza.
- A zuhanyban vadabb voltál.
Visszaballagtam az ágyhoz. Leültem a szélére, és elővettem egy könyvet. Olvasgatni kezdtem.
Pár mondatot olvastam, mikor kijött Zayn. Csak az ajtóban állt, és nézni kezdett. Felnéztem, mire a földre nézett.
- Mi az? - felnevettem.
- Gyönyörű vagy. - kezd bevadulni. Még nem viselkedett így, nem is gondoltam volna róla. Mielőtt összejöttünk volna, csak gyengéden dicsérgetett. Most meg...
- Más vagy, amire gondoltam. Eltudod rejteni a vadságod. - közelebb lépdeltem hozzá, és a nyaka körül összefontam a karom - Mikor még csak barátok voltunk gyengéd voltál Zayn. Neked kapcsolat kell ahhoz, hogy valaki megismerjen igazán.
- Dehogy is. A srácok is ismernek. - a homlokomhoz érintette sajátját - Te más vagy mind a többi lány Lex. Veled lehet lazulni.
Végszóra megcsókolt.
- Zayn. Én még nem akarom... sajnálom. - lesütöttem a szemem.
- Megmondtam múltkor is. Ha nem akarod, akkor nem kell. Várok rád. - eltűrte a szemem elől a tincseimet, majd megcsókolt.
Ismét egy nagyot ásítottam, majd befeküdtem az ágyba. Zayn ismét egy ágyban akart aludni velem, most már engedtem is neki. Ismét átkarolt védelmező karjaival. Behunytam a szemem, és elaludtam.
* Kristi szemszöge *
Jobb, ha kettesben hagyom a galamb párt.
A másik szoba felé siettem, majd mikor odaértem, kopogtam.
- Szia Niall. - integettem.
- Szia. - betessékelt.
- Magukra hagytam őket, had turbékoljanak. - kuncogtam.
A szőke herceg csak bólogatott. Ültünk csöndben egymás előtt, nem beszéltünk semmiről.
- Krsiti. Mondhatok valamit? - Niall törte meg a csendet, amire én bólintottam egyet. - Ami a reggelt illeti. Tudod, hogy tetszel nekem, ha nem, akkor most már igen, - mosolygott azzal az édes pofijával - tudom, hogy én is tetszem neked.
- Figyelj. Igen tetszel, de ha csak azért csinálnád, hogy ne tűnj ki a sorból, akkor...
- Leszel a barátnőm? - közbevágott a mondani valómnak.
Kikerekedett szemekkel néztem rá. Meglepődtem, nem számítottam rá. De tényleg.
- Igen. - válaszoltam vissza. A nyakába ugrottam, miután megadtam a válaszom. Visszaölelt. - Nagyon tetszel nekem. Csak nem igen tudok rólad semmit. Meg a bandáról. Ugye Alexa az, aki mutatta a bandát. Előtte nem nagyon hallottam róla. És egyik lemezét mutatta, amin rajta van az egész banda. Én egyből kiszúrtalak, és nem Harryt. Nem is mást. Csak téged. - kacsintottam.
* Alexandra szemszöge *
Reggel azt éreztem, hogy valaki az arcomat bizdergálja. Kinyitottam a szemem, és megtudtam vizsgálni, hogy mi van. Zayn simogatta az arcom, amitől mosolyt csalt rá. Visszacsuktam a szemem, majd a fejemre húztam a takarót a fényességtől.
- Jó reggelt. - köszöntött.
- Reggelt. - mondtam fáradt hangon.
- Majd délben indulunk a következő helyre. Azért ilyen korán, mert egy programot terveztünk.
- Az pompás. - letoltam magamról a takarót, majd a srác felé nyújtottam a kezem, hogy adjak neki egy reggeli puszit. - Hány óra?
- Reggel fél 9 körül. - levette a szekrényről a telefont, majd pontosította azt. - 9:23.
Bólintottam egyet, majd ismét a karomat nyújtottam. Most viszont azért, hogy segítsen felállni. :D
Odaballagtam a tatyómhoz, majd kikaptam belőle egy fehér-ezüst színű kockás inget, hozzá egy koptatott hamvas kék színű farmert. Nem zavartattam magam, Zayn előtt lekaptam a ruháimat, majd felvettem azokat. Minek bujdosnom előle, ha már úgy is látott pucéran?
Összepakolásztam a holmiim, amiket már jó lenne kimosni... a kis táskámat -amiben volt a tárcám, és a telefonom, utólag berakással pedig a napszemüvegem - elhagytuk a szobát, bezártam, majd ballagtunk a porta felé.
- A te cuccod? - zavartan kérdeztem a liftben.
- Azok már lent vannak, Niallékkel együtt. - mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Kiszálltunk a mozgó masinából, és ott álltak a többiek. Egy limó állt a hotel előtt, az épület előtt pedig egy csomó rajongó. Biztonság kedvéért takartam az arcom, hogy ne legyen semmi. Kristi is így tett. A srácok helyeselték, mert nem akarták, hogy piszkáljanak minket.
Hosszú verekedés(?) után, sikeresen beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk.
Nem sokkal később egy dugottabb helyen találtam magunkat, ahol a turnébusz állt. Gondoltam kényelmesebben tudnánk indulni a következő állomásra.
2013. május 11., szombat
"Miért kérded?" [ Első fejezet, Hatodik rész ]
* Niall szemszöge *
Itt van Kristi. De Zayn sehol. Egyáltalán miért van itt? Mindegy. "Csak mosolyogj Niall. Nem lesz semmi baj." Próbáltam magam nyugtatgatni ezzel. Nagyjából sikerült.
- Zayn Alexával van. Gondolom ott is marad. - szólt közbe a kínos csendnek a lány.
- Igen. - bólogattam mint a kiskutyák. - Akkor. Most itt fogsz aludni? - kérdeztem.
- Ha nincs más választásom. - mosolygott. Én csak bólogattam. Szerencsére nem dupla ágy van.
- Felhívom a srácokat, hogy nem-e mennénk el kajálni valahova. Ok? - ajánlottam fel.
Kristi csak bólogatott.
Pár perc alatt lebonyolítottam. Végül is Harry, Louis és Eleanor jönnek. A kérdés, hogy Kristi is jön.
- Te nem jössz? - kíváncsiskodtam.
- Miért is ne? Én is kajás vagyok most. - nevetni kezdett, ami nekem tetszett.
Lementünk a mozi elé. Ott taliztunk mind.
Mikor már a csapat megvolt megbeszéltük melyik étterembe megyünk. Nekem már korgott a gyomrom.
* Alexandra szemszöge *
Inkább itthon maradnék, mert nem igen akarok semmit csinálni. Nem akarok emberek közt lenni, nem akarok emberek közé menni. Csak egy magam és Zayn. Igen. Az én házisárkányom. Ő közben a másik ágyon ülve böngészgette a laptopot.
- Mit csinálsz? - kérdeztem fél-, majd egy egész nagy mosollyal a végén.
- Á. - legyezett. - Csak keresek valamit, amit nagyon meg akarok neked mutatni. - gondolom megtalálta, mert fel is pattant, és mellém huppant le a géppel az ölében. - Nézted az X-Factort? - mikor volt már az??
- Amiben ti voltatok? - kérdeztem. - Nem. Nem nagyon szoktam nézni ilyen 'baromságokat'. Már bocs. - pusziltam meg.
- Kösz. Ez kedves. - bólogatott, majd összehúzta a száját. - Na mindegy. Itt van egy akkori kép rólam. Mond meg a véleményed. Csak ne harapj. - nevette el magát.
Az ölembe kaptam a szerkezetet, majd nézegetni kezdtem. Hol a képet néztem, hol pedig a mellettem fekvő srácot. Az arc vonalakat néztem. Vizsgálgattam. - Mint ha 16 lettél volna. - nevetésbe kezdtem.
- Szint' kedves. - ismét azt az arc mimikát ábrázolta. - Na de most komolyan.
- Komolyan? Most férfiasabb vagy. Ne vágassad le a hajad szerintem. Meg a borostád. - simítottam végig az arcán a kezem. - Ne nagyon piszkáld. - mosolyogtam. Ő megcsókolt, mire én vissza.
"Éhes vagyok. Még is csak el kellett volna menni." - a hasamat fogtam, mire Zayn is felfigyelt. Hangosan korgott a gyomrom.
- Ez ellen tenni kell valamit. - pattant fel az ágyról. Mellém jött, a kezemet megfogta, majd felhúzott.
Abban a pillanatban elkezdett táncoltatni. Végül is csak ugráltunk. De én elmenekültem előle.
Felvettem egy pulcsit, mert láttam, hogy nincs valami jó idő. Siettem, mert Zayn már a nyomomban járt.
Kimentem a szobából, és becsuktam az ajtót. Kicsit nagyon csattant. Kinyitotta az ajtót, és feltette a kezét.
- Feladom. - nevetett fel - Te győztél. Hova vihetlek vacsizni?
- Nem kell. Meg elégszem én a Hotel kajával is. Nem kell rám költekezned. - mosolyogtam, majd nem hagyta, hogy itt kajáljak. Megölelt hátulról, majd összekulcsolta a kezét. A liftben is ugyanabban a pozícióban voltunk. Azt a szegény öreg nénikét sajnálom. Azt hitte szegény, hogy elraboltak. Olyan rémülten nézett rám.
Elmentünk egy rejtett helyre, ami olyan privát. És csak a celebek ismerik a helyet.
Bementünk, asztalhoz ültünk. Kijött a pincér srác. Helyes volt. Lesütöttem a szemem.
Zayn egyből megpillantotta a reakciómat, és közelebb húzódott hozzám, megfogta a kezem jelezve azzal, hogy foglalt vagyok, és, hogy az övé.Én ezen is elpirultam.
- Én - kezdtem bele - halat kérnék, köretnek rizst. - mosolyogtam.
- Én pedig steaket. félig átsütve, köretnek én is rizst. - Zayn rendelése.
- Üdítőt, vagy valamit esetleg? - ajánlotta.
Zaynnel egymásra néztünk, "Not Bad" arcot vágtunk, és mondta:
- Két Cola? - nézett a pincérre, majd rám. Én bólogattam, hogy jó lesz.
* Vacsi után *
Mind a ketten kipukkadunk. Annyira teleettük magunkat. Mi lehet a többiekkel?
- Finom volt a vacsi? - egy félmosolyt villantott a házisárkányom.
Bólogattam, jelezve, hogy minden príma volt.
Vissza mentünk a hotelbe, be a szobába.
Én levetkőztem - persze Zayn előtt, mert nem zavart, hogy ott van, meg nem is nagyon vettem észre... és úgy is háttal voltam neki - és bementem a fürdőbe lezuhanyozni.
- Siess! Utánad én jövök! - a hangjából ítélve egy kerek mosolyt azért tett a végére.
Amilyen gyorsan, olyan sebességgel tusoltam. Már kiléptem a kabinból, amikor nyílni kezdett az ajtó. Gyorsan magam köré tekertem a törölközőt.
- Te nem vagy normális! - nevetve ordítottam rá.
Ő csak huncutul mosolygott, majd a tükör elé léptem. A hajamat kifésültem, amire már rá fért.
Majd azt hallottam, hogy elkezdett énekelni. Mosolyogni kezdtem, majd kiléptem a fürdőből.
A szobában odaléptem a szekrényhez és kikaptam belőle egy bő pólót meg egy rövid nacit. Igaz kb. úgy nézhettem ki, mintha nem lenne a rövid ujjú alatt semmi. Eszméltem, hogy Zayn itt alszik, és nincs miben aludnia. Előkotortam még egy bő felsőt a vendégnek. Gondoltam még tusol, szóval belépdeltem a fürdőbe halkan. A felsőt leraktam a mosdó szélére, majd ismét visszamentem. Az egyik szimpla ágyra feküdtem, majd nyújtózkodni kezdtem rajta. Fáradt voltam már, szóval a takarót is magamra húztam. A telefonomért nyúltam és kerestem rajta egy játékot. Nem találtam viszonylag semmi érdekeset. Szóval szó-keresőztem.
Azt is egy idő után meguntam. A telefont visszahelyeztem az ezelőtti helyre.
- Köszi a pólót. - mosolygott Zayn, majd lehuppant az ágyamra. Utána felcsúszott mellém.
- Te mit csinálsz? Félsz egyedül aludni? - nevettem el magam.
- Aludhatok veled mami? - kisfiús hangon kérdezte. Tudtam, vagyis sejtettem, hogy akar valamit.
- Nem kicsi fiam. Legyél szíves a másik ágyban aludni. Úgy gondolom, hogy elég nagy vagy már ahhoz! - mint egy igazi anya. Ezen a mondatomon elnevettem magam ismételten.
- De kérleeek! - könyörgött. Lelöktem az ágyról, szó szerint. Elég nagyot koppant, de nem esett baja. Lenéztem az ágyról és láttam rajta, hogy nem adja fel. Nevetni kezdett. Mikor rám pillantott egy huncut mosolyt villantott, majd visszamászott hozzám.
Lerántotta rólam a takarót, majd támadó pozícióba helyezkedett el. Tudtam mit fog csinálni. Meg akar csikizni. De nem lesz semmi esélye, ugyan is én nem vagyok csikis. Háhá!
Próbálkozott. Felnevettem, de nem azért mert csikis voltam, hanem mert az erőlködése láttán. Bárki más elmosolyodott volna annak láttán.
- Na jó. Mit szeretnél? - feladtam magam.
- Egy ágyban aludni. Veled. - félmosolyt csillantott.
- Semmi más? - kérdeztem. - Biztos?
- Alex. Ha nem akarod, akkor nem kell. Amúgy is... nem kéne egyből a kapcsolatunk elején. - próbált Zayn tiltakozni, de a szemén láttam, hogy mennyire akarta.
- No ha nem, hát nem.
Elfordultam, majd a másik irányba nézve huncutul kezdtem el mosolyogni. Nem a következő reakcióra számítottam. Zayn hátulról átkarolt, magához szorított, védelmező karjában biztonságot éreztem.
A kezem a karján végigsimítottam, majd az ujjai közé dugtam a sajátjaimat. Úgy voltunk.
Még azon járt az agyam, hogy Zayn olyan mint egy hűséges kutya. Ő is védelmez, és mindig veled van. Szeret téged. Ő az én farkasom. Persze a házisárkányom is.
E gondolkozás után döntöttem úgy, hogy mindent kiürítek, kidobok az agyam szemetesébe, a jegyzeteimet elrendezem egy külön helyre, a képeket elrakosgatom. És alszom.
* Reggel 7 *
Ugyanabban a pozícióban aludtam el, mint tegnap este. Még mindig Zayn karját fogtam. Mosolyogni kezdtem. A fiú szuszogására lettem figyelmes, szóval levágtam, hogy még mindig csendesen szunyókál.
A karját leemeltem magamról, maga mellé tettem, majd kimásztam az ágyból. Arra gondoltam, hogy megörökítem a pillanatot. A telefonomat kaptam a kezembe, és lefotóztam. Vidámság áradt szét a testemben. Aztán hívott a természet. Kimentem, letusoltam, mert melegem volt. Felkaptam egy neon-zöld színű trikót, rá egy fél vállas szürke színű felsőt, amin egy bagoly pózolt, szint úgy zöldben. Egy koptatott, rövidszárú farmer nacit vettem fel, ami kb. a combom közepéig ért. Az ablakot kinyitottam (szerencsére ez egy olyan szoba), és megállapítottam, hogy tök jó idő van. Szóval nem kellett átöltöznöm.
Egy kis táskát vettem magamhoz, a telefonomat és a pénztárcámat raktam bele. Kiléptem az ajtón, ügyeltem rá, hogy jól zárjam be. Lifttel mentem a földszintre, majd a kulcsot is zsebre vágtam. A hotelből kitérve kaptam észbe, hogy nem hagytam üzenetet Zaynnek. Gyorsan írtam neki:
"Reggelt! :) Lemegyek egy kávézóba reggelizni. Gondolom te egyből mennél stúdiózni. Kulcsot az ágy melletti szekrényen hagytam, Kristi adta még az este."
Elküldtem az üzit, és kerestem egy csendes helyet reggelizni. Rá is bukkantam.
* Harry szemszöge *
"Reggel negyed nyolc körül. Fel kéne kelni." -reggeli első gondolkodásom.
Kikászálódtam az ágyból, majd a fürdőbe mentem. Utána vissza a szobába. Kikaptam belőle egy szokásos cuccot. Fehér póló, fekete farmer, fekete cipő. Mikor ezeket felkaptam, korgást éreztem.
Éhes vagyok. Arra gondoltam, hogy enni kéne valamit. A hotel kaják nem a kedvenceim. Itt biztos nem ehetek.
- Na Harold. - mondtam magamnak mikor az ajtót nyitottam.
Itt van Kristi. De Zayn sehol. Egyáltalán miért van itt? Mindegy. "Csak mosolyogj Niall. Nem lesz semmi baj." Próbáltam magam nyugtatgatni ezzel. Nagyjából sikerült.
- Zayn Alexával van. Gondolom ott is marad. - szólt közbe a kínos csendnek a lány.
- Igen. - bólogattam mint a kiskutyák. - Akkor. Most itt fogsz aludni? - kérdeztem.
- Ha nincs más választásom. - mosolygott. Én csak bólogattam. Szerencsére nem dupla ágy van.
- Felhívom a srácokat, hogy nem-e mennénk el kajálni valahova. Ok? - ajánlottam fel.
Kristi csak bólogatott.
Pár perc alatt lebonyolítottam. Végül is Harry, Louis és Eleanor jönnek. A kérdés, hogy Kristi is jön.
- Te nem jössz? - kíváncsiskodtam.
- Miért is ne? Én is kajás vagyok most. - nevetni kezdett, ami nekem tetszett.
Lementünk a mozi elé. Ott taliztunk mind.
Mikor már a csapat megvolt megbeszéltük melyik étterembe megyünk. Nekem már korgott a gyomrom.
* Alexandra szemszöge *
Inkább itthon maradnék, mert nem igen akarok semmit csinálni. Nem akarok emberek közt lenni, nem akarok emberek közé menni. Csak egy magam és Zayn. Igen. Az én házisárkányom. Ő közben a másik ágyon ülve böngészgette a laptopot.
- Mit csinálsz? - kérdeztem fél-, majd egy egész nagy mosollyal a végén.
- Á. - legyezett. - Csak keresek valamit, amit nagyon meg akarok neked mutatni. - gondolom megtalálta, mert fel is pattant, és mellém huppant le a géppel az ölében. - Nézted az X-Factort? - mikor volt már az??
- Amiben ti voltatok? - kérdeztem. - Nem. Nem nagyon szoktam nézni ilyen 'baromságokat'. Már bocs. - pusziltam meg.
- Kösz. Ez kedves. - bólogatott, majd összehúzta a száját. - Na mindegy. Itt van egy akkori kép rólam. Mond meg a véleményed. Csak ne harapj. - nevette el magát.
Az ölembe kaptam a szerkezetet, majd nézegetni kezdtem. Hol a képet néztem, hol pedig a mellettem fekvő srácot. Az arc vonalakat néztem. Vizsgálgattam. - Mint ha 16 lettél volna. - nevetésbe kezdtem.
- Szint' kedves. - ismét azt az arc mimikát ábrázolta. - Na de most komolyan.
- Komolyan? Most férfiasabb vagy. Ne vágassad le a hajad szerintem. Meg a borostád. - simítottam végig az arcán a kezem. - Ne nagyon piszkáld. - mosolyogtam. Ő megcsókolt, mire én vissza.
"Éhes vagyok. Még is csak el kellett volna menni." - a hasamat fogtam, mire Zayn is felfigyelt. Hangosan korgott a gyomrom.
- Ez ellen tenni kell valamit. - pattant fel az ágyról. Mellém jött, a kezemet megfogta, majd felhúzott.
Abban a pillanatban elkezdett táncoltatni. Végül is csak ugráltunk. De én elmenekültem előle.
Felvettem egy pulcsit, mert láttam, hogy nincs valami jó idő. Siettem, mert Zayn már a nyomomban járt.
Kimentem a szobából, és becsuktam az ajtót. Kicsit nagyon csattant. Kinyitotta az ajtót, és feltette a kezét.
- Feladom. - nevetett fel - Te győztél. Hova vihetlek vacsizni?
- Nem kell. Meg elégszem én a Hotel kajával is. Nem kell rám költekezned. - mosolyogtam, majd nem hagyta, hogy itt kajáljak. Megölelt hátulról, majd összekulcsolta a kezét. A liftben is ugyanabban a pozícióban voltunk. Azt a szegény öreg nénikét sajnálom. Azt hitte szegény, hogy elraboltak. Olyan rémülten nézett rám.
Elmentünk egy rejtett helyre, ami olyan privát. És csak a celebek ismerik a helyet.
Bementünk, asztalhoz ültünk. Kijött a pincér srác. Helyes volt. Lesütöttem a szemem.
Zayn egyből megpillantotta a reakciómat, és közelebb húzódott hozzám, megfogta a kezem jelezve azzal, hogy foglalt vagyok, és, hogy az övé.Én ezen is elpirultam.
- Én - kezdtem bele - halat kérnék, köretnek rizst. - mosolyogtam.
- Én pedig steaket. félig átsütve, köretnek én is rizst. - Zayn rendelése.
- Üdítőt, vagy valamit esetleg? - ajánlotta.
Zaynnel egymásra néztünk, "Not Bad" arcot vágtunk, és mondta:
- Két Cola? - nézett a pincérre, majd rám. Én bólogattam, hogy jó lesz.
* Vacsi után *
Mind a ketten kipukkadunk. Annyira teleettük magunkat. Mi lehet a többiekkel?
- Finom volt a vacsi? - egy félmosolyt villantott a házisárkányom.
Bólogattam, jelezve, hogy minden príma volt.
Vissza mentünk a hotelbe, be a szobába.
Én levetkőztem - persze Zayn előtt, mert nem zavart, hogy ott van, meg nem is nagyon vettem észre... és úgy is háttal voltam neki - és bementem a fürdőbe lezuhanyozni.
- Siess! Utánad én jövök! - a hangjából ítélve egy kerek mosolyt azért tett a végére.
Amilyen gyorsan, olyan sebességgel tusoltam. Már kiléptem a kabinból, amikor nyílni kezdett az ajtó. Gyorsan magam köré tekertem a törölközőt.
- Te nem vagy normális! - nevetve ordítottam rá.
Ő csak huncutul mosolygott, majd a tükör elé léptem. A hajamat kifésültem, amire már rá fért.
Majd azt hallottam, hogy elkezdett énekelni. Mosolyogni kezdtem, majd kiléptem a fürdőből.
A szobában odaléptem a szekrényhez és kikaptam belőle egy bő pólót meg egy rövid nacit. Igaz kb. úgy nézhettem ki, mintha nem lenne a rövid ujjú alatt semmi. Eszméltem, hogy Zayn itt alszik, és nincs miben aludnia. Előkotortam még egy bő felsőt a vendégnek. Gondoltam még tusol, szóval belépdeltem a fürdőbe halkan. A felsőt leraktam a mosdó szélére, majd ismét visszamentem. Az egyik szimpla ágyra feküdtem, majd nyújtózkodni kezdtem rajta. Fáradt voltam már, szóval a takarót is magamra húztam. A telefonomért nyúltam és kerestem rajta egy játékot. Nem találtam viszonylag semmi érdekeset. Szóval szó-keresőztem.
Azt is egy idő után meguntam. A telefont visszahelyeztem az ezelőtti helyre.
- Köszi a pólót. - mosolygott Zayn, majd lehuppant az ágyamra. Utána felcsúszott mellém.
- Te mit csinálsz? Félsz egyedül aludni? - nevettem el magam.
- Aludhatok veled mami? - kisfiús hangon kérdezte. Tudtam, vagyis sejtettem, hogy akar valamit.
- Nem kicsi fiam. Legyél szíves a másik ágyban aludni. Úgy gondolom, hogy elég nagy vagy már ahhoz! - mint egy igazi anya. Ezen a mondatomon elnevettem magam ismételten.
- De kérleeek! - könyörgött. Lelöktem az ágyról, szó szerint. Elég nagyot koppant, de nem esett baja. Lenéztem az ágyról és láttam rajta, hogy nem adja fel. Nevetni kezdett. Mikor rám pillantott egy huncut mosolyt villantott, majd visszamászott hozzám.
Lerántotta rólam a takarót, majd támadó pozícióba helyezkedett el. Tudtam mit fog csinálni. Meg akar csikizni. De nem lesz semmi esélye, ugyan is én nem vagyok csikis. Háhá!
Próbálkozott. Felnevettem, de nem azért mert csikis voltam, hanem mert az erőlködése láttán. Bárki más elmosolyodott volna annak láttán.
- Na jó. Mit szeretnél? - feladtam magam.
- Egy ágyban aludni. Veled. - félmosolyt csillantott.
- Semmi más? - kérdeztem. - Biztos?
- Alex. Ha nem akarod, akkor nem kell. Amúgy is... nem kéne egyből a kapcsolatunk elején. - próbált Zayn tiltakozni, de a szemén láttam, hogy mennyire akarta.
- No ha nem, hát nem.
Elfordultam, majd a másik irányba nézve huncutul kezdtem el mosolyogni. Nem a következő reakcióra számítottam. Zayn hátulról átkarolt, magához szorított, védelmező karjában biztonságot éreztem.
A kezem a karján végigsimítottam, majd az ujjai közé dugtam a sajátjaimat. Úgy voltunk.
Még azon járt az agyam, hogy Zayn olyan mint egy hűséges kutya. Ő is védelmez, és mindig veled van. Szeret téged. Ő az én farkasom. Persze a házisárkányom is.
E gondolkozás után döntöttem úgy, hogy mindent kiürítek, kidobok az agyam szemetesébe, a jegyzeteimet elrendezem egy külön helyre, a képeket elrakosgatom. És alszom.
* Reggel 7 *
Ugyanabban a pozícióban aludtam el, mint tegnap este. Még mindig Zayn karját fogtam. Mosolyogni kezdtem. A fiú szuszogására lettem figyelmes, szóval levágtam, hogy még mindig csendesen szunyókál.
A karját leemeltem magamról, maga mellé tettem, majd kimásztam az ágyból. Arra gondoltam, hogy megörökítem a pillanatot. A telefonomat kaptam a kezembe, és lefotóztam. Vidámság áradt szét a testemben. Aztán hívott a természet. Kimentem, letusoltam, mert melegem volt. Felkaptam egy neon-zöld színű trikót, rá egy fél vállas szürke színű felsőt, amin egy bagoly pózolt, szint úgy zöldben. Egy koptatott, rövidszárú farmer nacit vettem fel, ami kb. a combom közepéig ért. Az ablakot kinyitottam (szerencsére ez egy olyan szoba), és megállapítottam, hogy tök jó idő van. Szóval nem kellett átöltöznöm.
Egy kis táskát vettem magamhoz, a telefonomat és a pénztárcámat raktam bele. Kiléptem az ajtón, ügyeltem rá, hogy jól zárjam be. Lifttel mentem a földszintre, majd a kulcsot is zsebre vágtam. A hotelből kitérve kaptam észbe, hogy nem hagytam üzenetet Zaynnek. Gyorsan írtam neki:
"Reggelt! :) Lemegyek egy kávézóba reggelizni. Gondolom te egyből mennél stúdiózni. Kulcsot az ágy melletti szekrényen hagytam, Kristi adta még az este."
Elküldtem az üzit, és kerestem egy csendes helyet reggelizni. Rá is bukkantam.
* Harry szemszöge *
"Reggel negyed nyolc körül. Fel kéne kelni." -reggeli első gondolkodásom.
Kikászálódtam az ágyból, majd a fürdőbe mentem. Utána vissza a szobába. Kikaptam belőle egy szokásos cuccot. Fehér póló, fekete farmer, fekete cipő. Mikor ezeket felkaptam, korgást éreztem.
Éhes vagyok. Arra gondoltam, hogy enni kéne valamit. A hotel kaják nem a kedvenceim. Itt biztos nem ehetek.
- Na Harold. - mondtam magamnak mikor az ajtót nyitottam.
*****
Egy kávézóban ültem le, nem volt valami zsúfolt. Beültem és kértem egy kávét, és egy szendvicset.
Babrálgatni kezdtem a telefonomat, majd azt hallottam, hogy valaki húzza a széket a közelemben. Felnéztem, és kiderült, hogy valaki mellém ült. Jobban megnéztem, mert csak oda pillantottam. Alexa az. A telefont zsebre vágtam.
- Leülhetek? - mutatott a már alatta lévő székre.
Összehúztam a szemem, majd halkan nevetni kezdtünk.
- Akkor igen. - bólogattam. - Mit keresel itt? Miért nem vagy a stúdióban?
- Tudod a tegnapi vacsi nem nagyon sült el jól. Mostanra már nagyon éhes lettem. Amúgy is 10-kor kell bemenni.... kérsz valamit? - ajánlottam.
- Kösz nem, már rendeltem. - mosolygott, majd elővette a telefonját. Mosolyogni kezdett, nem tudtam mit néz. Egy gyors mozdulattal kikaptam a kezéből a telefont, de óvatosan, hogy annak ne essen semmi egyéb baja. Meg pillantottam a képet.
* Alexandra szemszöge *
- Hé, add vissza! - kapkodtam a mobilomért.
Mikor Harry is megnézte, lehervadt a szájáról a mosoly.
- Zayn veled aludt? - adta vissza a telefont.
- Miért? Netán baj? - faggattam, fél szemöldökömet fel húzva.
A göndör hajú fiú nem válaszolt. Én csak megrántottam a vállam.
Nem sokkal később hozták ki amit kértünk. Megettük.
- Figyelj, nem jönnél át hozzám? - kérdezte.
Gondolkoztam. Azon, hogy végül is mi volt ez a reggeli esemény a telefonommal.
- Jó. De Zaynnek mindenképpen írok. - mosolyogtam rá, majd a telefonomat pötyögtem.
- Gyere, erre van a kocsim. - próbált sietni, mert már egy rohanó tömeget pillantott meg. Beszálltam a kocsiba, lebuktam egy kicsit, hogy ne lássanak, és ne ítéljenek el engem ezek az őrültek. Harry a fejemre dobott egy kisebb rongyot, azzal is takarva engem.
A göndör hajú fiú nem válaszolt. Én csak megrántottam a vállam.
Nem sokkal később hozták ki amit kértünk. Megettük.
- Figyelj, nem jönnél át hozzám? - kérdezte.
Gondolkoztam. Azon, hogy végül is mi volt ez a reggeli esemény a telefonommal.
- Jó. De Zaynnek mindenképpen írok. - mosolyogtam rá, majd a telefonomat pötyögtem.
- Gyere, erre van a kocsim. - próbált sietni, mert már egy rohanó tömeget pillantott meg. Beszálltam a kocsiba, lebuktam egy kicsit, hogy ne lássanak, és ne ítéljenek el engem ezek az őrültek. Harry a fejemre dobott egy kisebb rongyot, azzal is takarva engem.
*****
Leültem az ágyra. Ledőltem rá, majd éreztem benne Harold szagát. Nem mondanám, hogy jó volt, azt sem, hogy rossz. Nem tudok rá megfelelő szót keresni. Így hát tűrhető.
Közben a takarót gyűrtem meg kicsit. Nyújtózkodtam rajta, majd felültem. Harry nézett, majd elvigyorodott.
- Most mi van? - tettem fel neki a kérdést egy nagy mosollyal a végén.
- Semmi. Csak.... ez vicces volt. - nevetett el, majd a földre nézve beletúrt a tincseibe. - Zaynnel, hogy álltok?
- Miért kérded? - felfüggesztett szemöldökkel néztem rá. - Ha ennyire tudni akarod, hát legyen. Zaynnel ugye már egy jó hosszú ideje ismerjük egymást, - bólogatott - szinte minden nap együtt voltunk, mikor a házimat csináltam akkor abban is segített. Jól éreztem vele magam. Mostanra kiderült, hogy tetszem neki. És én mivel ekkora barom vagyok, - na itt fel is nevettem - a "legjobb baráti zónából" kilépve tértem be a "barát&barátnő" zónába. - rövidre vágtam. Végül is ez a " tartalom ".
Harry csak bólogatott. Nem nagyon foglalkoztam vele. Biztos fáj neki, hogy jelenleg ő neki nincs senkije.
- Na. Fel a fejjel Harold. Biztos te is találsz valakit. - böktem oldalba.
- Biztos. - biccentett.
- Jól van. Asszem inkább megyek, még nem is tanultunk Kristivel. - sóhajtottam.
Emlegetett szamár. Pont ő hívott.
- Szia! Mikor akarunk tanulni? - kérdezte mogorván.
- Öhhm. Pillanat és ott leszek. Hol legyek? - most én tettem fel a kérdést.
- Gyere a hotel előtti parkba. Ott várlak. - utasította.
- Értem főnök! - határozottan szóltam vissza a telefonba, majd letettük.
Harry is már menne próbára, szóval vállalta, hogy elvisz odáig. Rendes volt tőle.
Kiszálltam a kocsiból, az ajtóban állva intettem neki. Elhajtott utána mellettem, én meg beballagtam a fák sűrűjébe. Végül is a parknak a közepén pillantottam meg Kristit egy padon ülve, ahogy egy könyvet lapozgat. Nem akartam tanulni, szóval lassan lépkedtem a cél felé.
"Még mindig nem vett észre. EZAZZ!" -gondoltam magamban. De ez nem tartott sokáig. Rögtön felpillantott, majd intett, hogy menjek gyorsabban. Leültem mellé, és elkezdtük bújni a könyveket.
Harry csak bólogatott. Nem nagyon foglalkoztam vele. Biztos fáj neki, hogy jelenleg ő neki nincs senkije.
- Na. Fel a fejjel Harold. Biztos te is találsz valakit. - böktem oldalba.
- Biztos. - biccentett.
- Jól van. Asszem inkább megyek, még nem is tanultunk Kristivel. - sóhajtottam.
Emlegetett szamár. Pont ő hívott.
- Szia! Mikor akarunk tanulni? - kérdezte mogorván.
- Öhhm. Pillanat és ott leszek. Hol legyek? - most én tettem fel a kérdést.
- Gyere a hotel előtti parkba. Ott várlak. - utasította.
- Értem főnök! - határozottan szóltam vissza a telefonba, majd letettük.
Harry is már menne próbára, szóval vállalta, hogy elvisz odáig. Rendes volt tőle.
Kiszálltam a kocsiból, az ajtóban állva intettem neki. Elhajtott utána mellettem, én meg beballagtam a fák sűrűjébe. Végül is a parknak a közepén pillantottam meg Kristit egy padon ülve, ahogy egy könyvet lapozgat. Nem akartam tanulni, szóval lassan lépkedtem a cél felé.
"Még mindig nem vett észre. EZAZZ!" -gondoltam magamban. De ez nem tartott sokáig. Rögtön felpillantott, majd intett, hogy menjek gyorsabban. Leültem mellé, és elkezdtük bújni a könyveket.
2013. május 8., szerda
Mozi és megtörés [ Első fejezet, Ötödik rész ]
* Alexandra szemszöge *
* Este *
Már mindenki fáradt. A srácok elénekelték azoknak a daloknak egy részét, amit ők énekelni fognak a turné első koncertjén.
Én elmentem aludni, de akkor még javában énekeltek.
Nem tudom mikor került mellém vagy körém bárki is.
Arra keltem reggel, hogy megérkeztünk a Hotelba ahol Harry fog lenni. Majd nem sokkal később abba, ahol Liam lesz Daniellel, majd utána oda ahol Lou Ellel, majd ahol Niall és Zayn.
Szomorú. Nem tudok együtt lenni Zaynnel. Na mindegy. Legalább a legjobb barátnőmmel lehetek. Nem leszek egyedül. Végül is kiderült, hogy ugyan abban a szállodában fogunk aludni, mint Zayn meg Niall, csak pár emelet lesz köztünk.
A mi szobánk Kristivel valami csoda szép. Sárga és narancssárga színekben pompázik az egész szoba.
Külön-külön ágyunk egymás mellett van, azok fehér huzatosak. Az ágyak közt van egy kis szekrény.
Van 2 gardrób. A fürdő kicsi, de megleszünk vele. Úgy sem életünk végéig leszünk itt.
Kipakoltam azokat a dolgokat amiket majd használni fogok a koncerthez. Délután négytől tart majd hatig. Két órán át énekelni. Na mindegy.
Amint kész voltam Kristivel kulcsra zártam a szoba ajtót, majd Niallék szobájához siettünk. Csukjában voltunk, hogy ne nagyon ismerjenek fel. Meg poénnak is vettük.
Bekopogtunk.
- Sziasztok. Mi ez a kapucnizás? - nézett viccesen Niall majd elnevette magát.
- Szia Szöszi. - túrt bele a hajába Kris, miközben betértünk a szobába és levettük a fejünkről a csukját.
- Poénnak vettük az egészet. Mint ha üldöznének. - nevettem fel.
Leültem az ágyukra. Nekik is ugyan olyan a szobájuk, csak nekik több sárga van, mint narancssárga. A miénkben fordítva van.
- Milyen a szobátok? - kérdezte Zayn.
- Ilyen. - tártam szét a karom.
- Mármint úgy értem, hogy tetszik? - huppant mellém.
- Egész jó. A fürdő kicsi, de egy kis időre jó lesz. - mosolyogtam.
Megöleltük egymást, én szorosan öleltem magamhoz, majd Zayn a hajamba nyomott egy csókot.
* Kristi szemszöge *
Olyan szép párost alakít Zayn meg Alexa.
- Niall. Beszélhetnénk? - félre hívtam az ír fiút, mosollyal az arcomon.
Bevonultunk a fürdőbe, ami nekik persze, hogy nagyobb.. Na mindegy.
- Mit szeretne, Hölgyem? - kérdezett udvariasan és kiegyenesedve Niall.
- Hagyjad már. - löktem meg a mellkasánál, majd nevetni kezdtünk. - Csak az.. hogy. - nem akartam kibökni. Nem rég még úgy voltunk ezzel az egésszel, hogy csak barátok maradunk. Inkább hagyom. - köszi a meghívást. Biztos jót fogunk együtt mulatni.
- Á. - látszott az arcán, valami mást szeretett volna hallani. - Remélem is.
Kimentünk a fürdőből.
- Srácok. Nincs kedvetek elmenni valahova? - kérdezte Zayn.
- Tanulnunk is kéne. - mondtam.
- Igaz. - helyeselte Alexa. - Majd utánatok megyünk. - vágta rá. - Hívj, hogy hol lesztek. - adott neki egy csókot, majd ő is egyet. Kiléptek az ajtón. Utólag csak azt hallottam, hogy Zayn Harryt hívta.
* Alexandra szemszöge *
Elővettük a könyveket, majd elkezdtünk tanulni. Arra gondoltunk, hogy követük az órarendet. Először Kémia. Upsz. Kísérletezni nem fogunk tudni. Na mindegy. Azért a leckét át vettük.
Majd utána Matek. Na ezzel elment egy kis idő. Mondhatni egy óra. Aztán Angol. Ez hamar elment.
Két torna óra. Az kilőve ugyebár. Nem fogok én itt ugrálni mint egy idióta.
Aztán uccsó óránk Biosz lett volna. Azt is átvettük. Ez elment kb. 3 óra alatt.
Mikor végeztünk le mentünk a pizzériába, és vettünk egy pizzát. Azt megettük. Visszamentünk a szállodába. Akkor hívtam fel Zaynt.
Nem vette fel. Kristi hívta Niallt, neki felvette.
- Hol vagytok? Zayn mért nem vette fel Alexnek? - faggatózott. Kihangosította, szóval én is hallottam.
- Zayn találkozott valami haverjával. - mondta.
- Hogy hívják? - kérdezett Kristi.
- Blake. - ahogy ezt mondta. Blake mint lány, vagy Blake mint fiú? Bár gondolom fiú. - Gyertek a mozihoz. Itt vagyunk.
Elindultunk. Nem tartott sokáig amíg megtaláltuk őket.
Mikor megláttam, hogy Zayn egy lányt ölelget, úgy éreztem valami fojtogat.
Én megálltam tőlük messze. Egy darabig figyeltem őket, majd Kristi visszajött értem.
- Alexa. Figyelsz? - legyezte előttem a kezét, amire reagáltam, és tovább mentem. Persze ő is besegített, mert a kezemet fogta, és maga után rángatott.
Integettem a srácoknak, majd arra gondoltunk, hogy mozizni megyünk.
Beültünk. Zayn nem ült mellettem. Ő a mellett a Blake mellett ült. Így hát Harry mellett ültem.
A popcornos zacskóba nyúlkáltam, és morzsoltam mérgemben a szemeket.
- Mi a baj? - kérdezte Harold.
Én továbbra is morzsolgattam.
- Hallod? - fogta meg a kezem. - Zayn?
Ráztam a fejem. Pedig Zayn volt az oka.
Láttam, hogy egymáshoz bújnak. Na akkor volt elegem. Harry ölébe nyomtam a kukoricás zacskót, majd leléptem. Haza fele vettem az irányt. Harry utánam jött.
- Alexa. Várj már! - próbált utolérni. Persze a rajongók nem hagyták őt.
Ott hagytam, nem érdekelt semmi. Haza mentem. Vagyis a szállodába. Át öltöztem, majd az ágyba bújtam, és magamra húztam. Mondhatni. Elég féltékeny típus vagyok. A telefonomat vettem magamhoz. Felhívtam anyát.
- Szia anyu. - szóltam bele rekedtes hangon.
- Szia kincsem. Mi baj? - gondolom hallotta, hogy gond van. Anya mindig tudja, hogy érzek.
- Haza akarok menni. - sírtam bele.
- Miért? Ha már elmentél velük, akkor maradj is ott.
- Megpróbálom. - kinyomtam.
Letettem a kis szekrényre a telefonomat, majd elaludtam.
- Alexa. - rázott meg valaki. - Mi történt? - kinyitottam teljesen a szemem. Láttam, hogy Harry van itt. - Ne ijedj meg. Kristina engedett be.
- Menj el. Kérlek. - kérleltem, hogy hagyjon magamra. Visszahúztam a fejemre a takarót.
Harry engedelmeskedett. Kiment a szobából, és békén hagyott.
Kopogást hallottam. Nem érdekelt, kopogjanak.
Mikor már elég hosszadalmasan dübörgött az ajtónál valaki kikeltem az ágyból, és "eltorzult" fejjel nyitottam ki. Remek.
- Harry mondta, hogy elmentél.
- Netán baj? - ültem vissza az ágyra. - Láttam Zayn. Nem vagyok hülye.
- Tudom. És sajnálom. Blake egy őrült lány. De tudnod kell valamit. - sütötte le a szemét.
- Nem akarom tudni jó? Inkább menj innen. - mutattam az ajtó felé.
Ő mosolyogni kezdett. - Blake a lányokat szereti.
Ledöbbentem. Először megkönnyebbültem. Másodszor, felmerült bennem az a kérdés, hogy akkor mér bújtak össze.
- Akkor miért bújtatok össze? - könnyed tekintettel kérdeztem.
- Mondtam, hogy őrült. - nevetett.
- De akkor miért nem mellém ültél? - na ez az a kérdés, amire egy nagyon jó kifogást kell kitalálnia.
- Hát.. az úgy volt, hogy.... - gondoltam. Unott arcot vágtam. - Melléd ültem volna, csak arra gondoltam, ha Harry veled lesz egy darabig, akkor nem érzi magát egyedül. - most ez komoly?
- Aha. Értem. - tettetem magam - Szóval. Ezt úgy értsem, hogy csak úgy odadobsz Harrynek engem? Szóval neked én csak egy adag hús vagyok, Harry pedig hiéna? Ezt nem gondoltad át teljesen. - emeltem fel a hangom.
- Nem tudom megfogalmazni. - lapított. Lapított mint légy a falon. - Ha nem vetted volna még észre Harry csak veled beszéli meg ezeket a dolgokat Alexandra. - ő is felemelte a hangját.
Ekkor megtört bennem a mécses. Sírva fakadtam. Nem tudom miért, elmondani sem bírom. Nem értem magam. Zayn csak állt. Fagyottan állt előttem. Miközben én sírtam. És össze roskadtam.
- Zayn. Az első vitánk. - törtem meg a percnyi csendet, mikor meg bírtam szólalni. - Ezért nem akartam járni veled.
- Ne mondj ilyent. - ugyan olyan hangon beszélt. - Legalább ezen is túl estünk.
Felmásztam az ágyamra, a takarómat ismét magamra húztam.
- Nem bírom, ha az ember vitázik valakivel. Ha csak látom vagy hallom, akkor is azt érzem...,hogy én vagyok a hibás. Fogalmam sincs miért van ez. - bámultam magam elé.
Zayn az ágyam szélére ült. Még sosem látott ilyennek. Hogy összetörtem. A darabjaim a szoba minden sarkában szétszóródtak. Neki kell összeraknia. Egy kisebb feszkótól is felrobbanok, és darabokra szakadok.
- Ne sírj. Nem a te hibád. Csak.. semmi nem a te hibád. De nem bírtam elviselni, hogy Harry mindig ennyire maga alatt van. Nem ismeri senki. Rajtunk kívül. Folyamatosan ordibálunk egymással. A koncerteken vagyunk újra a régi banda. De próbákon is... ott is folyamatosan a vita megy. Volt amikor Liammel bunyóztak össze. - mondta csendesen Zayn. Ekkor közelebb ült.
- Én nem is... - ekkor észbe kaptam. Én vagyok az a lány, aki megtöri Harryt. Mint pl. Zayn az a srác, aki megtört engem. - felejtsük el ezt az egészet. Az lesz a legjobb. Még ma átmegyek Harryhez. Átvinnél? Nem tudom az utat. - felnevettem.
Rendbe szedtem magam, majd elindultunk.
Nem olyan sok idő alatt odaértünk.
Zayn kitett ott, ahol Harold szállt meg, majd elment. Én beballagtam, a recepción megkérdeztem, hogy melyik szobában száll meg. Titkos néven jelentkezett be, George Simon néven.
Felmentem, és kopogtattam.
- Szia Harry. - köszöntem.
- Gyere be. - fagyott tekintettel nézett. - Mit keresel itt?
- Segítek. - pislogtam egyet.
- Miben?
- Csak segítek. A végén kiderül majd, ha sikerülni fog. Észre fogod venni.
Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Óvatosan a felől kérdeztem, hogy mi megy a One Direction hétköznapi életében. Egy részét tudtam, ugyan is Zayn elárulta. Elmesélte bővebben. Volt időm, szóval végig hallgattam.
Meg kíváncsi is voltam rá.
- És ez mióta megy? - kérdeztem.
- Már 3 hónapja. - a földre nézett. - Nem tudom miért kezdtem el ezt az egészet. Én vagyok a hibája tudom. Nem kell mondani. Már rossz elviselni, hogy mindenki talál magának jó csajt, csak én nem. Ettől mindig kilógok a csapatból.
- Hogy te ne találnál? A buszon is ezt mondtam. És most is elmondom. Te bárkit megkapnál Harry. Csak várd ki. Légy türelmes. - megöleltem.
Abban a pillanatban megtört. Ez kellett már neki. Tudtam, mert ez mindig segít.
- Semmi baj. - nyugtatgattam.
- Köszönöm. Jó haver vagy. Adott egy puszit az arcomra, az ajtóban állva, majd becsukta előttem. Én vissza a kapucnit, felhívtam Zaynt, hogy jöjjön értem.
A kulcsokat leadtam a recepción, majd kint vártam.
Hamar ideért.
Amikor beszálltam a kocsiba kérdezősködni kezdett.
- Sikerült?
Mosollyal az arcomon közöltem vele - Igen!
Azonnal a szállás fele vettük az irányt.
- Ma nem kell próbálnotok? - kérdeztem.
- Nem. Majd holnap reggel. Holnap reggel bemegyünk a stúdióba.
Bólogattam. Végül is csak holnap lesz az első koncert.
- Egész jó. A fürdő kicsi, de egy kis időre jó lesz. - mosolyogtam.
Megöleltük egymást, én szorosan öleltem magamhoz, majd Zayn a hajamba nyomott egy csókot.
* Kristi szemszöge *
Olyan szép párost alakít Zayn meg Alexa.
- Niall. Beszélhetnénk? - félre hívtam az ír fiút, mosollyal az arcomon.
Bevonultunk a fürdőbe, ami nekik persze, hogy nagyobb.. Na mindegy.
- Mit szeretne, Hölgyem? - kérdezett udvariasan és kiegyenesedve Niall.
- Hagyjad már. - löktem meg a mellkasánál, majd nevetni kezdtünk. - Csak az.. hogy. - nem akartam kibökni. Nem rég még úgy voltunk ezzel az egésszel, hogy csak barátok maradunk. Inkább hagyom. - köszi a meghívást. Biztos jót fogunk együtt mulatni.
- Á. - látszott az arcán, valami mást szeretett volna hallani. - Remélem is.
Kimentünk a fürdőből.
- Srácok. Nincs kedvetek elmenni valahova? - kérdezte Zayn.
- Tanulnunk is kéne. - mondtam.
- Igaz. - helyeselte Alexa. - Majd utánatok megyünk. - vágta rá. - Hívj, hogy hol lesztek. - adott neki egy csókot, majd ő is egyet. Kiléptek az ajtón. Utólag csak azt hallottam, hogy Zayn Harryt hívta.
* Alexandra szemszöge *
Elővettük a könyveket, majd elkezdtünk tanulni. Arra gondoltunk, hogy követük az órarendet. Először Kémia. Upsz. Kísérletezni nem fogunk tudni. Na mindegy. Azért a leckét át vettük.
Majd utána Matek. Na ezzel elment egy kis idő. Mondhatni egy óra. Aztán Angol. Ez hamar elment.
Két torna óra. Az kilőve ugyebár. Nem fogok én itt ugrálni mint egy idióta.
Aztán uccsó óránk Biosz lett volna. Azt is átvettük. Ez elment kb. 3 óra alatt.
Mikor végeztünk le mentünk a pizzériába, és vettünk egy pizzát. Azt megettük. Visszamentünk a szállodába. Akkor hívtam fel Zaynt.
Nem vette fel. Kristi hívta Niallt, neki felvette.
- Hol vagytok? Zayn mért nem vette fel Alexnek? - faggatózott. Kihangosította, szóval én is hallottam.
- Zayn találkozott valami haverjával. - mondta.
- Hogy hívják? - kérdezett Kristi.
- Blake. - ahogy ezt mondta. Blake mint lány, vagy Blake mint fiú? Bár gondolom fiú. - Gyertek a mozihoz. Itt vagyunk.
Elindultunk. Nem tartott sokáig amíg megtaláltuk őket.
Mikor megláttam, hogy Zayn egy lányt ölelget, úgy éreztem valami fojtogat.
Én megálltam tőlük messze. Egy darabig figyeltem őket, majd Kristi visszajött értem.
- Alexa. Figyelsz? - legyezte előttem a kezét, amire reagáltam, és tovább mentem. Persze ő is besegített, mert a kezemet fogta, és maga után rángatott.
Integettem a srácoknak, majd arra gondoltunk, hogy mozizni megyünk.
Beültünk. Zayn nem ült mellettem. Ő a mellett a Blake mellett ült. Így hát Harry mellett ültem.
A popcornos zacskóba nyúlkáltam, és morzsoltam mérgemben a szemeket.
- Mi a baj? - kérdezte Harold.
Én továbbra is morzsolgattam.
- Hallod? - fogta meg a kezem. - Zayn?
Ráztam a fejem. Pedig Zayn volt az oka.
Láttam, hogy egymáshoz bújnak. Na akkor volt elegem. Harry ölébe nyomtam a kukoricás zacskót, majd leléptem. Haza fele vettem az irányt. Harry utánam jött.
- Alexa. Várj már! - próbált utolérni. Persze a rajongók nem hagyták őt.
Ott hagytam, nem érdekelt semmi. Haza mentem. Vagyis a szállodába. Át öltöztem, majd az ágyba bújtam, és magamra húztam. Mondhatni. Elég féltékeny típus vagyok. A telefonomat vettem magamhoz. Felhívtam anyát.
- Szia anyu. - szóltam bele rekedtes hangon.
- Szia kincsem. Mi baj? - gondolom hallotta, hogy gond van. Anya mindig tudja, hogy érzek.
- Haza akarok menni. - sírtam bele.
- Miért? Ha már elmentél velük, akkor maradj is ott.
- Megpróbálom. - kinyomtam.
Letettem a kis szekrényre a telefonomat, majd elaludtam.
- Alexa. - rázott meg valaki. - Mi történt? - kinyitottam teljesen a szemem. Láttam, hogy Harry van itt. - Ne ijedj meg. Kristina engedett be.
- Menj el. Kérlek. - kérleltem, hogy hagyjon magamra. Visszahúztam a fejemre a takarót.
Harry engedelmeskedett. Kiment a szobából, és békén hagyott.
Kopogást hallottam. Nem érdekelt, kopogjanak.
Mikor már elég hosszadalmasan dübörgött az ajtónál valaki kikeltem az ágyból, és "eltorzult" fejjel nyitottam ki. Remek.
- Harry mondta, hogy elmentél.
- Netán baj? - ültem vissza az ágyra. - Láttam Zayn. Nem vagyok hülye.
- Tudom. És sajnálom. Blake egy őrült lány. De tudnod kell valamit. - sütötte le a szemét.
- Nem akarom tudni jó? Inkább menj innen. - mutattam az ajtó felé.
Ő mosolyogni kezdett. - Blake a lányokat szereti.
Ledöbbentem. Először megkönnyebbültem. Másodszor, felmerült bennem az a kérdés, hogy akkor mér bújtak össze.
- Akkor miért bújtatok össze? - könnyed tekintettel kérdeztem.
- Mondtam, hogy őrült. - nevetett.
- De akkor miért nem mellém ültél? - na ez az a kérdés, amire egy nagyon jó kifogást kell kitalálnia.
- Hát.. az úgy volt, hogy.... - gondoltam. Unott arcot vágtam. - Melléd ültem volna, csak arra gondoltam, ha Harry veled lesz egy darabig, akkor nem érzi magát egyedül. - most ez komoly?
- Aha. Értem. - tettetem magam - Szóval. Ezt úgy értsem, hogy csak úgy odadobsz Harrynek engem? Szóval neked én csak egy adag hús vagyok, Harry pedig hiéna? Ezt nem gondoltad át teljesen. - emeltem fel a hangom.
- Nem tudom megfogalmazni. - lapított. Lapított mint légy a falon. - Ha nem vetted volna még észre Harry csak veled beszéli meg ezeket a dolgokat Alexandra. - ő is felemelte a hangját.
Ekkor megtört bennem a mécses. Sírva fakadtam. Nem tudom miért, elmondani sem bírom. Nem értem magam. Zayn csak állt. Fagyottan állt előttem. Miközben én sírtam. És össze roskadtam.
- Zayn. Az első vitánk. - törtem meg a percnyi csendet, mikor meg bírtam szólalni. - Ezért nem akartam járni veled.
- Ne mondj ilyent. - ugyan olyan hangon beszélt. - Legalább ezen is túl estünk.
Felmásztam az ágyamra, a takarómat ismét magamra húztam.
- Nem bírom, ha az ember vitázik valakivel. Ha csak látom vagy hallom, akkor is azt érzem...,hogy én vagyok a hibás. Fogalmam sincs miért van ez. - bámultam magam elé.
Zayn az ágyam szélére ült. Még sosem látott ilyennek. Hogy összetörtem. A darabjaim a szoba minden sarkában szétszóródtak. Neki kell összeraknia. Egy kisebb feszkótól is felrobbanok, és darabokra szakadok.
- Ne sírj. Nem a te hibád. Csak.. semmi nem a te hibád. De nem bírtam elviselni, hogy Harry mindig ennyire maga alatt van. Nem ismeri senki. Rajtunk kívül. Folyamatosan ordibálunk egymással. A koncerteken vagyunk újra a régi banda. De próbákon is... ott is folyamatosan a vita megy. Volt amikor Liammel bunyóztak össze. - mondta csendesen Zayn. Ekkor közelebb ült.
- Én nem is... - ekkor észbe kaptam. Én vagyok az a lány, aki megtöri Harryt. Mint pl. Zayn az a srác, aki megtört engem. - felejtsük el ezt az egészet. Az lesz a legjobb. Még ma átmegyek Harryhez. Átvinnél? Nem tudom az utat. - felnevettem.
Rendbe szedtem magam, majd elindultunk.
Nem olyan sok idő alatt odaértünk.
Zayn kitett ott, ahol Harold szállt meg, majd elment. Én beballagtam, a recepción megkérdeztem, hogy melyik szobában száll meg. Titkos néven jelentkezett be, George Simon néven.
Felmentem, és kopogtattam.
- Szia Harry. - köszöntem.
- Gyere be. - fagyott tekintettel nézett. - Mit keresel itt?
- Segítek. - pislogtam egyet.
- Miben?
- Csak segítek. A végén kiderül majd, ha sikerülni fog. Észre fogod venni.
Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Óvatosan a felől kérdeztem, hogy mi megy a One Direction hétköznapi életében. Egy részét tudtam, ugyan is Zayn elárulta. Elmesélte bővebben. Volt időm, szóval végig hallgattam.
Meg kíváncsi is voltam rá.
- És ez mióta megy? - kérdeztem.
- Már 3 hónapja. - a földre nézett. - Nem tudom miért kezdtem el ezt az egészet. Én vagyok a hibája tudom. Nem kell mondani. Már rossz elviselni, hogy mindenki talál magának jó csajt, csak én nem. Ettől mindig kilógok a csapatból.
- Hogy te ne találnál? A buszon is ezt mondtam. És most is elmondom. Te bárkit megkapnál Harry. Csak várd ki. Légy türelmes. - megöleltem.
Abban a pillanatban megtört. Ez kellett már neki. Tudtam, mert ez mindig segít.
- Semmi baj. - nyugtatgattam.
- Köszönöm. Jó haver vagy. Adott egy puszit az arcomra, az ajtóban állva, majd becsukta előttem. Én vissza a kapucnit, felhívtam Zaynt, hogy jöjjön értem.
A kulcsokat leadtam a recepción, majd kint vártam.
Hamar ideért.
Amikor beszálltam a kocsiba kérdezősködni kezdett.
- Sikerült?
Mosollyal az arcomon közöltem vele - Igen!
Azonnal a szállás fele vettük az irányt.
- Ma nem kell próbálnotok? - kérdeztem.
- Nem. Majd holnap reggel. Holnap reggel bemegyünk a stúdióba.
Bólogattam. Végül is csak holnap lesz az első koncert.
2013. május 5., vasárnap
Turné [ Első fejezet, Negyedik rész ]
* Alexandra szemszöge *
Kopogotattak az ajtón. Miért kell mindig ilyen korán felébreszteni az embert?
Természetesen az ajtót bezártam, mert nekem ez a mániám. Már amikor egy hosszadalmas kopogásnál megadtam magam felálltam. Hulla fáradtan. A fejemet fogtam. Meg is szédültem. Annyira fáj... Vissza huppantam az ágyra. Majd megint kopogtatni kezdtek. Kis lépésekkel közeledtem az ajtó felé.
Megfogtam a zárban lévő kulcsot, elfordítottam, a kilincset lenyomtam és kinyílt. Végre. Nekidőltem a falnak, majd lecsúsztam rajta, és vissza csuktam a szemem.
- Kicsim. Már dél elmúlt. Mikor akartál felkelni? - szigorodott el anya hangja.
- Légyszi ne... fáj a fejem. - elnyúlt hangon emeltem fel a kezem.
- Gyere le ebédelni. - simította meg a fejem, majd kiment. Én egy enyhe mozdulattal becsuktam az ajtót.
Vissza támolyogtam az ágyhoz, ráültem, majd hátradőltem.
Úgy 10-12 perc pihenés után felvettem egy laza pólót, és egy farmert. A hajamat kifésültem, és a konyhába csoszogtam.
- Reggelt. - köszöntem, mert nem jutott el az agyamig, hogy már dél elmúlt. Leültem a székre. Egy tál meleg gőzölgő levest láttam az asztal közepén. Megfogtam a merőkanalat, a tányéromat odacsúsztattam és bele mertem egy keveset.
Miután az ebéd megvolt eszméltem, hogy Vasárnap van. Ne már. Holnap suli...
Mindegy. Tegnap már megtanultam Kristivel.
Fel is hívom.
- Szia Kris. - szóltam bele a telefonba.
- Szia csajszi. - köszönt vissza. - Mi van veled? Olyan szomorkásnak tűnik a hangod.
- Ja nem az. Csak fáradt vagyok. 1 órája keltem fel kb. Tegnap Zaynnel buliztam. - meséltem tömören.
- Hol? - faggatott.
- Egy ismeretlen helyen. Nem tudom merre. - magyaráztam.
- Ok. Majd átugrom jó? Fél óra múlva ott leszek. - azzal kinyomta a telefont.
Beültem a nappaliba. Annyira unott hangulatom volt, hogy apuval néztem az egyik kosár meccset.
Amin végül is kicsit szunyáltam, de hallottam mindent.
Nem sokkal később megszólalt a csengő. Kinyitottam, és Niall állt ott.
- Szia. - köszönt nekem.
- Te meg? - néztem furcsán. Bejött, majd akkor pillantottam meg a kapuban álló Zaynt. Oda mentem hozzá, és megöleltem. Vissza ölelt.
- Mit kerestek ti itt? - kérdeztem.
- A tegnap estéről szeretnék beszélni. - komolyodott el.
- Most? Nemsokára itt lesz Kristi. - a fejemet fogtam, majd utána a hajamat, és oldalra fogtam.
Betámolyogtunk a házba, majd Kris gyorsan utánunk rohant, mielőtt becsuktuk volna az ajtót.
Észre sem vettem, hogy itt van.
* Kristi szemszöge *
Most meg mi van? Itt köszönök neki, integetek. De semmi. Mintha szellem volnék. Legalább gyorsan utolértem az ajtó csukódást.
- Ó. - vett észre Alex - Bocsi, tudsz várni egy kicsit? - próbált lerázni. Jó értem én. Most nem számítok, és ne is zavarjak. - Addig ülj le a kanapéra. - egy enyhét mosolygott, majd becsukta a szobaajtót.
Úgy is tettem. Bementem a nappaliba ahol a szöszi gyerek a telefonját nyomkodta.
Várjunk csak!?
- Niall? Mit keresel itt?
- Szia. Zaynnel jöttem. - magyarázkodott.
- De kihez jöttél? - faggatóztam.
- Senkihez. Semmi kedvem nem volt otthon maradni egyedül. Tudod... Louis Eleanorral van... Liam Daniellel... Harry pedig eltűnt. Nem tudom hol van. Nos. Zaynnel voltam otthon. Kérdezte, hogy nem e megyek valahova. Mondtam, hogy nem. És így kerültem ide. - lehajtotta a fejét. Mint egy aranyos kis kölyök kutyus. Legördült a szájáról a mosoly.
- Az már más. De miért nem hívtál fel? - öleltem meg.
- Nem akarlak zavarni. Tudom, hogy mennyire nem akarsz velem együtt lenni. Te is egy rajongó vagy a sok közül. És ez így nem oké. - nézett a kék szemeivel rám.
- Elárulok neked valamit. Nem ismerem a bandát. - mosolyomba bele nevettem egy enyhét - Ha nincs Alexa, meg az a CD.... akkor nem ismerlek meg téged. Nem vagyok rajongó. Csak aznap éjjel hallgattam meg pár dalotokat. Nem vagyok valami hiteles rajongótok. Pénteken ismertem meg jobban az egész 1D-t.
Addig csak hallottam róla. De több nem.
- Tényleg? - a szemei kikerekedtek.
- Igen. - mosolyogtam rá. Majd megölelt. - Tudod, csak nem akarok gyorsan haladni. Inkább maradjunk csak barátok. Ok?
- Ok. - bólogatott, majd ismét megöleltük egymást.
* Niall szemszöge *
Nem is tudja, hogy mennyire meglepődtem. Bár tettem neki egy löketet, mert gondolom az arckifejezésemen láthatta. Na de mindegy. Szeretem, mert ő más mint a többi. Igaz, hogy nem viselkedik úgy mint egy rajongó, aminek végül is örülök. De ha rajongó lenne, akkor sem érdekelne. Ő az enyém, és meg is szerzem magam kis lépésekkel. Gondolkoznom kell, hogy hova vihetném el.
* Alexandra szemszöge *
- Mondjad. - dőltem le az ágyamra.
- Szeretlek. - mondta. - Nézd. Tudom jól, hogy nem akarsz többet a barátságnál. De én...
- Én is. - halkan mondtam, miközben felültem.
- Én akkor is szeretlek. Én ez ellen... - meg állt, majd érdekesen nézett. - Te is? - bólogattam.
Mosoly ragadt az arcára, majd megölelt.
- Szeretlek. De tudod jól, hogy ennek még rossz vége lesz. - néztem bele mélyen a szemébe.
- Tudom. De egy próbát meg ér... nem? - egy kis mosolyt villantott.
Bólogattam. Próbáltam elhessegetni a gondolatfelhőt magam felett, ha valami még is rosszul sül el.
Kiléptem az ajtón Zaynnel kézen fogva. Az ajtó előtt egymásra néztünk, hogy biztosak legyünk benne, hogy elkezdjük. Bólogattunk, majd a nappali felé vettük az irányt.
Leültünk kézen fogva a kanapéra, ahol csendesen ültek a srácok.
- Mi van veletek skacok? - néztem rájuk kérdően.
- Semmi. - legyezett a kezével Kristi.
- Megbeszéltük, hogy csak barátok maradunk. Belátom én is, hogy sietünk. - magyarázta Niall.
Én bűnbaknak éreztem magam. Hogy ők "szakítottak", és most meg mi összejöttünk.
- Mi meg... - emeltük fel a kezünket.
- Jártok? - nézett ránk kikerekedett szemmel Kris.
Mi csak egymásra mosolyogtunk Zaynnel, majd megcsókoltuk egymást.
Kopogtattak az ajtón.
- Már megint? - siettem az ajtóhoz. - Ki az?
Kinyitottam az ajtót, és Lou meg Eleanor jöttek be.
Betessékeltem őket az ajtón. Majd ismét kopogtatnak.
Most Liam jött Danivel. Mi ez? Valami összejövetel?
Ismét nem sokkal később Harry jött.
Jól van. Akkor most mi van??
*****
Beültünk a konyhába. Apa meg anya is ott voltak, csak ők a konyhapult mögött füleltek.
Mindenkinek öntöttem egy pohár vizet, mint az igazi tárgyalásokon. Még csak elegáns öltözet kéne, és már olyan 'tárgyalás feeling' lenne.
- Keddtől kezdve lesz turnénk. Hétfő reggel indulnánk. - kezdett bele Louis. - És arra gondoltunk, hogy elhívnánk titeket, lányokat.
Minket? De hogyan? Holnaptól már suli.
- És iskolába hogy mennek? - szigorított anya.
- Majd a koncertek előtt tanulnak. Elkérjük őket addigra. - magyarázta Harry.
- Nem hiszem, hogy elengednének annyi időre. - húztam el a szám.
- Majd megoldjuk valahogy. - fűzte hozzá Harry.
- Az oké, hogy talán... TALÁN - itt megemeltem a hangomat - a buszon tanulunk. De csak talán. Ha elengednek. - néztem rá apuékra. Bevetettem a kölyök kutya tekintetem.
- Csak egy feltétellel kislányom - ezt már szeretem - ha tényleg tanultok folyamatosan. Fel kell hívnom a szüleidet Kristi. - már pötyögte is a számot.
Mind a ketten izgultunk Krissel.
Elengedték. Sikoltozva ugrottunk ki a székből, és megöleltük egymást.
Felrohantam a szobámba, fogtam egy nagyobb bőröndöt, és belepakoltam pár... SOK ruhát. Ami csak belefért. Kristi is haza ment addig össze pakolni. Még pár táskába pakolásztam egyéb dolgot.
Anyuék mondták, hogy elintézik a sulit nekünk Kris szüleivel.
Vasárnap este mentünk át a fiúkhoz, addig ott alszunk.
Másnap Hétfő van. NEM KELL SULIBA MENNI!! Juppi.
Megreggeliztünk, dumáltunk, majd indultunk is. Úgy lett tervezve a turné, hogy a legmesszebbi országtól jövünk haza felé. Körülbelül 1 hónap. Addig leszek távol anyáéktól.
Elindultunk. Mindenkinek meg volt a maga kis helye.
Én Zaynnel ültem együtt, Niall Kristivel, Louis Eleanorral, Liam Daniellel, Harry... megsajnáltam a srácot.
Egy kis időre oda mentem hozzá dumálni.
- Mi van Göndörke? - löktem meg hátulról.
- Ne lökdöss. - mosolygott.
- Mi a bánatod? Ne félj. Nekem elmondhatod. - dőltem neki enyhén.
- Tudsz titkot tartani? - nézett bele a szemembe. Bólogattam. - Akkor gyere, menjünk egy viszonylag
csendes helyre, ahol senki nem hall.
Harryt követtem, Zayn nézett utánunk, miközben egy magazint lapozgatott. Oda súgtam neki: mindjárt jövök.
Az "alvó helyiségbe" vitt. Ott nincsenek olyan sokan.
- Na szóval. - suttogta. - Ugye bár nekem nincs barátnőm. És csak én vagyok egyedül csaj nélkül. Vágod?
- Aha, - bólogattam - és? Abban mi a nagy cucc? Hisz te bárkit megkapnál. Bárkit. Ha akarnám, akkor engem is megkaphatnál. De nem akarom. - mosolyogtam, majd megveregettem a vállát.
- Igaz. Csak én nem olyan lányra várok, aki csak a külsőmért van oda. Semelyik rajongó nem ismer. Talán a fiúk. Meg talán a barátok. De semelyik rajongó nem tud rólam semmit.
Megöleltem. Bizakodóan néztem rá, mert biztosan rá talál a szerelem.
Ha addig nem csinál hülyeséget.
Még egy kicsit ott maradtam vele, majd inkább magára hagytam.
Vissza ültem Zayn mellé.
- Mi van Harryvel? - kérdezte.
Gondolkoztam azon, hogy elmondjam neki, vagy ne. - Semmi. - És úgy döntöttem, hogy nem mondom el neki. Lehet, hogy haverok, de ezt inkább neki kéne elmondania.
Elindultunk. Mindenkinek meg volt a maga kis helye.
Én Zaynnel ültem együtt, Niall Kristivel, Louis Eleanorral, Liam Daniellel, Harry... megsajnáltam a srácot.
Egy kis időre oda mentem hozzá dumálni.
- Mi van Göndörke? - löktem meg hátulról.
- Ne lökdöss. - mosolygott.
- Mi a bánatod? Ne félj. Nekem elmondhatod. - dőltem neki enyhén.
- Tudsz titkot tartani? - nézett bele a szemembe. Bólogattam. - Akkor gyere, menjünk egy viszonylag
csendes helyre, ahol senki nem hall.
Harryt követtem, Zayn nézett utánunk, miközben egy magazint lapozgatott. Oda súgtam neki: mindjárt jövök.
Az "alvó helyiségbe" vitt. Ott nincsenek olyan sokan.
- Na szóval. - suttogta. - Ugye bár nekem nincs barátnőm. És csak én vagyok egyedül csaj nélkül. Vágod?
- Aha, - bólogattam - és? Abban mi a nagy cucc? Hisz te bárkit megkapnál. Bárkit. Ha akarnám, akkor engem is megkaphatnál. De nem akarom. - mosolyogtam, majd megveregettem a vállát.
- Igaz. Csak én nem olyan lányra várok, aki csak a külsőmért van oda. Semelyik rajongó nem ismer. Talán a fiúk. Meg talán a barátok. De semelyik rajongó nem tud rólam semmit.
Megöleltem. Bizakodóan néztem rá, mert biztosan rá talál a szerelem.
Ha addig nem csinál hülyeséget.
Még egy kicsit ott maradtam vele, majd inkább magára hagytam.
Vissza ültem Zayn mellé.
- Mi van Harryvel? - kérdezte.
Gondolkoztam azon, hogy elmondjam neki, vagy ne. - Semmi. - És úgy döntöttem, hogy nem mondom el neki. Lehet, hogy haverok, de ezt inkább neki kéne elmondania.
2013. május 1., szerda
Harold.. te szegény Harold... És az a bál [ Első fejezet, Harmadik rész ]
* Alexandra szemszöge *
Mozizás után hozzánk mentünk. Megbeszéltük, hogy elmegyünk korizni.
Otthon anya meg apa volt.
- Csókolom Mr. és Mrs. Beau. - köszönt a szüleimnek Kristi.
- Sziasztok. - köszöntem nekik, majd egy-egy puszit adtam mindegyikőjüknek.
- Sziasztok lányok. Milyen volt az este Zaynnél? - kérdezett rá anya.
- Jó volt. Végül is csak beszélgettünk a srácokkal. Majd elaludtunk. - mosolyogtam. Anya nem igazán akarta elhinni. De ez az igazság. Meg persze volt amit nem mondtam el neki.
- Rendben. - törődött bele. Apa csak meccset nézett. Nem foglalkozott velünk. Hát okéé.... ilyenkor mindig ez van vele. Hozzá se szabad szólni.
- Elmegyünk korizni Alexaval. -mondta Kristi. Anya bólogatott. Negyed óra múlva el is indultunk.
A parkban koriztunk ami a sulitól nincs messze. Nagyon jól szórakoztunk. Igaz, hogy párszor el is estünk, de azon kívül minden vicces volt. Korizás után elmentünk fagyizni, ami a park végén van. Egy kis fagyizós stand.
A korinkat levettük, és a kezünkben vittük, mezítláb mentünk oda. A zsebemből kivettem 10 fontot. Kristit meghívtam, mert ő meg nem hozott pénzt. Gondoltam. Ez annyira rá vall. :D
- Tehát. 2-2 gombóc lesz. Nekem eper-csoki. - mondtam. - Kristi?
- Zöld alma-citrom. - mosolygott. Mind a ketten elvettük a fagyit, én kifizettem, és mentünk is. Leültünk egy padra, ahol elbeszélgettünk. A fiúkról dumáltunk. Legfőképp Niallről és Zaynről. Mind a két "kibeszélést" végighallgattuk, majd mentünk is.
Az úton haza felé az álmokról beszéltünk, hogy még kiskorunkban mit szerettünk volna elérni. Én végül is nagyon szerettem táncolni. De ez akkor megszűnt számomra, amikor eltörtem a lábam egy fel lépésen.
Utána nagyon szerettem kosarazni. Most is kosarazom, de már nem napi szinten. Az még általános sulis koromban volt. Akkor inkább fiúkkal barátkoztam, de ők sem nagyon csíptek engem. Mindig mondogatták milyen béna vagyok. Nem tudok játszani... meg ilyenek. Még hogy én nem tudok játszani? Én voltam az egy, aki minden kosárra dobásnál beletalált. Több három pontost is dobtam.
Kristi mesélte, hogy ő Pom Pom lány volt. Odavolt érte sok srác. Mindig szaltóznia kellett.
- Ennek vége lett... -mondta lehajtott fejjel. - Amikor az egyik "istennő" lotyó elém állt, amikor pont egy szaltót csináltam. Persze engem hibáztattak érte, hogy én direkt csináltam.... szóval. Azóta inkább csak trambulinon ugrálgatok. - fűzte hozzá.
Én csak együtt éreztem vele, végül is mind a ketten majdnem ugyan azért hagytuk abba amit csináltunk.
Otthon nem tudtuk mit csináljunk. Nagyon unatkoztunk. A nappaliba ültünk le, és a régi képeket nézegettük. Rólam számos olyan fotó van, amin meztelenül pózolok. Egy sapkában. Minden egyes képnél megálltam és vissza emlékeztem. Azok a régi szép idők.
Egy nagyobb cipős doboznyi képeket nézegettünk kb másfél órán át. Ekkor volt délután háromnegyed 4.
Zayn még nem írt, se nem hívott. Ilyen sokáig kell dolgozniuk? Na de mindegy. Addig anyuékkal beszélgettünk.
- Anya. Te mit csináltál sulis korodban? - kérdeztem anyut.
- Hát. - gondolkodott. - Jég korcsolyáztam. - vett elő a szekrény mélyéből egy pár érmét. - Itt vannak az érmeim. Nagyon imádtam. De amikor már elértem a 22 éves kort már nem voltam olyan ruganyos. Vagy hogy mondjam. - anya vissza tette az érmeket.
- Mr. Beau? - néztünk apára.
- Én úsztam. Országos bajnok voltam.
- És miért hagytad abba? - kérdeztem. - Le sérültél?
- Nem. Magamtól. Akkor ismertem meg Samantát... - fogta meg apa anyu kezét.
Abban a pillanatban kimentünk a szobából. Bementünk a konyhába inni. Egy üzenetet kaptam. Harry küldte az üzenetet. Hát okés. Megittuk, majd elindultunk a "bandaházba".
Kopogtattunk, majd Harry nyitotta ki az ajtót.
- Sziasztok! - üdvözölt bennünket széles mosollyal.
- Szia. A többiek? - köszöntem vissza, amikor beljebb léptem és nem láttam senkit.
- Még ott vannak a stúdióban. - csukta be utánunk az ajtót.
- Te miért nem maradtál ott? - nézett hátra Harryre Kristi.
- Hosszú történet tudod? - hajtotta le a fejét.
- Ne már Harry. Mond el légyszíves mi volt! - nyaggattam.
- Jó rendben. Interjún ugye kérdezgettek a barátnőkről. Amikor rám került a sor a kérdésnél elkezdte a riporter, hogy nekem nincs csak barátnőm a bandában. És, hogy miért nincs. - egy nagy levegőt vett. - És azt mondták rám, hogy meleg vagyok. Homokos. Az volt az a pillanat, amikor felálltam, és már majdnem megütöttem. De Louis elém állt, lefogta a kezem, majd elmentünk. Majdnem ez volt a stúdióban is. Haza jöttem. A menedzser látta a riportot, majd ő is elkezdett piszkálódni. Én azon már nagyon felhíztam magam. Akkor Liam mondta, hogy jöjjek haza. És így vagyok itt. - fejezte be.
- Harry. Téged sokan szeretnek. Csak irigyek rád. Nagyon helyes pasi vagy. - kacsintottam rá, majd átöleltem. - De várjunk csak? Mindenkinek kivéve neked van barátnője? - húztam fel az egyik szemöldököm. - Zaynnek van barátnője? - csalódottan néztem magam elé.
- Ugyan már Alexa. - ült mellém Kristi. - Várj. Niallnek?
- Niall azt mondta annak a senkiházinak, amikor megkérdezte, hogy most randizgat egy lánnyal. Csak a riporter kérdezett rá a névre. A te neved mondta. - ekkor Kristire nézett - Meg Zaynnél is a te neved mondta asszem. - rám nézett és nyugtatott meg bennünket. Meg könnyebbültünk.
- Mindegy Harry. Mi szeretünk. - mosolyodott el Kristi.
- Sokan oda vannak érted. És te tudod, hogy nem vagy olyan. Szóval miért figyelsz azokra, akik csak az ember életét akarják tönkretenni és kiforgatni? - vigasztalgattam. - Na gyere. Hadd öleljelek meg! - álltam fel, és vártam arra, hogy ő is ezt tegye.
- Niall! - kiáltotta Kris, majd felé rohant, és a nyakába ugrott.
- Szia. - köszönt neki Niall. - Hogy telt a napod? - mosolygott rá, majd kimentek a konyhába.
Zayn nem olyan lelkesen jött be az ajtón, a kocsikulcsot letette a kis szekrényre, a pulcsiját fel akasztotta a ruhásszekrénybe, majd a telefonját vette elő, és babrálgatta.
Louis Eleanorral jelent meg. Liam pedig Daniellel. Mondhatom. Mind a ketten nagyon szép párost alkotnak.
- Sziasztok. - mosolygós tekintettel üdvözöltem őket.
- Szia. Alexandra? - Eleanor üdvözölt.
- Alexa. - helyesbítettem a becenevemre.
- Szia. Már találkoztunk. - köszönt Danielle.
Zayn mellé lépdeltem, a kezem emeltem meg, és hátulról a szeme elé tettem.
- Na ki vagyok? - kérdeztem mély hangon, amire Zayn mosolyogni kezdett.
- Vajon ki lehetsz? - fordult meg, a kezét a derekamra tette és megcsókolt. Én megharaptam az ajkamat, majd vissza csókoltam. Ebbe már belemosolyodtam. - Na akkor mehet a "bál"? - macskakörmözött, amire én bólintottam egyet.
- Ööö... haza megyek felveszek egy rucit, felhívlak amikor kész leszek rendben?
- Ok. Milyen lesz a ruhád? - kérdezte, amikor indultam volna, de ő megfogta a kezem és vissza húzott.
- Kék. - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam az arcára. S
Haza siettem, már délután 5 óra. Úr isten. Sok mindent kell csinálnom.
Felvettem először egy halvány kék blúzt és egy fekete szoknyát... de az túl ó divatú.
Utána felvettem egy királykék színű szoknyát. Az meg túl... na szóval nem állt jól.Többszöri próbálgatás után egy világosabb kél színű színű szoknyát vettem fel, egy hozzá illő szürke csíkos inget, egy szürke magas sarkút, szürke kis táskával, kék gyűrűt, nyakláncot és fülbevalót.
A hajamat begöndörítettem, 1/4 részét felkötöttem.
Sminknek egy halványabb kék és fehér színekből álló szemhéjpúdert használtam. Rózsaszín rúzst az ajkaimra. Fekete szempillaspirál, és fekete szemceruza.
Amire mind ezt meg tudtam csinálni eltelt vagy másfél óra. Fel hívtam Zaynt, aki el indult értem.
Addig a nappaliba tipegtem.
- Hova, hova ilyen szépen? - kérdezett rá anya.
- Zaynnel elmegyek egy amolyan bálba.
- Milyen bálba mész te kivel? - mordult rám apa.
- Zaynnel. Egy ksiebb bálba. Csak vele. Nincs híresztelve. - magyarázkodtam. Apun látszott, hogy nem nagyon akar elengedni, de ez engem nem érdekelt. Csak Zaynre gondoltam.
Negyed óra múlva ide is ért. Csöngettek, én nyitottam ki az ajtót.
- Gyönyörű vagy. - végignézett rajtam.
- Te is helyes vagy. - öleltem meg.
- Mehetünk?
- Anyáéknak nem köszönsz? Addig gyere csak be. - kényszerítettem rá, mert azért ez mégis csak illő.
- Üdv Mr. Beau. Hogy van? - illően üdvözölte. - Mrs. Beau? - anyánál mindegy volt. Nagyon szerette Zaynt.
10 percnyi beszélgetés után indultunk is. A kocsiban csak az arcát néztem.
Odaértünk. Tényleg nincs nagyon felfújva a hely. Amint beléptem... valami eszméletlen. Ne ítéljetek meg semmit és senkit a külseje alapján. A belseje a legfontosabb. A külseje igazán a plusz pont.
Felkért táncolni. Örültem neki, hogy van egy olyan barátom, aki.. aki végül is a legjobb. És mindig mellettem van. Igaz ő többet akar. Legbelül én is, csak nem nagyon akarom elsietni.
Azt akarom, hogy ez az este a legjobb legyen.
Úgy este 9 volt, amikor a bárpulthoz ültem, és rendeltem egy italt. Muszáj volt, mert az indított be. Felpörögtem tőle, és szerintem Zaynnek ez bejött, hogy én bevállalós vagyok.
Nem mentem vissza táncolni, inkább vártam az italra.
Nem sokkal később mikor elém rakta a pultos a poharat Zayn ült le mellém.
- Ugyan olyat kérek mint ő - mutatott a poharamra. - Mit iszol?
- Majd megtudod. - kuncogtam.
- Hogy érzed magad? - kérdezett, majd a forgós székkel szembe fordult velem. Én is így tettem, közben a kezemben tartottam a poharat.
- Egész jól. Figyelj. - próbáltam vele beszélni, de akkora a hang zavar, hogy semmit nem tudtam mondani.
Úgy is nekem amolyan halk hangom van. Tudok ordibálni, de ha velem együtt sikoltoznak, fütyülnek egyszerre, és ráadásul még a zene is szól. Áá.. nem én lennék, ha meghallaná.
Kihozták neki is az italt, megitta. Egy kicsit megrázkódott, mert erős volt. Nevetni kezdtem a reakcióira a lehúzásnál. Mikor felállt azt a pár kortyot legurítottam a torkomon, majd megfogtam a kezét és vissza mentünk a parkettre.
Elég sokat ittam. Szóval... na mindegy.
Elég későn egy lassú dal jött. Zayn megfogta a derekam, én meg a nyaka köré fontam a karom.
Belenéztem szép barna szemeibe, majd a vállára döntöttem a fejem, - már fáradt voltam - ő pedig a fejemre az ő fejét. Mosolyogni kezdtem, gondolom ő is. Ekkor éreztem valami furcsát. A bőröm egyszer csak libabőrös lett.
*****
Már éjjel 2 óra. Már kezd vége lenni a bálnak, de mi még táncoltunk.
Egyszer csak megszűnt a zene. Nagyon furcsa volt.
Zayn kocsival jött. Vagyis mind a ketten. Csak a gond az, hogy ő is ivott.
Hívtunk egy taxit, ami 8 perc alatt ott is lett. Megmondtuk először az első ulticélt, a mi házunkhoz.
Mikor odaértünk kiszálltam a taxiból. A nyitott kocsiajtónál beszéltem még Zaynnel. De arra már nem igazán emlékszem. Csak ennyire. Meg gondolom arra, hogy bementem a lakásba. Azt nem tudom, hogy anyuék aludtak-e vagy sem. Be támolyogtam a szobámba, levettem a a ruhát, majd egy bugyiban és melltartóban aludtam.
Ismerkedés [ Első fejezet, Második rész ]
* Kristi szemszöge *
Alex szájáról azt olvastam le, hogy maradjak higgadt. Én nyugodt vagyok.
Ő felment Zaynhez, én meg lent leültem Niall mellé... mellé 5 méterrel egy székre... :D
- Szia! - köszönt ide a szöszi fiú. -Niall vagyok. - nyújtotta a kezét.
- Szia. Én meg Krtisti vagyok. - mosolyogtam, és kezet ráztam vele.
- Kérsz valamit enni? - a hűtő elé vánszorgott. - Én éhes vagyok.
- Niall. Ne egyél már ennyit. - szólt Liam, aki becsukta az ír fiú előtt a hűtőajtót.
Láttam, hogy Leeyum az érettebb, mert ő foglalkozott másokkal. Vagyis segítőkész volt.
Niall vissza ült a kanapéra.
- Narancs levetek van? - kérdeztem szomjasan.
- Alma lé is megfelel? - kérdezte Louis. - A narancslét Harry szereti. Senki nem ihat...
- Nem is igaz. Nyugodtan ihat narancslevet. - vágott rá Harold kisfiús hangon.
Beleegyeztem az almalébe... az sem vészes.
* Alexandra szemszöge *
Kopogtatok Zayn ajtaján. Nem szól ki semmit. Még egyszer kopogtatok.
- Zayn? Itt vagy bent?
- Gyere be. - mondta hadarva.
Bementem, és egy csokrot láttam a kezében. Egy szép vörös rózsa csokor. Nagyon kedves volt tőle ez a gesztus. Szeretem ezt a virágot. Rögtön megöleltem, majd megcsókolt. Én vissza csókoltam.
A karomat a nyakára fontam, ő pedig a derekamat fogta. Nagyon szeretem.
Pár perc múlva hangos sikongást hallottunk. Lesiettünk a lépcsőn, és azt láttuk, hogy Niall meg Kristi...
Az ír szöszi csikizte Kristit. Vicces látvány volt. Elméletileg a csikizés közelebb hozza egymáshoz az embereket. Én nem igen vagyok csikis. Zayn adott egy csókot az arcomra, amit Harry is követett a szemével. Én leültem a kanapéra Louis mellé, és egy lány facebook képeit nézegette.
- Ő Eleanor. - mosolygott. Elég feltűnően bámultam. Amikor észrevette akkor mentem közelebb hozzá.
- Nagyon csinos lány. A barátnőd? - kérdeztem rá.
- Igen. - mondta mosollyal az arcán. Elégedett mosollyal.
Harry is lehuppant mellém az ágyra. Ő a telefonját nyomkodta... de azt már nem láttam, hogy mit csinál.
Megszólalt a telefonom.
* Telefon beszélgetés *
- Hallo?
- Szia kislányom. Mikor szeretnél hazajönni? - határozott hanggal szólt bele a telefonba.
- Figyi anya. Nem lehetne esetleg, hogy itt maradjak a srácoknál? - könyörögtem.
- Nem. Tudod jól, hogy ma egy családi vacsorára megyünk. - tiltakozott anya.
- Jól van. De akkor Zayn jöhet?
- Jöjjön. - na végre. Valamibe beleegyezett. Letettük a mobilt.
Oda mentem Zaynhez, adtam neki egy puszit, majd megkérdeztem nem-e lenne kedve egy családi vacsira jönni a szüleimmel. Csak egy zakót kell felvennie, egy farmert és már fess is.
Beleegyezett. Délután ötkor elbúcsúztam a srácoktól, Kristi is ment, mert neki még dolga van.
Hazaértünk. Apa amikor meglátta Zaynt szúrós szemekkel nézett rá. Erre a fiú elég kínosan érezte magát.
Elkezdett csevegni apával, aki csak engem nézett. De miért engem? Most nem akarom azt, hogy ő álljon a szerelmi életem útjába.
1 óra múlva elindultunk az étterembe. Zayn fuvarozott el minket, ami apunál talán egy plusz pont...
Oda kísértek az asztalunkhoz, viszonylag kisebb, 4 személyes kör alakú asztalnál ültünk.
Először italokat kértünk, Zayn nem iszik, én sem. Szóval anya és apa kért egy pohár vodkát...
10 perc után jött egy pincér felvenni a rendelést.
- Mit rendelnek? - vette elő a jegyzettömböt és a tollat.
- Én egy sült bordát kérnék, mártással. - mondta apa.
- Én sült csirkeszárnyat kérnék csilivel. - anya rendelt.
- Én hal filét kérnék, salátát és rizst. - mondtam.
- Én pedig fél átsütött Steaket rizzsel - fejezte be Zayn.
A pincér elment, majd Zayn rám pillantott. Amikor a tekintetünk össze ért, akkor gyorsan elnézett más merre, majd elkezdett mosolyogni. Én is mosolyogtam, majd a poharat megfogtam és ittam.
Anya beszélni kezdett Zaynnel, apa pedig velem.
Végül is úgy ültünk, hogy anya apa mellett, Zayn apa előtt és mellettem.
Fél óra múlva *
Apa már megszokta Zayn jelenlétét, de nem sok jót láttam felőle.
Meghozták a kaját, majd elkezdtünk enni.
Zayn párszor átnyúlt a tányéromra, és evett egy pár falatot a halamból, és a rizsemből.
Én vissza vágásul csak oldalba böktem.
Anya ránk nézett, és csillogni kezdett a szeme, látta, hogy boldog vagyok, és én is láttam rajta, hogy ő boldog.
Másfél óra múlva végeztünk a vacsival, apa már úgy lépett ki az étterem ajtaján, hogy Zaynnel nevet egy jót. Én anyának elmeséltem, hogy mi volt a mai nap.
- Most Zaynnel jársz? - kérdezett rá.
- Nem. Csak nagyon jó barátok vagyunk. - néztem rá. Persze nem tudom, hogy most járunk-e. De én szeretném. És ez szerintem meg is látszik rajtam. Anya bólogatott, majd a kocsiba beültünk, és irány haza.
Zayn megállt a házunk előtt, anyáék kiszálltak, de engem bent akart tartani egy darabig.
- Csodás volt ez az este. - mosolygott rám, amivel elvarázsolt.
- Igen. Az volt. - bólogattam, mint egy pincsi kutya.
- Szeretném, ha nálunk aludnál. - mondta, majd megfogta a kezem.
- Nem is tudom. - húztam el a számat. - Nem szeretnék gyorsan haladni. Nem akarok veled össze veszni. A folyamatos vita az nem tesz jót egyikőnknek sem... - folytattam volna a mondani valómat, de egyszer csak megcsókolt. Tudja hogyan kell elhallgattatnia egy nőt. Én csak mosolyogtam az egészbe, majd az ajkaimra haraptam. - Talán megbeszélhetjük. - csókolt volna meg még egyszer, csak én az ujjam a szájára tettem. - De ha apa nem enged el, akkor ne legyen nyafogás! - mosolyogtam, kiszálltam a kocsiból. Zayn utánam jött.
Megkérdeztem anyáékat, és beleegyeztek. Remek! Most, amikor nem akarom, hogy beleegyezzenek valamibe, persze, hogy megteszik. Nem minta nem szeretném Zaynt. Nagyon is szeretem. De úgy érzem, hogy ez túl gyors.
10 perc alatt odaértünk a "bandaházhoz".
Bementünk, és lepakoltam a tatyómat. A telefonomat az asztalra tettem, és amikor a nappaliba léptem Kristit láttam Niall ölében ülni.
- Te meg? - mondtuk egyszerre.
- Én me.
- Én csa. - egyszerre hebegtünk. - kezd te! - mondta Kristi.
- Én meg lettem hívva. - kacsintottam. - Most te jössz.
- Én meg itt maradtam. - nevetett el.
- Így össze melegedtél az ír szöszivel? - kérdeztem rá, egyik szemöldökömet felhúztam, és az elpirosodott, babaarcú Niallre néztem.
- Cssss! - lépett közelebb hozzám. - Még meghallja! - súgta.
Én csak a kezemet magam elé tettem, és odébb álltam. Liam fentről pisszegett, Louissal.
Én fel siettem a lépcsőn, és mondták.
- Alexandra. - kezdett bele Liam.
- Alex, vagy Alexa. - fogtam meg Leeyum vállát.
- Oké, akkor Alexa. Harrynek nincs barátnője. Vagyis csak neki nincs. Nem ismersz valakit, aki illene hozzá? - kérdezte.
- Mert? Majd ha ő akarja, akkor megtalálja magának az igazit. - rántottam meg a vállam, majd Zayn szobájába mentem.
Bekopogtam az ajtón, majd benyitottam. Zayn a telefonját pötyögtette az ágyon ülve, majd amikor meglátott gyorsan kinyomta, és letette az ablakpárkányra. Odajött hozzám, és megölelt.
- Örülök, hogy megismertelek. Szeretnélek meghívni egy randira. - tolt el magától, és mélyen a szemembe nézett. - Csak ha szabad. - nem bírt leszállni a témáról. Végül is igent mondtam neki. Ha már ennyit nyaggat. Meg az igaz, hogy már én is akarom.
- Rendben. - mosolyogtam rá, amire ő ismét megölelt.
- Akkor... majd holnap egy bál? Egy amolyan " titkos bál ", ahova csak a "celebeket" hívják meg, és várják. - sok macskakörmöt rajzolt Zayn. Gondolom nem akart beképzelt lenni. Én csak bólogattam.
Lefeküdtem az ágyára, szét tárt karokkal. Zayn csak nevetni kezdett. Én is elnevettem magam.
Tapsoltam, majd ő is mellém dőlt. Egymás felé fordultunk, és megcsókoltuk egymást.
Utána elmentem zuhanyozni, átöltöztem, majd mentem és bebújtam az ágyba.
Reggel arra keltem, hogy Zayn nincs mellettem. Egy levelet láttam az éjjeliszekrényen. Az a reggeli fáradtság, és az a reggeli látás. Valami szőrnyű. Elmentem megmosakodni, a kontaktlencsét feltettem, majd visszamentem a szobába és felvettem valami színeset. Mivel elég szép idő van, gondoltam egy narancssárga csíkos felsőt és egy világos zöld színű rövid farmert vettem fel.
A cipőm az meg egy fekete Converse. Öltözködésem után megfésülködtem, a hajam egy nagyobb részét copfba kötöttem, 1/4 részét pedig hagytam lógni. Sminknek egy kis szempilla spirált használtam.
Ezután visszalépdeltem az ágyhoz, leültem rá, a kezembe vettem a kis üzenetet és elkezdtem olvasni.
* a levél tartalma *
Jó reggelt Alexa. Mennünk kellett a srácokkal egy interjúra. Valószínűleg délután érünk haza, mert még stúdiózunk is. A barátnőd, Krtisti a vendég szobában van. Aludt még amikor elmentünk.
Ha kaja kéne, akkor nem tudom, hogy maradt-e még a hűtőben. Legyél jó.
És ha már így a levelet olvasod. Szeretlek!
Zayn
A levél végigolvasása után oda írtam a " Szeretlek! " után, hogy "Én is nagyon szeretlek!" és otthagytam.
Kristi a konyhában ügyködött. Tojásrántottát csinált. Megkértem, hogy csináljon nekem is.
El is készült a reggeli.
- Mi volt Niallel? - kérdeztem rá.
- Mi lett volna? - nézett a kajára, elkezdte piszkálni és elmosolyodott.
- Na mesélj! - nyaggattam.
- Jó rendben. Amikor felmentél Zaynhez, akkor Niall elhívott egy randira. Én igent mondtam.
- De ilyen hamar? Nem félsz, hogy csak egy rongynak képzel? - próbáltam óvatosan észhez téríteni.
- Nem. Meg csókolt. - a szemembe nézett. - Tudom, hogy elég gyorsan haladunk.
- De ebből szerintem nem lesz jó. Ez valamelyikőtöknek fájni fog. És szerintem inkább neked. - megráztam, majd nevetni kezdtem utána. Ő is nevetett. Megettük a reggelit, majd indultunk is. Zayn még egy kulcsot is hagyott a levél mellett, azzal zártam be az ajtót.
Kristivel elmentünk moziba megnézni egy filmet.
* Zayn szemszöge *
- Zayn. Igaz az, hogy mostanában randizgat egy lánnyal? - kérdezett rá a riporter.
- Nem igaz. Azzal a lánnyal csak barátok vagyunk. Egész jóban vagyunk. Egyenlőre csak barátok. - vallottam be, egy aprócska füllentéssel.
- Harry. Elméletileg te vagy az, akinek még nincsen barátnője. Louisnak ott van Eleanor Calder, Liamnek pedig Danielle Peazer. Niallnek egy Kristi nevű lány, Zayn meg egy kapcsolat elején van. - a riporter nem nagyon akart leszállni Haroldról. Láttam rajta, hogy legszívesebben megütné. - Sokan mondják, hogy meleg vagy. - Na.. ezt nem kellett volna. Harry felállt, a kezét emelte a riporterre, de Louis elé állt. Liam lemondta az interjút. Mi a srácokkal a stúdióba mentünk.
- Harry. Nyugi. Ezek barmok. Ne foglalkozz velük. - nyugtatgatta Louis, miközben hátba veregette.
- Kinyírom azt, aki ilyet mond még egyszer. - emelte fel a hangját. Mi csak néztünk. Nem láttuk nagyon ilyen idegesnek.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)