"Mi történik?" [Második fejezet, Első rész]

Egy amolyan "ízelítő". XD Mármint arról, hogy mik "várhatóak" majd a következő részekben. A következő részeket majd később rakom ki, mivel még azok sincsenek meg. :D Éljen a képzelőerő! :D "Ülj le fiam, egyes!"

Megszeppenve néztem rá, ahogy kérdezte egy kaján mosollyal az arcán. Egy kicsit elengedtem, el is távolodtam tőle, de hirtelen megfogta a két karom, és magához húzott. Nem mondom meglepett, amit tett, de egyben nevettem is rajta. Nagyon aranyos ilyenkor. Mindig mondja, hogy elengedhetném, vagy az útjában állok, de az ellentettjét csinálja. Nem zavar, mert már megszoktam.

A hátamat simogatta, ami kellemes volt és megnyugtatott. A fejemet a mellkasán pihentettem. A hasán átöleltem, a hátánál fogtam meg a csuklómat. Mosolyogtam, ahogy az állát a fejem tetején pihentette, majd direkt ránehezedett. Nem túl erősen, épp annyira, amennyire még nem fájt. Mindegy. Magamhoz szorítottam még egyszer, amit ő is követett. Velem együtt lépkedett be a házba. Egy puszit nyomott a hajamba, amit utána össze is kócolt. Ekkor engedtem el őt, és rendeztem vissza a hajam az eredeti állapotába. Egymásra mosolyogtunk. Az ajtó „csattanását” hallottuk, mire mindkettőnk tekintete abba az irányba vándorolt. Zayn jött be rajta, és mosolyogva jött felém. Mihelyst mellém ért, a hátamat simította, majd a derekamra csúsztatta a kezét, magához húzott, és egy puszit nyomott az arcomra. Elmosolyodtam tőle, de közben Harry-t néztem, aki feszülten követte a srác mozdulatait.

- Szia Harry! –egy széles mosoly keretében köszönt neki. –Merre jártál?

- Hello. –erőltetett mosolyt az arcára. –Ő. Izé. –a hajába túrt, miközben a földre nézett. –Keresett valaki, aki megkért arra, hogy vigyem haza.

Bólintva fordult el tőle, majd megláttuk Niall-t, aki Kristi-nek nyomott egy puszit az arcára.

- Jó meccs volt, Nialler! –kiáltotta neki, pedig nem is volt tőle olyan messze.

Mosolyogva fordultam vissza Harold-hoz, aki még mindig feszülten nézett rám. Nem tudtam mihez fogni az egészet, de valahol legbelül sejthettem valamit. Megbújt bennem, jó mélyen, és nem mer előbukkanni a barlangjából.

- Rendben. –motyogta.

Furcsán néztem rá, de nem nagyon törődtem a következményekkel. Ő tudja, hogy mi van rendben., gondoltam, ahogy megrántottam a vállam.

A mozdulatomon felnevetett, majd megcsóválta a fejét egy szexi mosoly közben. A szemét lehunyta, és úgy nevetett halkan, és csábosan. Annyira megtetszett ez a nevetése. Számomra csilingelő volt, és gyönyörű.

Rám nézett, komoly arckifejezése mögött megbújt az, hogy valamiről szeretne velem beszélni. Oldalra néztem Zayn-re, kissé elszomorodtam, hogy őt elhanyagolom. Szeretem őt, de Harry-t is, mindennél jobban őket szeretem. Csak… sokkal több időt töltettem mostanában Harry barátunkkal, mint Zayn-nel. Ami szégyenletes, mivel Zaynie a barátom.

- Várj itt. –utasítottam komolyan.

Egyet bólintott, majd egy halvány mosoly keretében fordultam el tőle. Szinte szökdécseltem Zayn felé, aki egyből rám kapta a tekintetét. Az a helyes mosoly most elégedetten díszelgett az arcán, amitől éreztem, hogy pír szökik fel az arcomra. Súgni akartam valamit a fülébe, de egy csók lett belőle, mivel a derekamat átkarolta, magához húzott, és megcsókolt. Nem mondom, hogy nem tetszett, de mást akartam csinálni.

- Zayn. –suttogtam a nevét két csók között.

Hümmögött egyet, nem törődve a válaszommal csókolt meg ismételten. Tényleg nincs kedvem., gondoltam. Tenyeremet a mellkasára tettem, és ellöktem magamtól. Hagyta, úgyhogy vette az adást. Kérdően nézett rám, mire választ is adtam.

- Szeretlek, és ezt tudod is. És tudom, hogy több időt töltök mostanában Harry társaságában…

- V-várj… -lassított le. –te most… szakítani akarsz?

Ijedten meredtem rá. Mi? Dehogy is! Ezt honnan vetted? A gombóc újra megszületett a torkomban. Annyira utáltam. Nem tudtam tőle beszélni. A gondolat már megvolt, de nem mondtam semmit. Már-már dühösen nézett Harold-ra, aki nem tudta mire vélni. Nagyot nyeltem, ezzel valamennyire leküzdeni azt a gombócot a torkomban.

- Nem, Zayn. Dehogy is! –láttam az arcán, hogy megkönnyebbült, így folytattam. –Csak bocsánatot szeretnék kérni. Most is meg kellene beszélnem vele valamit… -húztam el a szám. –nem baj?

- Nem. –mosolygott. –Miért lenne baj?

Ekkor csak mosolyogtam, és megöleltem. Egy köszönöm-öt suttogtam a fülébe, ami nevetésre késztette őt, és a fülembe kuncogott.

Ahogy elszakadtam tőle egy puszit nyomtam az arcára, majd indultam meg a lépcső felé. Időközben Hazz’-ra néztem, és a fejemmel biccentettem balra, hogy jöjjön. A lapot véve jött felém. Halkan kuncogtam, miközben a szemeimet megforgattam.

***

- Mit óhajt? –viccelődtem. 

Felnevetett, ahogy feltettem neki a kérdést. Annak is szántam, viccnek. Mindig szerettem ennyire hülye lenni, főleg az ő társaságában.

- Hannah hívott, és ő volt az az ismerős, aki azt kérte, hogy vigyem haza. -itt elhallgatott.

Elnyelte a szó végét, én pedig kíváncsian néztem rá. Az a pár perc is végtelen időnek tűnt. Nem tudtam, hogy mit akar ezzel az egésszel, de azt igen, hogy beszélni akar velem. És ez meg is lesz. 

Olyan végtelen időnek tűnt az, ami alatt csendben volt. Elmesélte, hogy milyen volt az, amikor nem tudta azt a fránya titkot, amit nem mondott el neki. Mielőtt még becsapta. Mikor megismerkedtek, egyből megtetszett neki a lány. Mosolyogtam, míg ezeket mesélte, mert aranyosan elmosolyodott, annyira, hogy a gödröcskéje is meglátszódott. Gyönyörű volt.

Felhozta még a koncert estéjét is. Amikor koncerten futottunk össze vele, és egy lány végig karmolta a karját. Én abban a pillanatban meg akartam őt ismerni. Ki akartam ismerni, ami hát... nem sikerült.

- Elrabolták. -motyogta a szót. -Egy kocsma elé kellett mennem érte, ahol egy átkozott ember sem jár, csak azok a motoros fazonok. -ismét elhalhatott. Nyelt egyet, és láttam, ahogy végig gördül egy könnycsepp az arcán. Az ajkait összeszorította, mikor levegőt vett a száján keresztül, azok megremegtek. A szemembe nézett. -Meg is ölhették volna!

- Harry...? -a kezemmel felé nyúltam, hogy megsimítsam a vállát. Nem engedte, így visszahúztam az ölembe. -Még mindig szereted?

A kérdésemre zavartan nézett a szemeimbe. Hol az egyik, hol a másik szemembe bambult. A szemöldöke is furcsa módon állt, szokatlan volt ez a nézése. Nem sűrűn láttam nála.

- Nem. Cs-csak... -ismét elhallgatott. -Csak téged képzeltelek oda, Lex.

Teljesen lefagytam, ahogy megválaszolta a kérdésemet. Feszült lettem, éreztem, ahogy a szívem is gyorsabban ver. Ver? Dübörgött. Pattogott a mellkasomban, ami már majdnem fájt, de elviseltem. A kellemetlen érzésre odakaptam a kezem, és fogtam. Harry ugyan így tett. És ez megnyugtató volt. A kezemre  rakta az övét, és halványan elmosolyodott, ahogy érezte a ritmust. Megfogta a másik, szabadon lévő karom, és azt az ő mellkasára helyezte, a szíve fölé. Kellemesen dobogott, ami még megnyugtatóbb volt.
Nem tudtam mosolyogni, mert nagyon komoly helyzetet éltem át. Láttam, ahogy egy halvány mosolyt felvesz az arca, ezzel próbált megnyugtatni engem, még jobban. Meg is történt. Az izmaim ellazultak, csak Harry tartotta a karom, a tenyeremet is szorította a mellkasához. A szívemről lecsúszott a kezem, amit Haz' megfogott a másik kezével. A hüvelykujjával simogatta a bőrt a kézfejemen. Az ujjperceim felett is végigsimított, amit én a szememmel követtem.
Hirtelen elengedte a kezeimet, amik tehetetlenül estek az ágyára. A puha paplan anyagát szorítottam meg, így próbáltam meg visszanyerni az ujjaimba az életet. Mihelyst elengedtem az anyagot, végig simítottam rajta. Ekkor Harry hátrébb csúszott, távolabb tőlem, a párnájára ült. A kezével közrefogta a lábát, amit magához húzva tartott. Én az ágy szélén ültem. Az érzelmek sokasága próbált kiömleni belőlem, de nem tudtam, hogy mit kéne cselekednem. A szám is kiszáradt a sok izgalomtól.
Ránéztem a fiúra. A fejét fogta, pontosabban a lehajtott fejét. A tarkóján pihentette a kezét, és a haját borzolta. Megvakarhatta talán a tarkóját... mindegy.
- Mi történik? -kérdeztem félénken.
Rám nézett. Azt vette észre rajtam, hogy nem értem, pedig igen. Csak tőle akarom hallani. Meredten ült, az ágytámlának dőlt, a karját a térdére rakta, és úgy lógatta előre. A jobb tenyerébe csomagolta a csuklóját. A szemöldökét összehúzta, ahogy mindig is szokta. Olvasni szeretett volna az arcomról, a szememből. A számat résnyire nyitottam, amin át beszűrődött a levegő. Hé. Most vettem észre, hogy milyen jó illatú Harry szobája. Az ő illata, illetve persze a parfümjének az illata...
Előre lökte magát, így térdelt az ágyon. A karjával támaszkodott még, és úgy nézett a szemembe. A zöld szemei tükrözték az arcomat. Most már kénytelen voltam elmosolyodni. A haja rakoncátlanul lógott a homlokába. Elfésültem, mármint oldalra fésültem, mint Harry. Ezen felnevetett.
- Lex. -szólított mély, rekedtes hangján. -Az életemet jelented.
- Te is az enyémet. -mosolyogtam.
A kezemmel végigsimítottam az arcán. Persze nem tudtam megállni, hogy ne bökjem meg. Olyan puha, mint egy tollas párna. És sima is. Jó, néhány helyen azért borostás, de viszonylag sima. Sokkal simább, mint Zayn arca.
Basszus, Zayn!
Felpattantam az ágyról. Kérdően nézett rám, de én csak hátráltam és hátráltam. A kezemmel kerestem az ajtó kilincsét, minek sikeresen neki is ütköztem. A hátam sajgott, de épp még elviselhető volt. Megfogtam a kilincset, az ajtót kinyitottam, és kiléptem rajta. Ekkor ütköztem egy kemény valamibe. Megfordultam. Louis.
- Ó, basszus. -megijedtem, nem mondom. Levegőt véve léptem oldalra egyet. -Lou. Bocsi.
- Semmi baj. -mosolygott kedvesen. -Valami baj van? Sietsz valahová?
A válaszára csak megráztam a fejem, és úgy mentem le a lépcsőn. A korlátot közben fogtam, hogy meg ne csússzak. Körülnéztem, valakit kerestem. Én sem tudom kit. Harry illatát éreztem az orromban.

*Louis szemszöge*

Vicces volt, amikor háttal nekem jött Alexa. Halkan felnevettem, szerencsére nem vette észre. Már nincs itt, az előbb ment le a lépcsőn. Biztos siet valahova... mindegy, nem az én ügyem.
Harry dermedten térdel az ágyán, a fejét is lehajtotta. Halkan beléptem, de ezt is meghallotta. Felém kapta a tekintetét. Leültem az ágyára.
- Mi van? -kérdezte nyersen.
Leült az ágy szélére, a lábát a földre tette. Az ujjait összefonta, és úgy bámult a szőnyegre. Nem tudtam nem mosolyogni, ahogy láttam őt. Nagyon, nagyon ritkán látom ilyennek Harry-t. És ez csak akkor van, mikor valakit nagyon-nagyon szeret. Szinte az életévé válik az a lány, és ha elveszíti őt, ő darabokra törik.
- Haver. -a vállára tettem a kezem. -Jobb, ha igyekszel, mivel nem sok minden van, amivel megszerezhetnéd Őt.
A fejemet csóválva löktem el magamat az ágytól, ami kissé megrugózott. Halk nevetést hallottam felőle. Pontosan tudtam, hogy szereti Lexy-t. Rengeteg időt eltöltött már vele. És azt hiszem Alex inkább elmenekült előle, minthogy vele maradjon... mivel, szerintem neki is tetszik Harry. Ha nem szeretné őt máshogyan is, több időt töltene Zayn-nel.