*Eleanor szemszöge*
Amint elköszöntem Kristi-től, besurrantam Louis szobájába. Az ajtónak dőlve néztem, ahogy a barátom az ágyban szuszog. Pillanatra megrémültem, már azt hittem felébresztettem, mikor átfordult. Az idáig hátat fordító Louis most felém fordult. Láttam, ahogy ajka szétnyílik, amin elmosolyodtam.
A holmimat nem hoztam be, gondolom jó leszek így is. A dzsekimet leejtettem a földre, a farmeromat is végig húztam lábamon, ami úgy szint a földön landolt a felső mellett. Bekúsztam óvatosan Lou mellé, akinek még mindig csukva a szeme. Mosolygott. Mosolygott azon, ahogy befurakodom hozzá. Nem tudom, hogy csak az álmában érzi, vagy a tudata is tudja, hogy itt vagyok mellette. Minden esetre elmosolyodtam.
Louis illatát szippantottam magamba, mikor a takarót mellkasomig húztam. Odébb toltam Tommo-t, kisebb-nagyobb sikerrel, nehogy leessek a földre.
Amint a hátam a mellkasának nyomódott, azzal a mozdulattal átkarolt a hasamnál, s magához húzott. Éreztem a forró leheletét, s azt is, ahogy kifújja. Imádom, mikor ilyen.
** Reggel
A lépcsőn leballagtam, s akkor láttam meg Kristi-t, aki a nappaliban ült az ablak előtt, s bámul kifelé rajta. A bögréjét a szájához emelte, majd nagyot kortyolt belőle.
Ügyetlenségem miatt, a nagy bambulásban belerúgtam a kanapé sarkába.
- A kur... -gyorsan a szám elé kaptam a kezem.
A sajgó, és szegény kis lábujjam fogtam... a papucsomba markoltam konkrétan. Kristi gyorsan felém kapta a tekintetét, s ahogy meglátta, hogy kínomban majd felfordulok, elnevette magát.
- Ouch. Jól vagy? -letette a bögréjét az ablakpárkányra.
Leültem a kanapé kartámlájára, még mindig a lábamat fogtam. Kuncogva jött oda hozzám a lány.
- Kösz, jól. Bassza meg. -visszafojtottam a hangom, fogaim között surrantak ki a számból a jobbnál jobb szavak.
Kiment a konyhába, hallottam, ahogy a hűtő nyílik, csukódik. Vissza fele jövet jeget hozott a kezében. Meghallottam, hogy jön le valaki a lépcsőn. Ijedtségemben, és meglepődöttségemben lecsusszantam a kartámláról rá a kanapé párnájára. A leérkezésem puffanás szerű hangon szólt. Kristi leült mellém, megemelte a lábam, fel rakta a kanapéra, miután távolabb csúszott tőlem. Óvatosan rátette a sajgó ujjamra a jeget. Először felszisszentem, majd kezdett jobb lenni.
- Itt meg... m-mi történt? -felkuncogott Alex.
- Jó reggelt. -köszöntem.
- 'Reggelt. -mosolygott.- Mi történt?
- Kis lábujj, kanapé sarok... rúgás. Ouch. -magyaráztam.
Bólogatott.
- Az nem jó... én is így szoktam járni. Kitartás, El. -mosolygott.
Visszamosolyogtam rá.
Figyelmem Kristi ragadta meg. Megfogtam a kezét, mire ő felpillantott rám. Eltátogtam neki egy köszönöm-öt, és egy már jó lesz-et. Kedvesen, halványan elmosolyodott, majd felállt mellőlem. A jeget még hagyta, miért hálás voltam. Leemeltem a zacseket a lábamról, jobban szemügyre vettem a sajgó részt a lábamnak. Elvörösödött, nem vészesen. Vissza tettem rá.
***
Mikor már mindenki felébredt, ledőltek a kanapéra a srácok, foci meccset nézni. Alexa beszállt közéjük, Zayn ölében ült. Én Krsitivel kimentem a kertbe, egész szép napos idő van Londonban. Nincs hideg, a nap káprázatosan süt, úgyhogy levettem a fölsőm, amit ledobtam magam mellé, napozni kezdtem.
Kristi nevetni kezdett, ő olvasott egy könyvet.
Én le szeretnék barnulni. Nem akarok vanília színű maradni..., gondoltam, miközben tekintetem a könyvmoly lányra vittem.
Kezem megemelve, alkarom a szemem elé helyeztem, hogy ne égesse a nap. Hajamat jobb vállamra söpörtem, idegesít, ha bökdös(?).
Hangos nevetést hallok, mire hamar felültem, felsőmet felkaptam. Kristi értetlenkedve nézett rám, majd egy újabb nevetés hagyja el a házat. Erre félretéve a könyvét, jött utánam.
- El. Mi a baj? -kérdezte.
- Sss.
Az ajtót kinyitottam, besurrantam rajta. A nappaliban láttam, ahogy Alex, Zayn-t dobálja pattogatott kukoricával. Ezen mi olyan vicces?!
- Sziasztok. -köszöntem.
- Szia... asztok. -ahogy kibújt mögülem Kristi, javították ki köszönésüket.
- M-mit csináltok? -kérdezte Kris.
- Hát... -összekócolta Harry a haját.- Zayn cukkolta a barcát -nézett a fekete hajúra.-, Alex meg vissza vágott neki a real-la... ami hozzá teszem, nem volt szép.
- Még, hogy nem volt szép? Ki nyeri folyamatosan a foci meccseket Hazz'? -vágott közbe Lex.
Kihívóan megemelte szemöldökét Hazza, felállt.
- Hé. Ha arra gondolsz, hogy a Real Madrid szar, akkor... -Zayn-re nézett.- elfenekellek.
Tágra nyitotta a szemét. Rám nézett, aztán Kristi-re, majd átvezette tekintetét Zayn-re, aki vigyorgott. Visszanézett Harry-re. Közeledett hozzá.
- Oh. Ha elfenekelnél -megfogta az ingét, elkezdte kigombolni.-, akkor tedd meg. -Zayn-re nézett, akit egyre jobban idegesítette, hogy a barátnője ráakaszkodik a legjobb barátjára.
- Elég! -felcsattant.
- Ugyan Zayn. -nevetett Lexy.- Itt előtted mondta, a drágalátos Harold koma, hogy ha azt mondom, a Real szar, akkor elfenekel.
- Lehet, de csak viccel. -megborzolta a srác haját.- Tudja, hogy megölném. -nevetett.
- Igen Zayn?
- Most kihívsz egy versenyre Hazz'?
Elégedetten bólintott.
- Harry. Ezt nem kéne... -nevetését visszafojtva szólt közbe Liam.
A Göndörke ránézett, végig vezette a tekintetét mindenkin, a végső személy pedig Lex volt.
- Szerinted Lex? Szerinted legyőzném Malik-ot?
Alex felvont szemöldökkel nézett Zayn-re, ki vissza nézett rá, majd nevetni kezdett. Alexa visszaült Zayn ölébe, evvel választ adva Harry-nek.
- Oké. -bekussolt, majd elégedett vigyorral visszaült a helyére.
Ismét nézni kezdték a meccset.
Louis-ra néztem, aki szerencsére észre is vette. Felállt, odajött hozzám. Egy hosszú csókot nyomott ajkaimra, majd magához ölelt.
Kristi visszament a kertbe, gondolom ismét a könyvét bújni, élményeket szerezni belőle. Ezt látva, Niall elszontyolodott. Nem ment ki utána egyből, inkább nézte a meccset a srácokkal.
*Kristi szemszöge*
Kijöttem, mivel a kert akkora, hogy bárhova bújhatok. Bárhol eltudok rejtőzni a "gonosz" elől, aki most a szememben Niall. Azt mondta, nem csinál ilyent. Nemrég, hogy kibékültünk, újból... újból le se szar. Újból nézi tovább a saját dolgait, csinálja azt amit ő szeret, nem törődik velem.
A kis ház és egy bokor között kuporgok. Pont jó, épp, hogy beférek. A sípcsontomnál kulcsolom össze a kezeim, térdemre hajtva a fejem. Halkan sírni kezdtem, de egy hangos zokogás így is kitört belőlem. Halk lépteket hallottam meg, jobban behúzódtam a rejtek helyemre. Nem akartam, hogy bárki is észre vegyen, nem akarom azt, hogy körül ugráljanak. Most magamban akarok lenni, egymagamban. Nem akarok embereket. Jelenleg nem. Elég nekem a saját elmém zavara...
- Kristi? -szólított egy hang.
Még mélyebbre csúsztam, megrémültem a hangtól.
- Kristi, hol vagy?
Arra számítottam, hogy elmegy. Láttam a lábát, ahogy közelít felém. Reméltem, hogy nem néz be ebbe a zugba. Egyre gyorsabban közeledett felém, meg állt a búvóhelyem előtt. Felnéztem. Az ágak között láttam Niall-t. Szétnézett. Nem talált sehol.
- Ugyan Kristi. Kérlek. -könyörgött.
Nem mukkantam meg. Tényleg nem akarom, hogy itt legyen. Tényleg egyedül akarok most maradni. Csak most. Muszáj, hogy kiürüljön az agyam. Muszáj lenyugodnom.
- Kér-kérlek. -hangján hallottam, ahogy megcsuklik.
Elhullajtottam egy könnyemet.
- Kristi. Sajnálom.
Elhaladt mellettem. Észre sem vett. Nem vett észre szerencsémre.
Igen Niall? Pont olyankor akarsz velem lenni, amikor megbántottál? Pont akkor, amikor tényleg egyedül akarok lenni? Pont akkor? Pont abban a pillanatban, ahogy... ott hagytalak? Rohadt szar érzés tudod? Nagyon rossz. Látom magam körül a vidám embereket, vidám párokat. Gondolok itt Alex-re és Zayn-re. Eleanor-ra és Lou-ra. Ők mind boldogak. És te is boldog vagy... csak én nem. Harry is boldog, Liam is. Csak én nem!
Ez a gondolat jött elő folyamatosan bennem. Hangosan zokogni kezdtem. Halk reccsenést hallottam meg, a léptek folyamatosan közeledtek felém. Én amilyen közel csak lehettem, olyan közel mentem a bokor és a kertben lévő kis házikó közötti kis zug legmélyébe. Nekidöntöttem hátam a falnak. Térdemre helyeztem a homlokom. Szememet becsuktam. Arra vártam, hogy elaludjak. A fejem fájt már régóta a sok sírástól.
- Hát itt vagy? -hallottam meg Niall megkönnyebbült hangját, ami hamar elváltozott.- Kris. Kérlek. Nem tudom mi van velem.
- Niall. -szólítottam.- Niall.
- Igen?
- N-niall.
- Kristi... jól vagy?
- Niall. -mondtam utólag, lágy hangon, majd csak annyira emlékszem, hogy a szemébe nézek. A kékség teli aggodalommal felém néz. Rámosolygok halványan, aztán hirtelen vissza dőlt a fejem a homlokomra. Teljes sötétség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése