Harry [Második fejezet, Hetedik rész]

A karjaiban fogott engem, míg én a vállának nyomtam az arcom, a jobb orcámat pontosabban. A szememet lehunytam, és úgy szívtam be remegve a levegőt. Az illatát is beszívtam a levegővel együtt, ami felturbózta bennem azt, amit iránta érzek. Harry., ez a név alkotott egy egész hadsereget. Rengeteg sor állt, hosszan ezzel az egy névvel; Harry. Mikor újból a névre gondoltam, hümmögtem egyet. Magamhoz szorítottam még egyszer, amit követett ő is, majd elengedett. Megfogta ismét a két felkarom, és gyengéden nyomta bele ujjait a bőrömbe. Az ujjaim bizseregtek, ahogy néztem az arcát. A szemét ide-oda mozgatta, ahogy figyelte, hogy mit cselekszek; a kezeimet megemeltem, az arcához. Jobb kezemmel végigsimítottam a puha bőrén, míg a ballal csak fogtam, majd a jobb tenyeremet is rátettem Harry arcára. Riadtan nézett rám, hogy mégis mit művelek, de magam sem tudtam. A szeméről a szemöldökére, majd a homlokára, utolsóként pedig a homlokát eltakaró, sötétbarna hajára néztem. Bal kezemet mozdítottam meg, és fésültem hátra ujjaimmal a tincseket. Belemarkoltam a hajába, a körmeim érintették a fejbőrét, éreztem.

Ő lépett egyet. Elvette a kezeimet tőle, majd ő tette azt, amit én. Az arcomat két tenyere közé fogta, és játékosan összenyomta. Felnevetett, mi engem is késztetett arra, hogy legalább egy mosolyt villantsak. Azt hiszem, az összenyomott arcomon lévő mosoly aranyosra sikeredett, mivel a szemei csillogtak. Annyira szép vagy., gondoltam. Próbáltam kimondani, de nem mertem. Féltem, hogy mi lesz a következménye. 

- Minden rendben? -rekedten beszélt. -Mi a baj?

- I-igen. -Az a baj, hogy nincs., gondoltam. -Semmi, csak... -mosolyogtam.

- Oké. -mosolygott ő is. Visszaült az előző helyére, a zongora előtt álló magányos székre. -Szóval. Előre elszeretném mondani, hogy két dalból csináltam egyet... khm... -kínosan felnevetett egyet, zavartan néztem rá, hogy miért. -mindegy, a végére biztos megfogod érteni az egészet. A két dal címét még elárulom: Jay Sean, Down, és One Direction, -ekkor mosolyogtam rá egy nagyon széleset. Az arca elpirult. - I wish. 

Bele is kezdett. A billentyűket lassan nyomta le, és először csak dúdolgatott, majd a hangját félénken meg is szólaltatta. Az első lassú kis részen túllepve kezdte a billentyűket gyorsabban leütni, és gyorsabban, bátrabban énekelt. A hangja csodás volt. És csak nekem énekel. Ez eszméletlen. 

- But i see you with him slow dancing, tearing me apart, (baby are you down down down down down) énekeltem vele. Ezt észre is vette, mivel mást énekelt. - cause you don't see.

- Whenever you kiss him i'm breakin, oh how is wish, that was me.

Ennél a mondatnál határozottan felpattantam a helyemről, odahúztam egy másik széket a közeli íróasztaltól, és úgy hallgattam tovább. Őt néztem, ahogy mozgatja az ajkait, akartam, hogy láthassam. 

Amikor gyorsabban, mint eddig játszott, mosolyogva figyeltem az arcát. Rap-elt. Olyan furi volt, de furcsán jó. 

- I'm fighting this girl, -ekkor nézett rám. Csodáltam, hogy rappel, mivel még nem hallottam őt így, de tetszett. -on a battlefield of love, don't it look like baby cupid sendin arrows from above, don't you ever leave the side of me, indefinitely, not probably, and honestly i'm down like the economy. Yeahhh.
***
Ahogy befejezte, mindent megértettem. Tényleg nagyon szeret engem, csak... csak nem merte elmondani, mert nem szeretett volna elveszíteni engem. Ez olyan aranyos. Sokan gondolják róla, hogy mennyire perverz, de nem az! Ha valaki az embert tényleg jól ismeri, akkor nem mond róla semmi hazugságot. Azért nem rossz tulajdonságot mondok, mivel az mindenkinek van. Neki például az, hogy amikor lemegyek reggel, és kávét szeretnék inni, kinyitom a hűtőt, a tejes dobozért nyúlok, ami üres. Ki más lenne, mint drága Harold barátunk? Mindig ő hagyja bent, ezt nem is tagadhatná. A többiek nem rakják vissza, hanem előhagyják, vagy a konyhapultra teszik, vagy az étkezőben lévő asztalra. Engem nagyon bosszant, és Eleanor-t is. Kristi-t annyira nem, mivel ő benne is van egy kevés fiús tulajdonság, amit megszoktam, de azért jó lenne, ha nem viselkedne teljesen úgy. Ezzel az egész "fiús szellem"-mel arra célzok, hogy rendetlen, és be is vallotta, hogy nagyon szeret kupiban lenni, és abban aludni. Ez az én barátnőm. De visszakanyarodva Harry-hez. 
Mellette ültem, és úgy éreztem, mintha mérföldekkel odébb telepedett volna le. Nem szeretem ezt a távolságot, sem ezt az érzést. Az ujjaival idegesen babrált, az arcát néztem. A szemöldökét összehúzta, az ajkait összeszorította. 
- Nagyon, de nagyon... -gondolkoztam azon, hogy miért szólaltam meg, azért azt hiszem, hogy ezzel valamennyire csökkentettem a feszültségét. Valamennyire. -szeretlek.
Az arca lepődötten, mégis megenyhülve nézett előre, maga elé. Mosolyognom kellett, mit meg is tettem. Egy gyors mosolyt villantottam, de ahogy rám nézett, az arcomról lefagyott a mosoly. A világosabb árnyalatot felvevő zöld íriszeibe mélyedtem. Feltűnően más volt, még sosem láttam.
- Én, tudod nem csak barátságból szeretlek, nem erről van szó. -hadarta a szavakat idegesen. -Én, én... én.
Nem haboztam, azzal hallgattattam el, hogy megcsókoltam. Nem tagadom, már nem bírtam sokáig várni, és, hogy őszinte legyek, élveztem is az egészet. Belemosolygott a csókunkba, ezalatt vettem gyorsan egy kis levegőt, és ajkait újra a számon éreztem. A derekamra vándorolt a keze, a bőrömbe nyomta az ujjait, és szorított magához. A kezemmel a vállánál karoltam át, ujjaimmal a tarkóját szorítottam, és masszíroztam.
Mikor a csókcsatából én jöttem ki nyertesként, lepődötten vettem levegőt, míg ő csak mosolygott édesen. Felnevettem, majd mellkason bokszoltam. Közelebb húzott magához, és átkarolt. A kezeimet is lefogta, így csak a karját tudtam simogatni. Fejét az enyémen pihentette, éreztem ahogy veszi a levegőt.
- Csodálatos vagy. -suttogtam. -Eszméletlen, miket meg nem teszel értem.
- Mert szeretlek, és...
- ...én is szeretlek téged. -a szavába vágva fejeztem be a mondatát.
Felnéztem rá, a szeme csillogott, láttam a tükörképem benne. Elvarázsolt ez a fiú., gondoltam.
***
- Megtanítasz zongorán játszani?
Egymás mellett ültünk a széken, és egyenesen a zongorát néztük, mindaddig, míg meg nem szólaltam.
- Gyere ide. -kezével intett.

Nyújtotta a kezét, kedvességként és egyben játékból. Belementem, így megfogtam, és az ölébe húzott. Csábosan felnevetett, mélyen dörmögött a hangja. A mellkasa halkan dübörgött, amit éreztem, mivel a hátamat magához szorította. A légzésem gyorsabb lett, ahogy éreztem az ágyékát a fenekemnél, úgy éreztem, csupa izgalom vár a következő órákban, napokban.

Az ujjaimat összefonta az enyémekkel, hüvelykujjával simogatta a kézfejemet. Érdes ujja bemelegítette a kihidegült bőrömet, ez jól esett. Fejemet oldalra billentettem, orrával bökdöste a nyakamat, majd egy puszit nyomott rá. Nem mondom, vágytam rá.

- Akkor kezdjük az alapokkal.

Felnevettem, mert már vártam a következő lépésére, de jól tudtam, hogy úgy sem fogja meglépni, szeret velem játszadozni.

Végigsimítottam a karján, utólag értem az ujjaihoz, amibe beleremegett, éreztem. Eljátszott egy dallamot, egy rövid dallamot. Kérdőn néztem rá, hogy mehet-e, mire lehunyta a szemeit, és mosolygott. Bele is kezdtem, meglepetésemre egy hangot sem ütöttem el.

- Hurrá! –örvendeztem.

- Ez még csak a kezdet, Szívi. Mutatok nehezebbet, ha ez menni fog, viszonzom a csókod. –viccelődött. Hangjából meg tudtam állapítani, hogy poénból mondta a szavakat, mármint leszámítva, hogy nehezebbet fog mutatni.

Az eddigi dallamot folytatta, gyorsabban mozgatta az ujjait. Nem tudtam követni, ezért megkértem még egyszer, hogy játssza el nekem. Most már jobban figyelve ütöttem le a hangokat, persze lassan, mint egy kisgyerek, úgy is éreztem magam.

- Sikerült! –a hangomat elvékonyítva mondtam. –Na, hol a csókom?

Egyből szájon csókolt, hagytam neki, mivel fejemet úgy forgattam, hogy mindegyikőnknek kényelmes és kellemes legyen a szituáció. Egy utolsó puszi után –amit mellékesen megjegyzek, hogy lopott tőlem, A kis sunyi., gondoltam –folytatta a dallamot. Még tovább tartott, s még bonyolultam, még összetettebb lett az egész, de megbirkóztam vele. Már amennyire sikerült. Pár hangot félreütöttem, de ez nem akadályozott meg abban, hogy meg ne próbáljam újból. Ezúttal sikerült, és büszke voltam magamra.

- Gyorsan tanulsz. –dicsért meg. –Holnap folytatjuk, fáradt vagyok. Menjünk aludni.

- Én ennek nem dőlök be, Harry. Nem viszel engem ilyen könnyen az ágyba. –viccelődtem.

- Nem… dehogy is. –mélyről jövő nevetést hallatott, ahogy levágta, mire célzok. Igen, pontosan az… - De, ha gondolod. –a szó végét elhúzta, a szemöldökét húzkodta. Mellkason bokszoltam, ahogy célozgatott.

- Nem adom be ilyen könnyen a derekam. Csak aludni jöttem, ha jól emlékszel. –Persze azóta már másabb lett a köztünk lévő helyzet.

- Akkor menj. Én is megyek mindjárt, csak még el kell intéznem valamit.

Elintézni? Mégis micsodát? Mit akar elintézni ilyenkor, este? Telis-tele vagyok kérdésekkel. Nem értettem ezt a helyzetet, de egy bólintással beleegyeztem, hogy én ágyba bújok, s vagy meg várom őt, vagy elalszom. Egy ideig még ültem az ölében. Krákogással jelezte, hogy jó lenne, ha felállnék. Mihelyst megmozdultam, abban a pillanatban rántott vissza magához. A hajamat a vállamról félresöpörte, útban volt, s a fülemhez hajolt.

- Nem szívesen engednélek el. –ismét felálltam, mert kezdtem kínosan érezni magam. Nem ilyennek ismertem meg Harry-t, azt hiszem most kelt ki magából igazán. Jól titkolja az énjét. Ismét visszarántott magához rántott, majd a fülembe súgta: - Gyors leszek. –egy puszit nyomott az arcomra, majd ezúttal már elengedett.

Úgy éreztem, mintha felszabadult lettem volna, de ez gonoszul hangzik, azt tudom.

Az ágyán ültem, mikor kilépett az ajtón. Eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal pizsamát, így most kénytelen vagyok Zayn-hez átkecmeregni.

Bekopogtam az ajtaján illedelmesen, mivel nem tudtam, hogy alszik-e, vagy valami. Nem válaszolt senki, ezért benyitottam. Ha alszik, akkor nem keltem fel. Viszont ha nincs itt, vagy nem alszik, akkor megmondom neki, hogy miért is jöttem át látogatóba., vázoltam le elméletben a tervet. Amint a szemem hozzászokott a sötétséghez, kivettem, hogy Zayn alszik. Nem kéne zavarnom.

Az ujjaimmal babráltam, miközben visszamentem Harry szobájába. Visszaültem a zongorához, és újból, és újból eljátszottam a tanult dalt, gyakorlásképp. Mikor már meguntam, és eléggé elfáradtam, lehúztam a nadrágomat, amit hanyagul hagytam a földön. Pólóban és bugyiban bújtam be a puha ágyba, ami sokkal másabb volt, mint Zayn-é. Az ő ágya sokkalta puhább, vagy nem is tudom. De ennek az ágynak jellegzetes illata volt. Ez az illat ringatott be az álmok világába.  

Mint valami ütés, ami felébresztett, fájt. A gyomromban iszonyatos görcs állt be, ami nem akart elmúlni. Annyira fájt, hogy egy gombóccá gombolyodtam. A szememet csak most nyitottam ki, és furcsán éreztem magam ebben a sötétben. Valamelyest gyengült a fájdalmam, a takaró alól kibújtattam a karomat, és az éjjeliszekrényen lévő, fekete színű digitális óra felé nyúltam. Az ujjaim még gyengék voltak, így csak magam felé fordítottam, hogy láthassam a kijelzőt. 2:41. Lepetten kerekedtek el a szemeim, ahogy felismertem a számokat. Nagyon későn van. A hátamra fordultam, fejemet balra döntöttem, hogy megnézzem, van-e valaki mellettem. És nem volt. Szomorúan formáztam a szemöldökömet, majd felültem az ágyban. A lábamat is magamhoz húztam, mivel egy újabb görcsöt éreztem. Már kezd fájdalmasabbá válni.

A takarót lehúztam magamról, a meztelen talpamat hidegen érte a parketta. Ráálltam a lábaimra, majd esetlenül estem vissza az ágyra. Újból megpróbáltam felállni, ezúttal sikerült. Álmosan dörzsöltem a szemem, álmosan húztam össze a szemöldököm.

Benyitottam a fürdőbe, és ott egyenesen egy tisztasági betétért nyúltam. Megnéztem a bugyimat, és amire számítottam, az megtörtént. Megjött a havim. Kihidegülve vettem fel egy másik bugyit, - amit, csak úgy mellékesen mondok, hogy mindig félrerakok egyet, direkt eldugom, ahova senki nem nyúlna, ilyen kis sunyi vagyok –és helyeztem el benne a betétet.

Lementem a konyhába, mivel megszomjaztam. A lépcső korlátját fogtam, hogy véletlenül se essem el. Lassan lépkedtem a lépcsőfokokon, szerencsésen, egyben értem le a földre.

A hűtőben tejért nyúltam, megfogtam a dobozt, megráztam. Üres. Unalmas tekintettel ráztam meg újból az üveget, és motyogtam fáradtan: - Harry.

Kidobtam a kukába az üres dobozt. Visszacaplattam a hűtőhöz, és a még bontatlan tejet vettem ki belőle. Elvettem a kis polcról a bögrémet, és félig töltöttem.

Eközben Harry hollétére gondoltam. Nem tudtam elképzelni, hogy hol lehet. Azt mondta, sietni fog., jegyeztem meg mellékesen gondolatban. Vállat vontam, feladva azt, hogy hol lehet Harold. Visszaraktam a tejet a hűtőbe, majd visszamentem a szobába.