Hihetetlen. Meg kell szoknom, hogy a lány... Johanna itt lesz, Harry körül. Össze kell vele barátkoznom, Harold kedvéért, mivel őt szeretem, ezért a barátnőjéről sem kell megfeledkeznem. Olyan jóba kell vele kerülnöm, mint akárcsak Louis-sal. Hogy miért épp őt hoztam fel? Hosszú... de van idő, elmesélem.
Amit nem tudtok az az, hogy imádom a focit, és a meccseket is. A srácok múltkor kikapcsolódásképp egy meccset néztek. Én még csak akkor jöttem haza, így nem értettem, mi ez a hangzavar a nappaliban. A cipőmet ledobtam, a mindig, már szokásos helyre, a táskámat fel akasztottam a tartóra, csak a telefonomat dugtam bele gyorsan a zsebembe, hogy mindig kéznél legyen, ha valakinek esetleg fontos lennék.
Érdeklődve tértem be a nappaliba, ahol öt kíváncsi arc nézte a Tv-t, amit addig még nem láttam, de közelebb mentem a készülékhez. Szóval meccset néztek?, gondoltam. A kanapé foglalt volt, Zayn ült a szélén, Liam középen, Harry pedig a másik szélén, felőlem. A földön feküdtek a többiek, azaz Niall a felőlem lévő oldalt, azaz bal oldalt, Louis pedig a másik, jobb oldalt. Esélyem sem volt leülni Zayn mellé, még a kanapé kartámlájára sem. Csúcs!, gondoltam ismét. Krákogtam egyet, hogy mindenki figyeljen.
- Bocsi, hogy zavarok srácok. -kértem elnézést.- Szabad? -lenéztem Niall-re, aki rögtön ülésbe helyezkedett, hogy elférjek. -Köszi.- megköszöntem, majd Louis-ra néztem.- Elengednél? -megkértem, mire elengedett. -Nem tudom már, hogy miben, így hát így mesélem tova.- Egy ismeretlen tárgyban megbotlottam, majd abban a szemrebbenésben Lou ölében találtam magam. Ijedten fürkésztem az arcát, és egyszerre nevettünk fel. Zayn-re néztem, aki ismét nevetett.
- Bocsi. -szégyenemben ismét felnevettem, majd kikászálódtam Tommo öléből.
- Semmi baj. -nevetett ő is ismét.- Nem is fájt.
Rámosolyogtam. Louis arrébb húzódzkodott, hogy jobban elférjek.
- Mit csinálsz? -kérdezte Liam. Felnéztem rá, mire egy döbbent arcot vágott.
- Nézem veletek együtt a meccset. Már azt sem szabad?
- Kinek szurkolsz? -kérdezte mellőlem Lou.
- Barcelona. -vágtam rá diadalmasan.- Ti?
- Real. De a Barca se' rossz. -méregetett, összehunyorított szemmel.
- Fúj, fúj Real! -hangoztattam, a már jól meg szokott "támadási" szlenget.
- Bunyót akarsz kislány? -szólt mögülem Zayn, kaján mosollyal az arcán.
- Úgyse mernéd. -most én hunyorítottam.
- Fogadjunk? -a lábával, aminek dőltem arrébb lökött, fel szeretne állni.
Én is felálltam. Szemtől szemben álltunk egymás előtt. Bár ő magasabb nálam, de úgy is a tekintetébe furakodtam. Kihívóan nézett rám.
- Nem mernél megütni egy nőt. Főképp nem a barátnődet. -nyúztam tovább.
- Ha akarod a bunyót, akkor megküzdhetünk, édes. -ő is kínzott.
- Nem mersz megütni. Csak azt akarod, hogy előbb adjam fel, mint te és, hogy diadalmasan magasodj meg fölöttem, kedves. -nem adtam fel, tudtam, hogy ezt akarja eljátszani.
Még egy jó ideig álltunk egymás előtt, és bámultuk, vártunk arra, ki adja fel előbb. Komor tekintetemmel győztem.
- Rendben. Győztél. -feladta a még el sem kezdett bunyónkat.
- Így gondoltam. -Elégedetten fordultam meg, és a konyha felé vetve az irányt. A boltív alatt megálltam. Megfogtam a falat, majd hátra pillantottam a srácokra.
- Hozzak valamit?
- Segítek. -állt fel Lou, hogy segítségemre siessen.
Kimentünk a konyhába. Elővettem egy mélyebb tálat, amibe mindenféle nassolni valóból burítottam egy keveset. Tommo rám szólt, hogy azért hagyja Niall-nek is. Igen. Tudom, a zabagép Nialler.
Louis, amíg én ügyeskedtem a kajával, elővett 1 poharat, a hűtőből pedig 5 sört. Ránéztem.
- Ugyan Lou. Passzolj nekem is egy sört légyszíves.
- Sörözöl? -kikerekedett szemmel nézett rám.
- Csak meccseken. Attól, hogy csaj vagyok, sörözni még szabad.
- Ezt nem is tudtam. -mosolygott.- Még egy oldaladat megismertem.
- IsmerITEK. -kijavítottam azzal, hogy az "itek"-et hangsúlyoztam.
Felkuncogott.
Megfogtam a tálat, meg még három üveg sör elfért a kezemben, így mentem én elöl, Louis meg követett engem. Mindenki felfigyelt arra, hogy az én, meg Tommo kezében 3-3 üveg rázkódik, és csörömpöl.
Érdeklődve felhúztam a szemöldököm. Mint ahogy eddig, Zayn ült a kanapé szélén, Liam középen, Harry pedig mellette.A földön hevertünk, én Zayn előtt/alatt, Louis mellettem, majd Niall. Tommo a kezét hátranyújtotta, várva arra, hogy elvegyék tőle az üvegeket. Én a tálat a dohányzó asztalra tettem, majd a kezemből átadtam egy-egy sört Louis-nak, és Niall-nek. Mind ketten megköszönték.
- Basszus. A sörnyitó! -a fejére csapott Louis, és kiszaladt a konyhába.
Visszafele már az említett tárggyal jött. Mindenkinek a sörét kibontotta, a nyitót az asztalra tette. A nasi tálat Niall az ölébe helyezte, majd falatozott belőle... szinte a felét ette, amikor félidő volt.
A második félidő alatt Lou folyamatosan kérdezgetett, hogy még mi mást szeretek, meg, hogy miért pont foci? Persze sutyorogtunk egymás fülébe, meg ordibáltunk, mikor a csapat, akinek szurkolunk belőtte újból a gólt. Ez az egy volt, amit ordibáltunk. A többi információ szerzés az halkan játszódott le közöttünk. Én is, és Louis is ismeretséggel gazdagabbak lettünk.
E történet miatt hoztam fel Louis nevét... ennyire kell jóba lennem a csajjal. Muszáj össze barátkoznom vele, de nem lesz olyan nehéz szerintem, mivel a koncert estéjén a backstage-ben kiderült, hogy csipázzuk egymást. Ezzel nem lesz probléma.
Harry már rég elment, szóval egyedül maradtam a szobában Zayn-nel. Kínos csönd, már egy jó ideje. Nem akartam a két szép gyönyörű szemébe. Túlságosan is kínosan éreztem magam ahhoz.
- Bocsáss meg. -megszólalt csendesen, mély hangján.
Össze szedtem minden bátorságom, és a tekintetem rá szegeztem.
- Sajnálom, csak... -megakadt a szó a torkán.
- ...féltékeny vagy. -befejeztem a mondatát.- Igaz? -gyorsan hozzá szegeztem egy kérdést.
Szomorúan bámult maga elé.
- Elmondom, hogy mi van. Ha figyelsz rám, Lex.
- Mindig. -mosolyogtam. Mosolyommal biztattam, hogy minél hamarabb belekezdjen.
- Elmondom az én szemszögemből. Hosszú lesz, de így este, van időnk. -mosolygott már ő is.- Emlékszel, mikor megismertelek? Az nap határoztam el, hogy muszáj baráti szintre feltornásznom a kapcsolatunkat. Mikor a boltban voltunk... én Liam-mel, te egyedül. Emlékszem kristály tisztán. Épp az üvegajtót nyitottad, és vettél ki belőle mirelit kaját. Akkor voltam ott... még most is sajnálom. Benyúltál egy újabb zacskóért, amikor én, mint a kis őrültek rohantam a kosárral, és neked mentem. A földre terítettelek. -bele borzongtam, ahogy mesélte. Az ütközés... valami borzalmas volt.- Megláttam abban a pillanatban a gyönyörű kék szemeidet. Csillogtak, amikor felismertél. Én pedig kínosan éreztem magam, hogy egy ilyen csodás lányt terítettem a földre. A nevemet kezdted el hebegni, még jó, hogy halkan. -egyszerre nevettünk fel.- Leszálltam rólad, majd felsegítettelek. Te még mindig le voltál fagyva, hogy találkoztál velem.
- Igen... -elhúztam a szám.- És amint mondtam, hogy anyu beszélt rólad még akkor, mivel én nem nézek X-Factort, sem más tehetség kutatót. Ha igen, akkor az is ritkán. -a szavába vágtam.
- Igen. -beleegyezett.- Megkérdeztem, hogy mi a neved, te pedig arra válaszoltál; Alex Beau. Mondtam én is a nevem, pedig nem kellett volna, hisz akkor már mindenki ismerte a nevem. Egymás tekintetébe fúrtuk a sajátunkat. Azzal szakítottam meg, hogy felvettem a kosaradat a földről. Te remegő kézzel vetted át. -Hadd magyarázzam meg! Nem a felismeréstől remegett a kezem, hanem megijedtem tőle.- Azóta kerestelek fel téged minden nap. Segítettem házit írni, mindig elkísértelek. Nem zavart, hogy mindenki felismerne, és el sem engedtek volna. Csak veled akartam lenni. Mindig közelebb akartam férkőzni hozzád.
Egy amolyan "Nézd, ott egy cuki kiskutya!" hangot adtam ki magamból, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Ez volt a megismerkedésünk. Ezt akartam elmondani először. Aztán... mindenki ír, és állítja rólam, hogy erőszakos állat vagyok. Pedig nem. -Tényleg nem az, ezt aláírhatom. Mindig meg akar engem védeni.- Szeretlek, és ezért vigyázok rád. Ha valaki bánt, csak akkor harcolok meg vele. De egyébként nem. Ha még is, csak a srácokkal bunyózok, haverokkal. Így szórakozunk. -felnevetett.- Sok directioner állítja, hogy ismer minket, annyira mint mi magunkat. Ők nem nekünk, hanem a médiának hisznek. Az utálók, vagy akik nem szeretnek minket... is a médiának hisznek. A média az folyamatosan kitalál minden baromságot. Hazugságot terjesztenek az emberről. Ezzel akarnak pénzt szerezni, hogy tönkre tegyék a sztárok életét. -taglalta a tényeket. Teljesen egyet értetek vele. Nem mond fűt-fát. Csak az igazat. Hihetetlen mennyire egyet értek vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése