Horror film [Második évad, Tizenhatodik rész]

Már egy hete vagyunk együtt Harry-vel. Úgy adódtak a dolgok, hogy rengeteg interjúra meghívtak minket azzal kapcsolatban, hogy mi van velünk. Legfőképpen mi érdekeljük a médiát, és ezt most meg tudom érteni. Elég nagy zűrzavart okoztam itt; először Zayn barátnője vagyok, aztán már az exe és Harry karjaiban élem a további életem részeit.

A legtöbb interjún megkaptam mindig azt a kérdést, hogy, hogy viselem azt, amikor az emberek gúnyt űznek belőlem. Erre mindig egy vállrántással válaszolok.

"- Nem érdekel. Nincs olyan, aki tökéletes lenne... én sem vagyok az, Harry sem az, Zayn sem és a többiek sem. Te sem vagy tökéletes. Az emberek nem lehetnek tökéletesek mindenki szemében. De ha azzal a személlyel van egy kapcsolatod, akit igazán szeretsz, akkor az neked tökéletes, mert nagyon szereted őt. Lehet, hogy a véleményed megváltozik vagy 5 év múlva, de a szíved mélyén még mindig tökéletes lesz, mert tudod, hogy őt szereted és nem egy másik férfit/nőt. Az emberek tudnak különlegesek lenni, vannak adottságaik, amiket kiérdemelnek. A srácoknak fantasztikus hangjuk van, mindegyikőjüknek különböző. Ezek a hangok összeboronálhatóak, és ezért szeretik őket ennyien. Nem azt mondom, hogy ha külön-külön szóló karrierbe kezdenének, akkor nem szeretnék őket az emberek, hanem azt, hogy a karakterükhöz illő az adott hang. Harry-nek például ütős a hangja, a személyisége pedig dögös. Zayn-nek szexi hangja van, a személyisége is szexi, mivel aranyos srác. Niall-nek aranyos hangja van. Maga Niall Horan is egy édes személyiség, de ezt mindig próbálja takarni. Louis-nak angyali hangja van, mivel Lou egy angyal. Igaz, hogy rossz és sok mindent elviccel, de akkor is egy angyal. Liam az, aki tökéletes. A hangja is tökéletes és maga az ember is tökéletes. Ezért szeretem én őket."

"- És mit gondolsz magadról? Mi az, amit te tökéletesnek vagy ahogy te mondtad, különlegesnek mondasz magadon?"

"- Én a saját szemszögemből nem vagyok tökéletes, de máséból lehetek. -nevettem. -A különlegességem az lenne, hogy irdatlanul, de nagyon szeretem a barátaimat. Soha nem tudnám őket cserben hagyni. Bármi problémája van akármelyikőjüknek, tudják, hogy hozzám bátran fordulhatnak segítségért, mert úgy is tudják, hogy tudok tanáccsal szolgálni. Nem rázom le őket és nem mondok rosszat róluk. Niall, Zayn, Louis, Harry és Liam mind megbíznak bennem. Ha nem bíznának, akkor semmilyen titkot vagy nem titkot nem mondanának el nekem, nem lettem volna a barátjuk."

"- Sokan illettek meg téged cifra mondatokkal?"

"- Természetesen. Tudom, hogy vannak gyűlölőim is a rajongók között. Nem mondom nekik azt, hogy nem mondanak igazat. De kérem. Az, hogy már huszadjára is ugyan azt az üzenetet, vagy kommentet kapom, amit már ezelőtt tizenkilencszer olvastam, akkor kiveri nálam a biztosítékot. Nem török és zúzok, csak már fárasztó ezeket olvasni. Fájnak is ezek a dolgok, de nem foglalkozom velük. Csak az számít, hogy a barátaid mit gondolnak rólad. És ezt Harry-től tanultam. Érdemes az ő tanácsaikra figyelni, mert hasznodra válhatnak."

Általában ezeket kérdezték és ezekre nagyjából ezeket válaszoltam. Nem volt nehéz rögtönözni, mert az érzéseimről beszéltem és a tapasztalat is sokat segített. Rengeteget gondolkoztam ezeken a dolgokon. Végre kitudtam őket fejteni, a gondolataimat mások is megismerhették.
Egy ebéden túl vagyok a srácokkal együtt. Mind a nyolcan kivirult arccal figyeltük egymás mondandóját, és történetét a múltból. Legjobban Louis története tetszett.
"- Hatodikban a biológia tanáromat szívattam meg. Nem voltunk kibékülve egymással amúgy sem, úgyhogy jól jött egy kis csíny. Először egy puki párnát rejtettem a tanári szék párnája alá. Amikor ráült, majd megszakadt az egész osztály. A második az volt, hogy egy rossz krétát hozattam neki, ami mindig eltört. Az utolsó az óra végén volt, pont becsengetés előtt... csúzlival találtam szemközt egy olajbogyóval."
Liam is mesélt egy vicces sztorit régebbről. Azon is nevettünk, aztán következett Niall. Írországban egy táncversenyre jelentkezett, természetesen ír táncot járt... vagyis próbált járni. Hogy őt idézzem: "- Annyira be voltam tojva, hogy még azt is elfelejtettem, hogy, hogy hívnak!"
- Mondjatok ti is valamit. -szólalt meg a nagy csendet nem szerető Louis. -Lex?
- Nem tudok semmit. Unalmas történeteket tudok mondani... azóta "izgalmas" úgymond az életem, amióta ismerlek titeket. Azelőtt csak magoltam. Nem volt túlságosan érdekfeszítő semmi.
- Azért ezt ne mond! -szólt közbe Zayn. -Emlékszel, amikor tizedikben Lloyd-ot szívatta meg Joe...
- Jaa... -eszembe jutott.
- Az volt az, amikor tejszínhabot nyomott a tenyerébe, elhaladt a gyerek mellett és pofán csapta. -nevetett.
Hátradőltem a széken, tenyeremet összecsaptam és csak nevettem. Baromi vicces volt. Lehet, hogy nem én csináltam, de így is szakadtam az egészen, akkor is és most is. Nem tudtam leállni a nevetéssel. Már szinte fojtogatva éreztem magam, majdnem belefulladtam a nevetésbe. Egy köhögéssel segítettem magamon, amivel levegőhöz is jutottam. Még köhögtem egy kicsit és nevettem, de nem volt annyira veszélyes. Zayn-en még látszott, hogy nem bírja tovább, még egy röhögőgörcsbe belekezdett. Ennek láttán én is újból nevettem. Alig bírtam visszafogni magam. Felálltam, majdnem elestem. Zayn is felállt a helyéről, és hozzám jött.
- És amikor Lloyd elkezdte kergetni Joe-t -nevetett. -Majdnem kiugrott az ablakon a gyerek, basszus!
Végem volt. Egymást támasztottuk Zayn-nel, mindent homályosan láttam. A többiek nevetését is hallottam, de legfőképpen Zayn-ét.
***
A napnak vége volt, mikor hazaindultunk. A srácok bulizni akartak, de én nem. Harry velem akart jönni haza, de mondtam neki, hogy nyugodtan menjek. Elég makacs... csinált nekem vacsorát, melegszendvicset és egy bögre kakaót. A Tv előtt beburkolózva ültem a földön a szőnyegen, a dohányzó asztalt is eltoltuk, hogy ne legyen útba, mivel film maratont tervezünk csinálni. Kiválasztottam 3 tetszőleges filmet, amelyikből az egyiket mindenképpen megakarom nézni, a másikat meg ő választhatja ki. Egy horrort választottam, a Nem fogadott hívás című filmet. Régebben láttam, úgy 2-3 évvel ezelőtt, jó lesz majd újra megnézni, mivel pár év elteltével elfelejthetsz részeket... a további kettő is horror film, az egyik az Árnykép című film, a másik pedig Stay Alive -Ezt éld túl!. Mindegyiket láttam, szóval nekem nem nagyon lesznek újak, de izgalmasak azok lesznek. Harry azt mondta, nem szeret este horrort nézni, mert nem tud tőle aludni. Én pont, hogy ettől tudok aludni. Nem tudom, de fordítva vagyok bekötve. Vicces mi?
Bejött a nappaliba a kezében két tálcát tartott. Amint leült mellém, az egyik tálcát az ölembe rakta.
- Köszönöm. -mosolyogtam. -Nagyon jó illata van.
Egy puszit nyomtam köszönetként az arcára. Rám nézett, ő a homlokomat csókolta meg. Beleharaptam a szendvicsbe, ami nagyon finom volt. Egyet kortyoltam a kakaómból, aztán megnyomtam a lejátszás gombot.
Harry felém nézett, a szemem sarkából néztem rá. A kezemet kereste, amit a takaró alá bújtattam, majd az ő kedvéért húztam ki onnét. Erősen markolta meg a kezem, az ujjaimat összefonta az enyéimmel és néztük az első filmet.