**Pár nappal később
Nem tudom, hogy kit és miért kell meglepni mivel, de jó ötletnek hangzik. A srácoknak van egy régi ismerősük, nem tudom, hogy barát-e, vagy ellenség, vagy egy világsztár, akinek nemsokára lesz valamilyen ünnepe, mint például szülinapja. Nem mondtak semmit, hogy ki az, akinek mind ezt rendezik, csak annyit, hogy férfinak lesz a köszöntő... szóval inkább szülinap vagy mi.
Zayn, Harry és Louis egy bulira gondolt London legjobb bárjában, míg Liam és Niall egy otthonos összejövetelre gondolt. Hiába nekik, a többség döntése... egy ütős buli lesz. Nem nagyon örültem ennek, mivel Harry-t nagyon könnyű rávenni arra, hogy piáljon. Főleg, ha Lou és Zayn van a közelében. Zayn már eleve egy ivós fajta, Louis pedig folyamatosan elhülyéskedik mindent és fogadjunk, hogy fogadni fog Harry-vel, hogy mennyi felest tud lehúzni egyszerre. Mindegy. Nem ez a lényeg.
- Nem kéne bulit tartani... -szóltam közbe a szervezkedésnek.
Mindenki egyenesen rám szegezte a tekintetét, ami megijesztett. Úgy éreztem, mindenki bekerült az aurámba és egyenként jönnek közel hozzám és ijesztően néznek rám.
- Niall-ék ötlete sokkal jobb. Egyedibb és senki ismeretlen alak, például a rajongók, nem furakodnának be.
-mondtam halkan.
- Ja, csak az összejövetel egy dög unalom. -morgott Louis. -A buli sokkal ütősebb és nem kell mindenkivel foglalkozni, nem kell takarítani azután.
- Az jobb ha eldobtok egy szimpla, gusztustalan bulira vagy ezer fontot?! Főleg ha kértek DJ-t, Mixert, meg mit tudom én mik szoktak lenni?! -förmedtem rá.
Túlságosan is ismertem Louis makacsságát és tudom, hogy szarik most rám.
- Ahogy gondolod... de akkor is bulit tartunk egy menő bárban.
- Nem számítottam másra tőled. -megforgattam a szemeimet. A mondandómat direkt gúnyosra formáltam... ha értettek belőle akármit is. -De én nem fogok senkit összekotorni onnét, az biztos! Ha leitatjátok egymást, akkor ott maradtok egész éjjel. Azt is leszarom, ha minden ruhátokat leszakítják. Tényleg nem érdekel, hogy mi bajotok lesz utána!
Magyarázásom közben kiviharoztam a szobából. Nem tudom megérteni azt, hogy Louis miért ilyen? Miért nem bírja felfogni, hogy rohadtul féltem őket és ezért nem akarom azt, hogy egy mocskos krimóban bandázzanak ezer akárhány ismeretlen fazonnal... azok lehetnek akár beépített emberek is, akik különféle mocskos és álszent dolgokat kérdeznek tőle és persze, vesznek videóra. Fú, de ki tud rázni ezektől a hideg.
Most azon törekedhetnék, hogy meggyőzzem őket, az összejövetel sem rossz. Ezt simán titokban lehetne tartani, semmilyen vad idegen nem pofátlankodna be. Ha takarítani kéne, akkor azt elrendezném én, csak ne legyen bajuk belőle.
- Lex? -szólalt meg Harry mély és tökéletes hangja. Vadító volt, hogy most ebben az idegességtől teljes pillanatban a megnyugtató hangja csilingelve szól számomra. -Ha nem akarod, hogy elmenjek, akkor nem megyek. -közelebb férkőzött hozzám. Tudtam, mire megy ki a játék.
- Nem, Harry, ha akarsz, akkor menj. Csak megmondtam a véleményemet. Nem kell engem mindig úgy követned és figyelned és követni az utasításaimat, mintha az anyád lennék. Egy szabad ember vagy, csinálj azt, amit akarsz!
- De... én csak...
Próbált valamit kinyögni a száján, de nem sikerült neki. Most nem sajnáltam meg, mint pár hónappal ezelőtt. Számítottam erre a reakciójára. Nem számított, hogy most fájt neki amit mondtam... szabad ember vagy..., mert ez az igazság. Ő egy szabad ember és az ő baja, ha elmegy a részegségig... de az már az enyém lesz, ha holnapra megjelenne róla egy kép egy bögyös csajjal, aki a szájára tapadt.
***
Nem nagyon nyűgözött le senkit az én kis magánakcióm, azaz, hogy a lányokkal szerveztem egy tüntetést a buli ellen. Louis befogta Eleanor-t, így csak ketten maradtunk Kristi-vel. Harry és Niall jól szórakozott rajtunk, mi is kinevettük egymást. A kis tüntetésünk után beleegyeztünk a buli szervezésébe, úgyhogy mi is benne leszünk a dolgokban, és azt is kiharcoltam, hogy a buli legyen itthon.
Nekem kell bevásárolnom Harry és Liam társaságában, míg Zayn és Louis embereket hív fel és hív el a buliba, Kristi, Niall és Eleanor pedig az egyéb dolgokat csinálják, mint például ház díszítés, edények, poharak meg minden ilyen bulis kellék elő kotrása Nekik sokkal jobb dolguk van, mint nekem. De szerencsére itt van velem a világ legjobb férfija, akit minden lány kíván. Harry Styles. Vagy csak álmodom?
- Ez kell! -dobott egy újabb zacskó chipset a kosárba Harry. -Meg még ez is kell!
Liam rám nézett, mintha szégyellné Harry-t. Ha úgy vesszük, olyan mint egy kisgyerek... én és Liam vagyunk a szülők, mivel csak toljuk a kosarat és beszélgetünk, Harold pedig az aranyos kisfiunk, aki mindenféle, magának szükséges rágcsálni valókat vetet meg velünk.
- Hazz'. Nem kell ennyi szar. Veszünk pár chipset, csapatunk hozzá sört, vodkát meg whiskeyt és kész.
- Csak biztos akartam lenni Niall étvágyának. -bevárt minket, míg mellé értem állt és amikor már a megfelelő közelségben voltam hozzá, a vállamnál átkarolt és elhúzott a kosártól. Liam átvette a vezetést. Harry megpuszilta az arcom, aminek köszönhetően felvihogtam. -Mi az?
- Semmi. -nevettem.
A mosolyomat próbáltam nem feltűnően mutogatni azoknak, akik szembe jöttek velem. Mindenki jól megnézett, de lehetséges, hogy Harry és Liam miatt kaptam ennyi nézettséget. Csak most tűnt fel, hogy itt, a boltban senki nem gyűl egy kupacba, senki nem állja körbe a két fiút, és nem sikoltoznak értük.
Amint kiértünk, az észrevételem megmutatkozott, és 20 fej körüli rajongó csapat támadott le minket. Én nem érdekeltem semmit, szóval kijutottam valahogy a tömegből, két szatyorral a kezemben. Volt pár lány, akik fényképet kértek. Egyet meg is bámultam, mert egy nagy fényképezőgéppel fotózott mindent, beleértve engem is. A vaku elvakított egy időre, már szédültem, elveszítettem az egyensúlyom, és nekidőltem egy erős, kemény testnek.
- Ó, bocsi.
Mihelyst hátranéztem, nem tudtam, hogy ki áll mögöttem. Egy ismeretlen fiú volt, talán idősebb a srácoknál. Fekete haja kócos volt, kicsit bezselézve, szeme barna és hasonló, mint Zayn-é, de az övé olyan más volt. A mosolya egyből levett a lábamról, olyan helyes.
- Semmi gond. -mosolygott. -Hova ennyi... rágcsa? És... -belekukkantott a másik szatyorba, amiben persze...- a pia?
- Bulit rendezünk. -vágtam rá, kínosan éreztem magam. -Eljöhetsz, ha akarsz. Ha már úgy is annyi ismeretlen alak császkál majd... -Ó, hogy az a... mekkora egy idióta vagyok!
- Köszi a meghívást. Milyen címre mehetek? -megmondtam neki az utcát és a házszámot. -Mellesleg Clark vagyok.
- Alex. -megráztam a kezét.
- És... mikor lesz pontosan ez a... buli?
- Nyolc körül. Jöhetsz később is meg korábban is.
***
Harry és Liam kissé furcsán nézett rám, miután hazaértünk. Nem szóltak hozzám semmit az út alatt, ami aggasztott. Nem tudtam mire vélni azt, ahogy viselkedtek. Harry, mintha undorodna tőlem fordult a másik irányba. Mikor közeledtem felé, akkor inkább elindult egy random irányba. Liam az maradt Liam, csak az a gondolkodóbbik fajta srác énje mutatkozott meg. Nem kérdeztek semmit, így én sem kérdeztem tőlük.
Zayn, Harry és Louis egy bulira gondolt London legjobb bárjában, míg Liam és Niall egy otthonos összejövetelre gondolt. Hiába nekik, a többség döntése... egy ütős buli lesz. Nem nagyon örültem ennek, mivel Harry-t nagyon könnyű rávenni arra, hogy piáljon. Főleg, ha Lou és Zayn van a közelében. Zayn már eleve egy ivós fajta, Louis pedig folyamatosan elhülyéskedik mindent és fogadjunk, hogy fogadni fog Harry-vel, hogy mennyi felest tud lehúzni egyszerre. Mindegy. Nem ez a lényeg.
- Nem kéne bulit tartani... -szóltam közbe a szervezkedésnek.
Mindenki egyenesen rám szegezte a tekintetét, ami megijesztett. Úgy éreztem, mindenki bekerült az aurámba és egyenként jönnek közel hozzám és ijesztően néznek rám.
- Niall-ék ötlete sokkal jobb. Egyedibb és senki ismeretlen alak, például a rajongók, nem furakodnának be.
-mondtam halkan.
- Ja, csak az összejövetel egy dög unalom. -morgott Louis. -A buli sokkal ütősebb és nem kell mindenkivel foglalkozni, nem kell takarítani azután.
- Az jobb ha eldobtok egy szimpla, gusztustalan bulira vagy ezer fontot?! Főleg ha kértek DJ-t, Mixert, meg mit tudom én mik szoktak lenni?! -förmedtem rá.
Túlságosan is ismertem Louis makacsságát és tudom, hogy szarik most rám.
- Ahogy gondolod... de akkor is bulit tartunk egy menő bárban.
- Nem számítottam másra tőled. -megforgattam a szemeimet. A mondandómat direkt gúnyosra formáltam... ha értettek belőle akármit is. -De én nem fogok senkit összekotorni onnét, az biztos! Ha leitatjátok egymást, akkor ott maradtok egész éjjel. Azt is leszarom, ha minden ruhátokat leszakítják. Tényleg nem érdekel, hogy mi bajotok lesz utána!
Magyarázásom közben kiviharoztam a szobából. Nem tudom megérteni azt, hogy Louis miért ilyen? Miért nem bírja felfogni, hogy rohadtul féltem őket és ezért nem akarom azt, hogy egy mocskos krimóban bandázzanak ezer akárhány ismeretlen fazonnal... azok lehetnek akár beépített emberek is, akik különféle mocskos és álszent dolgokat kérdeznek tőle és persze, vesznek videóra. Fú, de ki tud rázni ezektől a hideg.
Most azon törekedhetnék, hogy meggyőzzem őket, az összejövetel sem rossz. Ezt simán titokban lehetne tartani, semmilyen vad idegen nem pofátlankodna be. Ha takarítani kéne, akkor azt elrendezném én, csak ne legyen bajuk belőle.
- Lex? -szólalt meg Harry mély és tökéletes hangja. Vadító volt, hogy most ebben az idegességtől teljes pillanatban a megnyugtató hangja csilingelve szól számomra. -Ha nem akarod, hogy elmenjek, akkor nem megyek. -közelebb férkőzött hozzám. Tudtam, mire megy ki a játék.
- Nem, Harry, ha akarsz, akkor menj. Csak megmondtam a véleményemet. Nem kell engem mindig úgy követned és figyelned és követni az utasításaimat, mintha az anyád lennék. Egy szabad ember vagy, csinálj azt, amit akarsz!
- De... én csak...
Próbált valamit kinyögni a száján, de nem sikerült neki. Most nem sajnáltam meg, mint pár hónappal ezelőtt. Számítottam erre a reakciójára. Nem számított, hogy most fájt neki amit mondtam... szabad ember vagy..., mert ez az igazság. Ő egy szabad ember és az ő baja, ha elmegy a részegségig... de az már az enyém lesz, ha holnapra megjelenne róla egy kép egy bögyös csajjal, aki a szájára tapadt.
***
Nem nagyon nyűgözött le senkit az én kis magánakcióm, azaz, hogy a lányokkal szerveztem egy tüntetést a buli ellen. Louis befogta Eleanor-t, így csak ketten maradtunk Kristi-vel. Harry és Niall jól szórakozott rajtunk, mi is kinevettük egymást. A kis tüntetésünk után beleegyeztünk a buli szervezésébe, úgyhogy mi is benne leszünk a dolgokban, és azt is kiharcoltam, hogy a buli legyen itthon.
Nekem kell bevásárolnom Harry és Liam társaságában, míg Zayn és Louis embereket hív fel és hív el a buliba, Kristi, Niall és Eleanor pedig az egyéb dolgokat csinálják, mint például ház díszítés, edények, poharak meg minden ilyen bulis kellék elő kotrása Nekik sokkal jobb dolguk van, mint nekem. De szerencsére itt van velem a világ legjobb férfija, akit minden lány kíván. Harry Styles. Vagy csak álmodom?
- Ez kell! -dobott egy újabb zacskó chipset a kosárba Harry. -Meg még ez is kell!
Liam rám nézett, mintha szégyellné Harry-t. Ha úgy vesszük, olyan mint egy kisgyerek... én és Liam vagyunk a szülők, mivel csak toljuk a kosarat és beszélgetünk, Harold pedig az aranyos kisfiunk, aki mindenféle, magának szükséges rágcsálni valókat vetet meg velünk.
- Hazz'. Nem kell ennyi szar. Veszünk pár chipset, csapatunk hozzá sört, vodkát meg whiskeyt és kész.
- Csak biztos akartam lenni Niall étvágyának. -bevárt minket, míg mellé értem állt és amikor már a megfelelő közelségben voltam hozzá, a vállamnál átkarolt és elhúzott a kosártól. Liam átvette a vezetést. Harry megpuszilta az arcom, aminek köszönhetően felvihogtam. -Mi az?
- Semmi. -nevettem.
A mosolyomat próbáltam nem feltűnően mutogatni azoknak, akik szembe jöttek velem. Mindenki jól megnézett, de lehetséges, hogy Harry és Liam miatt kaptam ennyi nézettséget. Csak most tűnt fel, hogy itt, a boltban senki nem gyűl egy kupacba, senki nem állja körbe a két fiút, és nem sikoltoznak értük.
Amint kiértünk, az észrevételem megmutatkozott, és 20 fej körüli rajongó csapat támadott le minket. Én nem érdekeltem semmit, szóval kijutottam valahogy a tömegből, két szatyorral a kezemben. Volt pár lány, akik fényképet kértek. Egyet meg is bámultam, mert egy nagy fényképezőgéppel fotózott mindent, beleértve engem is. A vaku elvakított egy időre, már szédültem, elveszítettem az egyensúlyom, és nekidőltem egy erős, kemény testnek.
- Ó, bocsi.
Mihelyst hátranéztem, nem tudtam, hogy ki áll mögöttem. Egy ismeretlen fiú volt, talán idősebb a srácoknál. Fekete haja kócos volt, kicsit bezselézve, szeme barna és hasonló, mint Zayn-é, de az övé olyan más volt. A mosolya egyből levett a lábamról, olyan helyes.
- Semmi gond. -mosolygott. -Hova ennyi... rágcsa? És... -belekukkantott a másik szatyorba, amiben persze...- a pia?
- Bulit rendezünk. -vágtam rá, kínosan éreztem magam. -Eljöhetsz, ha akarsz. Ha már úgy is annyi ismeretlen alak császkál majd... -Ó, hogy az a... mekkora egy idióta vagyok!
- Köszi a meghívást. Milyen címre mehetek? -megmondtam neki az utcát és a házszámot. -Mellesleg Clark vagyok.
- Alex. -megráztam a kezét.
- És... mikor lesz pontosan ez a... buli?
- Nyolc körül. Jöhetsz később is meg korábban is.
***
Harry és Liam kissé furcsán nézett rám, miután hazaértünk. Nem szóltak hozzám semmit az út alatt, ami aggasztott. Nem tudtam mire vélni azt, ahogy viselkedtek. Harry, mintha undorodna tőlem fordult a másik irányba. Mikor közeledtem felé, akkor inkább elindult egy random irányba. Liam az maradt Liam, csak az a gondolkodóbbik fajta srác énje mutatkozott meg. Nem kérdeztek semmit, így én sem kérdeztem tőlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése