*Niall szemszöge*
A lány, aki az életem egy részét jelenti, ott bent gubbaszt. Nem tudom, mi történt vele, de már egy jó ideje nem moccant meg. Azt hittem, hogy csak a bolondját járatja velem. De nem. Bekúsztam hozzá, a térde alá nyúltam, majd a háta alá. Nem érdekelt, hogy szét vagdos a bokornak az ága, minél hamarabb ki kell innen szabadítanom őt. Ahogy megemelkedtek, éreztem, ahogy szét szaggatja fehér pólómat az ág. Bele is vágott a bőrömbe, de nem érdekelt. Sokkal inkább, hogy megmentsem Kristit.
Besiettem vele a házba. Az ajtót belöktem a lábammal.
- Mindenki menjen a picsába a nappaliból! -üvöltöttem.
Utasításomra ki is jöttek onnét. Mindenki lefagyott a látványtól, leginkább Alexa-t viselte meg mindez.
Harry-t megkértem, hogy hozzon vizes rongyot, Zayn-t, hogy hívja a mentőket, Louis-t, hogy higgadjon le, és ne ordibálja folyton, hogy KEVIN! Van egy galamb a nappaliban. Nagy ügy. Liam-et megkérte Alexa, hogy hívja fel a családját.
Eleanor leült a földre, elkérte Harry-től a rongyot, majd törölgette az arcát. Reménykedve néztem, mit művel. Alexa sírt. Nem tagadom, én is megkönnyeztem a látványon. Nem akarom, hogy... Nem Niall. Ne gondolj semmi rosszra. Csak elájult. Ennyi. Nem több. Csak elájult. Minden rendbe jön!, bizonygattam magamnak a lány jóllétét.
***
A kórházban várok Alexa-val, hogy még is mit mond az orvos. A mellettem ülő lány magában zokog. Folyamatosan rá néztem, sajnáltam.
- N-niall... -szólított meg egy kislány.
Remek. Még csak ez hiányzott.
- Kérhetnénk egy autogramot? -mosolygott kedvesen. Felém nyújtotta a jegyzetfüzetét, és egy tollat.
- P-persze. -megráztam a fejem.- Hogy hívnak?
- Kedi.
Amint végeztem, elvettem a másik lánytól is a füzetét.
- Kristi. -mosolygott.
Lefagytam egy pillanatra a név hallatán. Nem akart mozdulni a kezem, a levegő a torkomon akadt. A lány aggodalmasan nézett rám, miközben a szemeibe néztem, mik pont olyan színűek voltak, mint az én Kristim szemeié. Lehajoltam hozzá.
- Tudod, elárulok egy titkot. Van odabent egy lány, akit ugyan úgy hívnak, mint téged. -suttogtam.- Ugyan olyan szép szemei vannak, mint neked.
Felálltam. A szemei csillogtak, ahogy elhajoltam tőle. A másik lány, azt hiszem Kedi irigykedve nézett barátnőjére. Hozzá is odahajoltam.
- Neked olyan szép a hajad, mint neki. -mutattam a padon ücsörgő Lex-re.
Felálltam ismét, majd írtam az aláírást.
- Szóval. Tessék, Kristi.
- Köszi Niall. -átölelt a hasamnál fogva, megsimítottam a haját.
Engedtem, hogy Kedi is ugyan ezt tegye.
Amint elszaladtak, megkönnyebbülten huppantam vissza a helyemre. Lex érdeklődve nézett rám.
- Hihetetlen, hogy ilyen helyzetekben is képes vagy a rajongókra gondolni. -rázta a fejét.
Könyökét combjára tette, kezét ökölbe szorította, öklére pedig arcát helyezte.
- Basszus Lexy. Mit csináltam volna? -emeltem meg a hangom.- Még kislányok. Vagy 10-11 évesek...
- Jó. Csak furcsa. Ha Zayn ülne itt, akkor...
- Zayn, Zayn, Zayn. -felé fordultam.- Figyelj. Én nem Ő vagyok. Nem a te pasid vagyok! -megremegett, ahogy ráordítottam. Körbenéztem a folyosón, ahol mindenki minket bámult.- Ne hasonlítgass Zayn-re. Én szőke vagyok, ő majdnem fekete. -mutattam körbe arcomon.- Nekem kék a szemem, míg neki barna. Neked az tetszik, Kristi-nek, meg ez. -mutattam magamra.
Visszadőlt a falnak, maga előtt összefonta a karját.
- Akkor ezt megbeszéltük. -dőltem vissza ismét nyugodtan.
- Csak, hogy tudd. -fordult ismét felém, mutatóujját mutatva.- Maradjon a mi titkunk. -közel hajolt hozzám, s fülembe súgta. -Te is tetszel.
Elhajolt tőlem, kacsintott egyet.
- T-tényleg?
- Ugyan Niall! Helyes pasi vagy, csak nem az esetem.
Most én dőltem vissza hamarabb a falnak.
- Akkor ezt megbeszéltük. -ismételte szavaim, ahogy elégedett vigyorral visszafordult.
Mekkora egy rafkós... nem csoda, hogy mit eszik rajta Zayn., gondolkodtam a tényen.
***
Már vagy 1 órája várunk itt Alex-szel, az orvos még mindig bent van. Nagyon remélem, hogy nem lesz semmi komolyabb baja Kristi-nek. Bármimet megadnám, pusztán azért, hogy mindenképpen jól legyen. Mindenemet!
- Mr. Horan? -szólított az orvos.
Rögtön rákaptam a tekintetem, udvariasan felálltam, kezet fogtam vele.
- Hogy van Kristi? -tértem a lényegre.
- Mrs. Duncan? Minden rendben van vele. -válaszolt, Alexa felé nézett.- Jó napot, Walter Buller.
- Alexandra Beau. -kezetráztak.- Bemehetünk?
Az ajtóra mutatott. Az orvos rám nézett, kicsit ijedten vettem a levegőt. Gondolom észre vette, hogy aggódom a lány jóllétéért. Miért ne aggódnék? Bólintott egyet. Alexa már indult volna, csak megfogtam az alkarját, kicsit magamhoz húztam, belesúgtam a fülébe; Először hadd menjek be én. Kérlek. Én szeretném először látogatni. Beszélni szeretnék vele, Lex.
Rám emelte csillogó szemét, biztatóan mosolygott. Váratlanul ért, mikor magához ölelt, de jól esett.
Benyitottam a szobába. A gyógyszerek okozta szag megütötte az orrom, kicsit meghökkentem, de tartottam lassan a célom felé. Kristi szeme csukva. Biztos pihen.
Megfogtam egy széket, aminek hát támláját az ágy felé fordítottam, mire könnyedén felrakhatom karom. Megfogtam Kris kezét, óvatosan a számhoz emeltem, nem akartam felébreszteni. Megpusziltam minden egyes ujjpercét. Hüvelykujjammal végig simítottam rajtuk, miután lejjebb emeltem, vissza helyeztem a puha ágyra. Megrebegtek a szempillái, fejét felém fordította. Ajkai szétnyíltak, szemhéja alól kitűnt gyönyörű kék szeme. Elmosolyodtam, mikor teljesen kinyitotta szemeit. Körbenézett, a fehér falak, a barna kis asztal az ágya mellett, a fehér ágy, amiben fekszik. Furcsa, s ijesztő volt neki.
- Szia! -köszöntöttem lágyan.
Megemelkedtem, hogy homlokára adhassak egy csókot.
- M-mit keresek itt? -kérdezte.
- Elájultál. -válaszoltam neki.
- És t-te mit keresel itt? -kérdezősködött.
Meglepődtem az újabb kérdésén.
- Hogy, hogy mit keresek itt?
- Hol van Liam?
- Liam?
Összezavarodtam. Mit akar Liam-től? Jó. Ő az egyik legrendesebb srác a bandában, de csak utánam! Nem igen vettem volna észre, hogy Krisitna annyira kötődne Liam-hez.
Felálltam a széktől, kimentem a szobából.
- N-niall! -szólt utánam, de nem foglalkoztam vele.
Becsaptam magam mögött az ajtót, neki is mentem Alexandra-nak.
- Niall?! Neked meg mi a bajod? -kiáltott, de meg sem álltam. Hallottam, ahogy fut utánam.- Niall? -szólongatott.- Állj már meg, az Isten szerelmére!
Megfogta a karom, megálltam. Ránéztem. Kissé meghökkent, ahogy rápillantottam.
- Csak... -megfontoltam, mit beszélek.- kimegyek levegőzni.
Elengedte a karom. Persze hazudtam neki, nem megyek sehova, csak megkeresni Liam-et.
***
Idegességem sokszorozódott, mikor megláttam Liam-et az ablakban a kocsifalhajtóról. Már egy jó ideje itt vagyok, bent a kocsiban. Boldogan nevet.
Niall. Szedd össze magad! Nem ronthatsz be. Higgadj le, aztán beszélj vele., nyugtattam magam, hogy ne verjem szét a pofáját. Erősen belemarkoltam a kormányba, kuszáltam a kocsiból, nagy erővel csaptam be magam után.
*Alexandra szemszöge*
Nem tudom mi üthetett ebbe a gyerekbe. Mi a francot akar csinálni? Mi történt?
Benyitottam Kristi-hez, aki az ablak felé bámult. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, rám kapta tekintetét.
- Lex. Menj Niall után. Hülyeséget fog csinálni...
Zavartan néztem rá, miközben közeledtem felé.
- M-mi? Hogy hülyeséget?
- Menj már!
Megfordultam a parancsára, sietősen csoszogtam a folyosón. Az ajtóhoz érve jutott eszembe, hogy Niall-lel jöttem... aki persze elment. Remek. Még is, hogy a jó édes francba megyek haza ilyen gyorsan?
Megálltam a buszmegállóban, a táblát néztem, hogy mikor jön leghamarabb a busz... nem mostanában.
Rendben... pénzed Taxira nincs. Futnod kell.
Elindultam, először sétáltam, majd fokozatosan begyorsult a futásom. Siettem, kapkodtam a lábam, ahogy tudtam. Nem tudom, hogy mennyi időre van innen a házunk...
***
Végre, hogy itt vagyok. Megálltam a sarkon, kifújtam magam. Megláttam, ahogy Niall idegesen száll ki a kocsiból, majd erőteljesen becsapja azt. Tudom mire készül. Ahogy tudtam, futottam utána.
- Niall! -ordítottam a nevét.- Niall, ne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése