"Beszélnünk kell" [Első fejezet, Tizennyolcadik rész]

* Harry szemszöge *

Jól esett az, amit Alex szájából hallottam. Csak mosolyogni tudtam rajta, annyira jól esett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeret. Az biztos, hogy nem fogom itt hagyni, s remélem ő sem fogja ezt megtenni. Az egyik legjobb barátom a srácok között. Ki fogok mellette állni, ahogy ős is mellettem ki állt akkor... a turné buszon. Nagyon fájtak az akkori aggodalmak, és szomorúan töltöttem el a napjaimat. Jó volt látni, ahogy Liam meg Danielle ennyire jól érzik magukat. Jó látni Louis-on, hogy mennyire odavan El-ért, és ez fordítva is igaz. Összeillenek. Jó látni azt, hogy Alex, meg Zayn... boldogok. Csak ismerni akarom ezt az érzést... nem akarok úgy elaludni minden este, hogy holnap nem fog rám várni valaki... nem akarom azt érezni, hogy engem nem szeret senki. Pedig ez nem igaz! Sokan szeretnek engem, és mindent odaadnának csak azért, hogy velem lehessenek. Akár egy napra, akár az életünk végéig. Mindent. Én nem ilyen vagyok, és nem is akarok ilyen lenni... az ilyen ember az rossz. Csak kihasználja a rajongóit. Mindent terjesztenek rólam az újságok, amik nem igazak. Ismétlem. NEM IGAZAK! Hazugság az egész. A srácokkal is erről beszélgettünk még nagyon régen, mikor mindig azzal jöttek, hogy Louis meg Eleanor szakított, Liam egy tahó, mivel utálja a rajongóit, Harry Styles... Én... pedig felviszek magammal rajongókat a lakosztályomba, csak azért, hogy lefektethessem őket. Ez mind NEM IGAZ! Mind csak a média rossz műve. Hülyeség. Megkaptam már sok mindent, ami nem igazán... kellemes. Elárulok pár dolgot, ami tényleg Én vagyok, és igaz. Például: Szemüveges vagyok, de mióta az X-Factorban először színpadra léptem, azóta nem. Azóta hordok kontaktlencsét. Egy. Kettő, Gemma, a nővérem és Anya nagyon hiányzik. Mindig hiányoznak. Csak arra tudok gondolni, hogy bárcsak velem lehetnének mindig, bár láthatnám őket minden nap. Három, imádom a könyveket, nem telik el nap, hogy ne olvasnék el, vagy 20 oldalt. Négy, van egy naplóm. A naplómat minden hova cipelem. Tudom, nem férfihoz méltó az, hogy naplóval mászkerál. Öt, a már rengeteg tetkómból utálok is egy párat, amiket el akarok távolítani.
Ezek azok a tények rólam, amik teljesen igazak, és hihetőek is.
Huhh. Jól elkanyarodtunk az elkezdett témától.
Johanna elment, mert vigyáznia kell a kisöccsére, aki 10 éves. Még nem láttam szemtől szemben, de képet mutatott róla. Hasonlítanak. Jó fejnek tűnik, mivel focizik.
A nappaliban gubbasztok egyedül. Istenem, de gyökér vagy Harold. , oltottam magam. Elővettem a naplómat, és taglaltam bele a nap eseményeit. Nagyjából ugyan az van benne, amin oly' sokat merengek. Több nem igen, bár... ezt nem merem lefogadni, mivel elveszíteném. Mármint a fogadást.
Rendben. Gondolatok kinyilvánítása; Chellenge Accepted!
A naplót becsuktam, a tollat, ami ráadásul a kedvencem, az ingem zsebébe dugtam. A faliórára pillantottam, ami... este fél tizenegyet mutat. Remek! Fel a lépcsőn, be a fürdőbe, onnan pedig a szobámba, majd irány az ágy!, gondoltam magamban, hogy ez lenne a teendőm. El is kezdtem. 1. Feladat: Menj fel a lépcsőn! Ez nem lesz nehéz. 2. Feladat: Menj be a fürdőbe, tisztálkodj! Ez is megvan. 3. Feladat: Menj be a szobádba! Upszi. Ez nem sikerült. Nem az én hibám... de az én kezem is rájátszik.
- Harry. -megszólalt egy hang a folyosó végéről, az én nevem mondta. 
Hátra fordultam, így váltva az irányt. Alex jött ki a szobájukból halkan. Kicsit közelítettem hozzá.
- Miért nem alszol? -tudakoltam.
- Nem bírok aludni. Addig nem, amíg nem beszélek veled. -a pupillája teljesen kitágult. Tényleg beszélni szeretne.- Kérlek.- megfogta a karom, majd megszorította. Bólintással jeleztem neki, hogy rendben.- Gyere a konyhába.
- Ok mindjárt, csak felveszek valami alsót, meg egy pólót.
Miután ezek megvoltak lementem.

*Alexandra szemszöge*

Nem tudok aludni. Azért nem, mert valamiről beszélnem kell valakivel. Ha Kristi itt lenne, akkor biztosan végig hallgatna, és segítene is. Egyből kihúzna a szobából. Ekkor ugrott be Harold neve. Ő is olyan beszélő pajtás, mint drága barátnőm. Vajon még fent van? 
Az ágyból kikeltem, Zayn már csendesen szunyókál. Jó neki. Álom szuszék. 
Az ajtót csendesen, lassan nyitottam ki, hogy a fiút ne keltsem fel vele. Kilestem rajta. Ott van Harry! Beszélj... ez most jött ki a fürdőből?, itt felkuncogtam, mivel csak egy szál törülköző takarja... 
- Harry. -megszólítottam halkan, de még odabent mindig kuncogtam.
- Miért nem alszol? -kérdezte, lassú léptekkel közeledett felém, ahogy én is tettem.
- Nem bírok aludni. Addig nem, amíg nem beszélek veled. Kérlek. -megfogtam a karját, hogy érezze, ez mennyire fontos lenne nekem. Bólintott egyet, szóval igen. Beszél velem. Mosolyogva vágtam rá.- Gyere a konyhába! -A lépcső felé fordultam, majd az első fokra léptem.
- Ok mindjárt, csak felveszek valami alsót, meg egy pólót.
Az jó lesz Styles, mert ha így jönnél le velem, a végén kitörne a vulkán., felnevettem a saját gondolatomon. 
Leigyekeztem a lépcsőn, be a konyhába. Azért pont ezt a helyet választottam, mivel teát akarok inni, meg itt jól lehet dumcsizni. Gyors lépteket hallottam meg lefelé, a lépcsőn.
- Szóval, miről akarsz dumálni? -össze csapta a kezét, majd mintha melegíteni akarja, dörzsölte egymáshoz.
- Johanna-ról van szó. -mondtam komor tekintettel. Megfordultam, majd a teáskannába vizet eresztettem a csapnál. -Holnap hívd át. Vagy menjünk el kirándulni így mind.- javasoltam az ötleteket.- Jobban megszeretném ismerni. Kiismerni, hogy mégis kit szeretsz... és, ezt nem azért, hogy bizalmas információkat is bízhat rá az ember. 
- Biztos? -kérdezte.
- Igen. Meg akarom ismerni a barátnődet. Jobban akarom ismerni, mint te őt. -mosolyogva kacsintottam egyet, mihelyst megfordultam, s neki dőltem a pultnak.
- Az lehet, hogy jobban ismernéd meg, mint én, hisz a lányok mindent elmondanak egymásnak. -monda nagy mosollyal az arcán.
- Na. Azért ez nem igaz. -a karomat összefontam magam előtt. Felnevetett rajta. 
Közelebb jött, be jött a konyhába, eddig csak a pultnak támaszkodott. Odajött hozzám. Megfogta a két karom a könyökömnél, ki "bogozta", majd megölelt. Erősen magához szorított. Viszonoztam a gesztusát. A fejem megemelve hajoltam oda a füléhez.
- Tudd, hogy szeretlek. Mint a kis öcsémet. 
- Tudd, hogy szeretlek. Mint a nővéremet. -nevetve ismételte meg a mondatomat, egy szót lecserélve.
- Tesók? -kérdeztem. A kisujjamat begörbítettem.
- Tesók. -válaszolta, ő is begörbítette a kisujját, össze kulcsolta az enyémmel. Egyszerre vettük ki a kulcsolásból, majd ismét átöleltük egymást.
- Jó, hogy van egy ilyen tesóm Harry. -motyogtam. Felkuncogott rajta.- Az egyetlen tesóm vagy Kristi után. -amilyen erősen csak tudtam, annyira szorítottam magamhoz. Éreztem a levegővételét. Kiélveztem ezt a pár másodpercet, majd elszakadtam tőle. 
A teáskanna sípolni kezdett. Leemeltem a tűzhelyről, egy bögrét elő készített nekem Harold, amibe beleburítottam a forró vizet. Magának is levett egyet, abba beleöntöttem a maradékot. Levette a tea filtereket, kettőt pontosabban. A cukrot megemeltem, ami a hűtő mellett volt, egy kiskanalat vettem ki a fiókból, tettem egy-egy kanállal mindegyik bögrébe. Összekevertem magamnak, majd Styles-nak is.
Elfogyasztottuk. A filtereket kidobtam, a bögréket elmostam, vissza tettem a helyére. Ugyan így cselekedtem a teás kanalakkal is.
- Azt hiszem megyek lefeküdni. Te nem jössz? -a lépcső fele vettem az irányt.
- Nem. Még maradok egy kicsit. -rám mosolygott.
- A szívem szakadna meg, ha bármi rosszul sülne el Joany-val. Őszintén. -a lépcső első fokán álltam meg, majd hátra pillantottam. -Jó éjt. 
- Neked is. -küldött felém egy széles vigyort. 
Elindultam hát, a "nagy kalandomra", ami csak a hálónkba vezet, de ebben a házban el tévedni is lehetséges. Főleg sötétben persze. 
Benyitottam a hálóba. Zayn ott szuszog csendesen. A pillái meg-megrebegtek, biztos álmodik. Ha így van, remélem meseországban van, csodás álmot álmodik.

Történet a múltból, Zayn "elmélete" [Első fejezet, Tizenhetedik rész]

Hihetetlen. Meg kell szoknom, hogy a lány... Johanna itt lesz, Harry körül. Össze kell vele barátkoznom, Harold kedvéért, mivel őt szeretem, ezért a barátnőjéről sem kell megfeledkeznem. Olyan jóba kell vele kerülnöm, mint akárcsak Louis-sal. Hogy miért épp őt hoztam fel? Hosszú... de van idő, elmesélem.

Amit nem tudtok az az, hogy imádom a focit, és a meccseket is. A srácok múltkor kikapcsolódásképp egy meccset néztek. Én még csak akkor jöttem haza, így nem értettem, mi ez a hangzavar a nappaliban. A cipőmet ledobtam, a mindig, már szokásos helyre, a táskámat fel akasztottam a tartóra, csak a telefonomat dugtam bele gyorsan a zsebembe, hogy mindig kéznél legyen, ha valakinek esetleg fontos lennék.
Érdeklődve tértem be a nappaliba, ahol öt kíváncsi arc nézte a Tv-t, amit addig még nem láttam, de közelebb mentem a készülékhez. Szóval meccset néztek?, gondoltam. A kanapé foglalt volt, Zayn ült a szélén, Liam középen, Harry pedig a másik szélén, felőlem. A földön feküdtek a többiek, azaz Niall a felőlem  lévő oldalt, azaz bal oldalt, Louis pedig a másik, jobb oldalt. Esélyem sem volt leülni Zayn mellé, még a kanapé kartámlájára sem. Csúcs!, gondoltam ismét. Krákogtam egyet, hogy mindenki figyeljen.
- Bocsi, hogy zavarok srácok. -kértem elnézést.- Szabad? -lenéztem Niall-re, aki rögtön ülésbe helyezkedett, hogy elférjek. -Köszi.- megköszöntem, majd Louis-ra néztem.- Elengednél? -megkértem, mire elengedett. -Nem tudom már, hogy miben, így hát így mesélem tova.- Egy ismeretlen tárgyban megbotlottam, majd abban a szemrebbenésben Lou ölében találtam magam. Ijedten fürkésztem az arcát, és egyszerre nevettünk fel. Zayn-re néztem, aki ismét nevetett.
- Bocsi. -szégyenemben ismét felnevettem, majd kikászálódtam Tommo öléből.
- Semmi baj. -nevetett ő is ismét.- Nem is fájt.
Rámosolyogtam. Louis arrébb húzódzkodott, hogy jobban elférjek.
- Mit csinálsz? -kérdezte Liam. Felnéztem rá, mire egy döbbent arcot vágott.
- Nézem veletek együtt a meccset. Már azt sem szabad?
- Kinek szurkolsz? -kérdezte mellőlem Lou.
- Barcelona. -vágtam rá diadalmasan.- Ti?
- Real. De a Barca se' rossz. -méregetett, összehunyorított szemmel.
- Fúj, fúj Real! -hangoztattam, a már jól meg szokott "támadási" szlenget.
- Bunyót akarsz kislány? -szólt mögülem Zayn, kaján mosollyal az arcán.
- Úgyse mernéd. -most én hunyorítottam.
- Fogadjunk? -a lábával, aminek dőltem arrébb lökött, fel szeretne állni.
Én is felálltam. Szemtől szemben álltunk egymás előtt. Bár ő magasabb nálam, de úgy is a tekintetébe furakodtam. Kihívóan nézett rám.
- Nem mernél megütni egy nőt. Főképp nem a barátnődet. -nyúztam tovább.
- Ha akarod a bunyót, akkor megküzdhetünk, édes. -ő is kínzott.
- Nem mersz megütni. Csak azt akarod, hogy előbb adjam fel, mint te és, hogy diadalmasan magasodj meg fölöttem, kedves. -nem adtam fel, tudtam, hogy ezt akarja eljátszani.
Még egy jó ideig álltunk egymás előtt, és bámultuk, vártunk arra, ki adja fel előbb. Komor tekintetemmel győztem.
- Rendben. Győztél. -feladta a még el sem kezdett bunyónkat.
- Így gondoltam. -Elégedetten fordultam meg, és a konyha felé vetve az irányt. A boltív alatt megálltam. Megfogtam a falat, majd hátra pillantottam a srácokra.
- Hozzak valamit?
- Segítek. -állt fel Lou, hogy segítségemre siessen.
Kimentünk a konyhába. Elővettem egy mélyebb tálat, amibe mindenféle nassolni valóból burítottam egy keveset. Tommo rám szólt, hogy azért hagyja Niall-nek is. Igen. Tudom, a zabagép Nialler.
Louis, amíg én ügyeskedtem a kajával, elővett 1 poharat, a hűtőből pedig 5 sört. Ránéztem.
- Ugyan Lou. Passzolj nekem is egy sört légyszíves.
- Sörözöl? -kikerekedett szemmel nézett rám.
- Csak meccseken. Attól, hogy csaj vagyok, sörözni még szabad.
- Ezt nem is tudtam. -mosolygott.- Még egy oldaladat megismertem.
- IsmerITEK. -kijavítottam azzal, hogy az "itek"-et hangsúlyoztam.
Felkuncogott.
Megfogtam a tálat, meg még három üveg sör elfért a kezemben, így mentem én elöl, Louis meg követett engem. Mindenki felfigyelt arra, hogy az én, meg Tommo kezében 3-3 üveg rázkódik, és csörömpöl.
Érdeklődve felhúztam a szemöldököm. Mint ahogy eddig, Zayn ült a kanapé szélén, Liam középen, Harry pedig mellette.A földön hevertünk, én Zayn előtt/alatt, Louis mellettem, majd Niall. Tommo a kezét hátranyújtotta, várva arra, hogy elvegyék tőle az üvegeket. Én a tálat a dohányzó asztalra tettem, majd a kezemből átadtam egy-egy sört Louis-nak, és Niall-nek. Mind ketten megköszönték.
- Basszus. A sörnyitó! -a fejére csapott Louis, és kiszaladt a konyhába.
Visszafele már az említett tárggyal jött. Mindenkinek a sörét kibontotta, a nyitót az asztalra tette. A nasi tálat Niall az ölébe helyezte, majd falatozott belőle... szinte a felét ette, amikor félidő volt.
A második félidő alatt Lou folyamatosan kérdezgetett, hogy még mi mást szeretek, meg, hogy miért pont foci? Persze sutyorogtunk egymás fülébe, meg ordibáltunk, mikor a csapat, akinek szurkolunk belőtte újból a  gólt. Ez az egy volt, amit ordibáltunk. A többi információ szerzés az halkan játszódott le közöttünk. Én is, és Louis is ismeretséggel gazdagabbak lettünk.

E történet miatt hoztam fel Louis nevét... ennyire kell jóba lennem a csajjal. Muszáj össze barátkoznom vele, de nem lesz olyan nehéz szerintem, mivel a koncert estéjén a backstage-ben kiderült, hogy csipázzuk egymást. Ezzel nem lesz probléma.
Harry már rég elment, szóval egyedül maradtam a szobában Zayn-nel. Kínos csönd, már egy jó ideje. Nem akartam a két szép gyönyörű szemébe. Túlságosan is kínosan éreztem magam ahhoz.
- Bocsáss meg. -megszólalt csendesen, mély hangján.
Össze szedtem minden bátorságom, és a tekintetem rá szegeztem.
- Sajnálom, csak... -megakadt a szó a torkán.
- ...féltékeny vagy. -befejeztem a mondatát.- Igaz? -gyorsan hozzá szegeztem egy kérdést.
Szomorúan bámult maga elé.
- Elmondom, hogy mi van. Ha figyelsz rám, Lex.
- Mindig. -mosolyogtam. Mosolyommal biztattam, hogy minél hamarabb belekezdjen.
- Elmondom az én szemszögemből. Hosszú lesz, de így este, van időnk. -mosolygott már ő is.- Emlékszel, mikor megismertelek? Az nap határoztam el, hogy muszáj baráti szintre feltornásznom a kapcsolatunkat. Mikor a boltban voltunk... én Liam-mel, te egyedül. Emlékszem kristály tisztán. Épp az üvegajtót nyitottad, és vettél ki belőle mirelit kaját. Akkor voltam ott... még most is sajnálom. Benyúltál egy újabb zacskóért, amikor én, mint a kis őrültek rohantam a kosárral, és neked mentem. A földre terítettelek. -bele borzongtam, ahogy mesélte. Az ütközés... valami borzalmas volt.- Megláttam abban a pillanatban a gyönyörű kék szemeidet. Csillogtak, amikor felismertél. Én pedig kínosan éreztem magam, hogy egy ilyen csodás lányt terítettem a földre. A nevemet kezdted el hebegni, még jó, hogy halkan. -egyszerre nevettünk fel.- Leszálltam rólad, majd felsegítettelek. Te még mindig le voltál fagyva, hogy találkoztál velem.
- Igen... -elhúztam a szám.- És amint mondtam,  hogy anyu beszélt rólad még akkor, mivel én nem nézek X-Factort, sem más tehetség kutatót. Ha igen, akkor az is ritkán. -a szavába vágtam.
- Igen. -beleegyezett.- Megkérdeztem, hogy mi a neved, te pedig arra válaszoltál; Alex Beau. Mondtam én is a nevem, pedig nem kellett volna, hisz akkor már mindenki ismerte a nevem. Egymás tekintetébe fúrtuk a sajátunkat. Azzal szakítottam meg, hogy felvettem a kosaradat a földről. Te remegő kézzel vetted át. -Hadd magyarázzam meg! Nem a felismeréstől remegett a kezem, hanem megijedtem tőle.- Azóta kerestelek fel téged minden nap. Segítettem házit írni, mindig elkísértelek. Nem zavart, hogy mindenki felismerne, és el sem engedtek volna. Csak veled akartam lenni. Mindig közelebb akartam férkőzni hozzád.
Egy amolyan "Nézd, ott egy cuki kiskutya!" hangot adtam ki magamból, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Ez volt a megismerkedésünk. Ezt akartam elmondani először. Aztán... mindenki ír, és állítja rólam, hogy erőszakos állat vagyok. Pedig nem. -Tényleg nem az, ezt aláírhatom. Mindig meg akar engem védeni.- Szeretlek, és ezért vigyázok rád. Ha valaki bánt, csak akkor harcolok meg vele. De egyébként nem. Ha még is, csak a srácokkal bunyózok, haverokkal. Így szórakozunk. -felnevetett.- Sok directioner állítja, hogy ismer minket, annyira mint mi magunkat. Ők nem nekünk, hanem a médiának hisznek. Az utálók, vagy akik nem szeretnek minket... is a médiának hisznek. A média az folyamatosan kitalál minden baromságot. Hazugságot terjesztenek az emberről. Ezzel akarnak pénzt szerezni, hogy tönkre tegyék a sztárok életét. -taglalta a tényeket. Teljesen egyet értetek vele. Nem mond fűt-fát. Csak az igazat. Hihetetlen mennyire egyet értek vele.

Megtörés... újból? [Első fejezet, Tizenhatodik rész]

Ott ülnek egymás előtt, és egymást bámulják. Nem mozdulnak. Ha mozognak is, csak a mellkasuk, a válluk, meg talán ahogy veszik a levegőt, a hátuk. Pislognak, de azon kívül más életjelet nem adnak. A lány elmosolyodott. A srác közelebb hajolt hozzá, a fülébe súghatott valamit, vagy nem tudom. Megérintette a lány nyakát, majd a vállán lecsúsztatta kezét, végig a karján. Ismét visszatalált a tenyeréhez. Elmosolyodtam magamban. Egymással szemben vannak, már nem tudom milyen hosszú ideje. Nem tudom, hogy aggódjak-e, vagy ne... de kicsit frusztráló az egész. Végképp pedig az, hogy kiderüljön, KI A FRANCÉ AZ A CSOTROGÁNY? Jó nem az, de mégsem nézett ki valami... mindegy. Nem ez a lényeg.
A lány észrevett. Franc! Csak ne szóljon Harry-nek, hogy itt leskelődöm... nem akarok, de izgalmas... érdekel, hogy, hogy fog végződni. Persze, ha ágyba bújnak, inkább egy határozott mozdulattal berántom az ajtót, és megyek a magam dolgára. Nem vagyok perverz kukkoló.,gondoltam, mikor felállt az ágyról. Határozott léptekkel, mint ha mi sem történt volna távolodtam az ajtótól. Már a lépcsőné jártam, mikor egy hang szólalt meg.
- Várj. -mondta lágyan, nyugodtan.- Miért nem kopogtál, majd jöttél be? Nem történt semmi olyan. -viccelődött.
Zavaromban nem tudtam, mit hova tegyek, s mit mondjak neki.
- Nem akartam zavarni. -mondtam a legjobbat, ami eszembe juthatott. Azt hiszem be vállt.
- Miért jöttél ki? -kérdezte egy mélyebb hang. Megpillantott engem.- Valami baj van?
Szégyenemben a földre néztem, mikor Johanna közelebb jött hozzám, a kezét a vállamra tette. Az időközben becsukott szemem egy pillanat alatt kipattant, majd felnéztem a lányra. Biztatóan mosolygott. Haroldra néztem, aki nem tudta, hogy most mi van.
- Bocsánat. Most mennem kell. -hadartam el a beszédem, majd lesiettem a lépcsőn. Hanna kuncogni kezdett, majd azt hallottam; Nem lényeg.
Őszintén megkönnyebbültem. Jó választás Johany Harrynek. Klassz csaj. Mindig tudja, hogy mikor kell biztatni az embert. Ezért hálás vagyok neki.
A konyhából zaj szűrődött be. Hűtő nyitódás, és csukódás. Ez egy valaki lehet... Niall.
- Mit keresel? -a konyhaajtóban állva nekidőltem az ajtófélfában. Elnevettem magam, mikor a hűtő mögül kibújt, a szájában egy pár szelet sonka, kezében egy zsömle. Vicces látvány volt. - Biztos voltam benne, hogy van itthon kaja. -kacsintottam egyet.
Rezzenéstelenül pakolta le a cuccokat a konyhapultra. Vagyis próbálta azt a nagy nyomot hagyó sonkát lerakni, de én megálljt parancsoltam neki. Odacsúsztattam egy tányért, majd közöltem vele, hogy mehet. A konyhapultnak támaszkodtam, és néztem mit ügyködik.
- Mi van? Csak egy szendvicset csinálok. -mondta.
- Kösz, szemem még jó. Kösz, hogy kérded. De amúgy... vaj nélkül? -mutattam a zsömlére.
- Uhh. -egy kicsit a fejére csapott.- Vaj. Mindig azt felejtem el. -visszament a hűtőhöz.- Tudod, régen, mikor anyu nem volt otthon... -meg állt egy pillanatra. Szomorúság szökött a szemébe, hogy a családja Írországban van, ő pedig itt, Londonban.- és megéheztem, akkor mindig zsemlét, kenyeret, vagy ami volt itthon azt vettem elő, egy tálcára helyeztem. A hűtőből vettem elő szalámit, meg vajat is. Már vajazni szerettem volna a zsemlét, mikor még félbe sem vágtam. -nevetett. Vicces történet. -Volt olyan is, mint például most is ez volt, hogy félbevágtam a zsemlét, és már rakni akartam a sonkát rá... és akkor vettem észre, hogy nincs rajta vaj.- ismét nevetett. Nevettem vele együtt.- Szóval.- rám nézett. A szeme felcsillant. A száját nyitotta volna szóra, de vissza csukta. Elégedetten mosolygott. Elfordítottam a fejem, hogy ne lássa, felszökik egy kis pír az arcomra. Az ajkaimat összezártam, majd elmosolyodtam. Szerencse, hogy ezt ő nem látja, mert... hát. Elég kínos., gondoltam.
A tányérral együtt ballagott a nappaliba. Követtem őt.
Zayn hol lehet?, kérdeztem magamtól. Elköszöntem Niall-től, hátha lefekvésig már nem találkozunk. A lépcsőn felfelé találkoztam össze Harry-vel és Johanna-val. Boldogan jöttek le mellettem.
- Sziasztok! -intettem egyet a kezemmel.
- Szia! -halkan köszönt vissza Hanna, alig hallhatóan.
- Szia Alex. -köszönt Harold is.
Megfogtam a karját.
- Nem láttad Zayn-t? -kérdeztem. Megrántotta a vállát.- És amúgy mi van Johanny-van?
- Klassz csaj. -vigyorgott elégedetten.- Jobb mint te.
- Kösz a segítséget, és az őszinteséget. Kinek, mi. -kicsit duzzogva mentem fel a lépcsőn.
- Várj, nem úgy gondoltam! -felkiáltott hozzám.
- Ne is áltasd magad. Tudom, hogy gondoltad. -éreztem a hangomon, hogy magamra vettem, pedig nem is akartam.
A szobaajtók előtt elmentem, majd Zayn szobájához értem. Kopogtattam.
- Zayn. Itt vagy? -kérdeztem.- Lex vagyok.
Kinyitotta az ajtót, amin berántott.
- Aucs! -megfogtam a csuklómat.
- Bocsi. Nem akartam. Nagyon fáj? -aggódott értem.
- Nem. Semmi baj. Legközelebb inkább betessékelem magam. -mondtam.
- Mi a baj? -az arcomhoz nyúlt.
Na ne már, hogy vöröses lett a szemem... egyetlen leszólásról.
- Nincs semmi. Tényleg. -elfordultam tőle.
- De tudom, hogy van valami. Ismerlek annyira. -visszafordított maga felé.
- A lépcsőn felfelé jöttem. Harry és Johany jött le mellettem, nagy boldogan. A lánytól elköszöntem, mert úgy láttam, máshol akadt dolga. Aztán megkérdeztem Styles-tól, hogy nem-e látott téged. Megrántotta a vállát. Áttértem a kapcsolatára Hanna-val... megkérdeztem, hogy mennyire szimpatizál vele. Mondta, hogy jó csaj. -itt megálltam, majd vettem egy mély levegőt. Nem tudom, mi a frászt húzom fel magam ezen. Tényleg. Kinek, mi. Zakkant vagyok. De nagyon. -Mondta, hogy jobb mint én.
Zayn meglepődött. Csalódottságot, és fájdalmat véltem felfedezni a szemében. Istenem... mi a frászért nyitottad ki az a lepcses pofád, Alex?, kiáltottam magamra, magamban.
- Féltékeny vagy? -kinyögte hosszú csend után.- Féltékeny vagy Johanna-ra?
Nem feleltem. Nem tudtam, zavaromban mit mondjak.
- N-nem. -hebegtem.- Figy...
- Őszintén. Féltékeny vagy? -mormogta.
- Nem Zayn! Nem vagyok féltékeny! -tessék. Kitört belőlem a sárkány. Ordítottam, ahogy csak tudtam.- Csak tudod, elveszítem az egyik legjobb barátomat! Neked milyen érzés lenne? Szörnyű!- próbált megszólalni, de nem hagytam.- Örülök annak, hogy boldog, csak... -lehalkultam- nem akarom, hogy... -megszelídültem.- megszűnjön mindaz, amit régen... mindig, oly sokszor megbeszéltünk. Zayn. -lehiggadtam.
Abban a pillanatban, ahogy elcsöndesültem, valaki kopogott az ajtón. Őszintén reméltem, hogy az a valaki nem Harry. Szerencsém, az nuku.
- Nem hallgatóztam. -maga elé tartotta a kezeit.- Alex. Nem fogsz elveszíteni. Itt vagyok én, csak... egy lánnyal az oldalamon. Attól még lehetünk legjobb barátok, és... megbeszélhetünk mindent.
- Johanna akkor is ott lesz. Ő is tudni fog arról, ami téged bánt, mivel ő a barátnőd. Nem tudom, hogy miért nem akarom azt, hogy... elmondj neki bármit is.
Megfogta a kezeimet. Már arra vártam, hogy Zayn mikor aggasztgatja le rólam a srác ujjait. De nem tette.
- Fogadd el. Nem kívánhatod azt, hogy életem végéig szingli legyek, Alex. Egy társ minden ember mellé kell. Azt hiszed, nekem könnyű volt azt elfogadnom, hogy ez a szerencsétlen megkért, hogy légy a barátnője? Én is elvesztettem azt a barátom, akivel mindent megvitattunk. Hozzászoktam, s így is mindent meg tudunk beszélni. -mennyire igaza van.- Emlékszel arra a napra, amikor a turné buszon voltunk, én meg összetörve? Akkor már rég Zayn volt melletted, és vigyázott rád. Már amennyire.
- Na azért ezt ne! -mondta mögülem Zayn a rekedtes hangán, amit úgy imádtam.
- Bocs tesó. -kért elnézést.- Visszatérve. Így is megtudunk beszélni dolgokat. Csak van mellettünk más is, akit nagyon szeretünk és tisztelünk. Érted?
Megöleltem. Hihetetlenül jól tud szónokolni. Szorosan öleltem magamhoz. Próbáltam felfogni, és elfogadni a tényeket. Ha neki sikerült, akkor nekem is sikerüljön! Ekkor vettem észre, hogy most Harry segített nekem, és most én törtem meg. Nem pedig ő.

Látogatás [Első fejezet, Tizenötödik rész]

Otthon mindenki tette a dolgát. Louis felhívta -igen, ismét...- Eleanor-t, hogy ha tud, akkor lessen be hozzánk. Bírom El-t, szép csaj. Meg jól mutatnak együtt. Lököttek mindketten.
Harry a gépén lógott, lehet Twitter-re ír ki valamit, vagy mást csinál. Niall és Liam videó játékkal játszanak.
A fejemre csaptam. Eddig fel sem tűnt, hogy nincs itt Lex. Benéztem a szobánkba, ott sem volt... benéztem az összes szobába, hátha... kinéztem a kertre... semmi. Nincs más választásom, minthogy felhívom. Rögtön a telefonomért nyúltam, s a számát tárcsáztam. Pár csengetés után beleszólt.
- Szia! -köszöntött.
- Hali, Édes. -mondtam. -Merre jársz? A srácokkal szabadok vagyunk 3 hónapra!
- Yepp'! -mindig így örül valaminek. Már megszoktam. - Amúgy... Kristi családjánál vagyok. Hamarost megyünk anyuékhoz. Nem talizunk ott... ha már úgy is ráérsz...? -húzta el a végét.
- Ha nem kérnéd, akkor is ott lennék. -mondtam mosolyogva. -Hányra menjek? -tudakoltam a pontos időpontot.
- Most hány óra van? -kérdezte vissza, mire én felnéztem a faliórára, amiről leolvastam a pontos időt.
- 14 óra, 19 perc. -válaszoltam.
- Már? Akkor... fél 3? -kérdezte.
- Oks. Akkor mindjárt indulok is. Szüleid ugye még nem költöztek el? -kérdeztem nevetve, amire egy "Még nem..!"-et kaptam válaszul. Remek!
Mindenki ugyan azt csinálja, amit eddig is, csak Harry kapcsolta ki a gépét. Niall szorgalmasan nyomogatta a   Joystick-ot. Furcsálltam, hogy nem érdekli mi van Kristivel...
- Hé Niall. Kristiék Alex szüleinél lesznek. Nem jössz? -kérdeztem, mire a srác rögtön felnézett.
- Kaja lesz? -kérdéssel válaszolta kérdésem.
- Nem tudom... de nem is érdekel Kris?
Lesütötte a szemét.
- De érdekel... csak.... -nem fejezte be a mondatát. Odamentem mellé, leguggoltam, majd a kezemet rátettem a vállára, hogy mondja. Mindenki abbahagyta amit csinál, még Lou is, aki már egy jó hosszú órája lesem szál róla. -... összevesztünk. Röviden ennyi. Nem akarok többet mondani.
- Majd megbékéltek. -álltam fel.- Na akkor jössz, vagy nem?
Erre felpattant.
Kimentem a kocsifelhajtóra, beszálltam a járgányomba, majd kitolattam. Niall-nek intettem, hogy szálljon be, majd elindultunk Alexa szüleihez.

Szerencsére nem állt dugó, szóval gyorsan odaértünk. A lányok még nem voltak itt, úgyhogy megvártuk őket  a kocsiban. Na jó... én kiszálltam, mert melegem lett. Niall-t meg kirángattam, hogy ne legyen rosszul.
Már is itt lettek. Alex vezetett, szóval ő szállt ki később, míg Niall Kristi mellé dőlt a kocsinak.

*Niall szemszöge*

Ideje lenne bevetnem magam. Mindenképp ki akarok békülni a barátnőmmel, ha azóta... mindegy. Nem is rágódok ezen. Azt terveltem ki, hogy ha megérkeznek, akkor odamegyek mellé. Beszélgetni. Eddig ez megy. Csak semelyikőnk nem mukkant meg idáig. Én nem merek szólni, mert nem akarom, hogy még jobban elfajuljon a dolog. Tetszik nekem Ő. Amúgy azon vitáztunk össze, hogy jártatta a száját, mindenről fecsegett -igen, már nagyon untam-, én meg neki álltam játszani. Mit sem törődtem a lánnyal. Mára már megbántam.
- Sajnálom. -mondtam ki egyszerűen. -Sajnálom, hogy nem figyeltem rád, sajnálom, hogy... rosszul bántam veled aznap. - közelebb férkőztem a lányhoz, aki távolodott tőlem.
- Niall. Kedves vagy, helyes, és... egy híres fiú banda tagja. Nem az, hogy nem akarok veled járni, csak... nem érdemellek meg. Tudom, hogy mekkora nyűg vagyok neked, ezért véltem jobb választásra azt, hogy...
- Nem! -ellöktem magam a kocsitól, a lány elé álltam, és egyenesen belenéztem a szemeibe, amik csillogtak. Megfogtam a kezét, és úgy folytattam.- Nekem Te nem vagy nyűg. Igen is szeretlek! És meg van rá az okom. Bunkó voltam, és... bevallom őszintén.... bár úgy gondolom, hogy jobb lenne, ha bekussolnék, de... igazat meg vallva. Unalmas, amikor folyamatosan beszélsz. Nem veled van a baj... -húztam el a végét. De. Vele van a baj, Megpróbálhatna kicsit kevesebbet duruzsolni. Folytattam volna, már a szám nyitásra kész volt, mire megcsókolt. Ajkaink elválásakor egy nagyot vigyorogtam. Mégjobban megszorítottam a kezét.
- Tiszta lap? -kérdezte.
- Tiszta lap. -feleltem a kérdését ismételve, majd egy puszit nyomtam a szájára. Most már kézen fogva mentünk oda a srácokhoz.

*Alexandra szemszöge*

Zayn ott áll a kocsija mellett, és bámul. Niall-t követte a szemével, és mosolygott. Én is az említettre pillantottam, aki nekidőlt a kocsinak. Mit sem törődtem velük, szálltam ki a kocsiból. A szél megcsapta az arcom, és a lenge hajamat is szanaszét fújta. "Köszi, Mr. Szél!"
Odacaplattam Zayn mellé, aki egyik karjával karolta át a derekam, és szorított magához. Felnéztem rá, mire ő pedig lepillantott rám, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Neki döntöttem a fejem, majd hunyorogva figyeltem végig a kocsi körüli eseményeket. Egy csók csattant el a két ifjonc között, majd jöttek hozzánk kézen fogva. Vidámsággal teli pillantásokkal.
Már anya nézett ki az ablakon a függöny mögül kukucskálva, amin elnevettem magam. Elindultam a bejárati ajtó felé, majd kopogtattam. Már is kinyitotta az ajtót.
- Szia Kincsem! -mosolyodott el kedvesen anya. -És Zayn. -ölelte meg a barátomat.-Gyertek beljebb. -beinvitált minket, majd bentről néztük. -Kristi? Kit hoztál magaddal? -kíváncsiskodott anya.
- Ő Niall, a... barátom. -mosolygott, majd egy puszit nyomott a szőkeség arcára, mire elpirult. Zayn már is felnevetett, elfordult, hogy ne vegye észre az "Ír Manó".
Mindenki levette a cipőjét, amit egymásmellé toltak a lábukkal. Hiába. Lusta már a mai fiatalság. Még lehajolni is. (:D)
- És... hogy, hogy ide jöttetek látogatóba? -kérdezte kíváncsiskodóan anyu.
- Már régen láttalak benneteket. Zayn is eljött, mert szeretett volna látni. -mosolyogtam, majd Zayn is elmosolyodott.
- Hol van Mr. Beau? -kérdezte.
- Ugyan Zayn. Tegeződjünk. Hívj nyugodtan Scott-nak. -bejött apu a nappaliba, majd nyújtotta a kezét a srácnak. Felállt, majd kezet ráztak.
Apu tovább vitte a kezét, hogy össze ismerkedjen a szőke sráccal. Niall felállt, majd megrázták egymás kezét.
- Niall Horan. -mondta a szőkeség.
- Scott Beau. -Nyugodtan szólíts Scott-nak. -mosolyogva mondta apu.
- Rendben. Köszönöm. -mint a kis ártatlan bárányka, mondta.
Elmosolyodtam azon, amit, s, hogy csinál. Rápillantottam Kristire, aki szint úgy mosolygott barátjára mint én. Összetalálkozott tekintetünk. Pislogtam egy biztatót, mire ő bólintott.

Még egy pár órát voltunk anyuéknál. Már 5 óra van. Puszival köszöntem el anyuéktól, Kristivel együtt, a srácok pedig kezet ráztak apával, anyunak meg adtak egy-egy puszit.
Zayn beszállt már a kocsijába, és indult volna, de én ránéztem, hogy nem-e jönne velem. Tudom, hogy az ő kocsija, de Niall-re bízhatja simán. Ő meg Kris, Én meg Zayn.
Kiszállt a kocsiból, és a szőke srác kezébe nyomta a kocsikulcsot. Mutatott még egyet a mutató ujjával, hogy elmondja, vigyázzon a járgányra.
Beszállt mellém az anyós ülésre. A másik pár már rég elindult, én még nem indítottam be a kocsit sem.
- Mi baj? -kérdezte.
- Semmi. Nem jó látni, hogy így szeretik egymást? -kérdeztem csillogó szemmel. Biccentett. -Ma ugye voltam Kristi szüleinél. Rendesek. Ma jött haza a bátyja, Marshall. Rendes srác. Ja meg igen. Találkoztam az unokahúggal, Renee-vel. Nagyon aranyos kislány. Alig lehet 2 éves. Gyönyörű kislány. -mosolyogtam.
- Jó anya leszel. -megszorította a karom, mire rákaptam a tekintetem, majd édesen elvigyorgott. Mosolyt csalt ki belőlem, még nagyobb mosolyt.
Vettem egy nagy levegőt, amit szaggatottan fújtam ki, elindítottam a kocsit. Letolattam a kocsifelhajtóról, majd indultam is haza felé.

Zayn az úton hazafelé fogta a combom, és szorította. Vezetésnél szorgalmasan az utat figyeltem, míg ő csak engem nézett. Olykor-olykor láttam a szemem sarkából, hogy elégedett vigyorral hajtja le a fejét, amit később megrázott. Halványan elmosolyodtam.
Egy platós kocsi áll a ház előtt. Nem tudom, hogy kié ez az autó. Megálltam a járda szélén, és érdeklődően Zayn-re néztem, aki megrántotta a vállát. Kiszálltam a kocsiból, éles, komoly arckifejezéssel, táskámat megfogva, s vállamra emelve. Zayn megállt a járdán, a kezét nyújtotta, amit én örömmel fogtam meg. Kicsit magához húzott. Az ismeretlen jármű mellett elhaladva végig vizsgáltam. Nem is tudom. Jól néz ki... szerintem  régebbi évjáratú kocsiról van szó, mivel manapság nem igen furikázik szívesen az ember ilyen járművel.
Zayn kinyitotta nekem az ajtót, udvariasan, majd kezével mutatott; Tessék! Meg is köszöntem neki, majd bejött utánam, becsukta az ajtót. A cipőnket ledobtuk, majd a helyére toltuk oda, ahol mindenki "cipellője" van. Fentről kacagás hallatszott le. A tatyómat lehelyeztem a cipős szerkény mellé -ott van egy kisebb szekrény, fölötte pedig egy magasabb tükör-, a telefonomat zsebre vágtam.
Kíváncsian, de nem sietve lépkedtem fel a lépcsőn, szép nyugodtan. A kis folyosón végig néztem ahogy felértem. Az egyik szoba ajtaja nyitva volt. Lassan lépkedtem oda a szőnyegen, bár nem tudom miért. A szőnyeg ad ki hangot, ha rálépsz?, gondoltam, miután rájöttem, hogy baromság... minek adna ki hangot egy szőnyeg? Nyekereg? Bekukucskáltam a nyitott ajtón, és egy srácot pillantottam meg magamnak háttal, egy lányt, aki fogja a fiú kezét. Elmosolyodtam.

!!! FIGYELEM !!!

Sziasztok!

Ez nem a szokásos bejegyzés, de nagyon fontos mindenkinek, aki bármilyen blogra fel van iratkozva, vagy saját blogja van! 

A lényeg az, hogy a Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat. 

Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másolt tájékoztatót, amit Ő írt, és pedig kaptam ezt az értesítőt Noricii-tól.

"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.
Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP]

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.

BLOGLOVIN LINK!

Saját blogomBloglovin-os linkje! /Feledhetetlen múlt/

Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE!

Ha kérdésed van írj kommentárba!:)

PONTOSÍTOK!
A feliratkozók is eltűnnek magyar idő szerint július 1.-jén "

Szóval ennyi lenne, én ma megcsináltam magamnak ez a Bloglovin'-os oldalt, képekkel illusztrálom lentebb, hogy mi is a teendő. 

!! ITT !!

  Én is megcsináltam, és minden ugyanúgy maradt. még csak nem is kellett újból megadnom a blogokat. Képek nélkül is megy, de azért feljebb linkeltem Noricii hogyan csinálta meg a képekkel. Szóval remélem, nem vesztitek el a blogom, és aki még tudja, tegye ki a blogjára !

Ismeretlen, vagy mégsem? [Első fejezet, Tizennegyedik rész]

*Alexandra szemszöge*

* A turnénak vége, a fiúk 3 hónap "szabadságot vettek ki" *

De jó ismételten ezt a jó Londoni levegőt beszívni. Annyira szeretem. Kár, hogy jövőre újra kell jelentkezni egyetemre... de nem ezzel akarok most foglalkozni.
Tavasz van, egy elég nyárias tavaszi nap. Napszemüvegben flangálok az utcán, mellettem Krsiti pár szatyorral a kezében. Ez az én életem! Persze a saját pénzünket költjük, és nem a srácokét, akik... hol vannak? Reggel láttam Zayn-t, de azóta se híre, se hamva. Porrá lett. Egyetlen egy SMS-t, egyetlen egy hívást, hangüzenetet nem küldött. Ez kicsit elszomorít, de a tudat, hogy ismét itthon lehetek, Londonban. Meglátogatom anyuékat.
- Kris, nem jössz velem a szüleimet látogatni?
- Miért is ne. Csípem az őseidet. -kacsintott.- Jó fejek, és lazák, nem olyan merevek, meg komolyak, mint az enyémek.- megforgatta szemeit, ami nevetésbe torkollott. Halványan elmosolyodtam, mert nem igazán ismerem a szüleit, nem akarok így megsérteni másokat.
A plázából kiérve siettem a kocsi felé... ugyan is az a szép Londoni napsütés, és meleg szellő nem tartott sokáig... eleredt az eső. Persze, mit is gondoltam volna?
Beszálltam, majd összeborzongtam. Eláztam, de rendesen. Remek!
- Mi lenne, ha előbb haza mennénk? -ajánlotta Kristi.
- Hozzátok, vagy hozzánk? -tudakoltam a célt.
- Hozzánk.
Bólintottam, a kulcsot elforgattam, majd beindult. A kormányt erősen megmarkoltam. Feszült vagyok, mert engem nem nagyon bírnak Kristi szülei... "Most mi a jó francot csináljak?".
Minden utcán figyelmesen haladtam végig 40-nel. Minden kanyart tökéletesen vettem be. Igen. Elég jól tudok vezetni, aminek örülök... rám nem nagyon igazak azok a viccek, hogy a nők nem tudnak vezetni. Igen is én tudok vezetni!

Kopogtattak Kristi ajtaján, majd be is nyitottak.
- Hozzak valamit lányok? -Mary az, barátnőm édesanyja.
- Köszönöm Mrs. Duncan, nem kérünk semmit. -válaszoltam vigyorral az arcomon.
- Biztos?
- Igen anya! -vágta rá a lány.
Becsukta az ajtót. Zavartan éreztem magam, meg kínosan. Nem hiszem el! "Most biztos azt gondolja rólam Kristi anyja, hogy rossz hatással vagyok a lányára. Istenem. Nem igaz, hogy pont én esek bele egy ilyen mély gödörbe, ahonnan muszáj kijutnom. Most ezt jól megcsinálta nekem Kris..."-öntött el a gondolat.
Ismét kopognak az ajtón. "Ha megint Mary lesz, akkor menten fölfordulok!"
Kristi idáig az ablakon bámult ki, szóval háttal volt nekem, háttal az ajtónak is. Csak rá pillantottam, hogy miért bámul folyamatosan ki az ablakon. A lány a kopogásra hátranézett, majd odament az ajtóhoz, amit ki is nyitott. Egy aranyos kislány állt ott, gondolom a lány húga. Nem nagyon hallottam róla.
- Hát ő? -kérdeztem a lányra nézve mosolygó hangon. Imádom a kisgyerekeket, csak ne nőjenek fel. Olyan kis aprócska "hurkás" lábai vannak, és aprócska kezei. A tenyerét az enyémre tette. Végig mosolyogtam a kislányra, aki a már növő fogacskáit villantotta felém. Olyan kis cuki piciny ujjacskái vannak, és aprócska tenyere.
- Ő az unokahúgom. -felvette a lányt, hogy a kezében tarthassa. -Imádom őt. Renee a neve. Ugye kicsi Renee? -az orrát a kicsiéhez dörzsölgette. -Pisze, pisze! -mondta mosolyogva.
Még sosem láttam ilyennek Kristit.
- Megfognád? -adta át a pici lányt.
Ismét visszafordult az ablakhoz. Nem tudom mit keres, vagy kit keres, mire vár, vagy kire vár. Az ablakon beszűrődő fénytől hunyorogni kezdett. Közelebb caplattam ,hogy megtudjam mire koncentrál ennyire, de nem nagyon sikerült, mivel nem láttam ki az ablakon. Csak a szomszédos ház tetejét láttam. Ennyi. Renee aprócska kezeivel takargatta a szemét, hogy ne üsse meg a fény. Elmosolyodtam a tettén. Aprócska fürtjeit kezdtem el csavargatni neki, amitől fel-fel kapdosott az ujjaimhoz. Nagyon vicces volt, de nem bírtam megállni, hogy ne birizgáljam haját.

- Végre! -felkiáltott az ablakon át bámuló lány. -Igen! Igen! Igeeen! -ujjongott.
Nem értettem ezeket a mozdulatait, hogy miért csinálja. Haja szálai mindenfelé repdestek. Renee nagyot kacagott rajta, gondolta, hogy vicces. Én is elmosolyodtam, majd arrébb álltam, hogy ne taroljon el a barátnőm a nagy sietségben.
A kicsivel a karomban oda vánszorogtam az ablakhoz, ami egyenesen az utcára nézett. A kocsifelhajtón állt egy nagyon szép  Honda. Fekete színén tükröződött a nap fénye. "Ő meg ki lehet?" -tettem fel a számomra nagyon fogós kérdést, ugyan is még egyszer sem láttam.
A Hondából egy igen előnyös, jóvágású pasi szállt ki. Fekete haja az égnek meredt. Egy éj kék színű, világosabb ég kék, függőleges csíkos ing van rajta. Nadrágja egy térdig érő farmergatya, lábán pedig egy laza strand papucs. Szeme előtt a menő és divatos napszemüveg. Önkénytelenül is bele haraptam az ajkamba. A kisbaba rám meredt, hogy mit művelek.
- Korodhoz képest tudod, hogy mit szabad és mit nem. -ezzel arra céloztam, hogy úgy néz... tudja hogyan kell az emberre nézni ahhoz, hogy visszatérjen a valóságba. -Kimenjünk mi is? -kérdeztem, mire egy széles vigyort villantott.
A szobából kicaplatva lassan sétálgattam a bejárati ajtóhoz. Az ajtóban megálltam, mikor megláttam, hogy egymást ölelgetik, és puszilgatják. Elképzelésem sem volt, hogy ki lehet ez az alak. Na jó... volt. De... mindegy.
Alap tempóban gyalogoltam közibük. Próbáltam csendben maradni, de elfeledkeztem Renee-ről. Gondolatban a fejemre csaptam...
- Szia! -köszönt Kristi, majd közelebb húzta hozzám a szemüveges fazont. - Ő itt Marshall, a bátyám. -mosolyt tett a végére.
- Marshall Duncan. -nyújtotta a kezét. Ijedtségemben lefagytam, de Kristi felébresztett azzal, hogy oldalba "ütött", amire megráztam a fejem.
- Ööö... Alexandra Beau. -mosolyogtam, majd kezet ráztam vele.
Mikor Krsiti egy pillanatra nem figyelt, akkor bátya, Marsh rám kacsintott. A srác tettétől éreztem, hogy felszökik a pír az arcomra. Remélem nem olyan feltűnő... végül is a napsugarai is melegíthetik.
Ezt bebuktam. A fejem paradicsommá alakult, amin az említett fiú kacagni kezdett, és Kris megfordult.
Bevonultunk a házba. Mary nagy örömmel üdvözölte fiát, és egy hatalmas puszit is kapott.

* Zayn szemszöge *

A stúdióban vagyunk megbeszélésen, mivel "szabit" vettünk ki a srácokkal. Mondhatom, hogy nagyon megérdemeltük, mivel elég fárasztó volt, de élvezetes is. A legjobb mindabban, hogy a lányok velünk lehettek. Louis kint van és Eleanorral beszélget telefonon. Át érzem, hogy már 20 perce megállás nélkül kint ül a folyosón és dumálnak. Én sem bírnék ki ilyen hosszú időszakot Lex nélkül. "Apropó, Lex. Reggel óta nem hallottam felőle. Remélem jól van." Visszatérve Tomlinsonra... de az igaz, hogy El párszor találkozott Lou-val, de az is koncert napokon volt, mikor Calder is eltudott jönni rá.
- És Harry. Üdvözlöm az új családtagot. -mondta Simon, majd kezet rázott az említettel.
Styles csak mosolygott, mint a tejbe tök. Rám nézett, majd még jobban elkezdett vigyorogni, majd nevetni.
- Mi van? -a tenyerem a térdemen a plafon felé fordítottam. -Mi van rajtam? -a tükör elé álltam, majd nézni kezdtem az arcom.
- TE! -mutogatott mögülem Niall. Láttam a tükörben, hogy mindjárt megszakad a nevetéstől. Nem értem, hogy mi olyan vicces. Ők az én haverjaim...
Vissza ültem a kanapéra. Nagy a csönd. Gondolom itt a búcsúzkodás ideje kb. 3 hónapra, de úgy is találkozni fogunk még. Fogtam magam, és a még mindig kint dumáló Louis-t kerestem. Már a folyosó végén lófrált. Odasétáltam hozzá, elvettem tőle a telefont, majd beleszóltam. (Természetesen előtte megnéztem, hogy ki van a vonalban... persze. Még mindig Eleanor.)
- Szia El! -köszöntöttem a vonal másik végén lévő lányt. -Louis-nak most sajna dolga akadt, így most muszáj abbahagyni a beszélgetést. Ígéri, hogy amint tud, visszahív, vagy találkozhattok is. Este megfelel? -tervezgettem a programjukat, persze csak poénból.
Louis a telefonért nyújtogatta a kezét, persze én folyamatosan hátat fordítottam felé, a másik karommal pedig  próbáltam magamtól távol tartani, nehogy elérje a mobilt.
- Add már vissza Malik! -kiáltott rám Louis, amire elnevettem magam.
- Milliószor csókol téged El! -majd kinyomtam a telefont.
- Ez bunkósság hallod? Kérem vissza. -odaadtam neki a szerkezetet. -Azért hagyhattad, hogy elköszönjek tőle. -bevágta a durcit.
- Hé, tesó! Csak vicc volt! -mondtam utána, majd odasiettem mellé, és poénból átöleltem.
- Zayn! Zayn! -kiáltott. -Engedj már el. Összenyomsz! -nevetett.
- Akkor semmi? - elengedtem.
- Semmi. -mondta válaszul, majd kezet ráztunk.
Benyitottunk a stúdióba. Leültünk egymás mellé a két fotelba, majd Simon folytatta a mondani valóját.
- ...Jó bulit, és kacagást a szünetre. Jó veletek együtt dolgozni. -felállt. -Na sipirc! Ne is lássalak többé benneteket! -elnevette magát, majd megöleltük egymást.

Koncert utáni este [Első fejezet, Tizenharmadik rész]

* Alexandra szemszöge *

A koncertnek vége. Mit is mondhatnék. Háromszor tapsolták vissza őket. Szegények, Niall már berekedt az utolsó pár számnál, szóval csak hülyéskedett, viháncolt... meg persze gitározott. Olykor-olykor megvillant fogszabályzója.
Volt egy kisebb balhé is. Vagyis tőlem annak látszott, de Harry problémának vélte fel. Ő tudja.
Felvázolom a helyzetet: Harry kapott egyik ismerősétől, és jó barátjától egy nyakláncot, amit fel vett a koncert napján, azaz ma. Ugrálhatott, vagy nem tudom, és leesett a nyakék a nyakáról, ami sikeresen egy rajongó lány kezében landolt. Mikor észrevette Harold, hogy nincs rajta az említett dolog, abbahagyta az éneklést, s szemével végigfutott a tömegen. Először ránk nézett, mire mi vonogattuk a vállunkat. Majd meglátta a ludast. A kezében tartotta a nyakláncot. Harry nem ment le, hanem a mikrofonba szólt, hogy legyen szíves visszaadni a tárgyat. Szép illően kérte meg a lányt, aki erre válaszul azt felelte; - Dehogy adom! Mi vagyok én? Jótékonysági szervezet?
Persze a nyaklánc visszakerült eredeti tulajdonosához, aki megköszönte.
Ilyenek a mai tinik? Nem hiszem el. Még az én időmben a fára másztunk fel 14 évesen, és sebeket szereztünk a korizástól, a játszótérre vittük el a kisebbeket, amire a szomszéd anyukák kértek meg minket. Nem az, hogy kivágott felsőben -ami teljesen átlátszó-, ki sminkelve, rövid nadrágban pózolgat. Vagy a fürdőben készít magáról 30 fotót, mondván kiteszem Facebook-ra. Teljesen normálisak voltunk. Dolgoztunk, mint bébiszitter. A fiúk meg virágokat locsoltak, vizet hordtak... egyéb más terhelő dolog.

"Körülbelül 13 lehettem, amikor először álltam munkába. A szomszéd néni -mivel mi akkoriban így hívtuk a nálunk idősebb anyukákat- kislányára kellett vigyáznom. (Akkor ismertem meg Kristit is.) Dina -a kislány- unatkozott, és mindenképp le akart menni a játszótérre. Összepakoltam a tanszereimet, egy tatyóba bele csúsztattam 2 db ceruza és 1 radír mellet, és indultunk.
Alig 10 perc alatt értünk oda, addig Dina fogta a karom, és húzott maga után; siessek. Első dolga volt, hogy a hintához rohant. Jó "dada" szerepében oda mentem mögé, és hátulról meglöktem a lányt. Ujjongott, és kacagott. Aztán oda jött mellénk egy másik, azt hiszem korombéli lány, és a húga, vagy a lány, akire vigyáz. A kicsik összebarátkoztak, és elmentek libikókázni. Hú de szerettem azt a játékot. Mindig nevettem, mikor azon ültem.
Leültem egy padra addig a lánnyal, elővettem a tanszereimet, és tanultam. A lány nem csinált semmit, csak nézte hogyan játszanak a kicsik.
- Melyik suliba jársz? -hangzott el a számból a kérdés, miközben a könyvet becsuktam, és vissza tettem a táskába.
- Magán tanuló vagyok. -felelte tömören.
- Nem rossz az? -csúszott ki egy bunkó kérdés- Mármint, hogy nincsenek barátaid. -és még egy lapáttal rátettem. "Ügyes vagy Alex!"-díjaztam kiindulásom.
- Vannak barátaim. Nem sok, de azért akad. -mosolygott. Nem tudom, hogy kínosan, vagy nem.
- Amúgy Alexandra vagyok. Alexandra Beau. -nyújtottam a kezem.
- Kristi Duncan. -rázta meg a kezem.
- Na. Ha így haladunk, már is barátok leszünk! -fel kuncogtam, mire ő is nevetni kezdett.
Így volt az, ahogy megismerkedtünk."

A srácok már rég a szobában vannak, gondolom elég rendesen elfáradtak. Mi Kristivel még egy gyorskajáldában voltunk, nem tudtunk sokat enni a mai nap. Kristi habzsolta magába nagy falatokkal a hamburgert, amit kb. 1 perc alatt megevett. Kikerekedett a szemem, amikor ő már a 3. szendvicsét eszi, én meg még mindig az elsőnél tartok. Nem hiába. Össze illenek Niallel.
- Tiszta Niall... -halkan mondtam, miközben megforgattam szemeimet. A lány értette, és felkuncogott.
- Te meg Zayn vagy! -vágott vissza.
- Mert? -tettem fel kérdően a kezem.
- Zayn is ilyen tempóban kajál. Már volt tapasztalatom megfigyelni. -magyarázta- Zayn is olyan nyugodt mint te, és olyan... olyan... -csak nem akarja ki mondani!
- Olyan?? -ismételtem én is.
- Erőszakos! Tessék! Kimondtam!
- Még, hogy én erőszakos? -mutató ujjamat a mellkasom felé szegeztem, és megböktem.
Kristi bólogatott. Erőszakos volnék?
- Mindig te veszel rá új dolgokra. Nem vetted még észre?
- Hát... bocsi. De nem. -kínosan felkuncogtam.
- Nem. Nem kell bocsánatot kérned. Ha te nem lennél, én még mindig otthon punnyadnék egyedül.



A szobába lassan nyitottam meg, nem akartam felébreszteni a hercegem. A cipőmet lekaptam a lábamról, az ajtót ugyanolyan halkan csuktam be, amilyen halkan nyitottam. A fürdőbe mentem, ahol megmosakodtam, letusoltam. Már kész alváshoz kényelmes ruhát öltöttem magamra. Befeküdtem Zayn mellé az ágyba, a takarót magamra húztam. A telefonommal még elszórakoztam egy ideig, játszottam vele, és felnéztem Twitter-re, Facebook-ra, Instagram-ra. A mobilt lassan helyeztem vissza az éjjeli szekrényre. Nem jártam sikerrel, ugyan is a körmöm az igaz, hogy kopogott, és nem volt hangos, nem kelt fel rá... csak a telefon az csattant. Az ujjbegyemmel fogtam, és mikor eleresztettem... az koppant. Összeszorítottam a szemem, bízva benne, hogy nem keltettem fel. Egy erős kart éreztem a hasamnál. Vállam mögül hátra pillantottam. Csukva volt a szeme, "nyammogott" egyet, és újra békésen szuszogott. Mintha egy kis plüssmaci lennék, úgy ölelt át megszokásból. Közelebb férkőztem hozzá, hogy kényelmesebb legyen, mert magasabban voltam mint ő. Behunytam a szemem. Szuszogni kezdtem.

* Kristi szemszöge *

"Olyan édesen alszik.!!"- akaratom ellenére is beleharaptam az ajkamba.-"Hogy lehet valaki ilyen cukii?"
Niall tényleg úgy szuszogott, mint egy édes kisbaba. Nem tudom leírni a látványát. Leírhatatlan. Aranyos, és mégis férfias.
Amit Sandy mondott, hogy "Tiszta Niall"... elgondolkodtató. Tényleg. Kíváncsi lennék arra, hogy aludni, hogy alszunk egymás mellett.
Bekapcsoltam a laptopot, még nem vagyok álmos. Bedugtam a fülest, amit a fejemre emeltem, majd bedugtam az egeret, mert egérpaddal utálok bajlódni. Az egeret párszor megmozgattam, felmérve, mükszik'-e. Működik. Az asztalra elmentett "osu!"-ra kattintottam. (Ha kíváncsi vagy a játékra KATT IDE, letöltésér KATT IDE. :)) Kiválasztottam egy jó zenét, ami Skrillex-től a Firs of The Year. Valóságban is nagyon imádom ezt a zenét, nem csak játékban, az ütemére mozgatni az egeret, a labdát csúsztatni.

Fél óra játszás után kikapcsoltam a gépet. Elmentem letusolni, felvettem a pizsim, és bebújtam Niall mellé a takaró alá. Csak derékig húztam magamra a takarót, melegem van egy kicsit. Niall horkantására figyeltem hátra, aki kinyitotta a szemét, elvigyorodott.
- Szia Kristi. -köszönt,
- Szia, aludj csak. -nyomtam egy puszit az arcára, ami egy mosolyt váltott ki.
- Te miért nem alszol? -kérdezte álmosan a párnára visszadöntve a fejét.
- Nem voltam álmos, de már az vagyok. Gépeztem. -halk kuncogást tört ki belőlem, ő pedig ismét elmosolyodott féloldalasan.

Nem tudom, hogy sok "directioner" -mert annak hívják magukat- miért akarja azt, hogy Niall, a kis ártatlan bárányka Niall távozzék a bandából. Igen is tehetséges! Igen is helyes! Nem tudom mi bajuk van ezeknek a rajongóknak. Idióták mind.

Koncert [Első fejezet, Tizenkettedik rész]

Reggel mikor keltem szuszogást hallottam. A karomat egy testre tettem, majd gyengéden csapdosni kezdtem. Először azt hittem, hogy a kedves barátom az, aztán nem. Kristi aludt mellettem. Én meg még egy puszit akartam nyomni a szájára. Fúj!
Gyorsan elvettem onnan a kezem, hadd aludjon még, nem zavarom fel. Felültem az ágyon, megfordultam, és lógattam a lábam. "Ma lesz a srácoknak a koncert. Tényleg. És ez kiment a fejemből." A fejemre csaptam. A papucsomba bújtam, majd a fürdőbe mentem, elvégezni a dolgom, és rendbe szedni magam. A tegnapi ruhakollekción járt az agyam, úgy felvettem volna újra azt.
Köntösben mentem ki a fürdőből. Az utazó táskában kezdtem turkálni. Végre sikerült! Egy csipkés felsőt vettem ki, ami bordós színű, lenge anyagból van. Gondolom jó idő lehet. Nadrágnak egy fekete rövidnacit vettem, cipőm az pedig egy fekete színű, sportosabb balerina. Kész vagyok!
- Jó reggelt drágám! -bújtam oda Kristihez, aki ébredezett, persze viccből.
- Jó regg... mi van? -fáradtan tápászkodott fel a könyökére- Lex. Szia!
- Már majdnem bevetted hiszen! -szomorkodtam, de felnevettem.
- Hova mész? -kérdezte.
- Nem tudom. Meglátogatom pajtásainkat, majd jövök, vagy dobok egy üzit oks? -mutattam a telefont a kezemben.
- Rendi. -egy puszit dobott a levegőbe.
- Te is ugyan olyan őrült vagy mint én, nevettem el, miközben zsebre raktam küldött csókját.

Kiléptem az ajtón, és a liftbe szálltam. Legnagyobb szerencsémre 3 öreg fószer bűzölgött bent. Nem is értem, hogy ezeket miért engedik be. Kirázott a hideg attól, hogy ezekkel kell felmennem. Kimentem volna, de már záródott az ajtó. "Milyen jó ez a lift! Pont akkor zár be a leghamarabb, amikor ki akarok innen menni. De ha azt akarom, hogy siessen, hogy ne kapjon el valami, akkor persze 10 percig nyitva marad... jellemző. Liftek!" -gondoltam magamban, miközben megforgattam a szemeim.
Sikerült túlélnem ezt az egész borzalmat. Kiléptem a liftből.
- Hé szívi! -szólt egy hang mögülem- Adj egy csókot!
Nem is néztem hátra. Egyből elkezdtem sietni, de ezek követtek engem. Hátrapillantottam. Mind utánam jött.
"Ilyen is csak veled történhet Alexandra!"
A srácok ajtajánál kopogtattam... jobban belegondolva dübörögtem. Kinyílt az ajtó. Még egy ütés után, Zayn karjaiban találtam magam. Oops! Megütöttem mellkasát. A szemeimbe nézett, és látta benne a félelmet. Betolt a szobába, ő pedig kiment. Az ajtót nem csukta be, egy kis rést azért hagyott. Nem tudom direkt-e vagy véletlen.
Próbáltam nem hallgatózni, de nem bírtam megállni...
- Na azonnal húzz innen öcskös! -ordibált egy részeges hang.
- Nem akarok balhét jó? Ha elhúzzátok a csíkot, akkor nem lesz probléma. -utasította Zayn.
- Menj már innen! -szólt még egy- Gyere Cicababa!
Na én erre már becsuktam az ajtót. Nem akartam hallani, hogy mi történik kint. Egy csattanást hallottam... gondolom valamelyiket pofon vágta.
Teljesen megrémültem. Az ágyra ültem, a lábam felhúztam, és a térdemen helyeztem el a fejem. A homlokomat pihentettem rajta. Ajtónyitódást hallottam.
- Mi volt ez? -szólt Niall, gondolom a fürdőből kijöve.
- Csak egy részeg bagázs. Nem lényeg. -ráhagyta a srácra- Lex? Minden rendben? -odajött hozzám, és megfogta két nagy tenyerével az én vékonyka karom. Melegséget adott át, amitől az önbizalmam megnőtt, és a szemébe néztem.
- Köszönöm. -kicsit könnyes szemmel fejeztem be a mondatot, majd szorosan megöleltem, amit ő viszonzott. A derekamnál fogva szorított magához, ez nagyobb magabiztosságot bónuszolt.
- Ma megyünk koncertre. Jöttök? -kérdezte Niall, reménnyel teli tekintettel.
- Végül is... nincs semmi dolgunk. Megegyezhetünk. -mosolyogtam, őszintén.
A szőke "herceg" szeme felcsillant, és mosolyogni kezdett. Imádtam a mosolyát. Tetszett valamiért. Ahogy mosolyog, a fogszabályzója kivillant. Tetszett nekem. Nem tudom miért vannak úgy oda egyesek, hogy milyen hülyén néz ki, meg, hogy gáz... szerintem nem. Aki fogszabályozós, az büszkén viselheti azt, mivel.... mivel... jó. Nem tudok rá mondani semmit. De a lényeget, hogy kinyerjétek belőle az az, hogy nem szégyen hordani. Ha kell, hát kell.

Elköszöntem a srácoktól, mert nekik korábban ott kell lenniük. Jegyeket adtak, amik hátulra szóltak, szóval bemehettünk az öltözőjükbe. Gondolták nem igen engednének be minket az őrök, de mivel Paul már ismeri az arcunkat, biztos beengedne. De biztos, ami biztos.
Felszaladtam a lépcsőn, hotelszobánk felé vettem az irányt. A kulccsal párat kattogtam az ajtónál, és kinyitottam. Kristi nem feküdt az ágyban. Sőt. Rendbe is rakta. Nagyon rendes volt tőle. Nem igen szeretek takarítani, meg rendbe rakni dolgokat, helyükre tenni. Max a legvégső esetben, amikor nincs semmi tiszta ruhám. Na akkor már bevetem magam a forró lávába, és nekilátok a szoba "csinosításának".
- Kristi! -kopogtattam a fürdőszoba ajtón.
- Gyere be! -szólt bentről aranyos hangja.
Benyitottam, és épp a haját göndörítette. Nem volt annyira meglepő, csak furcsa. Nem igen láttam ilyen hajjal.
- Megbeszéltem a srácokkal, hogy ma elmegyünk a koncertre... -kezdtem bele.
- Tudom! -vágott közbe.
- ...egy óra múlva... -megakadtam- Mi? Honnan tudtad? -értetlenkedtem- Várjunk csak... TI ÖSSZE BESZÉLTETEK?
A lány kacagni kezdett. Hihetetlen, hogy milyen jól kijátszottak. Istenem. Hogy nem vettem ezt észre?!
"Alexa, téged mindig olyan könnyű átverni, és a hátad mögött szövetkezni..." -gúnyolódtam magamon.

* Koncerten *

Beálltunk a tömeg közé, persze az első sorba, mivel oda is szólt a jegyünk. Yepp'!
Már javában ment az egész, mikor Harry lejött a színpadról, és egy lányt vitt fel. Kris-szel összenéztünk. Szegény csaj... mármint, azért az, mert egyből fújolni kezdtek a rajongók.
- Ő itt a barátnőm! -emelte meg a göndörke a lány kezét, amit megcsókolt udvariasan.
- Joanna Starberg vagyok. -szólt bele abba a mikrofonba, amit Harry a lány szájához tartott.
- Nem csak tetszik Haz'? -szólalt meg Liam.
- Halljuk Styles! -vicces hangon vágott közbe Louis.
Harry csóválta a fejét, hogy nem hazudik. Tényleg vele jár. Nagyszerű. Levitte a színpadról, persze nem egyenesen a tömegbe, hogy ne bántsák szegényt. A színpadról egyenesen a színfalak mögé vitte, majd vissza tért a színpadra dalolászni.
Kristivel felmutattuk a jegyeinket, és bementünk a srácok öltözőjébe. A lány ott ült.
- Szia! Alexandra Beau vagyok! -smiley-val az arcomon nyújtottam a kezem.
- Sziasztok, Joanna. -nyújtotta a megrázta a kezem.
- Kristi Duncan! -nyújtotta kezét barátnőm is, és kezet ráztak.
- Nagy port kavarsz kb. egy hónapra kis csaj! - nevettem fel- Mióta jársz Harolddal?
- Nemrég óta. -mosolygott- És tudom. Mondtam Harrynek, hogy fel ne vigyen oda, de tudjátok milyen... bolond!
Kacarászni kezdtünk. Jó fej a lány. Nem tudom, hogy mit akarnak a rajongók. Miért szednék szét?
- Fájt? -simított végig Kris a lány karján.
- Hát... fájt persze. Ha megkarmolnak, az fáj.
Felszisszentem, az érzést felidézve... még régebben én is kaptam egy fájdalmas karmolást az egyik lánytól általánosban. Valamin összekaptunk, és egyből a karomat karcolta végig hegyes körmeivel. Összeborzongtam, a karomat dörzsölgettem.
- Még sokat kell beszélgetnünk! -kacsintottam. Tudtam, hogy érti, mert mosolyogni kezdett.
- Amúgy Harry sokat mesélt rólad. Azt mondta te vagy a legjobb barátja. A srácok mellett.
- Igen? -kikerekedett a szemem, hogy ilyent mondott Harold- Ebben az esetben... nekem is ő a legjobb. Kristi után. -kacsintottam ismét, amire felnevettünk.
Visszamentünk a színpad mellé, hogy a rajongók ne támadjanak le minket. Pár dühöngő szempárral találkozott tekintetem, ezen kicsit megrémültem.
Véleményem Harold Edward Styles barátnőjéről; kedves, csinos, vidám lány. Nem erőszakos. Humora az megvan, amit pontozok. Nálam a humor az bónuszként számít. Szeretném jobban megismerni, kiismerni önmagát.

Kristi [Első fejezet, Tizenegyedik rész]

* Alexandra szemszöge *

Reggel mikor keltem Zayn még mindig aludt. Az oldalamról a hátamra feküdtem, a fejemhez vettem a kezem, amit hamar leejtettem az ágyra, majd kifújtam magam. 

- Huhh. -vigyorogtam a tegnap estén. Ismét oldalra feküdtem, majd Zayn-re néztem- Szeretlek! -majd egy puszit nyomtam az arcára, amire ő álmában egy laza mosolyt villantott.

A takarót le "rántottam" magamról, majd felültem az ágyon. A tértemre tettem a könyököm, és a tenyerembe temettem az arcom. Még mindig a tegnap estén járt az agyam. Ez a srác... tudhat valamit, hogy ennyire el lettem varázsolva. 

Belebújtam a papucsomba, fellöktem magam, majd csoszogva a fürdőszobába mentem. Először ugye hívott a természet, amit elvégeztem. Ezután a tükör elé mentem, a mosdó szélére tenyereltem. Széles mosollyal néztem az arcképemet, ami szintúgy visszavigyorgott. Boldog vagyok. A tegnap este történtek miatt. 

A hajamat kifésültem, majd oldalra kötöttem. Az arcomat megtisztítottam, egy szájfényt vittem fel, meg egy kis szempilla spirált. Mást nem. A fürdőből kicsoszogva visszatértem a hálóba, majd ott a mai ruháimat kotortam elő. Egy szürke póló, rá egy lenge neon rózsaszínű "ing", amin egy nagy szürke szív van kék csíkokkal. Nadrágom egy kék, combközépig érő farmer. Cipőm egy bézs színű balett cipő. Ékszereknek csak egy gyűrűt vettem fel, fülbevalómnak egy kis kővel díszítettet raktam a fülembe. Nyakláncom pedig gyöngyökből van. Készen álltam a napra. 

Az ágyra pillantottam vissza, ahol még mindig Zayn aludt, de már valamennyire ébren volt, mert láttam, ahogy  pislog. Nem akartam zavarni, úgyhogy inkább hagytam tovább szunyálni.

A szobaajtón kilépve ismét a tegnap estére gondoltam. 

"Mi van veled Alexa? Nyugodj meg, és ne repdess a boldogságtól. Ez túl feltűnő!" -a kezemmel legyezgettem magam. 

"Rég nem láttam Kristit... mi van vele?"-és jött az újabb agyalás.

Megindultam Kristiék felé. 

Az ajtajuk előtt megálltam, kifújtam a levegőt, hogy ne áruljam el magam. Kopogtattam. Pár kopogásra kinyílt az ajtó. Niall nyitotta ki.

- Szia, gyere be! -köszöntött széles mosollyal. Úgy látom, nem csak mi mulattunk az este.

- Szia! Krsiti? -érdeklődtem a lány holléte felől.

- Épp a fürdőben. -odalépett az ajtóhoz, és kopogtatni kezdett- Kristiii! 

Én halkan nevetni kezdtem, majd leültem az ágyra. Megnéztem az órát: 10:22. 

- Kristiii!! -hangzott újra a szőkeség szájából.

- Jól van, itt vagyok már! Mi van? 

- Én vagyok. -álltam fel az ágyról, majd közelebb mentem hozzá. Mikor észrevett ő is jött felém. 

- Jaj, hát te? -mosolygott- Mesélnem kell valamit! 

Megöleltük egymást.
- Akkor én mentem fürdeni... nem zavarok. -mondta Niall "engem nem érdekel" stílusban. De nem érdekelt.
Leültünk egymás mellé az ágyra, majd mesélni kezdett.
- Tegnap Niall elhívott randizni.
- Igen? És hova mentetek? -vártam a válaszát.
- Vacsorázni mentünk. -széles mosollyal közölte velem. Itt még lesz valami úgy érzem.
- És?
- Mi és? -értetlenkedett.
- Nem történt más valami?
- Nem. Mi történt volna?
- Ja. Értem. Semmi. -pedig már azt hittem.. :( :D

Én nem akartam elmesélni neki, hogy mi volt tegnap este nálunk. Kicsit szégyelltem, de csak mások előtt, és nem Zayn előtt. Jó volt meg minden... de úgy érzem, ez nem rá tartozik.
- Veled nem történt semmi izgi? Vagy miért jöttél? -halmozott el egyből két kérdéssel.
- Igazából tanulni jöttem. Meg... -gondolkoztam, hogy elmondjam-e neki- ...már meg sem látogathatom a legjobb barátnőm? -lesütöttem a szemem, persze csak színleltem. -Hallod. Nem kéne tanulni? Igaz, semmi kedvem nincs hozzá az égadta világon!
- Nekem sem. Figyelj. Már sokat gondolkodtam azon... ha tanárok nincsenek, és mi tanulunk... "tanulunk" -helyezte a macska körmöket a levegőbe kijavításként-, akkor... abból nem igen lesz semmi. Lehet, hogy megértjük. De én ott szeretném hagyni a sulit.
- Ez az én barátnőm! -nevettem fel.
- Akkor?
- Igen!
A tankönyvekkel nem foglalkozva álltunk fel az ágyról, majd egymás karját átkarolva (?) mentünk az ajtó felé.
- Niall, drága. Elmegyek Alexával. -kiáltotta a fürdőajtónál Kristi.
- Szia Niall. -köszöntem én is, szint abban a hangnemben, mint barátnőm.

Kiléptünk az ajtón. Nem tudtam, hogy mit kéne csinálnunk. Lassan mentem a folyosón, de a karomat átkaroló lány gyorsabban ment, szinte szökdécselt. De én leállítottam, és mentünk az én tempómban.
A narancssárga-sárga színű folyosón pillantottam meg a szép képeket. Nem álltam meg megvizsgálni azokat, csak egyszerűen tetszett.
- A srácok ma mennek próbára, holnap meg lesz a koncert. -közölte velem a lány.
- Az jó. Elmenjünk erre a koncertre, vagy ne? Mert én még mindig ragaszkodom ahhoz a felálláshoz, hogy az utolsó koncertre menjünk el.
- Nekem aztán édes mindegy. Én mindenképp elszeretnék jutni egyik koncertjükre. -kacsintott egyet.
A lift helyett a lépcsőt választottuk, ezzel is megterhelni magunkat. Vagyis, hogy hamarabb elfáradjunk.
Közben persze beszélgettünk még. Én nem nagyon figyeltem oda minden szavára amit mondott, csak bólogattam, legyeztem, "aha"-ztam... szóval értitek? Az én bő szókincsem. Erre fel is figyelt.
- Alexa. -velem szemben állt, és egyenest a szemembe nézett. Én persze bambultam- Figyelsz te rám?
- Ja bocsi. -megráztam a fejem.
- Mi történt veled? Olyan elvarázsolt vagy. Nem beszélsz sokat. -lefagyott- Mi történt?
"Most mondjam el neki, hogy tegnap lefeküdtem Zayn-nel? De mi köze hozzá. Elmondom neki, ha akarom!"
- Hallod? Figyelj már! -nem akart békén hagyni.
- Semmi.
- Biztos?
- IGEN!
- Bocs. -maga elé tartotta a kezét, hogy ő nem mondott semmit.
Megforgattam a szemeim.

* Niall szemszöge *

- Srácok, halljátok? -hívta fel magára a figyelmet Zayn- Eszméletlen volt a tegnap estém!
- Na ne mond. Nekem is! -az két kezemet az arcomnak csaptam, majd elnyújtott magas hangon fűztem hozzá.
- Ha-ha... -meglökött- De most komolyan.
- Halljuk! -Louis ejtette ki ezt a szót.
- Tegnap lefeküdtem Alexandrával. -egy gonosz vigyort véltem felfedezni az arcán.
Louis mint az őrült ráugrott Zayn-re, majd a srác elkezdett futkorászni. Mondani sem kell, mind nagyot röhögtünk, amikor Zayn elesett, Louis meg bukfencezett vagy négyet.
Harry csendben ült a fotelben. Mint egy jó "tesó" odamentem hozzá.
- Mi van Haz'?
- Nem lényeg. -legyezett.
- Hát te tudod. -felálltam mellőle (közben ugye leültem...), és lassú lépkedéseket tettem- Végül is... -húztam a szót- nem kell elmondanod... -még mindig húztam, amolyan színészkedés kép- ...,hogy mi bántja szomorú lelkedet.
- Kussolj már. -nevetni kezdett. - Összeismerkedtem egy lánnyal.
- HARRYNEK CSAJA VAN! -kiáltottam, ezzel megszívatva a gyereket.
- MICSODA???? -jött Tommo.
- Harry és.... és... -jött Liam.
- Joanna. Joanna-nak hívják. -közölte a lány nevét.
- Harry és Joanna két szerelmes pár...
Haz' felállt a kanapéról, majd lerohanta Liamet, aki futott, de Harry utolérte. Nekiugrott, majd a földön fetrengtek. Mind a hárman ráugrottunk a srácokra.

- Jól van. Szálljatok le rólam! -könyörgött Liam.
Mind a négyen legurultunk (?) Liamről, és a földön fetrengtünk. Röhögni kezdtünk, és az egész terem a röhögésünktől volt tele.
- Jó csaj ez a Joanna? - Zayn kérdése.
- Ho-hó. -tette Louis a kezét Zayn mellkasára, majd meglökte- Neked ott van Alexa. Minek kérdezel ilyent?
- Basszus Tommo. Hagyj már lógva.
- Én csak a Ti érdekeiteket nézem. Vagy téged az már nem is érdekel? -vonta fel a szemöldökét kérdően.
- Mondom. Hagy. Már. Lógva. Szótagoljam?
- Furcsa vagy Malik. Furcsa.
Zayn megforgatta a szemeit, majd közelebb ment Harryhez. Louis hozzám jött. Mielőtt egy szót mondott volna -ugyanis a szája már nyitásra kész volt- én közbe szóltam.
- Tudom. Nem kell mondani. -megfogtam a hátát, majd megveregettem, és elmentem mellette.

* Alexandra szemszöge *

Vagy este 10 volt már. A szoba ajtóm előtt álltunk Kristivel, a nagy hahotázás még mindig tartott.A lány, mintha nem lenne jól. Csak úgy valami folytán kezdett el először vigyorogni, majd nevetni. Rá néztem... a nevetése ragadós. Nekem már a szám zsibbadni kezdett. De mennyire zsibbadni. Már annyira zsibbadt, hogy nem bírtam abba hagyni a vigyorgást.
A kulcsom a zárban megforgattam, a kilincset lenyomtam. Kristi az ajtónak támaszkodott, és amire az kinyílt.
Elesett. Ezen még jobban kezdtem röhögi. Remélem felvette egy kamera, ahogy beesik a szobába. Valami fergeteges mutatványt nyomott.
- Jól vagy? -leguggoltam hozzá.
- Aucs. -simogatta a karját.
- Gyere, segítek. - a kezem nyújtottam, amit megfogott, és felhúztam.
Már mind a ketten álltunk. Én leültem az ágyra, Kristi ki ment a fürdőbe. A Tv kapcsolót kerestem, ami persze mint mindig, a párna alatt volt. Elővettem tehát, bekapcsoltam a Tv-t, és váltogattam a csatornák között. Az MTV-n állapodtam meg. Imádom ezt a csatornát. Most épp a "Túl képzetlenek" ment, ami az egyik kedvencem.
- Túl képzetlenek? -jött ki a fürdőből Kris.
- Ühümm. -bólintottam.
Lehuppant mellém, és nézni kezdtük.
Ezután egy baromi unalmas sorozat rész ment. Nem is érdekelt, hogy mi az. Ismét kapcsolgattam a csatornák között. Comedy Central. Jeeee -mint ahogy Peter Griffin mondaná elnyújtott, halk hangon-, pont a Family Guy. Egyszerűen nagyszerű. Imádom ezt a sorozatot is. Tényleg. Nem értem. Annyira rossz, hogy már jó. Egy részt néztem meg belőle, aztán már az összes többi. Majdnem tudom mindegyik részt kívülről.
Felcsúsztam az ágyon, és nekidöntöttem a fejem az ágytámlájának. Úgy néztem tovább a Tv-t.
Nem tudom mikor aludtam el, de már aludtam. Azt sem tudtam, hogy Kristi mit csinál. Csak szuszogtam reggelig.