Még több meglepetés... [Második fejezet, Tizedik rész]

Halihoo. Egy kis pihenést kiérdemeltem már. Egy hét után újra itt vagyok! :) Új rész holnap lesz!!

Pakolok, mivel költözök. Igaz, csak pár szobával odébb lesz az alvóhelyem, de a ruháimat szívesebben tartom magamhoz közel, mivel ha valamire szükségem lenne, nem szeretnék éjjel berontani Zayn-hez azzal, hogy kéne egy tiszta alsónemű. Úgyhogy, egy közös "döntés" után, ami nagyjából így hangzott: mondtam Zayn-nek, hogy költözök, mire rábólintott, majd elkezdett segíteni pakolni.

Harry mondta, hogy rendet rak a már amúgy is tiszta szobájában, gyorsan hozzáfűzte, hogy helyet csinál a cuccaimnak, amit megköszönök, hamar szeretnék túl jutni a költözésen. 

Louis és El elmentek lazulni, javasoltam nekik pár helyet, mint pl. mozi, séta a parkban... vagy a jól bevált módszer. Ebéd. Dél körül járhat az idő, úgyhogy elmentek ebédelni, utána pedig egyszerre vágták rá, hogy mozizni mennek. Összeillenek, nem kétséges.

Liam, Niall és Kristina a nappaliban henyélnek és videojátékoznak. Ahogy egy jó öreg ismerősöm mondta anno, amikor még hozzánk járt át -Zayn-, tolják a játékot. Tolják csak nyugodtan, csak ne legyen útban., magyarázta a belső hangom. 

- És, hogy állsz Harry-vel? Megvagytok?

Gondolataimat Zayn szakította meg. A ruhákat összegyűrve adogatta, egy gombócként, pedig kifejezetten megkértem arra, kedves párát, hogy rendesen adja oda. Ez Zayn. Mihelyst úgy döntött, megunta a segédkezést, leült az ágy szélére, két térde között lógatta a kezét, és nézett rám.

- Megvagyunk. -nyögtem ki. Csak rábólintott egyet, bűnösnek éreztem magam emiatt. -Figyelj -figyelt is -, nem akarom az orrod alá dörgölni. -magyaráztam.

- Nem is tennéd. -vágta rá, a szexi mosolyával az arcán, együtt véve. -Mondanom kell valamit. Tetszik egy másik lány.

Na ne! Ha amiatt a lány miatt szakított velem, akkor... mi akkor? Ha úgy vesszük, jól is jövünk ki, mivel senki nincs kibukva a másikra. A-azt hiszem.

- E-e... ezért szakítottál velem?

- Mi? Nem. Dehogy is. -tiltakozott.

A szemében láttam egy csillogást. Elmosolyodtam, ahogy újból láttam azt a szép szemeit csillogni. Utoljára akkor láttam, amikor azt mondtam neki, szeretem. Akkor... tényleg tetszik neki valaki. Vajon ki lehet az a lány?

- Mi a neve? -tettem fel az első kérdést, amit információ gyanánt kérdeztem.

- Nem tudom.

- Tetszik egy lány, és még a nevét sem tudod? 

Szórakozottan felnevetett, viccnek szántam az egészet, mivel sejtettem, hogy ezt a választ fogja adni majd. Minden ilyesfajta kérdésre ez a válasza; "Nem tudom.". Tipikus Zayn. 

Mosolyogtam, miközben lehuppantam mellé az ágyra.

- De most komolyan. Ki az a lány?

Ujjaimat összefűztem az övéivel, természetesen mint ez csak baráti gesztusként jött. Lenéztem a kezünkre, ami Zayn combján volt. Egy ideig még várt, majd ő is lenézett. Megszorította az ujjaimat, ami jó érzéssel töltött el. Zayn nem haragszik rám. Felemeltem a tekintetem az arcára, miről sütött a vágy.

- Alexandra. -mormolta.

Hogy mi?, próbáltam megmukkanni, de akkor már késő volt. Feje vészesen közel volt az enyémhez, tudtam mire készül; meg akar csókolni. És meg is tette. Nem húzódtam el tőle, bevallom, élveztem is a csókját, hogy ajkai újra az enyéimre nyomódtak. A puha, lágy ajkai... melengető volt.

- Z-zayn. -motyogtam, de elhallgattatott egy újabb csókkal, mit már nem engedtem. -Zayn! -csattantam fel.

- Ó, basszus. Bocsánatot kérek. N-nem akartam.

Zavartan hadarta a szavakat, ezalatt pár pillanatkép leforgott a szemem előtt.

***

1. kép) Zayn és én a házim felett görnyedünk, és próbáljuk megtalálni a választ

2. kép) Zayn elvitt a suliba, minden nap öleléssel köszöntünk el egymástól.

3. kép) Zayn eljött értem a suliba, minden nap öleléssel köszöntöttük egymást.

4. kép) Megmutattam Kristi-nek, hogy ki is tetszik nekem valójában. Akkor látta meg először Niall-t, az állítása szerint.

5. kép) Zayn és én a közös fotónkat készítettük, amit nemrég az ablakon hajított ki.

6. kép) Zayn bemutatott a srácoknak, ahol Kristina is ott volt.

7. kép) Zayn-nel az első közös élményünk... az ágyában.

8. kép) Zayn-nek bevallottam, hogy mit érzek.

9. kép) Harry-t megvédtem Zayn-től, mielőtt megüthette volna.

10. kép) Zayn-nel szakítottunk.

***

- Zayn. Semmi baj. -megsimítottam a vállát. -Még mindig tetszem neked? -bólintott. -Amit csókot kaptál tőlem, az azért volt... lehet, hogy én is érzek még irántad valamit. -ezt direkt suttogva mondtam, nem akartam, hogy bármi más történjen is.

- Igen, mert te olyan... csodás vagy. Meseszép!

- Ne hízelegj!

Éreztem, ahogy az arcom elpirul. Nem olyan sokszor hallottam ilyeneket Zayn-től, még akkor sem, amikor ugye együtt voltunk. Elvigyorodtam, mi ő rá is rá ragadt. Megfogta a kezem -amit idő közben elvettem tőle-, hüvelykujjával simogatta a kézfejemet. Ijedten néztem le a kezeinkre, majd arra lettem figyelmes, hogy az állam alá nyúl, tekintetemet maga felé emelte.

- Nem fogok közbeavatkozni a kapcsolatotoknak.

- Zayn.

- Tessék?

- Még mindig szeretsz?

- Jól összeilletek Harry-vel...

- A kérdésre válaszolj!

Mihelyst fentebb emeltem a hangerőmet, a szokásosnál is hangosabban szólott a hangom. Szemeit arra a minutumra lehunyta, ajkait összepréselte. Őszintén mondva, nem tudom, hogy miért idegeskedem végig a szitut. Zayn nem olyan, hogy csak úgy tönkre tenne egy kapcsolatot... mármint ez tegnap nem így mutatkozott meg, de úgy érteni, ahogy én gondolom! Sosem tenne kárt a testvérében, ha nem vér szerinti sem... hiába ismerik egymást több mint három éve, a fiúk a családjává váltak, köztük vagyok én is a csajokkal. Sosem zúzná szét ezt a családot.

- De ne értsd félre.

- Nem szándékozom. -komolyan hangzott. Az arcom is rezzenéstelen maradt. Megfogtam a táskát, amibe a cuccaimat raktam, és az ajtó felé fordultam. -Most megyek.

Harry szobájának ajtaja csukva van. Letettem a fal elé a táskát. Nekidőltem az ajtónak, amin végigcsúsztam, majd mintha lefutottam volna a maratont, úgy ültem ott tehetetlenül a földön, fáradt voltam, hogy őszinte legyek. Az idegeim a kikészülés határán álltak, forgott velem együtt a világ. Miért kell ennyire megnehezíteni az életemet? A szemeim golyóztak. Ha be csuktam az volt rossz, mivel úgy éreztem, menten felfordulok... ha pedig kinyitom, minden elmozdul a helyéről, mintha a bútoroknak lábuk kelt volna. Iszonyat rossz érzés ez, a mostani. 

Hallottam ahogy az ajtót egyre közelebbi léptek veszik célba, majd egy halk megtorpanás után kattant egyet a zár. Ne. Mindjárt elájulok. Kinyílt az ajtó. Amilyen szerencsétlen óráim vannak most, olyan szerencsétlenül érkeztem Harry lábfejeire. Rám vigyorgott, gödröcskés arca bearanyozta a napom, majd miután nevetett, a szemeim sem golyóztak annyira. A helyzettől nekem is jobb kedvem lett. 

Segített felállni, megfogta a táskámat, majd bevitte a szobába. Elnéztem Zayn szobája felé, ami még mindig tárva nyitva volt, mintha hívogatott volna... mintha csak arra vár, hogy belépjek rajta, és újra...

Mély levegő vétellel léptem be Harry, kényelmesnek tűnő, kellemes szobájába.

***

- Hiányoznék, ha elmennék? Mármint örökre...

- Hogy mondhatsz ilyent, Alex? Persze, hogy hiányozni fogsz. Miért jutnak ilyenek az eszedbe?

Hogy miért? Mivel egy szörnyeteg vagyok, azért! Jelen esetben én vagyok a szörnyeteg, és Zayn a  csodálatos herceg... te pedig vagy a rózsa., az utolsó szó visszhangzott a fejemben. ...rózsa...

Harry az arcomat simogatta, a bőröm már forrt az érintésétől. Nagyon forró a teste, a csupasz hasán végighúztam a tenyeremet. 

Féltem attól, hogy mi lesz, ha elmondom neki az előbbi esetet. Zayn még mindig szeret. Bár fáj belátni, az érzés kölcsönös.

- Rossz vagyok. Egy rossz ribanc. Egy gonosz boszorka, Harry! Hogy lehet ilyen szörnyeteg Zayn-nel szemben, Harry? -csattantam fel. Zavarodottan vizslatott, szemeit mozgatta.

A szemöldökét újból -szexisen- összehúztam, majdnem megcsókoltam.

A nyelvég kidugta, majd végig húzta rózsaszín, telt ajkain. Szemeimmel végigkövettem a mozdulatot, én is végig csináltam, mitől felnevetett.

- Látom, el tudlak varázsolni. -viccelődött.

- Persze, hogy el! -vágtam rá szórakozottan. -Olyan gyönyörű vagy. Arany szíved van.

- Nem vagy gonosz. Zayn nem önszántából szakított veled? -bólintottam. -Akkor ő szívta meg. Ne érezd tőle ennyire rosszúl magad. Arról ő tehet, hogy elengedett egy ilyen csodálatos lányt, mint te vagy.

- Ne. A végén megölsz. -pirultam bele a bókjaiba.

A kijelentésemen mélyen, férfiasan felkuncogott, ezerrel repesett érte a szívem, mintha egy vizsgadolgozat előtt lennék, és nemsokára bele kéne kezdenem a munkálatokba. Olyan érzés tört rám.
Tehetetlenül haraptam bele az alsó ajkamba. Tudtam, hogy csillog a szemem, mivel mosolygott. Olyan aranyosan nézett ki, mint egy kiskutya... ha ezt hangosan mondtam volna, nézett volna rám.

- Menjünk vacsorázni. -jelentette ki Harry. A telefonja épp azelőtt pikkelt egyet, úgy mondta mosolyogva, rám nézve.

Máris az ajtónál állva nyújtotta felém a kezét. Megvillantottam a vigyorom, min Harold jót szórakozott. Kis noszogatás után felegyenesedtem az ágyról, majd kézen fogva mentünk ki a szobájából, le a lépcsőn. Ő vezetett, ő állt elől, és húzott maga után. Arra számítottam, hogy mindenki lent lesz, de a számításaim kudarcot vallottak. Azt hiszem ennek örülök is. A göndör hajú Isten hátrapillantott rám, miközben a konyha felé igyekeztünk. Kedvesen leültetett a bárszékre, ami a konyhapult előtt állt, a pulton pedig már meg volt terítve. A fülemhez hajolt, s bele súgta:
"Egy ilyen gyönyörű lány, mint te, meg érdemel egy szülinapi vacsorát."
Ettől szinte elolvadtam. Elvette a tányéromat, amit a sütő melletti pult márványlapjára tett, ami hanggal jelezte, hogy biztonságban van. A fiú egy sütőkesztyűt vett fel a jobb mancsára, kinyitotta a sütőt, és kiemelt belőle egy jénait. Az orromat rögtön elérte az étel csodás illata, sajtot éreztem. Rögtön összefojt a nyál a számban.
Megfordult a tányérral a kezében, elégedett gödröcskés mosolya ellenére is komoly maradt az arckifejezése, miközben kémlelt egy darabig, majd elindult felém. Letette a tányért, majd a sajátjára is rakott a finomnak látszó ételből. Letette a tányért, és vele együtt magát is a székre.
- Jó illata van. Te csináltad?
- Nem. -nevetett. -De saját recept. Megkértem a srácokat, hogy csinálják meg, amíg én lefoglallak. Még egy kérést kaptak tőlem, hogy menjenek el itthonról, amikor indulnak dobjanak meg egy üzenettel.
- Ó, Harry. -nyomtam egy puszit az arcára. -Édes vagy, hogy így gondolsz rám.