Turné [ Első fejezet, Negyedik rész ]

* Alexandra szemszöge *

Kopogotattak az ajtón. Miért kell mindig ilyen korán felébreszteni az embert?
Természetesen az ajtót bezártam, mert nekem ez a mániám. Már amikor egy hosszadalmas kopogásnál megadtam magam felálltam. Hulla fáradtan. A fejemet fogtam. Meg is szédültem. Annyira fáj... Vissza huppantam az ágyra. Majd megint kopogtatni kezdtek. Kis lépésekkel közeledtem az ajtó felé.
Megfogtam a zárban lévő kulcsot, elfordítottam, a kilincset lenyomtam és kinyílt. Végre. Nekidőltem a falnak, majd lecsúsztam rajta, és vissza csuktam a szemem.
- Kicsim. Már dél elmúlt. Mikor akartál felkelni? - szigorodott el anya hangja.
- Légyszi ne... fáj a fejem. - elnyúlt hangon emeltem fel a kezem.
- Gyere le ebédelni. - simította meg a fejem, majd kiment. Én egy enyhe mozdulattal becsuktam az ajtót.
Vissza támolyogtam az ágyhoz, ráültem, majd hátradőltem.

Úgy 10-12 perc pihenés után felvettem egy laza pólót, és egy farmert. A hajamat kifésültem, és a konyhába csoszogtam.
- Reggelt. - köszöntem, mert nem jutott el az agyamig, hogy már dél elmúlt. Leültem a székre. Egy tál meleg gőzölgő levest láttam az asztal közepén. Megfogtam a merőkanalat, a tányéromat odacsúsztattam és bele mertem egy keveset.

Miután az ebéd megvolt eszméltem, hogy Vasárnap van. Ne már. Holnap suli...
Mindegy. Tegnap már megtanultam Kristivel.
Fel is hívom.

- Szia Kris. - szóltam bele a telefonba.
- Szia csajszi. - köszönt vissza. - Mi van veled? Olyan szomorkásnak tűnik a hangod.
- Ja nem az. Csak fáradt vagyok. 1 órája keltem fel kb. Tegnap Zaynnel buliztam. - meséltem tömören.
- Hol? - faggatott.
- Egy ismeretlen helyen. Nem tudom merre. - magyaráztam.
- Ok. Majd átugrom jó? Fél óra múlva ott leszek. - azzal kinyomta a telefont.

Beültem a nappaliba. Annyira unott hangulatom volt, hogy apuval néztem az egyik kosár meccset.
Amin végül is kicsit szunyáltam, de hallottam mindent.
Nem sokkal később megszólalt a csengő. Kinyitottam, és Niall állt ott.
- Szia. - köszönt nekem.
- Te meg? - néztem furcsán. Bejött, majd akkor pillantottam meg a kapuban álló Zaynt. Oda mentem hozzá, és megöleltem. Vissza ölelt.
- Mit kerestek ti itt? - kérdeztem.
- A tegnap estéről szeretnék beszélni. - komolyodott el.
- Most? Nemsokára itt lesz Kristi. - a fejemet fogtam, majd utána a hajamat, és oldalra fogtam.

Betámolyogtunk a házba, majd Kris gyorsan utánunk rohant, mielőtt becsuktuk volna az ajtót.
Észre sem vettem, hogy itt van.

* Kristi szemszöge *

Most meg mi van? Itt köszönök neki, integetek. De semmi. Mintha szellem volnék. Legalább gyorsan utolértem az ajtó csukódást.
- Ó. - vett észre Alex - Bocsi, tudsz várni egy kicsit? - próbált lerázni. Jó értem én. Most nem számítok, és ne is zavarjak. - Addig ülj le a kanapéra. - egy enyhét mosolygott, majd becsukta a szobaajtót.
Úgy is tettem. Bementem a nappaliba ahol a szöszi gyerek a telefonját nyomkodta.
Várjunk csak!?
- Niall? Mit keresel itt?
- Szia. Zaynnel jöttem. - magyarázkodott.
- De kihez jöttél? - faggatóztam.
- Senkihez. Semmi kedvem nem volt otthon maradni egyedül. Tudod... Louis Eleanorral van... Liam Daniellel... Harry pedig eltűnt. Nem tudom hol van. Nos. Zaynnel voltam otthon. Kérdezte, hogy nem e megyek valahova. Mondtam, hogy nem. És így kerültem ide. - lehajtotta a fejét. Mint egy aranyos kis kölyök kutyus. Legördült a szájáról a mosoly.
- Az már más. De miért nem hívtál fel? - öleltem meg.
- Nem akarlak zavarni. Tudom, hogy mennyire nem akarsz velem együtt lenni. Te is egy rajongó vagy a sok közül. És ez így nem oké. - nézett a kék szemeivel rám.
- Elárulok neked valamit. Nem ismerem a bandát. - mosolyomba bele nevettem egy enyhét - Ha nincs Alexa, meg az a CD.... akkor nem ismerlek meg téged. Nem vagyok rajongó. Csak aznap éjjel hallgattam meg pár dalotokat. Nem vagyok valami hiteles rajongótok. Pénteken ismertem meg jobban az egész 1D-t.
Addig csak hallottam róla. De több nem.
- Tényleg? - a szemei kikerekedtek.
- Igen. - mosolyogtam rá. Majd megölelt. - Tudod, csak nem akarok gyorsan haladni. Inkább maradjunk csak barátok. Ok?
- Ok. - bólogatott, majd ismét megöleltük egymást.

* Niall szemszöge *

Nem is tudja, hogy mennyire meglepődtem. Bár tettem neki egy löketet, mert gondolom az arckifejezésemen láthatta. Na de mindegy. Szeretem, mert ő más mint a többi. Igaz, hogy nem viselkedik úgy mint egy rajongó, aminek végül is örülök. De ha rajongó lenne, akkor sem érdekelne. Ő az enyém, és meg is szerzem magam kis lépésekkel. Gondolkoznom kell, hogy hova vihetném el.

* Alexandra szemszöge *

- Mondjad. - dőltem le az ágyamra.
- Szeretlek. - mondta. - Nézd. Tudom jól, hogy nem akarsz többet a barátságnál. De én...
- Én is. - halkan mondtam, miközben felültem.
- Én akkor is szeretlek. Én ez ellen... - meg állt, majd érdekesen nézett. - Te is? - bólogattam.
Mosoly ragadt az arcára, majd megölelt.
- Szeretlek. De tudod jól, hogy ennek még rossz vége lesz. - néztem bele mélyen a szemébe.
- Tudom. De egy próbát meg ér... nem? - egy kis mosolyt villantott.
Bólogattam. Próbáltam elhessegetni a gondolatfelhőt magam felett, ha valami még is rosszul sül el.

Kiléptem az ajtón Zaynnel kézen fogva. Az ajtó előtt egymásra néztünk, hogy biztosak legyünk benne, hogy elkezdjük. Bólogattunk, majd a nappali felé vettük az irányt.
Leültünk kézen fogva a kanapéra, ahol csendesen ültek a srácok.
- Mi van veletek skacok? - néztem rájuk kérdően.
- Semmi. - legyezett a kezével Kristi.
- Megbeszéltük, hogy csak barátok maradunk. Belátom én is, hogy sietünk. - magyarázta Niall.
Én bűnbaknak éreztem magam. Hogy ők "szakítottak", és most meg mi összejöttünk.
- Mi meg... - emeltük fel a kezünket.
- Jártok? - nézett ránk kikerekedett szemmel Kris.
Mi csak egymásra mosolyogtunk Zaynnel, majd megcsókoltuk egymást.

Kopogtattak az ajtón.
- Már megint? - siettem az ajtóhoz. - Ki az?
Kinyitottam az ajtót, és Lou meg Eleanor jöttek be.
Betessékeltem őket az ajtón. Majd ismét kopogtatnak.
Most Liam jött Danivel. Mi ez? Valami összejövetel?
Ismét nem sokkal később Harry jött.
Jól van. Akkor most mi van??

*****

Beültünk a konyhába. Apa meg anya is ott voltak, csak ők a konyhapult mögött füleltek. 

Mindenkinek öntöttem egy pohár vizet, mint az igazi tárgyalásokon. Még csak elegáns öltözet kéne, és már olyan 'tárgyalás feeling' lenne. 

- Keddtől kezdve lesz turnénk. Hétfő reggel indulnánk. - kezdett bele Louis. - És arra gondoltunk, hogy elhívnánk titeket, lányokat. 

Minket? De hogyan? Holnaptól már suli. 

- És iskolába hogy mennek? - szigorított anya.

- Majd a koncertek előtt tanulnak. Elkérjük őket addigra. - magyarázta Harry.

- Nem hiszem, hogy elengednének annyi időre. - húztam el a szám. 

- Majd megoldjuk valahogy. - fűzte hozzá Harry.

- Az oké, hogy talán... TALÁN - itt megemeltem a hangomat - a buszon tanulunk. De csak talán. Ha elengednek. - néztem rá apuékra. Bevetettem a kölyök kutya tekintetem. 

- Csak egy feltétellel kislányom - ezt már szeretem - ha tényleg tanultok folyamatosan. Fel kell hívnom a szüleidet Kristi. - már pötyögte is a számot.

Mind a ketten izgultunk Krissel. 

Elengedték. Sikoltozva ugrottunk ki a székből, és megöleltük egymást. 

Felrohantam a szobámba, fogtam egy nagyobb bőröndöt, és belepakoltam pár... SOK ruhát. Ami csak belefért. Kristi is haza ment addig össze pakolni. Még pár táskába pakolásztam egyéb dolgot. 

Anyuék mondták, hogy elintézik a sulit nekünk Kris szüleivel. 

Vasárnap este mentünk át a fiúkhoz, addig ott alszunk. 

Másnap Hétfő van. NEM KELL SULIBA MENNI!! Juppi. 

Megreggeliztünk, dumáltunk, majd indultunk is. Úgy lett tervezve a turné, hogy a legmesszebbi országtól jövünk haza felé. Körülbelül 1 hónap. Addig leszek távol anyáéktól.

Elindultunk. Mindenkinek meg volt a maga kis helye.
Én Zaynnel ültem együtt, Niall Kristivel, Louis Eleanorral, Liam Daniellel, Harry... megsajnáltam a srácot.
Egy kis időre oda mentem hozzá dumálni.

- Mi van Göndörke? - löktem meg hátulról.
- Ne lökdöss. - mosolygott.
- Mi a bánatod? Ne félj. Nekem elmondhatod. - dőltem neki enyhén.
- Tudsz titkot tartani? - nézett bele a szemembe. Bólogattam. - Akkor gyere, menjünk egy viszonylag
csendes helyre, ahol senki nem hall.
Harryt követtem, Zayn nézett utánunk, miközben egy magazint lapozgatott. Oda súgtam neki: mindjárt jövök.
Az "alvó helyiségbe" vitt. Ott nincsenek olyan sokan.
- Na szóval. - suttogta. - Ugye bár nekem nincs barátnőm. És csak én vagyok egyedül csaj nélkül. Vágod?
- Aha, - bólogattam - és? Abban mi a nagy cucc? Hisz te bárkit megkapnál. Bárkit. Ha akarnám, akkor engem is megkaphatnál. De nem akarom. - mosolyogtam, majd megveregettem a vállát.
- Igaz. Csak én nem olyan lányra várok, aki csak a külsőmért van oda. Semelyik rajongó nem ismer. Talán a fiúk. Meg talán a barátok. De semelyik rajongó nem tud rólam semmit.
Megöleltem. Bizakodóan néztem rá, mert biztosan rá talál a szerelem.
Ha addig nem csinál hülyeséget.
Még egy kicsit ott maradtam vele, majd inkább magára hagytam.

Vissza ültem Zayn mellé.
- Mi van Harryvel? - kérdezte.
Gondolkoztam azon, hogy elmondjam neki, vagy ne. - Semmi. - És úgy döntöttem, hogy nem mondom el neki. Lehet, hogy haverok, de ezt inkább neki kéne elmondania.