Amikor felkeltem, oldalra nyúltam rémületemben. Mindenképpen meg akartam arról bizonyosodni, hogy alszik-e mellettem valaki, vagy sem. Sajnálatomra nem éreztem senkit magam mellett, hogy ott lenne, az érzéstől kipattantak a szemeim. Miért nem aludt velem Harry?, kérdezte félve egy aprócska belső hang, mintha az én kis kori hangomat hallottam volna. Nem tudtam semmiféle hihető, vagy nem hihető indokot kitalálni rá, nem is nagyon tudtam a reggeli álmos fejemmel, de egy indok keringett odabenn; miattam. De ez szinte értelmetlen, hisz azt mondta, szeret. Azért nem aludhatott volna velem, mert félt valamitől? Ez butaság!, vágta rá az előző vékonyka hang.
Álmosan ültem fel az ágyon, és szomorúan néztem magam elé, még mindig a kérdésen járt az eszem, nem bírtam megfejteni az egészet. Miért?
Kiléptem az ajtón, körülnéztem a folyosón. Álmos szemeim homályos képeket rajzoltak, nem láttam el rendesen 3-4 méternél messzebbig. Hány óra van?
Fáradtan cammogtam le, a fejemet fogtam, és ásítottam. Szabad kezemet is lefoglaltam, jobb kezemmel fogtam a lépcső korlátját. Ahogy leértem, ismét ásítottam, de a számat hamar becsuktam, mikor két, ijesztően mosolygós arcot láttam meg magam előtt. Kristi, és Eleanor. Kérdően húztam fel a szemöldököm, mit ismételten egy ásítás követett. Maradnom kellett volna..., gondoltam. A nappaliból kilépett Niall és Liam, kezüket hátuk mögé rejtették, szint úgy, mint a két lány, mosolyogtak ők is. Mi ez, egy beavatási ceremónia? Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, párat léptem hátra, aztán Kristi-ék mellém léptek, Kris volt a jobb, El pedig a bal oldalamra lépett. Megfogták mind a ketten a vállam, meg a karomat, és -úgy éreztem, mintha vonszolnának- húztak a nappali felé.
Tiltakozóan, nyugtalanul mocorogtam a szorításukban, de egyre jobban tartottak a helyemen, minél jobban fészkelődsz, annál szorosabban tartunk, súgta El. Itt már jobban paráztam.
Megláttam Harry-t, lehajtott fejjel magam előtt. A dohányzó asztal előtt állt, ő is háta mögé rejtette a kezét. Mellette pedig Louis -bal oldalt-, és Zayn -jobb oldalt- állt, és ők is hátra rejtették a kezüket, mosolyogtak. Ne! Én innen el akarok menni!, gondoltam, Félek.
Ismét mocorogtam, próbáltam elszabadulni, de nem sikerült. Hátra pillantottam, Horan, és Payne, mint akárcsak két testőr, álltak a boltív alatt, az a fránya mosoly még mindig nem tűnt el az arcukról.
- Alexandra Patricia Beau. -hallottam meg a mély hangot. A francba., gondoltam. Nagyot nyeltem, majd úgy fordítottam a fejem vissza. Az ütő egy pillanatra megállt bennem, ahogy fordítottam a fejemet a rémisztő hang irányába. Ránéztem a mély hangot kiadó fiúra -Boldog születésnapot!
Mosolyogva emelte rám a tekintetét, ami meglepett. Hihetetlen. El is felejtettem, hogy ma van a szülinapom. A háta mögül előhúzta a kezét, és egy becsomagolt kis ajándékot tartott a kezében. Kezében, a kis négyzet alakú dobozkával lépett oda hozzám, és nyújtotta azt. Félénken vettem ki a kezéből, és méregettem. Harry arcára néztem, aki mosolygott, mint a tejbe tök, nem értettem miért, de megnyugtatott. Végigsimítottam a csomagoló papíron, majd óvatosan -mintha egy öreg gránátot tartanék a kezemben, és azt kéne valahogy hatástalanítanom- csomagoltam ki a burkából a -később megállapítottam- királykék színű dobozt. Volt rajta egy kis gomb szerűség, azt megnyomtam a hüvelykujjammal, kattanással engedte el a fedelet. Lassan nyitottam ki, és megláttam benne egy ezüst nyakláncot, ami össze volt fogva egy gyöngy sorral is.
- Harry. -elfojtott, lepődött hangon motyogtam a nevét, mihelyst megláttam az ajándékát. Éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Felnéztem a fiúra, akinek a mosolya is már megható volt. Próbált mosolyogni, de közben a szája sarka lefelé húzódott. Ez olyan aranyos tőle, az az arc, amit most látok rajta, megható. A szemeibe néztem, ő nem mert, vagy nem is tudom, a dobozt nézte a kezemben. Csillogtak a szemei. -N-nem kellett volna. E-ezt nem fogadhatom el.
Vissza csuktam a fedelet a doboz tetejére, és úgy nyújtottam vissza neki. Tenyerével tolta vissza a kezemet, és a dobozt.
- Nem. Megtartod. A tiéd. -tiltakozott.
- Ez esetben... köszönöm.
Mosoly húzódott a számra, amint lepillantottam a remegő kezére. Elvette tőlem a dobozt, és kinyitotta ismét. Leült a kanapéra, majd úgy biccentett a fejével. Érdekelt, hogy minek, vagy kinek biccent, így megfordultam. Niall, Liam, Kristi és El egy-egy kisebb ajándékot tartottak a kezükben, kedvesen oda jöttek hozzám, boldog szülinapot kívántak, megöleltek, átadták a dobozt, és félre álltak. Zayn és Louis papírzacskókat tartottak a kezükben, ők is átnyújtották a meglepiket.
Leültem a kanapéra, Harry mellé az ajándékokkal a kezemben, és csak úgy néztem rájuk. Megfogtam az egyik kis dobozt, és kicsomagoltam. Kinyitottam, benne egy pillangós medál. A másodikkal is így tettem, abban egy kulcsos medál volt. A harmadikban egy szívecskés medál, a negyedikben egy négylevelű lóhere volt. Ennél a medálnál néztem Niall-re, és felnevettem. Először nem tudta, hogy min nevetek, majd lenézett az ajándékra, és levágta, ő is felnevetett.
Most már a zacskók következtek. Amit Zayn adott, abban egy fekete Gucci táska volt, a láttán a lélegzetem is elállt. Ujjongva pattantam fel a kanapéról, és egyenest a srácra ugrottam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Örömömben ugráltam, Zayn pedig a hátamat simogatta.
- Jól van, elég lesz. -nevetett.
Mielőtt elengedtem volna, nem is tudom hogyan, de elcsattant köztünk egy csók... amit én kezdeményeztem. Kikerekedtek a szemeim, azon, amit csináltam. Most már kínosan igazgattam a ruháimat, majd még egyszer, nyugodtan leültem Harry mellé.
- Mi lesz, ha az én ajándékomat látja meg? -viccelődött Louis.
- Valószínűleg tökön rúglak. -válaszolta mogorván Harry.
- Én is szeretlek, haver. -szólt vissza Lou.
Kínos csend következett be, mindenki feszülten állt a helyén. Még nem nyúltam az utolsó szatyorhoz, de ezzel megtörtem a feszült légkört.
Ahogy kinyitottam, egy dobozt és egy könyvet láttam meg. Kivettem a dobozt, kinyitottam, és egy kamerával találtam szembe magam. Lepetten néztem Louis-ra.
- Nézd meg a másikat is. -siettetett.
Leült mellém, nem érdekelte, hogy ráült a papírkupacra, csak mosolygott. Kivettem a táskából a könyvet, ami a "Wreck This Journal" névre hallgat. A címéből megállapítottam, hogy ez más könyv, mint az összes többi, ugyanis ezt a könyvet tönkre kell tenni. Belelapoztam, és különféle "küldetések" voltak, tippek, hogy hogyan tegyük tönkre a könyvet. Ami nagyon tetszett, az az, hogy lógassam fel egy kötélre, és úgy csapdossam neki mindennek.
- A kamera azért kell, hogy filmre vehesd, miképp teszed tönkre az ajándékomat.
- Ez jó ötlet, Louis. Köszönöm. -bal karommal öleltem át. Letettem magam mellé a Louis-tól kapott ajándékokat, és úgy néztem körül mindenkin. Felálltam, és úgy mondtam széttárt karokkal. -Srácok. Úgy szeretlek benneteket.
- Ó, mi is szeretünk. -szólalt meg aranyosan Kristi.
- Nagy ölelééés! -kiáltottam.
Mindenki azonnal felállt, és nevetve öleltük át egymást. Annyira szeretem ezt a kis csapatot, amit mi alkotunk. Annyira rendesek, és őrültek. Mindenki szereti a másikat, és senki nem veszi magára a vicces beszólásokat.
***
A kertben ültem le a padra, és egyesével akasztgattam fel a medálokat a Harry-től kapott, csodaszép nyakláncra. Nahát, emlegetett szamár.
- Szia Harry. -köszöntem mosolyogva. -Még egyszer köszönöm a nyakláncot. Nagyon szép.
Leült mellém, az arca rezzenéstelen volt, csak pár másodpercre nézett felém, és egy erőltetett mosolyt villantott meg.
- Segítesz?
A nyakláncot nyújtottam felé. Bólintott, mitől mosolyogtam, a hajamat megfogtam, hogy ne legyen útban, majd hátat fordítottam neki. A két karját láttam meg a fejem felett, a kezében pedig a nyakláncommal. Az ezüst nyaklánc, a rajta lógó ezüst medálokkal, és a gyöngyökkel ráfeküdt a mellkasomra. Hallottam, hogy Harry becsatolja a nyakláncot, majd a vállamon éreztem a tenyerét, végig simított a csupasz bőrömön.
- Soha nem fogom levenni.
- Gyere -megköszörülte a torkát, miközben felegyenesedett a padról, én csak lepetten néztem rá, mitől mosolyától lett gödröcskés az arca. -, vár még rád odabent valami.
Nyújtotta a kezét, és közben az ezer wattos vigyorát villogtatta rám. Megfogtam a kezét, majd húzott be maga után a házba. Nevetve követtem őt, majd megállított. Mögém állt, kezével eltakarta a szemem, hogy ne lássak semmit. Lassan betotyogtunk a helyiségbe.
- Felkészültél? -kérdezte csábítóan. Hümmögtem egyet, majd elvette a szemem elől a kezét. A szemem még csukva volt, nem tudtam elképzelni, hogy mire számítsak. Komolyan mondom, arra gondoltam, hogy Harry tök pucéran fog állni előttem, egy szál pöcsben (XDDDDDDDDDD). Kinyitottam a szemem, és megláttam azt a csodaszép, eszméletlen szép tortát, a dohányzó asztalon. -A kedvenced. Gesztenyekrémes.
Megfordultam, hogy belenézhessek a szemeibe. A nyaka köré fontam a karom, és úgy öleltem meg.
- Milyen jó, hogy elárultam milyen tortát szeretek. -motyogtam a vállába nevetve.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek, Harry.
Mosolyogva emelte rám a tekintetét, ami meglepett. Hihetetlen. El is felejtettem, hogy ma van a szülinapom. A háta mögül előhúzta a kezét, és egy becsomagolt kis ajándékot tartott a kezében. Kezében, a kis négyzet alakú dobozkával lépett oda hozzám, és nyújtotta azt. Félénken vettem ki a kezéből, és méregettem. Harry arcára néztem, aki mosolygott, mint a tejbe tök, nem értettem miért, de megnyugtatott. Végigsimítottam a csomagoló papíron, majd óvatosan -mintha egy öreg gránátot tartanék a kezemben, és azt kéne valahogy hatástalanítanom- csomagoltam ki a burkából a -később megállapítottam- királykék színű dobozt. Volt rajta egy kis gomb szerűség, azt megnyomtam a hüvelykujjammal, kattanással engedte el a fedelet. Lassan nyitottam ki, és megláttam benne egy ezüst nyakláncot, ami össze volt fogva egy gyöngy sorral is.
- Harry. -elfojtott, lepődött hangon motyogtam a nevét, mihelyst megláttam az ajándékát. Éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Felnéztem a fiúra, akinek a mosolya is már megható volt. Próbált mosolyogni, de közben a szája sarka lefelé húzódott. Ez olyan aranyos tőle, az az arc, amit most látok rajta, megható. A szemeibe néztem, ő nem mert, vagy nem is tudom, a dobozt nézte a kezemben. Csillogtak a szemei. -N-nem kellett volna. E-ezt nem fogadhatom el.
Vissza csuktam a fedelet a doboz tetejére, és úgy nyújtottam vissza neki. Tenyerével tolta vissza a kezemet, és a dobozt.
- Nem. Megtartod. A tiéd. -tiltakozott.
- Ez esetben... köszönöm.
Mosoly húzódott a számra, amint lepillantottam a remegő kezére. Elvette tőlem a dobozt, és kinyitotta ismét. Leült a kanapéra, majd úgy biccentett a fejével. Érdekelt, hogy minek, vagy kinek biccent, így megfordultam. Niall, Liam, Kristi és El egy-egy kisebb ajándékot tartottak a kezükben, kedvesen oda jöttek hozzám, boldog szülinapot kívántak, megöleltek, átadták a dobozt, és félre álltak. Zayn és Louis papírzacskókat tartottak a kezükben, ők is átnyújtották a meglepiket.
Leültem a kanapéra, Harry mellé az ajándékokkal a kezemben, és csak úgy néztem rájuk. Megfogtam az egyik kis dobozt, és kicsomagoltam. Kinyitottam, benne egy pillangós medál. A másodikkal is így tettem, abban egy kulcsos medál volt. A harmadikban egy szívecskés medál, a negyedikben egy négylevelű lóhere volt. Ennél a medálnál néztem Niall-re, és felnevettem. Először nem tudta, hogy min nevetek, majd lenézett az ajándékra, és levágta, ő is felnevetett.
Most már a zacskók következtek. Amit Zayn adott, abban egy fekete Gucci táska volt, a láttán a lélegzetem is elállt. Ujjongva pattantam fel a kanapéról, és egyenest a srácra ugrottam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Örömömben ugráltam, Zayn pedig a hátamat simogatta.
- Jól van, elég lesz. -nevetett.
Mielőtt elengedtem volna, nem is tudom hogyan, de elcsattant köztünk egy csók... amit én kezdeményeztem. Kikerekedtek a szemeim, azon, amit csináltam. Most már kínosan igazgattam a ruháimat, majd még egyszer, nyugodtan leültem Harry mellé.
- Mi lesz, ha az én ajándékomat látja meg? -viccelődött Louis.
- Valószínűleg tökön rúglak. -válaszolta mogorván Harry.
- Én is szeretlek, haver. -szólt vissza Lou.
Kínos csend következett be, mindenki feszülten állt a helyén. Még nem nyúltam az utolsó szatyorhoz, de ezzel megtörtem a feszült légkört.
Ahogy kinyitottam, egy dobozt és egy könyvet láttam meg. Kivettem a dobozt, kinyitottam, és egy kamerával találtam szembe magam. Lepetten néztem Louis-ra.
- Nézd meg a másikat is. -siettetett.
Leült mellém, nem érdekelte, hogy ráült a papírkupacra, csak mosolygott. Kivettem a táskából a könyvet, ami a "Wreck This Journal" névre hallgat. A címéből megállapítottam, hogy ez más könyv, mint az összes többi, ugyanis ezt a könyvet tönkre kell tenni. Belelapoztam, és különféle "küldetések" voltak, tippek, hogy hogyan tegyük tönkre a könyvet. Ami nagyon tetszett, az az, hogy lógassam fel egy kötélre, és úgy csapdossam neki mindennek.
- A kamera azért kell, hogy filmre vehesd, miképp teszed tönkre az ajándékomat.
- Ez jó ötlet, Louis. Köszönöm. -bal karommal öleltem át. Letettem magam mellé a Louis-tól kapott ajándékokat, és úgy néztem körül mindenkin. Felálltam, és úgy mondtam széttárt karokkal. -Srácok. Úgy szeretlek benneteket.
- Ó, mi is szeretünk. -szólalt meg aranyosan Kristi.
- Nagy ölelééés! -kiáltottam.
Mindenki azonnal felállt, és nevetve öleltük át egymást. Annyira szeretem ezt a kis csapatot, amit mi alkotunk. Annyira rendesek, és őrültek. Mindenki szereti a másikat, és senki nem veszi magára a vicces beszólásokat.
***
A kertben ültem le a padra, és egyesével akasztgattam fel a medálokat a Harry-től kapott, csodaszép nyakláncra. Nahát, emlegetett szamár.
- Szia Harry. -köszöntem mosolyogva. -Még egyszer köszönöm a nyakláncot. Nagyon szép.
Leült mellém, az arca rezzenéstelen volt, csak pár másodpercre nézett felém, és egy erőltetett mosolyt villantott meg.
- Segítesz?
A nyakláncot nyújtottam felé. Bólintott, mitől mosolyogtam, a hajamat megfogtam, hogy ne legyen útban, majd hátat fordítottam neki. A két karját láttam meg a fejem felett, a kezében pedig a nyakláncommal. Az ezüst nyaklánc, a rajta lógó ezüst medálokkal, és a gyöngyökkel ráfeküdt a mellkasomra. Hallottam, hogy Harry becsatolja a nyakláncot, majd a vállamon éreztem a tenyerét, végig simított a csupasz bőrömön.
- Soha nem fogom levenni.
- Gyere -megköszörülte a torkát, miközben felegyenesedett a padról, én csak lepetten néztem rá, mitől mosolyától lett gödröcskés az arca. -, vár még rád odabent valami.
Nyújtotta a kezét, és közben az ezer wattos vigyorát villogtatta rám. Megfogtam a kezét, majd húzott be maga után a házba. Nevetve követtem őt, majd megállított. Mögém állt, kezével eltakarta a szemem, hogy ne lássak semmit. Lassan betotyogtunk a helyiségbe.
- Felkészültél? -kérdezte csábítóan. Hümmögtem egyet, majd elvette a szemem elől a kezét. A szemem még csukva volt, nem tudtam elképzelni, hogy mire számítsak. Komolyan mondom, arra gondoltam, hogy Harry tök pucéran fog állni előttem, egy szál pöcsben (XDDDDDDDDDD). Kinyitottam a szemem, és megláttam azt a csodaszép, eszméletlen szép tortát, a dohányzó asztalon. -A kedvenced. Gesztenyekrémes.
Megfordultam, hogy belenézhessek a szemeibe. A nyaka köré fontam a karom, és úgy öleltem meg.
- Milyen jó, hogy elárultam milyen tortát szeretek. -motyogtam a vállába nevetve.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek, Harry.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése