Louis tényleg nagyon jól ismer. Nem is szóltam neki egyet sem, hogy mit érzek Alex után, és már is biztatni akar. De, hogy őszinte legyek, valamennyire előrébb tudott lökni abban, hogy megszerezzem őt. Csak Zayn-nel kell vigyáznom. El kell neki mondanom, hogy mit érzek Alex iránt, de nem szeretném, mert nem akarok belőle nagy problémát. Ő olyan, mintha csak a testvérem lenne, és nem akarom a bátyámat hátba szúrni.
A fejemet fogom, és próbálom magamat rávenni arra, hogy beszéljek vele. Muszáj, Harry!, még a gondolataim is engem nyúznak. Nem tudok mást tenni, beszélnem kell vele.
Ellöktem magam az ágytól, a szobámból kimentem, az ajtót sem csuktam be. Lassan lépkedtem a lépcső felé, míg még mindig azon kattogott az agyam, hogy végül is hogyan kezdjek bele. A lépcsőn is lassan mentem le, a kezemmel babráltam. Idegességemben ropogtattam az ujjaim. Hallottam a nappali felől a kiabálásukat, úgyhogy arra felé vettem az irányt. Mihelyst odaértem, megláttam, hogy videojátékkal játszanak. Mennyiszer legyőztem Zayn-t., gondolatomon elmosolyodtam.
- Hé Zayn. -rekedten szólítottam meg.
Felém nézett, sürgetően, mivel Niall mindjárt legyőzi őt.
- Gyere, igyunk meg egy sört. -erőltettem mosolyt az arcomra.
Ha sörről van szó, akkor abba beleegyezik. Vigyorgott felém, majd a konzolt Liam felé nyújtotta.
- Vedd át a helyem, tesó.
Li nevetve vette el tőle a konzolt. Mihelyst Zayn felállt, Liam ült be a helyére, Niall mellé, majd tolták tovább a játékot. Zayn a hátamat megveregette, ami egy időre lefagyasztott. Behunytam a szemeim, ahogy érintett. Ezt nem tehetem vele., gondoltam, miközben az ajkaimat összepréselve fogtam két fogsorom közé. Egy nagy levegővétel után ismét elindultam, mosolyt erőltettem az arcomra. Zayn már javában kortyolta a sört, a másik kezében lévő üveget pedig felém nyújtotta. Megköszöntem, majd letettem a pultra. Koppant egyet, amire pislogtam egyet, mivel váratlan volt. Nekidőltem a pult szélének, és úgy néztem rá.
- Mi van? -nézett rám értetlenül. -Nem iszol?
- Most nem kívánom. -bólintott. -Igazából nem is ezért hívtalak ki, hanem...
Elhallgattam. Tudom, olyan egyszerűnek tűnik az egész, de éles helyzetben nem az. Még a próbák hagyján, de élesben? Kín. Nem bírtam kinyögni azt az egy rohadt mondatot, az Isten szerelmére! Harry, mond már ki!, biztatott egy ideges hangocska. Mond már ki!, visszhangzott.
- Sajnálom, de -felnéztem rá. A szemében láttam a tükörképemet. A konyhapulttól ellökte magát, és felém indult. Kissé megrezzentem, de nem volt túl vészes a helyzet. A vállamra tette a kezét, és úgy győzködött. -Azt hiszem beleszerettem Alex-be.
Megkönnyebbültem, ahogy kimondtam. Végre, ez egy csoda!, rikoltozott az az ideges hang, ami már nagyon zavart. Zayn lefagyott. Lepetten nézett a szemembe, de egyben láttam a haragot is. Rémisztő volt. A kezét levette rólam, majd úgy fogta meg a sörét. Lehúzta az egészet, majd az enyémhez nyúlt. Nem iszod meg., gondoltam. Megfogtam a csuklójánál, mielőtt megtudta volna fogni a sört. Megemeltem a karját. és úgy toltam el. A sört megfogtam, és úgy mentem ki a konyhából.
- Hé, Harry. -szólított.
Megfordultam, ekkor láttam magam előtt. Vigyorgó tekintetét felém szegezte. A karját megemelte, amit végigkövettem a szememmel. Az ujjait ökölbe szorította, az erek meglátszódtak a karján.
Ekkor lépett be az ajtón valaki, nem figyeltem rá, mivel túlságosan le voltam foglalva azzal, ami nemsokára be fog következni. Egy hangos, éles levegővételt hallottam, majd sietős lépteket.
- Zayn, ne!
Belépett elém Alex. Háttal volt Zayn-nek, és engem ölelt át a hasamnál fogva. Váratlan volt az egész, és félelmetes, ezért nem öleltem vissza. Zayn leejtette a kezét, az arca is elváltozott. Szégyenkezve nézett az engem védelmező lányra. Szomorú volt. Az arcát néztem. Megfélemlítő az egész, ahogy egyik pillanatról a másikra megváltozott az arca.
Félve érintette meg Lex oldalát, aki megrázkódva utasította el az érintését.
- Alex! -szóltam rá.
- Nem. -motyogta. -Nem hagyom, hogy bajod essen!
Ismét Zayn-re tévedt a tekintetem. Ő is engem nézett. Gyűlölködve fintorgott rám. Látod, mit tettél?/ Szégyelld magad!/ Ezt tetted a testvéreddel, a családtagoddal!, a gondolataim is engem szidtak.
*Alexandra szemszöge*
Szeretem Zayn-t, de a szívem azt hiszem, még is Harry-hez kötődik igazán. Nehéz beismernem, de Zayn egy "eszköz" volt ahhoz, hogy megismerjem Harry-t. Fáj a tudat, hogy így kihasználtam őt. Be is vallottam neki, hogy mit érzek iránta, és így hátba kellett, hogy szúrjam. Ne Haz'-t okolja, hanem engem, én vagyok a ludas mindenért. Szegény Zayn. A földbe tiportam, és ez most nagyon fáj.
- Ezt most mért tetted? -kérdezte Harry fölöttem. -Kibírtam volna egy verést...
- De... de meg is -nyeltem egy nagyot- ölhetett volna.
Felnéztem rá. A tekintetünk találkozott, és egymás szemeibe mélyedtünk.
***
Zayn a szobájában van már tegnap óta. Azóta ki sem jött onnan, mióta... nem akarom ezt felhozni. Lent aludtam a kanapén, rá vártam, hátha lejön az éjjel inni, vagy hasonló. De nem tette. Nem is tudtam elaludni, csak egy órára talán. Az almomban is zaklatott voltam, és ezért keltem fel. A sötétben, csöndben néztem magam elé a kanapén feküdve. Csak a hold fénye, és az utcai lámpák világították meg a nappalit. Amikor zajt hallottam, akkor ültem fel, de tévedett a hallásom. Talán kint fújt le valamit a szél, vagy nem is tudom.
Reggel kimentem a kertbe, és utánajártam, nem-e esett le tényleg valami valahonnét. A ház mögé mentem, ahol láttam egy csillogó valamit, amit a nap világított. Közelebb mentem, leguggoltam hozzá, és a kezembe vettem. Egy kép. Egy kép, amin én és Zayn vagyunk. És felnéztem az ablakra. Nyitva volt, és Zayn kezét láttam meg lógni.
- Zayn?
Erre behúzta a kezét, az ablakot nem csukta be. A függöny kilógott, ahogy a szél táncra hívta.
- Zayn! Sajnálom!
- Ugyan, mit sajnálsz?
Az a mogorva hangja rémisztő volt. Megrezzentem, ahogy hallottam. A szoba ajtajának a csattanását is hallottam, majd nem sokkal később nehéz lépteket a lépcsőn, és akkor pillantottam meg Zayn-t az üvegajtó mögött, ahogy állt, és bámult. Én a ház falának dőltem, és úgy néztem ki, de akkor már előttem állt.
- A francért vertél át!?
- Zayn, ez nem így van. Sz-szeretlek. -suttogtam, ahogy próbáltam megérinteni a karját, de elrántotta tőlem. Pont úgy, mint én tegnap. -Sajnálom, hallod?
Cinikusan felnevetett. Értetlenül néztem az arcára, ahogy oldalra néz. Amíg nem figyelt, a kezemet az arcához emeltem, és végigsimítottam rajta. Döbbent képet vágott, és fagyottan nézett vissza rám.
- Mit csinálsz? -kérdezte nyersen. Nem válaszoltam, csak a borostás arcát simítottam végig, amin elmerengtem. -Szeretlek, ezért fogom mondani azt, amit.
Ránéztem. Elvette a kezem az arcától, a csuklóm bőrébe nyomta az ujjait, majd a falnak lökött. Nem tudtam mosolyogni, csak félénken néztem mit csinál. A karomat a falnak feszítette, és mélyen a szemembe nézett. Furcsa módon barátságosnak találtam.
- Látom, hogy mennyire boldog vagy vele, Alex. -mosolygott, de hamar visszavált az arca komollyá. -Én mellettem pedig sóvárogsz... utat keresel, utat a boldogság felé, és én ezt az utadat állom. -mondta. -Szakítsunk, Lex. És legyél Harry-vel.
- Ez nem jó így. -motyogtam.
- De, jó! -megrázta a karomat.
Elhúzott a faltól. Mosolyát lemásoltam, aminek örült. Magamhoz öleltem, ő is visszaölelt. A hátamat simogatta. A vállamról félresöpörte a hajam, és a fülembe súgta.
- Ezen agyaltam egész éjjel. -hallatta mély hangját. -Tényleg szeretlek, de ideje, hogy én legyek a legjobb barátod. -viccelődött. -Akkor visszaszerezlek. -nevetett, és én is. -Látom, érted a humorom.
- Vedd át a helyem, tesó.
Li nevetve vette el tőle a konzolt. Mihelyst Zayn felállt, Liam ült be a helyére, Niall mellé, majd tolták tovább a játékot. Zayn a hátamat megveregette, ami egy időre lefagyasztott. Behunytam a szemeim, ahogy érintett. Ezt nem tehetem vele., gondoltam, miközben az ajkaimat összepréselve fogtam két fogsorom közé. Egy nagy levegővétel után ismét elindultam, mosolyt erőltettem az arcomra. Zayn már javában kortyolta a sört, a másik kezében lévő üveget pedig felém nyújtotta. Megköszöntem, majd letettem a pultra. Koppant egyet, amire pislogtam egyet, mivel váratlan volt. Nekidőltem a pult szélének, és úgy néztem rá.
- Mi van? -nézett rám értetlenül. -Nem iszol?
- Most nem kívánom. -bólintott. -Igazából nem is ezért hívtalak ki, hanem...
Elhallgattam. Tudom, olyan egyszerűnek tűnik az egész, de éles helyzetben nem az. Még a próbák hagyján, de élesben? Kín. Nem bírtam kinyögni azt az egy rohadt mondatot, az Isten szerelmére! Harry, mond már ki!, biztatott egy ideges hangocska. Mond már ki!, visszhangzott.
- Sajnálom, de -felnéztem rá. A szemében láttam a tükörképemet. A konyhapulttól ellökte magát, és felém indult. Kissé megrezzentem, de nem volt túl vészes a helyzet. A vállamra tette a kezét, és úgy győzködött. -Azt hiszem beleszerettem Alex-be.
Megkönnyebbültem, ahogy kimondtam. Végre, ez egy csoda!, rikoltozott az az ideges hang, ami már nagyon zavart. Zayn lefagyott. Lepetten nézett a szemembe, de egyben láttam a haragot is. Rémisztő volt. A kezét levette rólam, majd úgy fogta meg a sörét. Lehúzta az egészet, majd az enyémhez nyúlt. Nem iszod meg., gondoltam. Megfogtam a csuklójánál, mielőtt megtudta volna fogni a sört. Megemeltem a karját. és úgy toltam el. A sört megfogtam, és úgy mentem ki a konyhából.
- Hé, Harry. -szólított.
Megfordultam, ekkor láttam magam előtt. Vigyorgó tekintetét felém szegezte. A karját megemelte, amit végigkövettem a szememmel. Az ujjait ökölbe szorította, az erek meglátszódtak a karján.
Ekkor lépett be az ajtón valaki, nem figyeltem rá, mivel túlságosan le voltam foglalva azzal, ami nemsokára be fog következni. Egy hangos, éles levegővételt hallottam, majd sietős lépteket.
- Zayn, ne!
Belépett elém Alex. Háttal volt Zayn-nek, és engem ölelt át a hasamnál fogva. Váratlan volt az egész, és félelmetes, ezért nem öleltem vissza. Zayn leejtette a kezét, az arca is elváltozott. Szégyenkezve nézett az engem védelmező lányra. Szomorú volt. Az arcát néztem. Megfélemlítő az egész, ahogy egyik pillanatról a másikra megváltozott az arca.
Félve érintette meg Lex oldalát, aki megrázkódva utasította el az érintését.
- Alex! -szóltam rá.
- Nem. -motyogta. -Nem hagyom, hogy bajod essen!
Ismét Zayn-re tévedt a tekintetem. Ő is engem nézett. Gyűlölködve fintorgott rám. Látod, mit tettél?/ Szégyelld magad!/ Ezt tetted a testvéreddel, a családtagoddal!, a gondolataim is engem szidtak.
*Alexandra szemszöge*
Szeretem Zayn-t, de a szívem azt hiszem, még is Harry-hez kötődik igazán. Nehéz beismernem, de Zayn egy "eszköz" volt ahhoz, hogy megismerjem Harry-t. Fáj a tudat, hogy így kihasználtam őt. Be is vallottam neki, hogy mit érzek iránta, és így hátba kellett, hogy szúrjam. Ne Haz'-t okolja, hanem engem, én vagyok a ludas mindenért. Szegény Zayn. A földbe tiportam, és ez most nagyon fáj.
- Ezt most mért tetted? -kérdezte Harry fölöttem. -Kibírtam volna egy verést...
- De... de meg is -nyeltem egy nagyot- ölhetett volna.
Felnéztem rá. A tekintetünk találkozott, és egymás szemeibe mélyedtünk.
***
Zayn a szobájában van már tegnap óta. Azóta ki sem jött onnan, mióta... nem akarom ezt felhozni. Lent aludtam a kanapén, rá vártam, hátha lejön az éjjel inni, vagy hasonló. De nem tette. Nem is tudtam elaludni, csak egy órára talán. Az almomban is zaklatott voltam, és ezért keltem fel. A sötétben, csöndben néztem magam elé a kanapén feküdve. Csak a hold fénye, és az utcai lámpák világították meg a nappalit. Amikor zajt hallottam, akkor ültem fel, de tévedett a hallásom. Talán kint fújt le valamit a szél, vagy nem is tudom.
Reggel kimentem a kertbe, és utánajártam, nem-e esett le tényleg valami valahonnét. A ház mögé mentem, ahol láttam egy csillogó valamit, amit a nap világított. Közelebb mentem, leguggoltam hozzá, és a kezembe vettem. Egy kép. Egy kép, amin én és Zayn vagyunk. És felnéztem az ablakra. Nyitva volt, és Zayn kezét láttam meg lógni.
- Zayn?
Erre behúzta a kezét, az ablakot nem csukta be. A függöny kilógott, ahogy a szél táncra hívta.
- Zayn! Sajnálom!
- Ugyan, mit sajnálsz?
Az a mogorva hangja rémisztő volt. Megrezzentem, ahogy hallottam. A szoba ajtajának a csattanását is hallottam, majd nem sokkal később nehéz lépteket a lépcsőn, és akkor pillantottam meg Zayn-t az üvegajtó mögött, ahogy állt, és bámult. Én a ház falának dőltem, és úgy néztem ki, de akkor már előttem állt.
- A francért vertél át!?
- Zayn, ez nem így van. Sz-szeretlek. -suttogtam, ahogy próbáltam megérinteni a karját, de elrántotta tőlem. Pont úgy, mint én tegnap. -Sajnálom, hallod?
Cinikusan felnevetett. Értetlenül néztem az arcára, ahogy oldalra néz. Amíg nem figyelt, a kezemet az arcához emeltem, és végigsimítottam rajta. Döbbent képet vágott, és fagyottan nézett vissza rám.
- Mit csinálsz? -kérdezte nyersen. Nem válaszoltam, csak a borostás arcát simítottam végig, amin elmerengtem. -Szeretlek, ezért fogom mondani azt, amit.
Ránéztem. Elvette a kezem az arcától, a csuklóm bőrébe nyomta az ujjait, majd a falnak lökött. Nem tudtam mosolyogni, csak félénken néztem mit csinál. A karomat a falnak feszítette, és mélyen a szemembe nézett. Furcsa módon barátságosnak találtam.
- Látom, hogy mennyire boldog vagy vele, Alex. -mosolygott, de hamar visszavált az arca komollyá. -Én mellettem pedig sóvárogsz... utat keresel, utat a boldogság felé, és én ezt az utadat állom. -mondta. -Szakítsunk, Lex. És legyél Harry-vel.
- Ez nem jó így. -motyogtam.
- De, jó! -megrázta a karomat.
Elhúzott a faltól. Mosolyát lemásoltam, aminek örült. Magamhoz öleltem, ő is visszaölelt. A hátamat simogatta. A vállamról félresöpörte a hajam, és a fülembe súgta.
- Ezen agyaltam egész éjjel. -hallatta mély hangját. -Tényleg szeretlek, de ideje, hogy én legyek a legjobb barátod. -viccelődött. -Akkor visszaszerezlek. -nevetett, és én is. -Látom, érted a humorom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése