"Kérlek, maradj." [Második évad, Ötödik rész]

Bent a házban is szinte megfagytam. Harry támogatott, így könnyebben tudtam mozgatni a merev lábaimat, amik fájtak a hidegségtől. Nagyon elképedtem, hogy ő egyszer sem remegett meg, legalábbis úgy, mint én. Meglepett, mivel nem volt rajta sok ruha.

A többiek félve jöttek oda hozzánk, mintha egy csatatérről kerültünk volna ki, és nem mi vagyunk a jók. Mintha a víz nem víz lenne, hanem vér. Zayn szomorkásan nézett rám. Egy másodpercre a szemébe néztem, de hamar a földre kaptam a tekintetem. Nem bírtam rá nézni. Szeretem őt, de most nem bírok senki szemébe nézni. Kristi és El összesúgtak, Liam pedig Zayn-t karolta át a vállánál fogva. Persze... ők még nem tudják., gondoltam. 

Felmentünk az emeletre, bevitt a fürdőbe. Megengedte a csapot, amiből gőzölöve ömlött a víz a kádba. Vacogtam, még mindig, de segített a fiú meleg kabátja. Hálás voltam neki, hogy helyettem is gondolkodott. Akkora egy nagy barom vagyok. Lou-ra hallgathattam volna. A gondolataim nem akartak békén hagyni az egész történtekkel, olyan idegesítő volt, de egyben igaz is. Az igazság az mindig megőrjíti az embert. Ha akarja, ha nem. 

- Szóljak Zayn-nek, hogy segítsen? -kérdezte félőn, halk hangon. Olyan aranyos arcot vágott, miközben az ajtót nyitotta.

- N-nem kell. -ráztam meg a fejem. -H-harry. Azt akarom, hogy te segíts. Kérlek.

Olyan halkan mondtam a szavakat, mert szégyenlős voltam. Mindig is az voltam ilyen helyzetekben, és ez sosem tetszett. Mindig kínban éreztem magam, mindig az volt, ha valami ilyen témáról van szó, hogy be pánikolok, és mintha nem is szólaltam volna meg, olyannyira halkan suttogom a szavakat.

- Akkor kimegyek. Hozok tiszta ruhát. -nyitotta is az ajtót. Már félig kint volt, de megállt. -Elfelejtettem... kérsz habot? -halványan mosolygott, ami tetszett.

Mosolyogtam én is, és bólintottam egyet. Összehúzott szemöldökkel ment el mellettem -mindvégig figyeltem az arcát-, nyitotta ki a fürdőszobai szekrény ajtaját, vette ki belőle a flakont, és folyatott a vízbe a tartalmából. Illatozott a fürdő, kellemes narancsos illata megbabonázott.

Míg Harold hoz tiszta, száraz ruhát, addig én levettem magamról a kabátját. Szívesen visszavettem volna, de az is átázott, ahogy beitta valamennyire a szőrme a vizet. Dideregve bújtak ki a nadrágomból, vettem le a felsőm, a fehérneműim. Bizonytalanul álltam meg a kád mellett. Annyira hívogató volt, és néztem. Az egyik lábamat megemeltem, és belelógattam a lábfejem, felmérni a hőmérsékletét. Jóval melegebb, mint a bőröm, így szúrta, ahogy végül beleléptem. Majd a másik lábammal is, és ott álltam. Amikor összeszedtem minden bátorságomat, ereszkedtem bele a forró vízbe. Kirázott a hideg, lúdboros lett a karom és a hátam. Ismét a dalra gondoltam, amit Harry játszott zongorán. Halkan suttogtam: "down" és "slow dancing". Akkor hallgattam el, amikor benyitott.

- Hoztam... -elhallgatott.

Zavartan néztem rá, hogy most mi van, aztán észbe kaptam. Nem terültem el, és a... nos hát a mellkasom még mindig kint van a vízből. Kissé kínosan néztem rá, majd beletörődtem. Eredetileg el akartam takarni magam, de nem tettem.

- Bocsánat. Kopognom kellett volna. -mentegetőzött, és elfordult. -Itt van a ruha. -lerakta a fürdőszoba pultra. 

Már ment volna ki, amikor megszólaltam.

- Harry. Kérlek, maradj.

- Ennyire ártott neked az eső? Hívom inkább Zayn-t, mert...

- Nem. Én azt akarom, hogy te -hangsúlyoztam -maradj. Harry.

Lepődötten nézett rám. Tudtam, hogy megleptem ezzel az egésszel, de tényleg azt akartam, hogy ő maradjon. És nem mennék semmire azzal, ha Zayn-nek szólna... nem tudom, hogy feljött volna, vagy sem. Ha pedig igen, akkor csak megbeszélni a helyzetet, de ez most nem segített volna.

Leült a kád szélére. Még mindig vizes volt a ruhája, amin elszörnyülködtem. Miattam lesz beteg!

- Harry? -hümmögött egyet -Gyere be mellém.

- Mi? Miért?

- Nem akarom, hogy beteg legyél. -magyaráztam.

Meglepődtem magamon, hogy mit csinálok most. Pár nappal ezelőtt még nem tettem, vagy mondtam volna semmi ilyent, most meg magamtól mondom ki ezeket a szavakat. Legbelül, a szívem legmélyén megbúvó Alex pedig mintha bátorított volna, és ahogy kimondtam a szavakat, mintha megdicsért volna. Különös, de jó érzés volt.

- Biztos vagy benne? -bólintottam. -Inkább átmegyek a másik fürdőbe... -húzta el a száját. -Lezuhanyzok, és visszajövök, ha akarod.

- Ne, kérlek. -tiltakoztam. -Kérlek. Kérlek. Harry.

Könyörögve néztem rá. A kezét is megérintettem. Hangosan nyelt egyet, ahogy végig simítottam a felkarján. Aggódva nézett a szemembe, mire egy megnyugtató mosolyt küldtem felé.

- Ne legyél szégyenlős. Ha akarod, akkor becsukom a szemem addigra. -viccelődtem.

Felnevetett ő is, mi azt hiszem jó volt. Mármint, hogy segített neki bátrabb lenni. Kiegyenesedett, és a pólója széléhez nyúlt, és felhúzta. A vizes fehér pólót a földre ejtette, maga mellé. A szemembe nézett mind végig, ugyan így tettem én is. A szemét néztem, és az egész arcát. A szemöldökét ismét összeráncolta, és úgy tolta le magáról a fekete farmernadrágot. Az ádámcsutkájára néztem, ami megmozdult, miközben nyelt egyet. Megnyugtatóan mosolyogtam rá.

- Nem leskelődöm. -viccelődtem.

- Nem is az a baj... -húzta el a száját.

Lepődötten néztem rá, nem tudtam mire fel az aggódása. A gondolataim sokfelé elkalandoztak, hogy vajon miért mondta, amit mondott, miért húzta el a száját.

- Biztos vagy még abban, hogy beszálljak melléd, Lexy?

Bólintottam. Még mindig egymás szemeibe néztünk. Harry tekintete kissé megenyhült, hogy nem fog más merre kalandozni a szemem, miközben belépett a kádba, majd végül beült velem szembe. A víz is kissé megemelkedett. A csapért hátranyúlt, és elzárta. A hab is szétterült a víz tetején, így nem igen lehetett lelátni alá. Nem is állt szándékomban, bevallom őszintén. Tényleg. Sokkal szebb a látvány, amit láttam, és az arcára gondoltam. Mosolyogni kezdem, ahogy minden egyes részletét, zugát felfedeztem az arcának. Komolyan nézett rám, miközben én csak mosolyogtam.

- Mi az, amit reggel játszottál? -kérdeztem. -Arra ébredt fel mindenki. -mosolyogtam.
- Mi van Zayn-nel? Lent is olyan furcsán viselkedtetek... mintha, nem is tudom...
- Zayn és én szakítottunk reggel. Tudod, tegnap amikor megvédtelek, akkor a nappaliban... nem mondom azt, hogy aludtam, hanem csak pihentem, gondolkodtam. -figyelmesen követte végig, mit mondok. Megkérdezte, hogy min törtem az agyam. -Öhm... reggel kimentem, és megláttam valami csillogót a fűben. -tereltem a témát, nem akartam elmondani neki az igazságot. Gyáva vagyok. -Egy közös képünk Zayn-nel. Felnéztem, és ott volt. Aztán lejött... azt hittem, hogy megakar ütni, de nem tette. Először erőszakos volt, azt hiszem, vagyis szerintem az volt, erőből nyomott neki a falnak. Aztán higgadtan mondta, hogy inkább szakítsunk, mert...
- Hmm.
- Mi az? -értetlenül néztem rá.
- Semmi... csak. Miért szakítana Zayn veled? Nem gondolod, hogy van az egész mögött valami háttér?
Nem tagadom, valamiben igaza volt, mert erre már én is gondoltam. Nem egyből, de furcsának éreztem, ahogy ennyire higgadtan viselkedett.
- Nem figyeltem Zayn-t lent. -ismét tereltem a témát.
Ekkor mind a ketten elhallgattunk. És nekem ismét az a dallam jutott az eszembe. Észre sem vettem, hogy dúdolgatom. Harry pedig ezzel ellentétben észrevette. Riadtan nézett rám, ahogy ismételgettem a szavakat. És befogtam a szám. Oops!, gondoltam. A szám elé vettem a kezem, és játékosan sóhajtottam egyet. Arra vártam, hogy felnevet, és ez sikerólt is. Ezt szerettem volna elérni. Vajon most mit érezhet?
***
Mind a ketten tiszta ruhába bújtunk, és ültünk egymás mellett a kanapén. Odakint még mindig zuhogott és azt figyeltem. Harry a jobb oldalamon ült, így ő is bekerült a látványba. Hol őt, hol az esőt figyeltem. Olyan szép volt, azt nézni, ahogy zúdul. Mintha dézsából öntötték volna. Hümmögtem. Harry erre felfigyelt, és érdeklődőn felhúzta a szemöldökét.
- Mi jót láttál? -viccelődött.
- Semmi, csak nézem az esőt. -felálltam a kanapétól, és az ablakhoz mentem. A párkánynak dőltem neki, és bámultam kifelé. -Olyan szép, nem?
- Amilyen szép, olyan rossz.
- Mért mondasz ilyent? -kérdeztem, mivel aggasztott, hogy így gondolja.
- Önmagában tényleg csodás, szép tényleg. Csak... árthat neked, vagy bárki másnak. Egy kisebb nyári zápor az semmi, mivel az nem tart ennyi ideig, és nem is okoz nagyobb bajt. De ez... ez már okoz. És én féltelek téged.