Bocsii! "Kicsit" hamar raktam ki a részt. XD Én tévedtem. FAIL! :D
**Pár nappal később**
Az interjú délután lesz. Nagyon izgulok, itt mászkálok fel-alá, azon agyalva, hogy elmondjuk-e, hogy mi van közöttünk... szívem szerint elmondanám, mivel ez az igazság, de az eszem nem engedi. Félt engem, és jogosan. Nem akarok rosszindulatú leveleket kapni, amivel száműznének a világból. Mégis csak Harry Styles az a pasi, akivel együtt járok. Még nem jársz, okoskám!, szólt le az undok belső hangom.
Liam rám szólt, hogy ne csináljak nagy szelet, ezért gúnyosan ránevettem, a nyelvemet öltöttem rá, majd eliszkoltam onnét.
Egyik pillanatra a rózsára gondolok, a másikban pedig a hercegre. Mármint Harry-re, és Zayn-re. Dübörgött a szívem a mellkasomban, mintha egy ütős Rock koncerten volnék.
- Minden rendben, Lex? Ne rohanj, a végén eltöröd valamid.
- Niall! -szóltam rá lepődötten. -Most ne, kérlek. Ki vagyok idegileg.
A falnak dőltem. Fáradt voltam, pedig az egész estét végig aludtam, nem keltem fel egyszer sem. Kivéve, ha nem esett ki valami az éjszaka folyamán, amiről azt hiszem, hogy tudnom kéne. Mellém állt a szőke srác, oldalt dőlt neki a falnak, és figyelt engem.
- Mesélj. Fülelek.
Ránéztem. Bizonytalan voltam, hogy tényleg elmondjam-e neki. De mi van, ha tud segíteni?, rikácsolt az egyik párt. És ha nem!?, tiltakozott a másik.
Végül a szívem szerint döntöttem. Megfogtam a karját, elhúztam a faltól, majd úgy mentem fel a lépcsőn. Időközben elengedtem, nem cibáltam tovább, bementem a szobájába, ott pedig az ágyra ültem. Vártam, míg bejön. Még mindig azon agyaltam, hogy mit és hogyan mondjak el, bíztam benne, hogy tud segíteni. Ha az a segítség baromság is... mindegy. Becsukta az ajtót.
- Köszönöm. Hol is kezdjem? -nevettem fel kínosan. -Zayn-t ugye tegnap megcsókoltam, mivel iszonyatosan örültem a táskának. Csak úgy mellékesen hozzáteszem, hogy mióta vártam arra a táskára. Mindegy. Nem ez a lényeg. Másról is van szó... lehetséges, hogy szakítás után vonzzon az a pasi?
- Lehetséges. Nekem is bejön az előző barátnőm. Ó. Ő, ezt felejts el gyorsan. -nevetett fel. -Az számít, hogy kit szeretsz jobban...
- Jó fej vagy. -jegyeztem meg vidám arckifejezéssel. -Zayn is megcsókolt, amikor a ruháimat pakoltuk. Ő is vonzódik hozzám. Akkor csapott ki a biztosíték, amikor azt mondta, hogy szeret még.
- Ezt mind így?
- Mi? Mit így? -értetlenkedtem. -Ja, nem. Megkérdeztem tőle, hogy szeret-e még, mire azt felelte, de ne értsd félre. Ez mit akar jelenteni, Niall?
Egy darabig gondolkozott.
- Azt, hogy ne értsd félre. A szemedbe nézett? -bólintottam. - Utána mi történt?
- Elköszöntem tőle, majd kimentem a szobából. Harry szobája elé dőltem le, pontosabban neki az ajtónak. Szédültem, golyózott a szemem. Minden bajom volt már. Olyan volt, mintha zuhannék le... vagy, mintha hullámvasútban ültem volna.
- Zayn-t elfogta a vágy. Idő kell neki, és neked is, hogy elfogadja a helyzetet. Egy darabig fáj, aztán már olyan, mintha meg sem történt volna.
- Hű. Honnan tudsz ilyeneket?
- Kristi-től... esténként kitárgyalja a dolgokat, amikor nem tudunk aludni. Pontosabban ő nem tud aludni, de szívesen hallgatom, azt amit mond. -mosolygott édesen.
- Aranyos vagy. Mármint... Zayn engem is meghallgat, de... -ekkor kaptam észbe. Hirtelen mindent feltárult előttem, többé nem éreztem rosszul magam. Mosolyognom kellett. - ...sosem figyelt rám. Zayn sosem figyelt rám, Niall! Sosem figyelt rám!
Örömömben felpattantam az ágyról, és körbe-körbe mászkáltam a szobában.
- Miért örülsz ennyire ennek? -értetlenül vigyorgott.
- Hát nem érted? Nincs bűntudatom! Zayn nem figyelt rám ilyen helyzetekben, mindig untattam ezzel az egésszel. És vele ellentétben, Harry mindig örül nekem, ha beszélek valamiről. Legyen az csajos dolog is, de örül nekem. Harry mindig hozzáfűz valamit, megerősíti, vagy épp kérdez még az adott témáról.
Tehetetlenül ejtettem le a kezem, ami a combomon csattant. A szőkeség értetlenül nézett rám, egyértelmű, hogy pasiból van. Csak mosolyogtam rá. Amikor hirtelen felállt, megöleltem, egy köszönet puszit nyomtam az arcára, azzal otthagytam.
A levegőt csak szeltem, siettem le a lépcsőn. Sejtettem, hogy hol van, de mégis körülnéztem a folyosókon, kinéztem az ablakon, a kertre, hogy mégsem ott van. A nappaliból az idegesítő videojáték zaja hallatszott. A boltív alatt megálltam egy pillanatra, felfedeztem azalatt a pár másodperc alatt a terepet; Harry a szőnyegen törökülésben ült, míg Zayn a kényelmes kanapén terült szét. (A kis kényelmes. Letúrni szegény párát.)
Leültem Harry ölébe, vigyorogtam rá, ő pedig lepetten figyelt. Két tenyerem közé fogtam puha arcát, majd egy csókot nyomtam az ajkaira. Hallottam, ahogy a konzolt leejti a földre. Hatalmas tenyerével simogatta a hátamat. Belemosolygott a csókunkba. Hátamról a tenyere a fenekemre vándorolt, amit meg is szorított, hirtelen megugrottam az érintésére. Egy újabb csókot nyomtam az ajkaira, hogy el tudjam hallgattatni, ne tudjon kinevetni. A csókcsatából én értem ki győztesként. Mosolyogtam, örültem a fiúnak, és azt hiszem, az érzés kölcsönös volt. A homlokunkat egymásénak döntöttük, eszkimó puszit adtunk a másiknak. Fejem elemeltem Harry-étől, Zayn-t néztem. Mosolyogtam rá. Az arca undorban forgott, de azt hiszem ezt most meg is érdemelte. Tudom, hogy most ez most tényleg rossz, de szükséges. Unottan nézett, türelmetlen volt. A konzolt maga mellé dobta, felegyenesedett a kanapéról és már el is hagyta a helyiséget. Tekintetemmel követtem őt.
- Na, ez most tényleg gonoszság volt a javából. -mosolygott. Hangja hallatára visszanéztem a fiúra, eddig csak a szemem sarkából láthattam. Ahogy felé fordultam, arckifejezése elkomolyodott. -Miért kaptam?
- Tudtad, hogy Niall figyelmes, amikor Kristina meséli, hogy mi történt vele aznap? -kérdőn nézett rám, tudtam, hogy mit akar kérdezni, csak bólogattam. -Te is ilyen vagy. Nem unod el magad akkor, amikor már tényleg nem beszélek izgalmas dolgokról. -magyaráztam. -Zayn is hiába hallgatott meg, nem úgy viselkedett velem, mint te velem.
*Zayn szemszöge*
Rendkívül fájt, hogy Alex ennyire gonoszul viselkedik velem. Nem kellett volna elengednem őt. Annyira szeretem. Hiába próbálok róla lemondani, nem olyan egyszerű. Tudom, hogy ő is érzi még irántam azt, ezt ő mondta ki. Bevallotta. Akkor hihetetlen nagy kő esett le a szívemről, hogy talán visszakapom. De egy barom voltam, és hagytam elengedni.
- Zayn hiába hallgatott meg, nem úgy viselkedett velem, mint te velem.
Ez Lex hangja. De. Én szeretlek, és meghallgatlak!, tiltakozott bennem a belső hang.
Miért mondja ezt? Meghallgattam őt bármi áron is. Beismerem, már untatott amit mondott, de akkor is végighallgattam. Jó volt, mivel eltudtam tőle aludni. Ez ekkora bűn?
A falnak dőlve hallgatóztam, kíváncsi voltam még arra, hogy mit mondanak egymásnak.
- Amikor múltkor behoztál. Zayn nem tette, pedig láttam őt. Tudtam, hogy akkor már hazaért, de nem ő jött ki értem, hanem Te.
Lehunytam a szemem. Az igazság az, hogy én kimentem volna érted, de akkor már Harry megelőzött. Tudtam, hogy nem szabad közbe avatkoznom, mert akkor súlyos károkat vethetek magamra. Ez alatt azt értem, hogy Harry magába zárkózottan ülne a sarokban, és nagyjából ugyanott kötnénk ki. Te odamennél hozzá, és megvigasztalnád, mint a testvéredet. Segítenél neki kijutni a kútból, amibe Én löktem bele. Abba a borzalmas, mély, sötét kútba, ahová zuhant. Én lennék a bűnös. Csakis én!
- Harry. Te vagy az egyetlen olyan pasi, aki kell nekem. Senki más!
*Alexandra szemszöge*
-Csókolj meg! -motyogta Harry csábítóan.
**Pár nappal később**
Az interjú délután lesz. Nagyon izgulok, itt mászkálok fel-alá, azon agyalva, hogy elmondjuk-e, hogy mi van közöttünk... szívem szerint elmondanám, mivel ez az igazság, de az eszem nem engedi. Félt engem, és jogosan. Nem akarok rosszindulatú leveleket kapni, amivel száműznének a világból. Mégis csak Harry Styles az a pasi, akivel együtt járok. Még nem jársz, okoskám!, szólt le az undok belső hangom.
Liam rám szólt, hogy ne csináljak nagy szelet, ezért gúnyosan ránevettem, a nyelvemet öltöttem rá, majd eliszkoltam onnét.
Egyik pillanatra a rózsára gondolok, a másikban pedig a hercegre. Mármint Harry-re, és Zayn-re. Dübörgött a szívem a mellkasomban, mintha egy ütős Rock koncerten volnék.
- Minden rendben, Lex? Ne rohanj, a végén eltöröd valamid.
- Niall! -szóltam rá lepődötten. -Most ne, kérlek. Ki vagyok idegileg.
A falnak dőltem. Fáradt voltam, pedig az egész estét végig aludtam, nem keltem fel egyszer sem. Kivéve, ha nem esett ki valami az éjszaka folyamán, amiről azt hiszem, hogy tudnom kéne. Mellém állt a szőke srác, oldalt dőlt neki a falnak, és figyelt engem.
- Mesélj. Fülelek.
Ránéztem. Bizonytalan voltam, hogy tényleg elmondjam-e neki. De mi van, ha tud segíteni?, rikácsolt az egyik párt. És ha nem!?, tiltakozott a másik.
Végül a szívem szerint döntöttem. Megfogtam a karját, elhúztam a faltól, majd úgy mentem fel a lépcsőn. Időközben elengedtem, nem cibáltam tovább, bementem a szobájába, ott pedig az ágyra ültem. Vártam, míg bejön. Még mindig azon agyaltam, hogy mit és hogyan mondjak el, bíztam benne, hogy tud segíteni. Ha az a segítség baromság is... mindegy. Becsukta az ajtót.
- Köszönöm. Hol is kezdjem? -nevettem fel kínosan. -Zayn-t ugye tegnap megcsókoltam, mivel iszonyatosan örültem a táskának. Csak úgy mellékesen hozzáteszem, hogy mióta vártam arra a táskára. Mindegy. Nem ez a lényeg. Másról is van szó... lehetséges, hogy szakítás után vonzzon az a pasi?
- Lehetséges. Nekem is bejön az előző barátnőm. Ó. Ő, ezt felejts el gyorsan. -nevetett fel. -Az számít, hogy kit szeretsz jobban...
- Jó fej vagy. -jegyeztem meg vidám arckifejezéssel. -Zayn is megcsókolt, amikor a ruháimat pakoltuk. Ő is vonzódik hozzám. Akkor csapott ki a biztosíték, amikor azt mondta, hogy szeret még.
- Ezt mind így?
- Mi? Mit így? -értetlenkedtem. -Ja, nem. Megkérdeztem tőle, hogy szeret-e még, mire azt felelte, de ne értsd félre. Ez mit akar jelenteni, Niall?
Egy darabig gondolkozott.
- Azt, hogy ne értsd félre. A szemedbe nézett? -bólintottam. - Utána mi történt?
- Elköszöntem tőle, majd kimentem a szobából. Harry szobája elé dőltem le, pontosabban neki az ajtónak. Szédültem, golyózott a szemem. Minden bajom volt már. Olyan volt, mintha zuhannék le... vagy, mintha hullámvasútban ültem volna.
- Zayn-t elfogta a vágy. Idő kell neki, és neked is, hogy elfogadja a helyzetet. Egy darabig fáj, aztán már olyan, mintha meg sem történt volna.
- Hű. Honnan tudsz ilyeneket?
- Kristi-től... esténként kitárgyalja a dolgokat, amikor nem tudunk aludni. Pontosabban ő nem tud aludni, de szívesen hallgatom, azt amit mond. -mosolygott édesen.
- Aranyos vagy. Mármint... Zayn engem is meghallgat, de... -ekkor kaptam észbe. Hirtelen mindent feltárult előttem, többé nem éreztem rosszul magam. Mosolyognom kellett. - ...sosem figyelt rám. Zayn sosem figyelt rám, Niall! Sosem figyelt rám!
Örömömben felpattantam az ágyról, és körbe-körbe mászkáltam a szobában.
- Miért örülsz ennyire ennek? -értetlenül vigyorgott.
- Hát nem érted? Nincs bűntudatom! Zayn nem figyelt rám ilyen helyzetekben, mindig untattam ezzel az egésszel. És vele ellentétben, Harry mindig örül nekem, ha beszélek valamiről. Legyen az csajos dolog is, de örül nekem. Harry mindig hozzáfűz valamit, megerősíti, vagy épp kérdez még az adott témáról.
Tehetetlenül ejtettem le a kezem, ami a combomon csattant. A szőkeség értetlenül nézett rám, egyértelmű, hogy pasiból van. Csak mosolyogtam rá. Amikor hirtelen felállt, megöleltem, egy köszönet puszit nyomtam az arcára, azzal otthagytam.
A levegőt csak szeltem, siettem le a lépcsőn. Sejtettem, hogy hol van, de mégis körülnéztem a folyosókon, kinéztem az ablakon, a kertre, hogy mégsem ott van. A nappaliból az idegesítő videojáték zaja hallatszott. A boltív alatt megálltam egy pillanatra, felfedeztem azalatt a pár másodperc alatt a terepet; Harry a szőnyegen törökülésben ült, míg Zayn a kényelmes kanapén terült szét. (A kis kényelmes. Letúrni szegény párát.)
Leültem Harry ölébe, vigyorogtam rá, ő pedig lepetten figyelt. Két tenyerem közé fogtam puha arcát, majd egy csókot nyomtam az ajkaira. Hallottam, ahogy a konzolt leejti a földre. Hatalmas tenyerével simogatta a hátamat. Belemosolygott a csókunkba. Hátamról a tenyere a fenekemre vándorolt, amit meg is szorított, hirtelen megugrottam az érintésére. Egy újabb csókot nyomtam az ajkaira, hogy el tudjam hallgattatni, ne tudjon kinevetni. A csókcsatából én értem ki győztesként. Mosolyogtam, örültem a fiúnak, és azt hiszem, az érzés kölcsönös volt. A homlokunkat egymásénak döntöttük, eszkimó puszit adtunk a másiknak. Fejem elemeltem Harry-étől, Zayn-t néztem. Mosolyogtam rá. Az arca undorban forgott, de azt hiszem ezt most meg is érdemelte. Tudom, hogy most ez most tényleg rossz, de szükséges. Unottan nézett, türelmetlen volt. A konzolt maga mellé dobta, felegyenesedett a kanapéról és már el is hagyta a helyiséget. Tekintetemmel követtem őt.
- Na, ez most tényleg gonoszság volt a javából. -mosolygott. Hangja hallatára visszanéztem a fiúra, eddig csak a szemem sarkából láthattam. Ahogy felé fordultam, arckifejezése elkomolyodott. -Miért kaptam?
- Tudtad, hogy Niall figyelmes, amikor Kristina meséli, hogy mi történt vele aznap? -kérdőn nézett rám, tudtam, hogy mit akar kérdezni, csak bólogattam. -Te is ilyen vagy. Nem unod el magad akkor, amikor már tényleg nem beszélek izgalmas dolgokról. -magyaráztam. -Zayn is hiába hallgatott meg, nem úgy viselkedett velem, mint te velem.
*Zayn szemszöge*
Rendkívül fájt, hogy Alex ennyire gonoszul viselkedik velem. Nem kellett volna elengednem őt. Annyira szeretem. Hiába próbálok róla lemondani, nem olyan egyszerű. Tudom, hogy ő is érzi még irántam azt, ezt ő mondta ki. Bevallotta. Akkor hihetetlen nagy kő esett le a szívemről, hogy talán visszakapom. De egy barom voltam, és hagytam elengedni.
- Zayn hiába hallgatott meg, nem úgy viselkedett velem, mint te velem.
Ez Lex hangja. De. Én szeretlek, és meghallgatlak!, tiltakozott bennem a belső hang.
Miért mondja ezt? Meghallgattam őt bármi áron is. Beismerem, már untatott amit mondott, de akkor is végighallgattam. Jó volt, mivel eltudtam tőle aludni. Ez ekkora bűn?
A falnak dőlve hallgatóztam, kíváncsi voltam még arra, hogy mit mondanak egymásnak.
- Amikor múltkor behoztál. Zayn nem tette, pedig láttam őt. Tudtam, hogy akkor már hazaért, de nem ő jött ki értem, hanem Te.
Lehunytam a szemem. Az igazság az, hogy én kimentem volna érted, de akkor már Harry megelőzött. Tudtam, hogy nem szabad közbe avatkoznom, mert akkor súlyos károkat vethetek magamra. Ez alatt azt értem, hogy Harry magába zárkózottan ülne a sarokban, és nagyjából ugyanott kötnénk ki. Te odamennél hozzá, és megvigasztalnád, mint a testvéredet. Segítenél neki kijutni a kútból, amibe Én löktem bele. Abba a borzalmas, mély, sötét kútba, ahová zuhant. Én lennék a bűnös. Csakis én!
- Harry. Te vagy az egyetlen olyan pasi, aki kell nekem. Senki más!
*Alexandra szemszöge*
-Csókolj meg! -motyogta Harry csábítóan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése