Otthon mindenki tette a dolgát. Louis felhívta -igen, ismét...- Eleanor-t, hogy ha tud, akkor lessen be hozzánk. Bírom El-t, szép csaj. Meg jól mutatnak együtt. Lököttek mindketten.
Harry a gépén lógott, lehet Twitter-re ír ki valamit, vagy mást csinál. Niall és Liam videó játékkal játszanak.
A fejemre csaptam. Eddig fel sem tűnt, hogy nincs itt Lex. Benéztem a szobánkba, ott sem volt... benéztem az összes szobába, hátha... kinéztem a kertre... semmi. Nincs más választásom, minthogy felhívom. Rögtön a telefonomért nyúltam, s a számát tárcsáztam. Pár csengetés után beleszólt.
- Szia! -köszöntött.
- Hali, Édes. -mondtam. -Merre jársz? A srácokkal szabadok vagyunk 3 hónapra!
- Yepp'! -mindig így örül valaminek. Már megszoktam. - Amúgy... Kristi családjánál vagyok. Hamarost megyünk anyuékhoz. Nem talizunk ott... ha már úgy is ráérsz...? -húzta el a végét.
- Ha nem kérnéd, akkor is ott lennék. -mondtam mosolyogva. -Hányra menjek? -tudakoltam a pontos időpontot.
- Most hány óra van? -kérdezte vissza, mire én felnéztem a faliórára, amiről leolvastam a pontos időt.
- 14 óra, 19 perc. -válaszoltam.
- Már? Akkor... fél 3? -kérdezte.
- Oks. Akkor mindjárt indulok is. Szüleid ugye még nem költöztek el? -kérdeztem nevetve, amire egy "Még nem..!"-et kaptam válaszul. Remek!
Mindenki ugyan azt csinálja, amit eddig is, csak Harry kapcsolta ki a gépét. Niall szorgalmasan nyomogatta a Joystick-ot. Furcsálltam, hogy nem érdekli mi van Kristivel...
- Hé Niall. Kristiék Alex szüleinél lesznek. Nem jössz? -kérdeztem, mire a srác rögtön felnézett.
- Kaja lesz? -kérdéssel válaszolta kérdésem.
- Nem tudom... de nem is érdekel Kris?
Lesütötte a szemét.
- De érdekel... csak.... -nem fejezte be a mondatát. Odamentem mellé, leguggoltam, majd a kezemet rátettem a vállára, hogy mondja. Mindenki abbahagyta amit csinál, még Lou is, aki már egy jó hosszú órája lesem szál róla. -... összevesztünk. Röviden ennyi. Nem akarok többet mondani.
- Majd megbékéltek. -álltam fel.- Na akkor jössz, vagy nem?
Erre felpattant.
Kimentem a kocsifelhajtóra, beszálltam a járgányomba, majd kitolattam. Niall-nek intettem, hogy szálljon be, majd elindultunk Alexa szüleihez.
Szerencsére nem állt dugó, szóval gyorsan odaértünk. A lányok még nem voltak itt, úgyhogy megvártuk őket a kocsiban. Na jó... én kiszálltam, mert melegem lett. Niall-t meg kirángattam, hogy ne legyen rosszul.
Már is itt lettek. Alex vezetett, szóval ő szállt ki később, míg Niall Kristi mellé dőlt a kocsinak.
*Niall szemszöge*
Ideje lenne bevetnem magam. Mindenképp ki akarok békülni a barátnőmmel, ha azóta... mindegy. Nem is rágódok ezen. Azt terveltem ki, hogy ha megérkeznek, akkor odamegyek mellé. Beszélgetni. Eddig ez megy. Csak semelyikőnk nem mukkant meg idáig. Én nem merek szólni, mert nem akarom, hogy még jobban elfajuljon a dolog. Tetszik nekem Ő. Amúgy azon vitáztunk össze, hogy jártatta a száját, mindenről fecsegett -igen, már nagyon untam-, én meg neki álltam játszani. Mit sem törődtem a lánnyal. Mára már megbántam.
- Sajnálom. -mondtam ki egyszerűen. -Sajnálom, hogy nem figyeltem rád, sajnálom, hogy... rosszul bántam veled aznap. - közelebb férkőztem a lányhoz, aki távolodott tőlem.
- Niall. Kedves vagy, helyes, és... egy híres fiú banda tagja. Nem az, hogy nem akarok veled járni, csak... nem érdemellek meg. Tudom, hogy mekkora nyűg vagyok neked, ezért véltem jobb választásra azt, hogy...
- Nem! -ellöktem magam a kocsitól, a lány elé álltam, és egyenesen belenéztem a szemeibe, amik csillogtak. Megfogtam a kezét, és úgy folytattam.- Nekem Te nem vagy nyűg. Igen is szeretlek! És meg van rá az okom. Bunkó voltam, és... bevallom őszintén.... bár úgy gondolom, hogy jobb lenne, ha bekussolnék, de... igazat meg vallva. Unalmas, amikor folyamatosan beszélsz. Nem veled van a baj... -húztam el a végét. De. Vele van a baj, Megpróbálhatna kicsit kevesebbet duruzsolni. Folytattam volna, már a szám nyitásra kész volt, mire megcsókolt. Ajkaink elválásakor egy nagyot vigyorogtam. Mégjobban megszorítottam a kezét.
- Tiszta lap? -kérdezte.
- Tiszta lap. -feleltem a kérdését ismételve, majd egy puszit nyomtam a szájára. Most már kézen fogva mentünk oda a srácokhoz.
*Alexandra szemszöge*
Zayn ott áll a kocsija mellett, és bámul. Niall-t követte a szemével, és mosolygott. Én is az említettre pillantottam, aki nekidőlt a kocsinak. Mit sem törődtem velük, szálltam ki a kocsiból. A szél megcsapta az arcom, és a lenge hajamat is szanaszét fújta. "Köszi, Mr. Szél!"
Odacaplattam Zayn mellé, aki egyik karjával karolta át a derekam, és szorított magához. Felnéztem rá, mire ő pedig lepillantott rám, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Neki döntöttem a fejem, majd hunyorogva figyeltem végig a kocsi körüli eseményeket. Egy csók csattant el a két ifjonc között, majd jöttek hozzánk kézen fogva. Vidámsággal teli pillantásokkal.
Már anya nézett ki az ablakon a függöny mögül kukucskálva, amin elnevettem magam. Elindultam a bejárati ajtó felé, majd kopogtattam. Már is kinyitotta az ajtót.
- Szia Kincsem! -mosolyodott el kedvesen anya. -És Zayn. -ölelte meg a barátomat.-Gyertek beljebb. -beinvitált minket, majd bentről néztük. -Kristi? Kit hoztál magaddal? -kíváncsiskodott anya.
- Ő Niall, a... barátom. -mosolygott, majd egy puszit nyomott a szőkeség arcára, mire elpirult. Zayn már is felnevetett, elfordult, hogy ne vegye észre az "Ír Manó".
Mindenki levette a cipőjét, amit egymásmellé toltak a lábukkal. Hiába. Lusta már a mai fiatalság. Még lehajolni is. (:D)
- És... hogy, hogy ide jöttetek látogatóba? -kérdezte kíváncsiskodóan anyu.
- Már régen láttalak benneteket. Zayn is eljött, mert szeretett volna látni. -mosolyogtam, majd Zayn is elmosolyodott.
- Hol van Mr. Beau? -kérdezte.
- Ugyan Zayn. Tegeződjünk. Hívj nyugodtan Scott-nak. -bejött apu a nappaliba, majd nyújtotta a kezét a srácnak. Felállt, majd kezet ráztak.
Apu tovább vitte a kezét, hogy össze ismerkedjen a szőke sráccal. Niall felállt, majd megrázták egymás kezét.
- Niall Horan. -mondta a szőkeség.
- Scott Beau. -Nyugodtan szólíts Scott-nak. -mosolyogva mondta apu.
- Rendben. Köszönöm. -mint a kis ártatlan bárányka, mondta.
Elmosolyodtam azon, amit, s, hogy csinál. Rápillantottam Kristire, aki szint úgy mosolygott barátjára mint én. Összetalálkozott tekintetünk. Pislogtam egy biztatót, mire ő bólintott.
Még egy pár órát voltunk anyuéknál. Már 5 óra van. Puszival köszöntem el anyuéktól, Kristivel együtt, a srácok pedig kezet ráztak apával, anyunak meg adtak egy-egy puszit.
Zayn beszállt már a kocsijába, és indult volna, de én ránéztem, hogy nem-e jönne velem. Tudom, hogy az ő kocsija, de Niall-re bízhatja simán. Ő meg Kris, Én meg Zayn.
Kiszállt a kocsiból, és a szőke srác kezébe nyomta a kocsikulcsot. Mutatott még egyet a mutató ujjával, hogy elmondja, vigyázzon a járgányra.
Beszállt mellém az anyós ülésre. A másik pár már rég elindult, én még nem indítottam be a kocsit sem.
- Mi baj? -kérdezte.
- Semmi. Nem jó látni, hogy így szeretik egymást? -kérdeztem csillogó szemmel. Biccentett. -Ma ugye voltam Kristi szüleinél. Rendesek. Ma jött haza a bátyja, Marshall. Rendes srác. Ja meg igen. Találkoztam az unokahúggal, Renee-vel. Nagyon aranyos kislány. Alig lehet 2 éves. Gyönyörű kislány. -mosolyogtam.
- Jó anya leszel. -megszorította a karom, mire rákaptam a tekintetem, majd édesen elvigyorgott. Mosolyt csalt ki belőlem, még nagyobb mosolyt.
Vettem egy nagy levegőt, amit szaggatottan fújtam ki, elindítottam a kocsit. Letolattam a kocsifelhajtóról, majd indultam is haza felé.
Zayn az úton hazafelé fogta a combom, és szorította. Vezetésnél szorgalmasan az utat figyeltem, míg ő csak engem nézett. Olykor-olykor láttam a szemem sarkából, hogy elégedett vigyorral hajtja le a fejét, amit később megrázott. Halványan elmosolyodtam.
Egy platós kocsi áll a ház előtt. Nem tudom, hogy kié ez az autó. Megálltam a járda szélén, és érdeklődően Zayn-re néztem, aki megrántotta a vállát. Kiszálltam a kocsiból, éles, komoly arckifejezéssel, táskámat megfogva, s vállamra emelve. Zayn megállt a járdán, a kezét nyújtotta, amit én örömmel fogtam meg. Kicsit magához húzott. Az ismeretlen jármű mellett elhaladva végig vizsgáltam. Nem is tudom. Jól néz ki... szerintem régebbi évjáratú kocsiról van szó, mivel manapság nem igen furikázik szívesen az ember ilyen járművel.
Zayn kinyitotta nekem az ajtót, udvariasan, majd kezével mutatott; Tessék! Meg is köszöntem neki, majd bejött utánam, becsukta az ajtót. A cipőnket ledobtuk, majd a helyére toltuk oda, ahol mindenki "cipellője" van. Fentről kacagás hallatszott le. A tatyómat lehelyeztem a cipős szerkény mellé -ott van egy kisebb szekrény, fölötte pedig egy magasabb tükör-, a telefonomat zsebre vágtam.
Kíváncsian, de nem sietve lépkedtem fel a lépcsőn, szép nyugodtan. A kis folyosón végig néztem ahogy felértem. Az egyik szoba ajtaja nyitva volt. Lassan lépkedtem oda a szőnyegen, bár nem tudom miért. A szőnyeg ad ki hangot, ha rálépsz?, gondoltam, miután rájöttem, hogy baromság... minek adna ki hangot egy szőnyeg? Nyekereg? Bekukucskáltam a nyitott ajtón, és egy srácot pillantottam meg magamnak háttal, egy lányt, aki fogja a fiú kezét. Elmosolyodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése