Harold.. te szegény Harold... És az a bál [ Első fejezet, Harmadik rész ]

* Alexandra szemszöge *

Mozizás után hozzánk mentünk. Megbeszéltük, hogy elmegyünk korizni.
Otthon anya meg apa volt.
- Csókolom Mr. és Mrs. Beau. - köszönt a szüleimnek Kristi.
- Sziasztok. - köszöntem nekik, majd egy-egy puszit adtam mindegyikőjüknek.
- Sziasztok lányok. Milyen volt az este Zaynnél? - kérdezett rá anya.
- Jó volt. Végül is csak beszélgettünk a srácokkal. Majd elaludtunk. - mosolyogtam. Anya nem igazán akarta elhinni. De ez az igazság. Meg persze volt amit nem mondtam el neki.
- Rendben. - törődött bele. Apa csak meccset nézett. Nem foglalkozott velünk. Hát okéé.... ilyenkor mindig ez van vele. Hozzá se szabad szólni.
- Elmegyünk korizni Alexaval. -mondta Kristi. Anya bólogatott. Negyed óra múlva el is indultunk.
A parkban koriztunk ami a sulitól nincs messze. Nagyon jól szórakoztunk. Igaz, hogy párszor el is estünk, de azon kívül minden vicces volt. Korizás után elmentünk fagyizni, ami a park végén van. Egy kis fagyizós stand.
A korinkat levettük, és a kezünkben vittük, mezítláb mentünk oda. A zsebemből kivettem 10 fontot. Kristit meghívtam, mert ő meg nem hozott pénzt. Gondoltam. Ez annyira rá vall. :D
- Tehát. 2-2 gombóc lesz. Nekem eper-csoki. - mondtam. - Kristi?
- Zöld alma-citrom. - mosolygott. Mind a ketten elvettük a fagyit, én kifizettem, és mentünk is. Leültünk egy padra, ahol elbeszélgettünk. A fiúkról dumáltunk. Legfőképp Niallről és Zaynről. Mind a két "kibeszélést" végighallgattuk, majd mentünk is.
Az úton haza felé az álmokról beszéltünk, hogy még kiskorunkban mit szerettünk volna elérni. Én végül is nagyon szerettem táncolni. De ez akkor megszűnt számomra, amikor eltörtem a lábam egy fel lépésen.
Utána nagyon szerettem kosarazni. Most is kosarazom, de már nem napi szinten. Az még általános sulis koromban volt. Akkor inkább fiúkkal barátkoztam, de ők sem nagyon csíptek engem. Mindig mondogatták milyen béna vagyok. Nem tudok játszani... meg ilyenek. Még hogy én nem tudok játszani? Én voltam az egy, aki minden kosárra dobásnál beletalált. Több három pontost is dobtam.
Kristi mesélte, hogy ő Pom Pom lány volt. Odavolt érte sok srác. Mindig szaltóznia kellett.
- Ennek vége lett... -mondta lehajtott fejjel. - Amikor az egyik "istennő" lotyó elém állt, amikor pont egy szaltót csináltam. Persze engem hibáztattak érte, hogy én direkt csináltam.... szóval. Azóta inkább csak trambulinon ugrálgatok. - fűzte hozzá.
Én csak együtt éreztem vele, végül is mind a ketten majdnem ugyan azért hagytuk abba amit csináltunk.

Otthon nem tudtuk mit csináljunk. Nagyon unatkoztunk. A nappaliba ültünk le, és a régi képeket nézegettük. Rólam számos olyan fotó van, amin meztelenül pózolok. Egy sapkában. Minden egyes képnél megálltam és vissza emlékeztem. Azok a régi szép idők.
Egy nagyobb cipős doboznyi képeket nézegettünk kb másfél órán át. Ekkor volt délután háromnegyed 4.
Zayn még nem írt, se nem hívott. Ilyen sokáig kell dolgozniuk? Na de mindegy. Addig anyuékkal beszélgettünk.
- Anya. Te mit csináltál sulis korodban? - kérdeztem anyut.
- Hát. - gondolkodott. - Jég korcsolyáztam. - vett elő a szekrény mélyéből egy pár érmét. - Itt vannak az érmeim. Nagyon imádtam. De amikor már elértem a 22 éves kort már nem voltam olyan ruganyos. Vagy hogy mondjam. - anya vissza tette az érmeket.
- Mr. Beau? - néztünk apára.
- Én úsztam. Országos bajnok voltam.
- És miért hagytad abba? - kérdeztem. - Le sérültél?
- Nem. Magamtól. Akkor ismertem meg Samantát... - fogta meg apa anyu kezét.
Abban a pillanatban kimentünk a szobából. Bementünk a konyhába inni. Egy üzenetet kaptam. Harry küldte az üzenetet. Hát okés. Megittuk, majd elindultunk a "bandaházba".
Kopogtattunk, majd Harry nyitotta ki az ajtót.
- Sziasztok! - üdvözölt bennünket széles mosollyal.
- Szia. A többiek? - köszöntem vissza, amikor beljebb léptem és nem láttam senkit.
- Még ott vannak a stúdióban. - csukta be utánunk az ajtót.
- Te miért nem maradtál ott? - nézett hátra Harryre Kristi.
- Hosszú történet tudod? - hajtotta le a fejét.
- Ne már Harry. Mond el légyszíves mi volt! - nyaggattam.
- Jó rendben. Interjún ugye kérdezgettek a barátnőkről. Amikor rám került a sor a kérdésnél elkezdte a riporter, hogy nekem nincs csak barátnőm a bandában. És, hogy miért nincs. - egy nagy levegőt vett. - És azt mondták rám, hogy meleg vagyok. Homokos. Az volt az a pillanat, amikor felálltam, és már majdnem megütöttem. De Louis elém állt, lefogta a kezem, majd elmentünk. Majdnem ez volt a stúdióban is. Haza jöttem. A menedzser látta a riportot, majd ő is elkezdett piszkálódni. Én azon már nagyon felhíztam magam. Akkor Liam mondta, hogy jöjjek haza. És így vagyok itt. - fejezte be.
- Harry. Téged sokan szeretnek. Csak irigyek rád. Nagyon helyes pasi vagy. - kacsintottam rá, majd átöleltem. - De várjunk csak? Mindenkinek kivéve neked van barátnője? - húztam fel az egyik szemöldököm. - Zaynnek van barátnője? - csalódottan néztem magam elé.
- Ugyan már Alexa. - ült mellém Kristi. - Várj. Niallnek?
- Niall azt mondta annak a senkiházinak, amikor megkérdezte, hogy most randizgat egy lánnyal. Csak a riporter kérdezett rá a névre. A te neved mondta. - ekkor Kristire nézett - Meg Zaynnél is a te neved mondta asszem. - rám nézett és nyugtatott meg bennünket. Meg könnyebbültünk.
- Mindegy Harry. Mi szeretünk. - mosolyodott el Kristi.
- Sokan oda vannak érted. És te tudod, hogy nem vagy olyan. Szóval miért figyelsz azokra, akik csak az ember életét akarják tönkretenni és kiforgatni? - vigasztalgattam. - Na gyere. Hadd öleljelek meg! - álltam fel, és vártam arra, hogy ő is ezt tegye.

- Niall! - kiáltotta Kris, majd felé rohant, és a nyakába ugrott.
- Szia. - köszönt neki Niall. - Hogy telt a napod? - mosolygott rá, majd kimentek a konyhába.
Zayn nem olyan lelkesen jött be az ajtón, a kocsikulcsot letette a kis szekrényre, a pulcsiját fel akasztotta a ruhásszekrénybe, majd a telefonját vette elő, és babrálgatta.
Louis Eleanorral jelent meg. Liam pedig Daniellel. Mondhatom. Mind a ketten nagyon szép párost alkotnak.
- Sziasztok. - mosolygós tekintettel üdvözöltem őket.
- Szia. Alexandra? - Eleanor üdvözölt.
- Alexa. - helyesbítettem a becenevemre.
- Szia. Már találkoztunk. - köszönt Danielle.
Zayn mellé lépdeltem, a kezem emeltem meg, és hátulról a szeme elé tettem.
- Na ki vagyok? - kérdeztem mély hangon, amire Zayn mosolyogni kezdett.
- Vajon ki lehetsz? - fordult meg, a kezét a derekamra tette és megcsókolt. Én megharaptam az ajkamat, majd vissza csókoltam. Ebbe már belemosolyodtam. - Na akkor mehet a "bál"? - macskakörmözött, amire én bólintottam egyet.
- Ööö... haza megyek felveszek egy rucit, felhívlak amikor kész leszek rendben?
- Ok. Milyen lesz a ruhád? - kérdezte, amikor indultam volna, de ő megfogta a kezem és vissza húzott.
- Kék. - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam az arcára. S

Haza siettem, már délután 5 óra. Úr isten. Sok mindent kell csinálnom.
Felvettem először egy halvány kék blúzt és egy fekete szoknyát... de az túl ó divatú.
Utána felvettem egy királykék színű szoknyát. Az meg túl... na szóval nem állt jól.
Többszöri próbálgatás után egy világosabb kél színű színű szoknyát vettem fel, egy hozzá illő szürke csíkos inget, egy szürke magas sarkút, szürke kis táskával, kék gyűrűt, nyakláncot és fülbevalót.
A hajamat begöndörítettem, 1/4 részét felkötöttem.
Sminknek egy halványabb kék és fehér színekből álló szemhéjpúdert használtam. Rózsaszín rúzst az ajkaimra. Fekete szempillaspirál, és fekete szemceruza.

Amire mind ezt meg tudtam csinálni eltelt vagy másfél óra. Fel hívtam Zaynt, aki el indult értem.
Addig a nappaliba tipegtem.
- Hova, hova ilyen szépen? - kérdezett rá anya.
- Zaynnel elmegyek egy amolyan bálba.
- Milyen bálba mész te kivel? - mordult rám apa.
- Zaynnel. Egy ksiebb bálba. Csak vele. Nincs híresztelve. - magyarázkodtam. Apun látszott, hogy nem nagyon akar elengedni, de ez engem nem érdekelt. Csak Zaynre gondoltam.

Negyed óra múlva ide is ért. Csöngettek, én nyitottam ki az ajtót.
- Gyönyörű vagy. - végignézett rajtam.
- Te is helyes vagy. - öleltem meg.
- Mehetünk?
- Anyáéknak nem köszönsz? Addig gyere csak be. - kényszerítettem rá, mert azért ez mégis csak illő.
- Üdv Mr. Beau. Hogy van? - illően üdvözölte. - Mrs. Beau? - anyánál mindegy volt. Nagyon szerette Zaynt.
10 percnyi beszélgetés után indultunk is. A kocsiban csak az arcát néztem.
Odaértünk. Tényleg nincs nagyon felfújva a hely. Amint beléptem... valami eszméletlen. Ne ítéljetek meg semmit és senkit a külseje alapján. A belseje a legfontosabb. A külseje igazán a plusz pont.
Felkért táncolni. Örültem neki, hogy van egy olyan barátom, aki.. aki végül is a legjobb. És mindig mellettem van. Igaz ő többet akar. Legbelül én is, csak nem nagyon akarom elsietni.
Azt akarom, hogy ez az este a legjobb legyen.

Úgy este 9 volt, amikor a bárpulthoz ültem, és rendeltem egy italt. Muszáj volt, mert az indított be. Felpörögtem tőle, és szerintem Zaynnek ez bejött, hogy én bevállalós vagyok.
Nem mentem vissza táncolni, inkább vártam az italra.
Nem sokkal később mikor elém rakta a pultos a poharat Zayn ült le mellém.
- Ugyan olyat kérek mint ő - mutatott a poharamra. - Mit iszol?
- Majd megtudod. - kuncogtam.
- Hogy érzed magad? - kérdezett, majd a forgós székkel szembe fordult velem. Én is így tettem, közben a kezemben tartottam a poharat.
- Egész jól. Figyelj. - próbáltam vele beszélni, de akkora a hang zavar, hogy semmit nem tudtam mondani.
Úgy is nekem amolyan halk hangom van. Tudok ordibálni, de ha velem együtt sikoltoznak, fütyülnek egyszerre, és ráadásul még a zene is szól. Áá.. nem én lennék, ha meghallaná.
Kihozták neki is az italt, megitta. Egy kicsit megrázkódott, mert erős volt. Nevetni kezdtem a reakcióira a lehúzásnál. Mikor felállt azt a pár kortyot legurítottam a torkomon, majd megfogtam a kezét és vissza mentünk a parkettre.
Elég sokat ittam. Szóval... na mindegy.
Elég későn egy lassú dal jött. Zayn megfogta a derekam, én meg a nyaka köré fontam a karom.
Belenéztem szép barna szemeibe, majd a vállára döntöttem a fejem, - már fáradt voltam - ő pedig a fejemre az ő fejét. Mosolyogni kezdtem, gondolom ő is. Ekkor éreztem valami furcsát. A bőröm egyszer csak libabőrös lett.

*****

Már éjjel 2 óra. Már kezd vége lenni a bálnak, de mi még táncoltunk.
Egyszer csak megszűnt a zene. Nagyon furcsa volt.
Zayn kocsival jött. Vagyis mind a ketten. Csak a gond az, hogy ő is ivott.
Hívtunk egy taxit, ami 8 perc alatt ott is lett. Megmondtuk először az első ulticélt, a mi házunkhoz.
Mikor odaértünk kiszálltam a taxiból. A nyitott kocsiajtónál beszéltem még Zaynnel. De arra már nem igazán emlékszem. Csak ennyire. Meg gondolom arra, hogy bementem a lakásba. Azt nem tudom, hogy anyuék aludtak-e vagy sem. Be támolyogtam a szobámba, levettem a a ruhát, majd egy bugyiban és melltartóban aludtam.