"Gyűlöllek!" [Második fejezet, Hatodik rész]

Ahogy ígértem, hoztam is a kövi részt. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy megvannak előre írva a részek, csak egy bajom van/volt, hogy le voltam maradva. Nem tudtam írni tovább a történetet, de tegnap egy hihetetlen nagy lökés után sikeredett írni egy egész izgalmas részt. Vagy unalmasat. Kinek mi a kenyere. :D

"Gyűlöllek!" [Második fejezet, Hatodik rész]

- Zayn. –szólítottam. –Jönnél egy kicsit? –bólintott. A konyha felé mentem, reménykedtem benne, hogy jön utánam, és követett. –Nagyon-nagyon köszönöm! –menten megkellett ölelnem, és meg is tettem. Úgy motyogtam a fülébe a következőt. –Átköltözök Harry-hez.

- Beszéltetek róla?

-  Még nem, de biztosan beleegyezne. –magyaráztam.

Láttam rajta, hogy gondolkodik. Ilyenkor mindig ez a furcsa, sötét tekintet. Nem rázott ki tőle a hideg, de már a határán álltam. Idegesen gyűrögette egy magazin sarkát. Felhajtotta a lap sarkát, majd megpöckölte. És újból megpöckölte. Harmadszor is.

- Nem tudom. Előbb meg kéne vele beszélni. Nem kell egyből átköltözni. Nem gondolod, hogy túl korai lenne, Lex?

Hát… hát nem. Vagy legalábbis nem tudom., válaszoltam gondolatban. Igaza volt. Ezért nem mondtam semmit. Tudom, mindig kapok a lehetőségen, és mindent gyorsan meg akarok csinálni, de én ilyen vagyok. Szeretek minden nehézégen túlesni, mert éjjel annál jobbat alszom. Különben is. Á, mindegy. Nem áltatom magam. Bármit tennék, nem lenne jó.

- Louis! –ordította Zayn, a nappali felé fordította a fejét. –Louis!

Siető lépteket hallottam. Egy puffanást is. Az a kis kép ugrott be elém, amin elképzeltem, hogy orra esik. Magamban jót kuncogtam rajta, mire Zaynie érdeklődően nézett rám. A szemöldökét felhúzta, mire megráztam a fejem. Csak vidáman mosolyogtam tovább, visszafojtva a nevetést.

- Miben segíthetek? –csapta össze a tenyerét. Vicces arcot vágott, mitől megint nevetni kezdtem. Persze halkan.

- Az előbb az a puffanás… -rám nézett, ahogy makogtam a szavakat nevetve. –Szóval elestél?

Felnevetett, és úgy rázta meg a fejét.

- Csak Liam telefonja esett le az ágyról. –magyarázta. –Meg Liam.

- Louis. –szólt közbe Zayn.

Nem bírtam visszafojtani már a nevetést, és hangosan felnevettem. Olyan hangosan, ahogy csak tudtam. Az egész házat körbe tudtam volna röhögni. Sokáig tartott a röhögő görcsöm. A nevetéstől könnyes szememmel még kitudtam venni, ahogy Zayn megforgatja a szemét, és motyogja: „Rájött az öt perc.”. Louis elismerően bólogatott, majd a két vállamra tette a kezét. Megtöröltem a szemem, hogy jobb kilátást nyerjek. Belenéztünk egymás szemeibe, megkérdezte jól vagyok-e, mire bólintottam egyet. Egy nagy levegőt vettem, és lenyugodtam.

Egy üvegpoharat vettem le a szekrényről, nyitottam meg a csapot, és folyattam a pohárba vizet. Mindvégig háttal voltam nekik, de hallottam mit beszélnek.

- Louis, te tudtál erről, igaz? –suttogta Zayn, Lou csak hümmögött. Ezért szakított velem Zayn? –És Harry-vel… mi újság?

- Minden rendben van vele. –motyogta. –Biztos vagyok benne, száz százalékra.

-  Miben vagy biztos? –fordultam meg, és kihívóan néztem rájuk.

- S-semmiben, csak a meccsről beszéltünk. Biztos abban, hogy nyerni fog a real.

Belekortyoltam a pohárba. Mihelyst megittam, letettem a pultra, mi koccanással tudatta velem, hogy elengedhetem. Elmentem mellettük, egy-egy gonosz pillantást vetettem rájuk. Egyszer úgy megfoglak szivatni benneteket…

Benéztem a nappaliba. Ahogy sejtettem: Liam a földön, és bámulja a Tv-t. Niall Kristi-vel beszélget, Eleanor pedig egy magazint lapozgat. Felnézett rám, ahogy leültem a kanapé kartámlájára. Mosolygott, majd visszanézett a lapra.

-  Liam.

-  Mondjad. –nézett fel rám.

Nem tudtam, miért szólaltam meg. Annyira hülye vagyok, komolyan. Most mit mondjak? Hé, milyen volt a tegnapi meccs?, vagy mi?

Lecsusszantam a kanapéról, és leültem mellé a szőnyegre. Meglepődtem, hogy szinte egy magasságban voltunk, de ha felállnánk, akkor ő magasabb lenne nálam vagy egy fejjel.

-  Hogy vagy? –kérdeztem egy alap, és azt hiszem jó kérdést.

- A kérdés inkább, hogy te, hogy vagy? Miért nem jöttél be? Tényleg tüdőgyulladást kaphattál volna.

- Nem akartam bejönni, és kész! –tartottam magam, persze higgadtan. –De ne rólam beszéljünk. Már mindenki ezt csinálja, és ez unalmas.

 Ahogy mindkét szemöldökét felhúzta, és nézett vissza a Tv-re, úgy tátogott el egy „oké”-t. Mindig valami rosszat mondok, hogy az emberek elfordulnak tőlem? Ez elszomorított.

- Fel a fejjel Alex. –Niall bíztatott. Rá mosolyogtam, hogy felpillantottam rá.

- Remélem, nem gondolod azt, hogy bajom van veled.

Visszanéztem Liam-re, aki kérdőn húzta fel szemöldökét. Megráztam a fejem, hogy nem. Amikor még jobban húzta fel a szemöldökét, tiltakozásba kezdtem.

- Tényleg nem.

- Biztos? Kisujj eskü!

A kisujját begörbítette. Megforgattam a szemeimet, és felnevettem. A többiek is jót szórakoztak rajta.

- Mennyire gyerekes vagy. Legyen. –összekulcsoltam a kisujjam az övével. –Esküszöm, hogy nem gondoltam semmi ilyesmit!

***

Este Harry szobájában ültem az ágya szélén. A laptopot a combomra helyeztem, és felmentem Twitter-re. Teljesen ledöbbentem azon, amit megláttam. Utálkozó tweet-ek hada, és ezek csakis ellenem voltak. Írtam pár sort, hogy amit itt így hallottak, az mind nem igaz. Megírtam őszintén, jól megfogalmazva, hogy mitől is döntöttünk amellett, hogy vége lett a kapcsolatunknak.

(Egy utálkozó tweet: Akkora egy nagy szemét vagy, hogy megcsaltad Zayn-t. Csak rosszat tudok neked kívánni te szajha! Gyűlőllek!)

Mihelyst megírtam, Zayn Retweetelte, ami jól esett. Ő is közölte a helyzetet a rajongókkal, rövidebbre fogta ugyan az egészet. Leírta, hogy ő szakított velem, és meg is védett. Komolyan írta le, hogy inkább maradjanak csendben, és ne szidalmazzák a másikat, mert ezzel őt is megbántják. Ezután pedig enyhébb tweet-ek jöttek, és sokan bocsánatot is kértek. Ami követőt elveszítettem, kaptam vissza alig egy óra leforgása alatt.

- Köszönöm Zayn. –motyogtam magamban.

***

Harry lépett be a szobaajtaján, banánnal a kezében, amibe épp beleharapott. Felnéztem rá, az ajtóban állt meg, lepetten nézett engem. A gyümölcs még mindig a szájában volt, félig letörve. Éreztem, ahogy elpirulok, miközben egymást bámuljuk már vagy tíz perce. Felnéztem a faliórára, és alig telt el fél perc... Hmm… milyen hosszúnak tűnt.

- Mit keresel itt?

- Itt aludnék… persze, ha nem baj. Zayn-nel nem lenne kényelmes, hanem inkább kellemetlen. Remélem érted, miről beszélek. Aztán a kanapén se tudnék elaludni. Puha, meg minden, csak nem ágy.

Bólintott, ebből tudtam, hogy beleegyezett. Még egyet beleharapott a banánba, mikor rám nézett. Hirtelen lecsuktam a laptopot, majd az ágyra tettem, magam mellé. Felém nyújtotta a gyümölcsöt, és hümmögött, de tudtam, hogy mire utal. Nevetve haraptam bele, és egy kisebb falatot megettem.

Mihelyst elpusztítottuk, kidobta a kukába a banán héját, és leült a zongora elé, a székre.

-  Írtam neked egy dalt… -szégyenlősen köszörülte meg a torkát, és kezdte játszani a már jól ismert dallamot.

Nekem írta? Nekem?, könnyes lett a szemem, hogy írt nekem egy dalt.

- Végül is ez egy Mash-up… tudod mi az? –visszafordult felém. Aggodalom ült a szemében, mikor rám nézett. Nem sírtam, de mégis. –Mi a baj?

Aggódó tekintetétől úgy éreztem, mintha körbeölelne, pedig előttem ült. Mikor nem válaszoltam neki, akkor felállt a széktől, és letérdelt elém. Megfogta a két felkarom, amit simogatott. Én eközben csak bámultam le rá. Már éreztem a forró könnycseppeket, ahogy végigfolynak az arcomon. Ekkor nyúlt az arcomhoz, hüvelykujjával pedig letörölte a cseppeket, és végighúzta ujjbegyét a könny által húzott vonalon. Visszatette kezét a karomra, amit megdörzsölt. Szipogtam egyet, ezért megölelt. Én is visszaöleltem, és a vállát áztattam. Persze a boldogságtól sírtam, és nem szomorúságtól, vagy fájdalomtól. Jól esett, hogy írt nekem egy dalt, mármint, hogy csinált nekem egy mash-up-ot.