* Harry szemszöge *
Jól esett az, amit Alex szájából hallottam. Csak mosolyogni tudtam rajta, annyira jól esett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeret. Az biztos, hogy nem fogom itt hagyni, s remélem ő sem fogja ezt megtenni. Az egyik legjobb barátom a srácok között. Ki fogok mellette állni, ahogy ős is mellettem ki állt akkor... a turné buszon. Nagyon fájtak az akkori aggodalmak, és szomorúan töltöttem el a napjaimat. Jó volt látni, ahogy Liam meg Danielle ennyire jól érzik magukat. Jó látni Louis-on, hogy mennyire odavan El-ért, és ez fordítva is igaz. Összeillenek. Jó látni azt, hogy Alex, meg Zayn... boldogok. Csak ismerni akarom ezt az érzést... nem akarok úgy elaludni minden este, hogy holnap nem fog rám várni valaki... nem akarom azt érezni, hogy engem nem szeret senki. Pedig ez nem igaz! Sokan szeretnek engem, és mindent odaadnának csak azért, hogy velem lehessenek. Akár egy napra, akár az életünk végéig. Mindent. Én nem ilyen vagyok, és nem is akarok ilyen lenni... az ilyen ember az rossz. Csak kihasználja a rajongóit. Mindent terjesztenek rólam az újságok, amik nem igazak. Ismétlem. NEM IGAZAK! Hazugság az egész. A srácokkal is erről beszélgettünk még nagyon régen, mikor mindig azzal jöttek, hogy Louis meg Eleanor szakított, Liam egy tahó, mivel utálja a rajongóit, Harry Styles... Én... pedig felviszek magammal rajongókat a lakosztályomba, csak azért, hogy lefektethessem őket. Ez mind NEM IGAZ! Mind csak a média rossz műve. Hülyeség. Megkaptam már sok mindent, ami nem igazán... kellemes. Elárulok pár dolgot, ami tényleg Én vagyok, és igaz. Például: Szemüveges vagyok, de mióta az X-Factorban először színpadra léptem, azóta nem. Azóta hordok kontaktlencsét. Egy. Kettő, Gemma, a nővérem és Anya nagyon hiányzik. Mindig hiányoznak. Csak arra tudok gondolni, hogy bárcsak velem lehetnének mindig, bár láthatnám őket minden nap. Három, imádom a könyveket, nem telik el nap, hogy ne olvasnék el, vagy 20 oldalt. Négy, van egy naplóm. A naplómat minden hova cipelem. Tudom, nem férfihoz méltó az, hogy naplóval mászkerál. Öt, a már rengeteg tetkómból utálok is egy párat, amiket el akarok távolítani.
Ezek azok a tények rólam, amik teljesen igazak, és hihetőek is.
Huhh. Jól elkanyarodtunk az elkezdett témától.
Johanna elment, mert vigyáznia kell a kisöccsére, aki 10 éves. Még nem láttam szemtől szemben, de képet mutatott róla. Hasonlítanak. Jó fejnek tűnik, mivel focizik.
A nappaliban gubbasztok egyedül. Istenem, de gyökér vagy Harold. , oltottam magam. Elővettem a naplómat, és taglaltam bele a nap eseményeit. Nagyjából ugyan az van benne, amin oly' sokat merengek. Több nem igen, bár... ezt nem merem lefogadni, mivel elveszíteném. Mármint a fogadást.
Rendben. Gondolatok kinyilvánítása; Chellenge Accepted!
A naplót becsuktam, a tollat, ami ráadásul a kedvencem, az ingem zsebébe dugtam. A faliórára pillantottam, ami... este fél tizenegyet mutat. Remek! Fel a lépcsőn, be a fürdőbe, onnan pedig a szobámba, majd irány az ágy!, gondoltam magamban, hogy ez lenne a teendőm. El is kezdtem. 1. Feladat: Menj fel a lépcsőn! Ez nem lesz nehéz. 2. Feladat: Menj be a fürdőbe, tisztálkodj! Ez is megvan. 3. Feladat: Menj be a szobádba! Upszi. Ez nem sikerült. Nem az én hibám... de az én kezem is rájátszik.
- Harry. -megszólalt egy hang a folyosó végéről, az én nevem mondta.
Hátra fordultam, így váltva az irányt. Alex jött ki a szobájukból halkan. Kicsit közelítettem hozzá.
- Miért nem alszol? -tudakoltam.
- Nem bírok aludni. Addig nem, amíg nem beszélek veled. -a pupillája teljesen kitágult. Tényleg beszélni szeretne.- Kérlek.- megfogta a karom, majd megszorította. Bólintással jeleztem neki, hogy rendben.- Gyere a konyhába.
- Ok mindjárt, csak felveszek valami alsót, meg egy pólót.
Miután ezek megvoltak lementem.
*Alexandra szemszöge*
Nem tudok aludni. Azért nem, mert valamiről beszélnem kell valakivel. Ha Kristi itt lenne, akkor biztosan végig hallgatna, és segítene is. Egyből kihúzna a szobából. Ekkor ugrott be Harold neve. Ő is olyan beszélő pajtás, mint drága barátnőm. Vajon még fent van?
Az ágyból kikeltem, Zayn már csendesen szunyókál. Jó neki. Álom szuszék.
Az ajtót csendesen, lassan nyitottam ki, hogy a fiút ne keltsem fel vele. Kilestem rajta. Ott van Harry! Beszélj... ez most jött ki a fürdőből?, itt felkuncogtam, mivel csak egy szál törülköző takarja...
- Harry. -megszólítottam halkan, de még odabent mindig kuncogtam.
- Miért nem alszol? -kérdezte, lassú léptekkel közeledett felém, ahogy én is tettem.
- Nem bírok aludni. Addig nem, amíg nem beszélek veled. Kérlek. -megfogtam a karját, hogy érezze, ez mennyire fontos lenne nekem. Bólintott egyet, szóval igen. Beszél velem. Mosolyogva vágtam rá.- Gyere a konyhába! -A lépcső felé fordultam, majd az első fokra léptem.
- Ok mindjárt, csak felveszek valami alsót, meg egy pólót.
Az jó lesz Styles, mert ha így jönnél le velem, a végén kitörne a vulkán., felnevettem a saját gondolatomon.
Leigyekeztem a lépcsőn, be a konyhába. Azért pont ezt a helyet választottam, mivel teát akarok inni, meg itt jól lehet dumcsizni. Gyors lépteket hallottam meg lefelé, a lépcsőn.
- Szóval, miről akarsz dumálni? -össze csapta a kezét, majd mintha melegíteni akarja, dörzsölte egymáshoz.
- Johanna-ról van szó. -mondtam komor tekintettel. Megfordultam, majd a teáskannába vizet eresztettem a csapnál. -Holnap hívd át. Vagy menjünk el kirándulni így mind.- javasoltam az ötleteket.- Jobban megszeretném ismerni. Kiismerni, hogy mégis kit szeretsz... és, ezt nem azért, hogy bizalmas információkat is bízhat rá az ember.
- Biztos? -kérdezte.
- Igen. Meg akarom ismerni a barátnődet. Jobban akarom ismerni, mint te őt. -mosolyogva kacsintottam egyet, mihelyst megfordultam, s neki dőltem a pultnak.
- Az lehet, hogy jobban ismernéd meg, mint én, hisz a lányok mindent elmondanak egymásnak. -monda nagy mosollyal az arcán.
- Na. Azért ez nem igaz. -a karomat összefontam magam előtt. Felnevetett rajta.
Közelebb jött, be jött a konyhába, eddig csak a pultnak támaszkodott. Odajött hozzám. Megfogta a két karom a könyökömnél, ki "bogozta", majd megölelt. Erősen magához szorított. Viszonoztam a gesztusát. A fejem megemelve hajoltam oda a füléhez.
- Tudd, hogy szeretlek. Mint a kis öcsémet.
- Tudd, hogy szeretlek. Mint a nővéremet. -nevetve ismételte meg a mondatomat, egy szót lecserélve.
- Tesók? -kérdeztem. A kisujjamat begörbítettem.
- Tesók. -válaszolta, ő is begörbítette a kisujját, össze kulcsolta az enyémmel. Egyszerre vettük ki a kulcsolásból, majd ismét átöleltük egymást.
- Jó, hogy van egy ilyen tesóm Harry. -motyogtam. Felkuncogott rajta.- Az egyetlen tesóm vagy Kristi után. -amilyen erősen csak tudtam, annyira szorítottam magamhoz. Éreztem a levegővételét. Kiélveztem ezt a pár másodpercet, majd elszakadtam tőle.
A teáskanna sípolni kezdett. Leemeltem a tűzhelyről, egy bögrét elő készített nekem Harold, amibe beleburítottam a forró vizet. Magának is levett egyet, abba beleöntöttem a maradékot. Levette a tea filtereket, kettőt pontosabban. A cukrot megemeltem, ami a hűtő mellett volt, egy kiskanalat vettem ki a fiókból, tettem egy-egy kanállal mindegyik bögrébe. Összekevertem magamnak, majd Styles-nak is.
Elfogyasztottuk. A filtereket kidobtam, a bögréket elmostam, vissza tettem a helyére. Ugyan így cselekedtem a teás kanalakkal is.
- Azt hiszem megyek lefeküdni. Te nem jössz? -a lépcső fele vettem az irányt.
- Nem. Még maradok egy kicsit. -rám mosolygott.
- A szívem szakadna meg, ha bármi rosszul sülne el Joany-val. Őszintén. -a lépcső első fokán álltam meg, majd hátra pillantottam. -Jó éjt.
- Neked is. -küldött felém egy széles vigyort.
Elindultam hát, a "nagy kalandomra", ami csak a hálónkba vezet, de ebben a házban el tévedni is lehetséges. Főleg sötétben persze.
Benyitottam a hálóba. Zayn ott szuszog csendesen. A pillái meg-megrebegtek, biztos álmodik. Ha így van, remélem meseországban van, csodás álmot álmodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése