Interjú [Második fejezet, Tizenkettedik rész]

Az interjú előtt vagyunk egy órával. Nem mondanám, hogy félek... az igazság, hogy reszketek. Hogy mitől? Mitől... attól, hogy mikkel fognak bombázni engem. Hogy az igazat valljam, még a riportertől is kiráz a hideg, azok a megválaszolatlan kérdések, amiket kérdezni fog... 

A srácok nyugodtan készülődnek, hol a nappaliba, hol a konyhába vándorolnak. Niall, a szó szoros értelmében öt percenként vánszorog ki üres kézzel, és, hogy jön vissza? Naná, hogy! A kezében egy türkizkék tál, benne pedig ropogtatni való finomságok. Nyugodtan ült le a kanapéra, bámulta a Tv-t, vagy ha abban épp nem ment olyan, ami leköthetné őt, tovább evett, körbenézett a társaságon.

Mellette ültem. Frusztráló érzés fogott el, a hasam görcsben, a fejem néha lüktet, de nem fáj. Niall rám nézett, és mosolyogni kezdett. Visszamosolyogtam, majd elfordítottam a fejemet másfelé, ami  Liam és Zayn beszélgetését vettem középpontba. Zayn arcát néztem, arra koncentráltam. Ahogy mozgatja a száját, ahogy pislog... lejjebb csúszott a tekintetem, a mellkasára... ahogy veszi a levegőt, és újból vissza az arcára. Elképesztő. Milyen rezzenéstelen az arca. 

Liam kérdezett tőle valamit, amikor is rám nézett. Elmélázott még rajtam. Mihelyst Liam rászólt, felnevetett, utána megválaszolta, de nem hallottam. 

- Minden rendben, Alex? 

- Persze. -mosolyogtam. -Niall. Szerinted elmondjuk, hogy... érted?

- Mármint azt...? -kérdezett rá a lényegre. Mármint remélem, hogy arra. -Nem akarom erőltetni, de szerintem igen. Nem kell félned. Elég az, hogy mi értjük az egészet, és kész! -biztatott.

- Köszönöm, Niall. -suttogtam.

Rámosolyogtam. Loptam a nasijából, mire felnevettünk.

***

Egyesével "faggatnak" ki minket. Egy fehér szobában áll két fekete "operatőr" szék, mellettük két kamera állvány, amire nemsokára felkerülnek a készülékek. Cassie, a riporter nő kedvesen bemutatkozott nekünk, ugyan így tettünk mi is. Pár fickó még van körülöttünk, asszisztensek futkároznak a mappájukkal ide-oda, inkább Cassie körül legyeskednek. Zavaró egy kissé, hogy ennyi ismeretlen vesz engem körül... és ahogy a mosoly görbül az arcukon, mikor elhaladok mellettük. Kész horror az egész.

Harry leállt beszélni egy manussal, azt néztem egy darabig, majd meghallottam a nevemet. Niall nézett rám, kérdőn húztam fel a szemöldököm, erre csak legyezett egyet a kezével, és valami ilyesmit mondhatott: "Nem fontos." Vállat vontam, majd sétáltam tovább. Nem olyan nagy a szoba, hogy messzire tudjak menni, de el van választva egy "vászonnal" vagy nem is tudom minek nevezzem. Pár fazonnal még jó pofit vágtam, és már hallottam, hogy be kell állni a helyünkre.

Először Niall-t nyúzták, főképp Kristi-ről, majd szó esett rólam is, amikor rám nézett. Kicsit megváratta a riportert, Cassie újból kérdezte, majd már ráfigyelt. Válaszolt egy olyannal -miközben vállat vont-, hogy: jól megvagyunk, kedves csaj, bármi hülyeséget elvisel amit csinálunk. 

Jól estek a szavai, ezért miután elengedték, hozzám jött, és megöleltem. Megköszöntem neki, majd hagytam, hadd menjen. 

Liam következett. Nála arról kérdeztek, hogy mi van így barátnő ügyileg, mire nem válaszolt semmit, csak mondta: semmi. Kérdezték még őt arról, hogy mikor kezdődnek az újabb munkálatok, mikor lesz egy újabb dal. Erre egy elég hosszú választ adott, Louis odasúgta nekem: "Hiába. Nem csalódtunk Li-ben!" Elnevettem rajta magam.

Én következtem. Most ugrik a majom a vízbe... jesszusom. De izgulok. Helyet foglaltam a kényelmetlennek tűnő fekete székben. Cassie nézett rám. Mosolygott, ezalatt az idő alatt próbáltam megállapítani az életkorát... úgy negyvenes éveiben járhat. Az a festett szőke haj, a festék az ősz szálakat fedi... az a ráncos arcbőr. Ijesztő volt. És az az erős vörös rúzs, amit Taylor Swift is visel... 

- Alex. -szólított meg. -Szólíthatlak Alex-nek? -bólintottam. -Alex. -már kezd idegesíteni, hogy ennyiszer mondja ki a nevemet... -Mi volt a valós oka annak, hogy a kapcsolatotoknak vége?

- Egyszerűen így döntöttük. -válaszoltam röviden. -Nem volt nagy oka annak, hogy külön váltunk, még mindig nagyon szeretjük egymást. Én Zayn-re úgy tekintek, mint a bátyámra, ő pedig rám, mint a húgára. Walihya és Safaa gazdagodott egy nővérrel. -viccelődtem. 

- Szóval nem gátolta semmi a kapcsolatukat? -bólintottam. -Akkor mitől lett vége?

Ránéztem Harry-re, utána pedig Cassie-re. Magamban könyörögtem annak, hogy ne kelljen ezen az egészen végig mennem, egyedül. Túlságosan is bizonytalan vagyon önmagamban, nem tudom pontosan, hogy mit kéne erre válaszolni. Tudod! Alex, ne félj., mintha Harry hangját hallottam volna a fejemben visszahozni. 

- Nem kell ezt az egészet félreérteni, sem gonoszul kivesézni. Nem érdekel, hogy mit gondolnak ezek után rólam, de azt tudom, hogy alaposan kivesézik a témát, és vele együtt engem is. -magyaráztam. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett rám, beleértve Cassie-t is. -Rájöttem arra a valóságra, hogy Harry Styles az a fiú, akinek a legtöbbet köszönhetek. Egymást támogatjuk már mióta... Harry nekem mondott el mindent, amit másnak nem mert, mert szégyellte. Ugyan így van ez fordítva is... amit Zayn-nek nem mertem, vagy nem akartam elmondani -az említettre néztem. -, sajnálom -majd vissza a nőre. -, azt mind Harry-vel osztottam meg... azt hiszem, szerelmes vagyok Harry Styles-ba.

Ahogy kimondtam ezeket a szavakat, rögtön elfogott a melegség, a gyomromban az alvó pillangók szárnyra kaptak, és röpdöstek. Egy hatalmas mosoly terült szét az arcomon. Harry-re néztem. Komoly arckifejezése, mintha fagyott lenne. 

Felálltam a székről, mosolyogva indultam el felé. Két tenyerem közé fogtam a puha arcát, pont úgy, mint délelőtt. Egy puszit nyomtam az orra hegyére, mi varázslatosan olvasztotta fel a fiút. 

- Mind igaz volt, amit mondtam. -motyogtam neki. Elmosolyodott.

- Viszonozzam az érzéseidet? -kérdezte játékosan, ezért egy játékos mellkasba bokszolást kapott a részemről. Az arca vidámról komolyra váltott, karjaiban védelmezőn tartott. -Alex. Leszel a barátnőm?
A kérdése megdermesztett. A lélegzetem felgyorsult, a gondolataim száguldoztak ide-oda. Elmosolyodtam, majd válaszoltam volna, mikor is őt hívták következőnek. "Ez most komoly?" képet vágott, úgy nézett Cassie-re. Várakozóan nézett rám. Kihasználtam az alkalmat gondolkozásra. Mosolyt küldtem felé, ő pedig nyelt egyet. Elszakadtam tőle, suttogtam neki: "Menj. Várnak.". Bólintott.
Azt hiszem, hogy rosszul esett neki az, amit tettem. Megvárakoztatom, ez az én érdekemben van, de ő is szerepet játszik benne. Higgye el nekem, hogy jól fogok dönteni, de először még beszélni valóm van valakivel.
Oldalasan odamentem Zayn-hez. Persze közben nekiütköztem Louis-nak, majd Liam-nek... és Niall lábára léptem. Aztán végül is megtaláltam a célpontomat. Megfogtam a karját, és a hatalmas vászonszerűség mögé húztam. Ha nem lett volna ott pár manus, akik ráadásul szúrós tekintettel bámultak ránk. Kínosan néztem vissza a fiúra, és elkezdtem kitolni a teremből. Halkan nevettem, próbáltam csukva tartani a szám. Amint az ajtó zárult mögöttünk, rögtön kitört belőlem a nevetés.
- Láttad azokat a fejeket? -nevettem.
- Miért jöttünk mi ide? -kérdezte komor arckifejezéssel, mély hangon.
A hangjára lecseréltem a vidám Alex-et a komoly szerepre, letöröltem a könnycseppeket, amik nevetés közben bukkantak ki.
- Csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom. A-azt, amit otthon tettem, csak rájöttem valamire.
- És mire? -kérdezte közbevágva.
- Ezt már hallottad... odabent. Mindegy. Nagyon gáz lenne, ha én és Harry...
- Járnátok?
Behunytam a szemeimet ahogy a szót kimondta. Az ajkaimat összepréseltem, megremegtem egy kicsit, amikor a karomon éreztem az érintését. Olyan melengető volt utána, régen éreztem már.
- Elmondok neked valamit. Alex, amikor kint ültél az esőben, én mentem volna ki érted, de Harry megelőzött. Siettem be a házba... miután láttam, hogy Harry siet feléd, rögtön tudtam, hogy nem kell közbeavatkoznom. Amikor bejöttetek, szomorú voltam, hogy nem az én karomban vagy, hanem az övében. Arra akkor jöttem rá, hogy szereted őt, amikor elém álltál, és megvédted őt. Megvédted az ütésem elől.
A szememet már csípte a könny. Nem hiszem el, hogy ilyent teszek két pasival... egy szörnyeteg vagyok. Harry és Zayn. Sajnálom! Sajnálom, hogy beléptem az életetekbe, nem akartam. Már akkor ki kellett volna szállnom, amikor Zayn jelentkezett a tehetségkutatóba., mondtam magamban. Tényleg, őszintén rühellem azt, amit tettem ezzel a két sráccal.
- Én tényleg egy szörnyeteg vagyok. -Zayn ellenkezően nézett rám, de ezt a tényt senki nem tudja megváltoztatni. -Most elmegyek. Mindenkinek jobb lesz így, hidd el.
- Várj! Mért mész el? -megfogta a karom, és visszahúzott. Elrántottam a csuklómat a szorításából, és mentem a kijárat felé. -Alex! Senkinek nem lesz jobb az, ha eltűnsz az életünkből, nem érted?
De. Igenis jobb lesz.