"Elmondjátok?" [Második fejezet, Kilencedik rész]

- Köszönöm ezt a csodaszép napot, srácok, csodálatosak vagytok! Nem is tudom szavakba foglalni, hogy mennyire fontosak vagytok a számomra. -a könnyemet, ami a szememből kicsordult, gyorsan letöröltem, majd folytattam őszinte mosollyal. -Bár nem vagytok angyalok, és ezt tanúsíthatjátok magatok is -felnevettünk egyszerre. -de az én őrangyalaim ti vagytok. És mi egymásnak. 

- Ez a mi családunk. -Niall felállt a helyéről, majd a szőnyeg közepére állva nézett körbe a szobán. -Most, hogy befejezted a monológod, szeretném elmondani, Alex, te vagy a legjobb fej lány, akivel valaha találkoztam, persze ezt úgy értem, hogy olyan vagy, mint mi ötünk. Egy kicsi én, mindig nevetsz, egy kicsi Liam, ha komolynak kell lenni, az vagy. Egy kicsi Zayn, vad... már bocs. Egy kicsi Louis, őrült vagy néha, úgy hülyülsz mint Lou, és végül... -Harry-re nézett. -egy kicsi Harry is lakozik benned. Imádod a családod, soha nem bántanád semelyikőnket.

- Köszönöm Niall. -mosolyogtam.

Felálltam a kanapétól, egyenesen felé lépkedtem, majd megöleltem. A gesztusomra mindenki aranyosan felsóhajtott, mármint a mindenki alatt El-re, Kristi-re és Louis-ra értek, Liam és Zayn nevettek. Felnevettem én is, amikor Niall megemelt a földről.

- Tegyél le! -rugdalóztam.
Nevetve letett, majd visszaültem Harry mellé a kanapéra. Láttam, ahogy elpirult, nem tudtam mi váltotta ki belőle ezt az egészet, de amikor észrevettem, hogy a kezem a combján volt, és alig kellett 10 cm, hogy elérjen a tiltott zónáig. Most már éreztem, hogy az én pofám ég, gyorsan elrántottam onnan a kezem, majd kínosan a másik irányba fordultam. A fiú felállt, majd beült a fotelba, aminek most rendkívül tudtam örülni, nagy kő esett le a szívemről.
Már nyugodtabban éreztem magam, az előző eset... hát remélem nem nagyon vette észre rajtunk kívül senki, hogy hova kalandozott el magától a kezem. (Nem hazudok, tényleg magától tévedt oda!) Mosolyogva fordítottam a fejem Harry felé, aki sármos vigyorát mutatta meg. Ó, Istenem. Azok a gödröcskék..., szólt a nyugtalan tinilányhang a fejemben. A gondolatot gyorsan elhessegettem, de Harry-ről nem vettem le a szemem. Mikor észre vette, hogy erősen őt figyelem, komollyá változott a tekintete, a szemöldökét összehúzta. Most fog megölni., szólt újból a hang. Mintha dühös lenne valamiért, vagy nem is tudom... mélyen magába szívta a levegőt, engem nézett.
Hirtelen felállt a helyéről, a kezemet elkapta, majd a házból kihúzva vitt egyenest a szabad levegőre. Az arcomat hirtelen csapta meg a szél, de nem ért semmi bántódásom. Harry elengedte a kezem, és ment még az orra után pár métert. Megállt. Láttam, ahogy még mindig mélyen szívja magába a levegőt; feltűnően emelkedtek meg a vállai, a hátán az izmok mocorogtak. Megfordult. Izzott a szeme valamitől, de ez nem a rosszabbik fajta tűz volt. Lobogott a vágytól, amit azt hiszem kimondhatok, én is éreztem. Gyors léptekkel közeledett felém, bal tenyerét az arcomra tette, hüvelykujjával simogatta a bőrt, míg jobb kezével húzott magához a csípőnél fogva. Nem tudtam neki ellenállni, a karját simogattam, az izmait masszíroztam. Kezem lejjebb tévedt, a hasánál tartottam. A pólója széléhez nyúltam, a pólója alá csúsztattam a kezem, úgy simogattam a meleg bőrét. Kezem feljebb csúszott a pólója alatt, amit fel is gyűrtem, míg hagytam vándorolni. A mellkasán állapodtam meg, aztán egy mély kuncogás Harry-től, az élvezetnek vége. Kezemet félénken vettem el tőle, és lógattam magam mellett, ruháját megigazította.
- Nos, hát... -nevetett édesen. -Ennyire szeretsz? Nem is tudtam. -vágott egy "Not Bad." arcot.
- Hülye. -nevetve forgattam meg a szemeim, mellkasánál löktem el magamtól, mitől ismét nevetett. -Ma este nem lesz semmi... -viccelődtem.
- Nekem nem szexre kellesz!
- Aha, persze. -húztam az agyát.
- Mondom, hogy nem! -megfogta a karomat, majd visszahúzott magához.
- Most ismerem meg a másik oldaladat, Mr. Styles. -suttogtam.
- Te számomra más vagy, mint a többi lány. Niall-nek igaza van, benned egy kis One Direction lakozik, csak még te sem vetted észre. És az, amit mondott, hogy egy kicsi Zayn van benned... -húzta el játszva a szája szélét. -egyet kell vele értenem, igaza van!
Tudtam, hogy csak játssza az agyát. Csak mosolyogtam rá, ahogy mondta a szavakat. A mellkasára tettem a fejem, és hallgattam a megnyugtató szíve dobogását.
***
Harry ölében ültem a fűben, a kerti tó mellett. Ha elgondolkozom azon, hogy mennyi minden történt itt, mennyi mindent tárgyaltunk át egymás közt..., hogy Harry miket gondolt magáról, és miket kérdezett... "Szerinted is más lettem?" Ez a kérdés volt az, amit nem tudtam hova tenni. Erre a kérdésre válaszoltam úgy, ahogy; őszintén. Azon a napon éreztem úgy igazán, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Én támaszt nyújtok neki, ő támaszt nyújt nekem, és azt hiszem, ez így van rendjén.
Harry a nyakláncommal játszadozott, mint akárcsak egy aranyos kiscica. Az ujjai közé fogta a medálokat, össze érintette őket, így adták ki, a számára érdekes hangot. Őszintén mondom, már arra vártam, mikor fogja elrántani a "csattanásnál" a kezét, ijedtében.
Ujjaimat a hajába mélyesztettem. Azt hiszem, sikerült felkelteni a figyelmét, egyből rám nézett. Halványan mosolygott az érintésemre. Az ujjam közé csavartam pár tincsét, mitől halkan felnevetett. Pontosan erre számítottam. Sokszor gondoltam úgy, hogy kiszámítható, de ezek csak akkor jönnek elő, amikor ő azt úgy akarja... ez esetben, most én irányítottam őt, így nem tudott uralkodni önmagán.
- Srácok -kiabált egy vékony hang, valószínű, hogy Louis.
- Vagy Louis, vagy valamelyik csaj. -viccelődött Harry.
- Hol vagytok? -kiabált megint. Nem tellett sok időbe, míg ránk talált, tudta, hogy hol leszünk. Amint meglátott minket, rögtön bele is kezdett. -Felhívott a management, és újból felhoztam az eljegyzést. Megint elmagyaráztam, hogy nem érdekel mit gondolnak, a mi rajongóink akkor is a mieink lesznek, ha hozzám jön a világ leggyönyörűbb nője.
- És? -sürgettük szinte egyszerre Harry-vel.
- Hihetetlen, milyen egyszerre beszéltek. -jegyezte meg azzal a maga, jellegzetes arcával. -Na szóval, addig addig be nem fogtam, amíg bele nem egyeztek, és nyilvánosságra fogjuk hozni egy interjúban, és ebben te is benne vagy, Alex.
A szemeim kikerekedtek. ahogy meghallottam. Én minek kellenék oda, amikor ők a sztárok, és nem én? Leült a fűbe, tenyerét összetapsikoltatta, így törölte le a kezéről a mocskot, ami a föld volt jelen esetben. Lábát maga elé húzta, kezét a térdén pihentette, csuklóját fogta meg a jobb kezével. Felénk nézett, de úgy éreztem, mintha mindenki engem figyelne.
- Még nem tudja senki, hogy együtt vagytok. Elmondjátok?
Nem tudtam mit válaszolni. Ha elmondanánk, ki tudja, mi sülne ki belőle. Ki tudja, minek állítanának be engem, amitől akár a banda is... szétoszolhat. Ez baromság! Csak miattad nem mehet szét a banda. Ne legyél ekkora egoista., dörrent rám a gonosz belső hang. Komolyan mondom, ez most segített egy kicsit, hogy ne vesszek el a reménytelenség poklában.
Harry észrevette az arcomon, hogy valami baj van. Az orrával bökte meg az arcom, mitől felé fordítottam a fejem, de szememmel még mindig a messzi távolba néztem, ami valahogy sokkal kíváncsibbá tett, mint az a fiú, akinek az ölében ülök. Újból megbökte az arcom, mire már jobban felfigyeltem. Érdeklődőn szegeztem Harry arcára a tekintetem, csak mosolygott, és egy puszit adott az orromra. A két kezén támaszkodott, elégedetten mosolygott rám, miközben én csak néztem őt.
- Harry? -kérdeztem, mire csak vállat vont. Arra gondoltam, hogy talán segíthetne a döntésben, mert olyan, mintha slamasztikában lennék. -Elmondanám, csak nem akarok belőle botrányt. Most, hogy szakítottunk Zayn-nel... aztán egy nappal később pedig itt ülök az öledben. Ezt zavaros lenne elmondani, és főképp megmagyarázni. Érted, mire gondolok? -bólintott. -Már magam elé képzeltem azt, ahogy egy újság címlapján ez van kiírva: ALEXANDRA BEAU A ONE DIRECTION SZÉPFIÚIT SORBAN KÓSTOLGATJA? -a kezemmel egy kis téglalapot formáztam.
Nevettek. Nem tudom, hogy ebben mi a vicces. Na jó... a megfogalmazás tényleg az, de ha ez tényleg bekövetkezne. Félelmetes lenne.
- Nem gondolnának semmi rosszat. Ennyire gonoszok nem is lehetnének. Simán fel lehetne őket jelenteni. -próbált nyugtatni Harold.
Egy újabb puszit kaptam tőle, ami örömmel töltött el. Ujjaimat tincseivel fűztem össze, megborzoltam, ezután pedig megigazítottam a séróját.
Kérdően néztem Louis-ra, kellett az ő véleménye is. Feltűnt, hogy mennyire csendes, hallgatag lett ebben a helyzetben.
- Nem lehetne feljelenteni őket. -magyarázta. -De mindig van egy kiskapu. Ahogy tudom, jobban hinnének nekünk, mint a sajtónak. Ha mindenki bevédene téged, akkor nem ítélne el az összes rajongó. Bár őszintén mondom, őrültek vannak közöttük, akik mindent belelátnak a dolgokba, ami nem is igaz. Olvastál már rólunk történeteket? -bólintottam. -Akkor tudod, miről van szó.
Lepődötten néztem rá, ahogy jöttek a szájából a szavak, hogy ennyire tudja, ilyenkor mi a dörgés. Látszik rajta, hogy ő a legidősebb, de azt sosem gondoltam volna róla, hogy ő ennyire komoly tud lenni egyes témákban.
- A tiétek a döntés. -mosolygott, felállt és sétált vissza a ház felé. -De Eleanor Jane Calder az én feleségem lesz! -ordította.
Elnevettük rajta magunkat.
- Ez őrült. -motyogta Harry.
Ezen felnevettem, majd hirtelen elkomolyodtam. Az ő arca is megváltozott, szemöldökeit, mint már szokásává vált ilyen helyzetekben, összevonta. Azt hiszem, ugyan úgy nézhettem ki mint ő, csak sokkal kreténibbül, hisz ő gyönyörű most. Sőt. Mindig az. Egy gyönyörű, csodálatos ember.

Szülinap [Második fejezet, Nyolcadik rész]

Amikor felkeltem, oldalra nyúltam rémületemben. Mindenképpen meg akartam arról bizonyosodni, hogy alszik-e mellettem valaki, vagy sem. Sajnálatomra nem éreztem senkit magam mellett, hogy ott lenne, az érzéstől kipattantak a szemeim. Miért nem aludt velem Harry?, kérdezte félve egy aprócska belső hang, mintha az én kis kori hangomat hallottam volna. Nem tudtam semmiféle hihető, vagy nem hihető indokot kitalálni rá, nem is nagyon tudtam a reggeli álmos fejemmel, de egy indok keringett odabenn; miattam. De ez szinte értelmetlen, hisz azt mondta, szeret. Azért nem aludhatott volna velem, mert félt valamitől? Ez butaság!, vágta rá az előző vékonyka hang. 

Álmosan ültem fel az ágyon, és szomorúan néztem magam elé, még mindig a kérdésen járt az eszem, nem bírtam megfejteni az egészet. Miért?

Kiléptem az ajtón, körülnéztem a folyosón. Álmos szemeim homályos képeket rajzoltak, nem láttam el rendesen 3-4 méternél messzebbig. Hány óra van?

Fáradtan cammogtam le, a fejemet fogtam, és ásítottam. Szabad kezemet is lefoglaltam, jobb kezemmel fogtam a lépcső korlátját. Ahogy leértem, ismét ásítottam, de a számat hamar becsuktam, mikor két, ijesztően mosolygós arcot láttam meg magam előtt. Kristi, és Eleanor. Kérdően húztam fel a szemöldököm, mit ismételten egy ásítás követett. Maradnom kellett volna..., gondoltam. A nappaliból kilépett Niall és Liam, kezüket hátuk mögé rejtették, szint úgy, mint a két lány, mosolyogtak ők is. Mi ez, egy beavatási ceremónia? Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, párat léptem hátra, aztán Kristi-ék mellém léptek, Kris volt a jobb, El pedig a bal oldalamra lépett. Megfogták mind a ketten a vállam, meg a karomat, és -úgy éreztem, mintha vonszolnának- húztak a nappali felé. 

Tiltakozóan, nyugtalanul mocorogtam a szorításukban, de egyre jobban tartottak a helyemen, minél jobban fészkelődsz, annál szorosabban tartunk, súgta El. Itt már jobban paráztam. 

Megláttam Harry-t, lehajtott fejjel magam előtt. A dohányzó asztal előtt állt, ő is háta mögé rejtette a kezét. Mellette pedig Louis -bal oldalt-, és Zayn -jobb oldalt- állt, és ők is hátra rejtették a kezüket, mosolyogtak. Ne! Én innen el akarok menni!, gondoltam, Félek. 

Ismét mocorogtam, próbáltam elszabadulni, de nem sikerült. Hátra pillantottam, Horan, és Payne, mint akárcsak két testőr, álltak a boltív alatt, az a fránya mosoly még mindig nem tűnt el az arcukról. 

- Alexandra Patricia Beau. -hallottam meg a mély hangot. A francba., gondoltam. Nagyot nyeltem, majd úgy fordítottam a fejem vissza. Az ütő egy pillanatra megállt bennem, ahogy fordítottam a fejemet a rémisztő hang irányába. Ránéztem a mély hangot kiadó fiúra -Boldog születésnapot!
Mosolyogva emelte rám a tekintetét, ami meglepett. Hihetetlen. El is felejtettem, hogy ma van a szülinapom. A háta mögül előhúzta a kezét, és egy becsomagolt kis ajándékot tartott a kezében. Kezében, a kis négyzet alakú dobozkával lépett oda hozzám, és nyújtotta azt. Félénken vettem ki a kezéből, és méregettem. Harry arcára néztem, aki mosolygott, mint a tejbe tök, nem értettem miért, de megnyugtatott. Végigsimítottam a csomagoló papíron, majd óvatosan -mintha egy öreg gránátot tartanék a kezemben, és azt kéne valahogy hatástalanítanom- csomagoltam ki a burkából a -később megállapítottam- királykék színű dobozt. Volt rajta egy kis gomb szerűség, azt megnyomtam a hüvelykujjammal, kattanással engedte el a fedelet. Lassan nyitottam ki, és megláttam benne egy ezüst nyakláncot, ami össze volt fogva egy gyöngy sorral is.
- Harry. -elfojtott, lepődött hangon motyogtam a nevét, mihelyst megláttam az ajándékát. Éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Felnéztem a fiúra, akinek a mosolya is már megható volt. Próbált mosolyogni, de közben a szája sarka lefelé húzódott. Ez olyan aranyos tőle, az az arc, amit most látok rajta, megható. A szemeibe néztem, ő nem mert, vagy nem is tudom, a dobozt nézte a kezemben. Csillogtak a szemei. -N-nem kellett volna. E-ezt nem fogadhatom el.
Vissza csuktam a fedelet a doboz tetejére, és úgy nyújtottam vissza neki. Tenyerével tolta vissza a kezemet, és a dobozt.
- Nem. Megtartod. A tiéd. -tiltakozott.
- Ez esetben... köszönöm.
Mosoly húzódott a számra, amint lepillantottam a remegő kezére. Elvette tőlem a dobozt, és kinyitotta ismét. Leült a kanapéra, majd úgy biccentett a fejével. Érdekelt, hogy minek, vagy kinek biccent, így megfordultam. Niall, Liam, Kristi és El egy-egy kisebb ajándékot tartottak a kezükben, kedvesen oda jöttek hozzám, boldog szülinapot kívántak, megöleltek, átadták a dobozt, és félre álltak. Zayn és Louis papírzacskókat tartottak a kezükben, ők is átnyújtották a meglepiket.
Leültem a kanapéra, Harry mellé az ajándékokkal a kezemben, és csak úgy néztem rájuk. Megfogtam az egyik kis dobozt, és kicsomagoltam. Kinyitottam, benne egy pillangós medál. A másodikkal is így tettem, abban egy kulcsos medál volt. A harmadikban egy szívecskés medál, a negyedikben egy négylevelű lóhere volt. Ennél a medálnál néztem Niall-re, és felnevettem. Először nem tudta, hogy min nevetek, majd lenézett az ajándékra, és levágta, ő is felnevetett.
Most már a zacskók következtek. Amit Zayn adott, abban egy fekete Gucci táska volt, a láttán a lélegzetem is elállt. Ujjongva pattantam fel a kanapéról, és egyenest a srácra ugrottam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Örömömben ugráltam, Zayn pedig a hátamat simogatta.
- Jól van, elég lesz. -nevetett.
Mielőtt elengedtem volna, nem is tudom hogyan, de elcsattant köztünk egy csók... amit én kezdeményeztem. Kikerekedtek a szemeim, azon, amit csináltam. Most már kínosan igazgattam a ruháimat, majd még egyszer, nyugodtan leültem Harry mellé.
- Mi lesz, ha az én ajándékomat látja meg? -viccelődött Louis.
- Valószínűleg tökön rúglak. -válaszolta mogorván Harry.
- Én is szeretlek, haver. -szólt vissza Lou.
Kínos csend következett be, mindenki feszülten állt a helyén. Még nem nyúltam az utolsó szatyorhoz, de ezzel megtörtem a feszült légkört.
Ahogy kinyitottam, egy dobozt és egy könyvet láttam meg. Kivettem a dobozt, kinyitottam, és egy kamerával találtam szembe magam. Lepetten néztem Louis-ra.
- Nézd meg a másikat is. -siettetett.
Leült mellém, nem érdekelte, hogy ráült a papírkupacra, csak mosolygott. Kivettem a táskából a könyvet, ami a "Wreck This Journal" névre hallgat. A címéből megállapítottam, hogy ez más könyv, mint az összes többi, ugyanis ezt a könyvet tönkre kell tenni. Belelapoztam, és különféle "küldetések" voltak, tippek, hogy hogyan tegyük tönkre a könyvet. Ami nagyon tetszett, az az, hogy lógassam fel egy kötélre, és úgy csapdossam neki mindennek.
- A kamera azért kell, hogy filmre vehesd, miképp teszed tönkre az ajándékomat.
- Ez jó ötlet, Louis. Köszönöm. -bal karommal öleltem át. Letettem magam mellé a Louis-tól kapott ajándékokat, és úgy néztem körül mindenkin. Felálltam, és úgy mondtam széttárt karokkal. -Srácok. Úgy szeretlek benneteket.
- Ó, mi is szeretünk. -szólalt meg aranyosan Kristi.
- Nagy ölelééés! -kiáltottam.
Mindenki azonnal felállt, és nevetve öleltük át egymást. Annyira szeretem ezt a kis csapatot, amit mi alkotunk. Annyira rendesek, és őrültek. Mindenki szereti a másikat, és senki nem veszi magára a vicces beszólásokat.
***
A kertben ültem le a padra, és egyesével akasztgattam fel a medálokat a Harry-től kapott, csodaszép nyakláncra. Nahát, emlegetett szamár.
- Szia Harry. -köszöntem mosolyogva. -Még egyszer köszönöm a nyakláncot. Nagyon szép.
Leült mellém, az arca rezzenéstelen volt, csak pár másodpercre nézett felém, és egy erőltetett mosolyt villantott meg.
- Segítesz?
A nyakláncot nyújtottam felé. Bólintott, mitől mosolyogtam, a hajamat megfogtam, hogy ne legyen útban, majd hátat fordítottam neki. A két karját láttam meg a fejem felett, a kezében pedig a nyakláncommal. Az ezüst nyaklánc, a rajta lógó ezüst medálokkal, és a gyöngyökkel ráfeküdt a mellkasomra. Hallottam, hogy Harry becsatolja a nyakláncot, majd a vállamon éreztem a tenyerét, végig simított a csupasz bőrömön.
- Soha nem fogom levenni.
- Gyere -megköszörülte a torkát, miközben felegyenesedett a padról, én csak lepetten néztem rá, mitől mosolyától lett gödröcskés az arca. -, vár még rád odabent valami.
Nyújtotta a kezét, és közben az ezer wattos vigyorát villogtatta rám. Megfogtam a kezét, majd húzott be maga után a házba. Nevetve követtem őt, majd megállított. Mögém állt, kezével eltakarta a szemem, hogy ne lássak semmit. Lassan betotyogtunk a helyiségbe.
- Felkészültél? -kérdezte csábítóan. Hümmögtem egyet, majd elvette a szemem elől a kezét. A szemem még csukva volt, nem tudtam elképzelni, hogy mire számítsak. Komolyan mondom, arra gondoltam, hogy Harry tök pucéran fog állni előttem, egy szál pöcsben (XDDDDDDDDDD). Kinyitottam a szemem, és megláttam azt a csodaszép, eszméletlen szép tortát, a dohányzó asztalon. -A kedvenced. Gesztenyekrémes.
Megfordultam, hogy belenézhessek a szemeibe. A nyaka köré fontam a karom, és úgy öleltem meg.
- Milyen jó, hogy elárultam milyen tortát szeretek. -motyogtam a vállába nevetve.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek, Harry. 

Harry [Második fejezet, Hetedik rész]

A karjaiban fogott engem, míg én a vállának nyomtam az arcom, a jobb orcámat pontosabban. A szememet lehunytam, és úgy szívtam be remegve a levegőt. Az illatát is beszívtam a levegővel együtt, ami felturbózta bennem azt, amit iránta érzek. Harry., ez a név alkotott egy egész hadsereget. Rengeteg sor állt, hosszan ezzel az egy névvel; Harry. Mikor újból a névre gondoltam, hümmögtem egyet. Magamhoz szorítottam még egyszer, amit követett ő is, majd elengedett. Megfogta ismét a két felkarom, és gyengéden nyomta bele ujjait a bőrömbe. Az ujjaim bizseregtek, ahogy néztem az arcát. A szemét ide-oda mozgatta, ahogy figyelte, hogy mit cselekszek; a kezeimet megemeltem, az arcához. Jobb kezemmel végigsimítottam a puha bőrén, míg a ballal csak fogtam, majd a jobb tenyeremet is rátettem Harry arcára. Riadtan nézett rám, hogy mégis mit művelek, de magam sem tudtam. A szeméről a szemöldökére, majd a homlokára, utolsóként pedig a homlokát eltakaró, sötétbarna hajára néztem. Bal kezemet mozdítottam meg, és fésültem hátra ujjaimmal a tincseket. Belemarkoltam a hajába, a körmeim érintették a fejbőrét, éreztem.

Ő lépett egyet. Elvette a kezeimet tőle, majd ő tette azt, amit én. Az arcomat két tenyere közé fogta, és játékosan összenyomta. Felnevetett, mi engem is késztetett arra, hogy legalább egy mosolyt villantsak. Azt hiszem, az összenyomott arcomon lévő mosoly aranyosra sikeredett, mivel a szemei csillogtak. Annyira szép vagy., gondoltam. Próbáltam kimondani, de nem mertem. Féltem, hogy mi lesz a következménye. 

- Minden rendben? -rekedten beszélt. -Mi a baj?

- I-igen. -Az a baj, hogy nincs., gondoltam. -Semmi, csak... -mosolyogtam.

- Oké. -mosolygott ő is. Visszaült az előző helyére, a zongora előtt álló magányos székre. -Szóval. Előre elszeretném mondani, hogy két dalból csináltam egyet... khm... -kínosan felnevetett egyet, zavartan néztem rá, hogy miért. -mindegy, a végére biztos megfogod érteni az egészet. A két dal címét még elárulom: Jay Sean, Down, és One Direction, -ekkor mosolyogtam rá egy nagyon széleset. Az arca elpirult. - I wish. 

Bele is kezdett. A billentyűket lassan nyomta le, és először csak dúdolgatott, majd a hangját félénken meg is szólaltatta. Az első lassú kis részen túllepve kezdte a billentyűket gyorsabban leütni, és gyorsabban, bátrabban énekelt. A hangja csodás volt. És csak nekem énekel. Ez eszméletlen. 

- But i see you with him slow dancing, tearing me apart, (baby are you down down down down down) énekeltem vele. Ezt észre is vette, mivel mást énekelt. - cause you don't see.

- Whenever you kiss him i'm breakin, oh how is wish, that was me.

Ennél a mondatnál határozottan felpattantam a helyemről, odahúztam egy másik széket a közeli íróasztaltól, és úgy hallgattam tovább. Őt néztem, ahogy mozgatja az ajkait, akartam, hogy láthassam. 

Amikor gyorsabban, mint eddig játszott, mosolyogva figyeltem az arcát. Rap-elt. Olyan furi volt, de furcsán jó. 

- I'm fighting this girl, -ekkor nézett rám. Csodáltam, hogy rappel, mivel még nem hallottam őt így, de tetszett. -on a battlefield of love, don't it look like baby cupid sendin arrows from above, don't you ever leave the side of me, indefinitely, not probably, and honestly i'm down like the economy. Yeahhh.
***
Ahogy befejezte, mindent megértettem. Tényleg nagyon szeret engem, csak... csak nem merte elmondani, mert nem szeretett volna elveszíteni engem. Ez olyan aranyos. Sokan gondolják róla, hogy mennyire perverz, de nem az! Ha valaki az embert tényleg jól ismeri, akkor nem mond róla semmi hazugságot. Azért nem rossz tulajdonságot mondok, mivel az mindenkinek van. Neki például az, hogy amikor lemegyek reggel, és kávét szeretnék inni, kinyitom a hűtőt, a tejes dobozért nyúlok, ami üres. Ki más lenne, mint drága Harold barátunk? Mindig ő hagyja bent, ezt nem is tagadhatná. A többiek nem rakják vissza, hanem előhagyják, vagy a konyhapultra teszik, vagy az étkezőben lévő asztalra. Engem nagyon bosszant, és Eleanor-t is. Kristi-t annyira nem, mivel ő benne is van egy kevés fiús tulajdonság, amit megszoktam, de azért jó lenne, ha nem viselkedne teljesen úgy. Ezzel az egész "fiús szellem"-mel arra célzok, hogy rendetlen, és be is vallotta, hogy nagyon szeret kupiban lenni, és abban aludni. Ez az én barátnőm. De visszakanyarodva Harry-hez. 
Mellette ültem, és úgy éreztem, mintha mérföldekkel odébb telepedett volna le. Nem szeretem ezt a távolságot, sem ezt az érzést. Az ujjaival idegesen babrált, az arcát néztem. A szemöldökét összehúzta, az ajkait összeszorította. 
- Nagyon, de nagyon... -gondolkoztam azon, hogy miért szólaltam meg, azért azt hiszem, hogy ezzel valamennyire csökkentettem a feszültségét. Valamennyire. -szeretlek.
Az arca lepődötten, mégis megenyhülve nézett előre, maga elé. Mosolyognom kellett, mit meg is tettem. Egy gyors mosolyt villantottam, de ahogy rám nézett, az arcomról lefagyott a mosoly. A világosabb árnyalatot felvevő zöld íriszeibe mélyedtem. Feltűnően más volt, még sosem láttam.
- Én, tudod nem csak barátságból szeretlek, nem erről van szó. -hadarta a szavakat idegesen. -Én, én... én.
Nem haboztam, azzal hallgattattam el, hogy megcsókoltam. Nem tagadom, már nem bírtam sokáig várni, és, hogy őszinte legyek, élveztem is az egészet. Belemosolygott a csókunkba, ezalatt vettem gyorsan egy kis levegőt, és ajkait újra a számon éreztem. A derekamra vándorolt a keze, a bőrömbe nyomta az ujjait, és szorított magához. A kezemmel a vállánál karoltam át, ujjaimmal a tarkóját szorítottam, és masszíroztam.
Mikor a csókcsatából én jöttem ki nyertesként, lepődötten vettem levegőt, míg ő csak mosolygott édesen. Felnevettem, majd mellkason bokszoltam. Közelebb húzott magához, és átkarolt. A kezeimet is lefogta, így csak a karját tudtam simogatni. Fejét az enyémen pihentette, éreztem ahogy veszi a levegőt.
- Csodálatos vagy. -suttogtam. -Eszméletlen, miket meg nem teszel értem.
- Mert szeretlek, és...
- ...én is szeretlek téged. -a szavába vágva fejeztem be a mondatát.
Felnéztem rá, a szeme csillogott, láttam a tükörképem benne. Elvarázsolt ez a fiú., gondoltam.
***
- Megtanítasz zongorán játszani?
Egymás mellett ültünk a széken, és egyenesen a zongorát néztük, mindaddig, míg meg nem szólaltam.
- Gyere ide. -kezével intett.

Nyújtotta a kezét, kedvességként és egyben játékból. Belementem, így megfogtam, és az ölébe húzott. Csábosan felnevetett, mélyen dörmögött a hangja. A mellkasa halkan dübörgött, amit éreztem, mivel a hátamat magához szorította. A légzésem gyorsabb lett, ahogy éreztem az ágyékát a fenekemnél, úgy éreztem, csupa izgalom vár a következő órákban, napokban.

Az ujjaimat összefonta az enyémekkel, hüvelykujjával simogatta a kézfejemet. Érdes ujja bemelegítette a kihidegült bőrömet, ez jól esett. Fejemet oldalra billentettem, orrával bökdöste a nyakamat, majd egy puszit nyomott rá. Nem mondom, vágytam rá.

- Akkor kezdjük az alapokkal.

Felnevettem, mert már vártam a következő lépésére, de jól tudtam, hogy úgy sem fogja meglépni, szeret velem játszadozni.

Végigsimítottam a karján, utólag értem az ujjaihoz, amibe beleremegett, éreztem. Eljátszott egy dallamot, egy rövid dallamot. Kérdőn néztem rá, hogy mehet-e, mire lehunyta a szemeit, és mosolygott. Bele is kezdtem, meglepetésemre egy hangot sem ütöttem el.

- Hurrá! –örvendeztem.

- Ez még csak a kezdet, Szívi. Mutatok nehezebbet, ha ez menni fog, viszonzom a csókod. –viccelődött. Hangjából meg tudtam állapítani, hogy poénból mondta a szavakat, mármint leszámítva, hogy nehezebbet fog mutatni.

Az eddigi dallamot folytatta, gyorsabban mozgatta az ujjait. Nem tudtam követni, ezért megkértem még egyszer, hogy játssza el nekem. Most már jobban figyelve ütöttem le a hangokat, persze lassan, mint egy kisgyerek, úgy is éreztem magam.

- Sikerült! –a hangomat elvékonyítva mondtam. –Na, hol a csókom?

Egyből szájon csókolt, hagytam neki, mivel fejemet úgy forgattam, hogy mindegyikőnknek kényelmes és kellemes legyen a szituáció. Egy utolsó puszi után –amit mellékesen megjegyzek, hogy lopott tőlem, A kis sunyi., gondoltam –folytatta a dallamot. Még tovább tartott, s még bonyolultam, még összetettebb lett az egész, de megbirkóztam vele. Már amennyire sikerült. Pár hangot félreütöttem, de ez nem akadályozott meg abban, hogy meg ne próbáljam újból. Ezúttal sikerült, és büszke voltam magamra.

- Gyorsan tanulsz. –dicsért meg. –Holnap folytatjuk, fáradt vagyok. Menjünk aludni.

- Én ennek nem dőlök be, Harry. Nem viszel engem ilyen könnyen az ágyba. –viccelődtem.

- Nem… dehogy is. –mélyről jövő nevetést hallatott, ahogy levágta, mire célzok. Igen, pontosan az… - De, ha gondolod. –a szó végét elhúzta, a szemöldökét húzkodta. Mellkason bokszoltam, ahogy célozgatott.

- Nem adom be ilyen könnyen a derekam. Csak aludni jöttem, ha jól emlékszel. –Persze azóta már másabb lett a köztünk lévő helyzet.

- Akkor menj. Én is megyek mindjárt, csak még el kell intéznem valamit.

Elintézni? Mégis micsodát? Mit akar elintézni ilyenkor, este? Telis-tele vagyok kérdésekkel. Nem értettem ezt a helyzetet, de egy bólintással beleegyeztem, hogy én ágyba bújok, s vagy meg várom őt, vagy elalszom. Egy ideig még ültem az ölében. Krákogással jelezte, hogy jó lenne, ha felállnék. Mihelyst megmozdultam, abban a pillanatban rántott vissza magához. A hajamat a vállamról félresöpörte, útban volt, s a fülemhez hajolt.

- Nem szívesen engednélek el. –ismét felálltam, mert kezdtem kínosan érezni magam. Nem ilyennek ismertem meg Harry-t, azt hiszem most kelt ki magából igazán. Jól titkolja az énjét. Ismét visszarántott magához rántott, majd a fülembe súgta: - Gyors leszek. –egy puszit nyomott az arcomra, majd ezúttal már elengedett.

Úgy éreztem, mintha felszabadult lettem volna, de ez gonoszul hangzik, azt tudom.

Az ágyán ültem, mikor kilépett az ajtón. Eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal pizsamát, így most kénytelen vagyok Zayn-hez átkecmeregni.

Bekopogtam az ajtaján illedelmesen, mivel nem tudtam, hogy alszik-e, vagy valami. Nem válaszolt senki, ezért benyitottam. Ha alszik, akkor nem keltem fel. Viszont ha nincs itt, vagy nem alszik, akkor megmondom neki, hogy miért is jöttem át látogatóba., vázoltam le elméletben a tervet. Amint a szemem hozzászokott a sötétséghez, kivettem, hogy Zayn alszik. Nem kéne zavarnom.

Az ujjaimmal babráltam, miközben visszamentem Harry szobájába. Visszaültem a zongorához, és újból, és újból eljátszottam a tanult dalt, gyakorlásképp. Mikor már meguntam, és eléggé elfáradtam, lehúztam a nadrágomat, amit hanyagul hagytam a földön. Pólóban és bugyiban bújtam be a puha ágyba, ami sokkal másabb volt, mint Zayn-é. Az ő ágya sokkalta puhább, vagy nem is tudom. De ennek az ágynak jellegzetes illata volt. Ez az illat ringatott be az álmok világába.  

Mint valami ütés, ami felébresztett, fájt. A gyomromban iszonyatos görcs állt be, ami nem akart elmúlni. Annyira fájt, hogy egy gombóccá gombolyodtam. A szememet csak most nyitottam ki, és furcsán éreztem magam ebben a sötétben. Valamelyest gyengült a fájdalmam, a takaró alól kibújtattam a karomat, és az éjjeliszekrényen lévő, fekete színű digitális óra felé nyúltam. Az ujjaim még gyengék voltak, így csak magam felé fordítottam, hogy láthassam a kijelzőt. 2:41. Lepetten kerekedtek el a szemeim, ahogy felismertem a számokat. Nagyon későn van. A hátamra fordultam, fejemet balra döntöttem, hogy megnézzem, van-e valaki mellettem. És nem volt. Szomorúan formáztam a szemöldökömet, majd felültem az ágyban. A lábamat is magamhoz húztam, mivel egy újabb görcsöt éreztem. Már kezd fájdalmasabbá válni.

A takarót lehúztam magamról, a meztelen talpamat hidegen érte a parketta. Ráálltam a lábaimra, majd esetlenül estem vissza az ágyra. Újból megpróbáltam felállni, ezúttal sikerült. Álmosan dörzsöltem a szemem, álmosan húztam össze a szemöldököm.

Benyitottam a fürdőbe, és ott egyenesen egy tisztasági betétért nyúltam. Megnéztem a bugyimat, és amire számítottam, az megtörtént. Megjött a havim. Kihidegülve vettem fel egy másik bugyit, - amit, csak úgy mellékesen mondok, hogy mindig félrerakok egyet, direkt eldugom, ahova senki nem nyúlna, ilyen kis sunyi vagyok –és helyeztem el benne a betétet.

Lementem a konyhába, mivel megszomjaztam. A lépcső korlátját fogtam, hogy véletlenül se essem el. Lassan lépkedtem a lépcsőfokokon, szerencsésen, egyben értem le a földre.

A hűtőben tejért nyúltam, megfogtam a dobozt, megráztam. Üres. Unalmas tekintettel ráztam meg újból az üveget, és motyogtam fáradtan: - Harry.

Kidobtam a kukába az üres dobozt. Visszacaplattam a hűtőhöz, és a még bontatlan tejet vettem ki belőle. Elvettem a kis polcról a bögrémet, és félig töltöttem.

Eközben Harry hollétére gondoltam. Nem tudtam elképzelni, hogy hol lehet. Azt mondta, sietni fog., jegyeztem meg mellékesen gondolatban. Vállat vontam, feladva azt, hogy hol lehet Harold. Visszaraktam a tejet a hűtőbe, majd visszamentem a szobába.

"Gyűlöllek!" [Második fejezet, Hatodik rész]

Ahogy ígértem, hoztam is a kövi részt. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy megvannak előre írva a részek, csak egy bajom van/volt, hogy le voltam maradva. Nem tudtam írni tovább a történetet, de tegnap egy hihetetlen nagy lökés után sikeredett írni egy egész izgalmas részt. Vagy unalmasat. Kinek mi a kenyere. :D

"Gyűlöllek!" [Második fejezet, Hatodik rész]

- Zayn. –szólítottam. –Jönnél egy kicsit? –bólintott. A konyha felé mentem, reménykedtem benne, hogy jön utánam, és követett. –Nagyon-nagyon köszönöm! –menten megkellett ölelnem, és meg is tettem. Úgy motyogtam a fülébe a következőt. –Átköltözök Harry-hez.

- Beszéltetek róla?

-  Még nem, de biztosan beleegyezne. –magyaráztam.

Láttam rajta, hogy gondolkodik. Ilyenkor mindig ez a furcsa, sötét tekintet. Nem rázott ki tőle a hideg, de már a határán álltam. Idegesen gyűrögette egy magazin sarkát. Felhajtotta a lap sarkát, majd megpöckölte. És újból megpöckölte. Harmadszor is.

- Nem tudom. Előbb meg kéne vele beszélni. Nem kell egyből átköltözni. Nem gondolod, hogy túl korai lenne, Lex?

Hát… hát nem. Vagy legalábbis nem tudom., válaszoltam gondolatban. Igaza volt. Ezért nem mondtam semmit. Tudom, mindig kapok a lehetőségen, és mindent gyorsan meg akarok csinálni, de én ilyen vagyok. Szeretek minden nehézégen túlesni, mert éjjel annál jobbat alszom. Különben is. Á, mindegy. Nem áltatom magam. Bármit tennék, nem lenne jó.

- Louis! –ordította Zayn, a nappali felé fordította a fejét. –Louis!

Siető lépteket hallottam. Egy puffanást is. Az a kis kép ugrott be elém, amin elképzeltem, hogy orra esik. Magamban jót kuncogtam rajta, mire Zaynie érdeklődően nézett rám. A szemöldökét felhúzta, mire megráztam a fejem. Csak vidáman mosolyogtam tovább, visszafojtva a nevetést.

- Miben segíthetek? –csapta össze a tenyerét. Vicces arcot vágott, mitől megint nevetni kezdtem. Persze halkan.

- Az előbb az a puffanás… -rám nézett, ahogy makogtam a szavakat nevetve. –Szóval elestél?

Felnevetett, és úgy rázta meg a fejét.

- Csak Liam telefonja esett le az ágyról. –magyarázta. –Meg Liam.

- Louis. –szólt közbe Zayn.

Nem bírtam visszafojtani már a nevetést, és hangosan felnevettem. Olyan hangosan, ahogy csak tudtam. Az egész házat körbe tudtam volna röhögni. Sokáig tartott a röhögő görcsöm. A nevetéstől könnyes szememmel még kitudtam venni, ahogy Zayn megforgatja a szemét, és motyogja: „Rájött az öt perc.”. Louis elismerően bólogatott, majd a két vállamra tette a kezét. Megtöröltem a szemem, hogy jobb kilátást nyerjek. Belenéztünk egymás szemeibe, megkérdezte jól vagyok-e, mire bólintottam egyet. Egy nagy levegőt vettem, és lenyugodtam.

Egy üvegpoharat vettem le a szekrényről, nyitottam meg a csapot, és folyattam a pohárba vizet. Mindvégig háttal voltam nekik, de hallottam mit beszélnek.

- Louis, te tudtál erről, igaz? –suttogta Zayn, Lou csak hümmögött. Ezért szakított velem Zayn? –És Harry-vel… mi újság?

- Minden rendben van vele. –motyogta. –Biztos vagyok benne, száz százalékra.

-  Miben vagy biztos? –fordultam meg, és kihívóan néztem rájuk.

- S-semmiben, csak a meccsről beszéltünk. Biztos abban, hogy nyerni fog a real.

Belekortyoltam a pohárba. Mihelyst megittam, letettem a pultra, mi koccanással tudatta velem, hogy elengedhetem. Elmentem mellettük, egy-egy gonosz pillantást vetettem rájuk. Egyszer úgy megfoglak szivatni benneteket…

Benéztem a nappaliba. Ahogy sejtettem: Liam a földön, és bámulja a Tv-t. Niall Kristi-vel beszélget, Eleanor pedig egy magazint lapozgat. Felnézett rám, ahogy leültem a kanapé kartámlájára. Mosolygott, majd visszanézett a lapra.

-  Liam.

-  Mondjad. –nézett fel rám.

Nem tudtam, miért szólaltam meg. Annyira hülye vagyok, komolyan. Most mit mondjak? Hé, milyen volt a tegnapi meccs?, vagy mi?

Lecsusszantam a kanapéról, és leültem mellé a szőnyegre. Meglepődtem, hogy szinte egy magasságban voltunk, de ha felállnánk, akkor ő magasabb lenne nálam vagy egy fejjel.

-  Hogy vagy? –kérdeztem egy alap, és azt hiszem jó kérdést.

- A kérdés inkább, hogy te, hogy vagy? Miért nem jöttél be? Tényleg tüdőgyulladást kaphattál volna.

- Nem akartam bejönni, és kész! –tartottam magam, persze higgadtan. –De ne rólam beszéljünk. Már mindenki ezt csinálja, és ez unalmas.

 Ahogy mindkét szemöldökét felhúzta, és nézett vissza a Tv-re, úgy tátogott el egy „oké”-t. Mindig valami rosszat mondok, hogy az emberek elfordulnak tőlem? Ez elszomorított.

- Fel a fejjel Alex. –Niall bíztatott. Rá mosolyogtam, hogy felpillantottam rá.

- Remélem, nem gondolod azt, hogy bajom van veled.

Visszanéztem Liam-re, aki kérdőn húzta fel szemöldökét. Megráztam a fejem, hogy nem. Amikor még jobban húzta fel a szemöldökét, tiltakozásba kezdtem.

- Tényleg nem.

- Biztos? Kisujj eskü!

A kisujját begörbítette. Megforgattam a szemeimet, és felnevettem. A többiek is jót szórakoztak rajta.

- Mennyire gyerekes vagy. Legyen. –összekulcsoltam a kisujjam az övével. –Esküszöm, hogy nem gondoltam semmi ilyesmit!

***

Este Harry szobájában ültem az ágya szélén. A laptopot a combomra helyeztem, és felmentem Twitter-re. Teljesen ledöbbentem azon, amit megláttam. Utálkozó tweet-ek hada, és ezek csakis ellenem voltak. Írtam pár sort, hogy amit itt így hallottak, az mind nem igaz. Megírtam őszintén, jól megfogalmazva, hogy mitől is döntöttünk amellett, hogy vége lett a kapcsolatunknak.

(Egy utálkozó tweet: Akkora egy nagy szemét vagy, hogy megcsaltad Zayn-t. Csak rosszat tudok neked kívánni te szajha! Gyűlőllek!)

Mihelyst megírtam, Zayn Retweetelte, ami jól esett. Ő is közölte a helyzetet a rajongókkal, rövidebbre fogta ugyan az egészet. Leírta, hogy ő szakított velem, és meg is védett. Komolyan írta le, hogy inkább maradjanak csendben, és ne szidalmazzák a másikat, mert ezzel őt is megbántják. Ezután pedig enyhébb tweet-ek jöttek, és sokan bocsánatot is kértek. Ami követőt elveszítettem, kaptam vissza alig egy óra leforgása alatt.

- Köszönöm Zayn. –motyogtam magamban.

***

Harry lépett be a szobaajtaján, banánnal a kezében, amibe épp beleharapott. Felnéztem rá, az ajtóban állt meg, lepetten nézett engem. A gyümölcs még mindig a szájában volt, félig letörve. Éreztem, ahogy elpirulok, miközben egymást bámuljuk már vagy tíz perce. Felnéztem a faliórára, és alig telt el fél perc... Hmm… milyen hosszúnak tűnt.

- Mit keresel itt?

- Itt aludnék… persze, ha nem baj. Zayn-nel nem lenne kényelmes, hanem inkább kellemetlen. Remélem érted, miről beszélek. Aztán a kanapén se tudnék elaludni. Puha, meg minden, csak nem ágy.

Bólintott, ebből tudtam, hogy beleegyezett. Még egyet beleharapott a banánba, mikor rám nézett. Hirtelen lecsuktam a laptopot, majd az ágyra tettem, magam mellé. Felém nyújtotta a gyümölcsöt, és hümmögött, de tudtam, hogy mire utal. Nevetve haraptam bele, és egy kisebb falatot megettem.

Mihelyst elpusztítottuk, kidobta a kukába a banán héját, és leült a zongora elé, a székre.

-  Írtam neked egy dalt… -szégyenlősen köszörülte meg a torkát, és kezdte játszani a már jól ismert dallamot.

Nekem írta? Nekem?, könnyes lett a szemem, hogy írt nekem egy dalt.

- Végül is ez egy Mash-up… tudod mi az? –visszafordult felém. Aggodalom ült a szemében, mikor rám nézett. Nem sírtam, de mégis. –Mi a baj?

Aggódó tekintetétől úgy éreztem, mintha körbeölelne, pedig előttem ült. Mikor nem válaszoltam neki, akkor felállt a széktől, és letérdelt elém. Megfogta a két felkarom, amit simogatott. Én eközben csak bámultam le rá. Már éreztem a forró könnycseppeket, ahogy végigfolynak az arcomon. Ekkor nyúlt az arcomhoz, hüvelykujjával pedig letörölte a cseppeket, és végighúzta ujjbegyét a könny által húzott vonalon. Visszatette kezét a karomra, amit megdörzsölt. Szipogtam egyet, ezért megölelt. Én is visszaöleltem, és a vállát áztattam. Persze a boldogságtól sírtam, és nem szomorúságtól, vagy fájdalomtól. Jól esett, hogy írt nekem egy dalt, mármint, hogy csinált nekem egy mash-up-ot.

Fontos!!

Ezen a héten nem fogok új részt hozni, talán hétvégén. Sajnálom, de nem tudok most új résszel jönni.