Reggel mikor keltem szuszogást hallottam. A karomat egy testre tettem, majd gyengéden csapdosni kezdtem. Először azt hittem, hogy a kedves barátom az, aztán nem. Kristi aludt mellettem. Én meg még egy puszit akartam nyomni a szájára. Fúj!
Gyorsan elvettem onnan a kezem, hadd aludjon még, nem zavarom fel. Felültem az ágyon, megfordultam, és lógattam a lábam. "Ma lesz a srácoknak a koncert. Tényleg. És ez kiment a fejemből." A fejemre csaptam. A papucsomba bújtam, majd a fürdőbe mentem, elvégezni a dolgom, és rendbe szedni magam. A tegnapi ruhakollekción járt az agyam, úgy felvettem volna újra azt.
Köntösben mentem ki a fürdőből. Az utazó táskában kezdtem turkálni. Végre sikerült! Egy csipkés felsőt vettem ki, ami bordós színű, lenge anyagból van. Gondolom jó idő lehet. Nadrágnak egy fekete rövidnacit vettem, cipőm az pedig egy fekete színű, sportosabb balerina. Kész vagyok!
- Jó reggelt drágám! -bújtam oda Kristihez, aki ébredezett, persze viccből.
- Jó regg... mi van? -fáradtan tápászkodott fel a könyökére- Lex. Szia!
- Már majdnem bevetted hiszen! -szomorkodtam, de felnevettem.
- Hova mész? -kérdezte.
- Nem tudom. Meglátogatom pajtásainkat, majd jövök, vagy dobok egy üzit oks? -mutattam a telefont a kezemben.
- Rendi. -egy puszit dobott a levegőbe.
- Te is ugyan olyan őrült vagy mint én, nevettem el, miközben zsebre raktam küldött csókját.
Kiléptem az ajtón, és a liftbe szálltam. Legnagyobb szerencsémre 3 öreg fószer bűzölgött bent. Nem is értem, hogy ezeket miért engedik be. Kirázott a hideg attól, hogy ezekkel kell felmennem. Kimentem volna, de már záródott az ajtó. "Milyen jó ez a lift! Pont akkor zár be a leghamarabb, amikor ki akarok innen menni. De ha azt akarom, hogy siessen, hogy ne kapjon el valami, akkor persze 10 percig nyitva marad... jellemző. Liftek!" -gondoltam magamban, miközben megforgattam a szemeim.
Sikerült túlélnem ezt az egész borzalmat. Kiléptem a liftből.
- Hé szívi! -szólt egy hang mögülem- Adj egy csókot!
Nem is néztem hátra. Egyből elkezdtem sietni, de ezek követtek engem. Hátrapillantottam. Mind utánam jött.
"Ilyen is csak veled történhet Alexandra!"
A srácok ajtajánál kopogtattam... jobban belegondolva dübörögtem. Kinyílt az ajtó. Még egy ütés után, Zayn karjaiban találtam magam. Oops! Megütöttem mellkasát. A szemeimbe nézett, és látta benne a félelmet. Betolt a szobába, ő pedig kiment. Az ajtót nem csukta be, egy kis rést azért hagyott. Nem tudom direkt-e vagy véletlen.
Próbáltam nem hallgatózni, de nem bírtam megállni...
- Na azonnal húzz innen öcskös! -ordibált egy részeges hang.
- Nem akarok balhét jó? Ha elhúzzátok a csíkot, akkor nem lesz probléma. -utasította Zayn.
- Menj már innen! -szólt még egy- Gyere Cicababa!
Na én erre már becsuktam az ajtót. Nem akartam hallani, hogy mi történik kint. Egy csattanást hallottam... gondolom valamelyiket pofon vágta.
Teljesen megrémültem. Az ágyra ültem, a lábam felhúztam, és a térdemen helyeztem el a fejem. A homlokomat pihentettem rajta. Ajtónyitódást hallottam.
- Mi volt ez? -szólt Niall, gondolom a fürdőből kijöve.
- Csak egy részeg bagázs. Nem lényeg. -ráhagyta a srácra- Lex? Minden rendben? -odajött hozzám, és megfogta két nagy tenyerével az én vékonyka karom. Melegséget adott át, amitől az önbizalmam megnőtt, és a szemébe néztem.
- Köszönöm. -kicsit könnyes szemmel fejeztem be a mondatot, majd szorosan megöleltem, amit ő viszonzott. A derekamnál fogva szorított magához, ez nagyobb magabiztosságot bónuszolt.
- Ma megyünk koncertre. Jöttök? -kérdezte Niall, reménnyel teli tekintettel.
- Végül is... nincs semmi dolgunk. Megegyezhetünk. -mosolyogtam, őszintén.
A szőke "herceg" szeme felcsillant, és mosolyogni kezdett. Imádtam a mosolyát. Tetszett valamiért. Ahogy mosolyog, a fogszabályzója kivillant. Tetszett nekem. Nem tudom miért vannak úgy oda egyesek, hogy milyen hülyén néz ki, meg, hogy gáz... szerintem nem. Aki fogszabályozós, az büszkén viselheti azt, mivel.... mivel... jó. Nem tudok rá mondani semmit. De a lényeget, hogy kinyerjétek belőle az az, hogy nem szégyen hordani. Ha kell, hát kell.
Elköszöntem a srácoktól, mert nekik korábban ott kell lenniük. Jegyeket adtak, amik hátulra szóltak, szóval bemehettünk az öltözőjükbe. Gondolták nem igen engednének be minket az őrök, de mivel Paul már ismeri az arcunkat, biztos beengedne. De biztos, ami biztos.
Felszaladtam a lépcsőn, hotelszobánk felé vettem az irányt. A kulccsal párat kattogtam az ajtónál, és kinyitottam. Kristi nem feküdt az ágyban. Sőt. Rendbe is rakta. Nagyon rendes volt tőle. Nem igen szeretek takarítani, meg rendbe rakni dolgokat, helyükre tenni. Max a legvégső esetben, amikor nincs semmi tiszta ruhám. Na akkor már bevetem magam a forró lávába, és nekilátok a szoba "csinosításának".
- Kristi! -kopogtattam a fürdőszoba ajtón.
- Gyere be! -szólt bentről aranyos hangja.
Benyitottam, és épp a haját göndörítette. Nem volt annyira meglepő, csak furcsa. Nem igen láttam ilyen hajjal.
- Megbeszéltem a srácokkal, hogy ma elmegyünk a koncertre... -kezdtem bele.
- Tudom! -vágott közbe.
- ...egy óra múlva... -megakadtam- Mi? Honnan tudtad? -értetlenkedtem- Várjunk csak... TI ÖSSZE BESZÉLTETEK?
A lány kacagni kezdett. Hihetetlen, hogy milyen jól kijátszottak. Istenem. Hogy nem vettem ezt észre?!
"Alexa, téged mindig olyan könnyű átverni, és a hátad mögött szövetkezni..." -gúnyolódtam magamon.
* Koncerten *
Beálltunk a tömeg közé, persze az első sorba, mivel oda is szólt a jegyünk. Yepp'!
Már javában ment az egész, mikor Harry lejött a színpadról, és egy lányt vitt fel. Kris-szel összenéztünk. Szegény csaj... mármint, azért az, mert egyből fújolni kezdtek a rajongók.
- Ő itt a barátnőm! -emelte meg a göndörke a lány kezét, amit megcsókolt udvariasan.
- Joanna Starberg vagyok. -szólt bele abba a mikrofonba, amit Harry a lány szájához tartott.
- Nem csak tetszik Haz'? -szólalt meg Liam.
- Halljuk Styles! -vicces hangon vágott közbe Louis.
Harry csóválta a fejét, hogy nem hazudik. Tényleg vele jár. Nagyszerű. Levitte a színpadról, persze nem egyenesen a tömegbe, hogy ne bántsák szegényt. A színpadról egyenesen a színfalak mögé vitte, majd vissza tért a színpadra dalolászni.
Kristivel felmutattuk a jegyeinket, és bementünk a srácok öltözőjébe. A lány ott ült.
- Szia! Alexandra Beau vagyok! -smiley-val az arcomon nyújtottam a kezem.
- Sziasztok, Joanna. -nyújtotta a megrázta a kezem.
- Kristi Duncan! -nyújtotta kezét barátnőm is, és kezet ráztak.
- Nagy port kavarsz kb. egy hónapra kis csaj! - nevettem fel- Mióta jársz Harolddal?
- Nemrég óta. -mosolygott- És tudom. Mondtam Harrynek, hogy fel ne vigyen oda, de tudjátok milyen... bolond!
Kacarászni kezdtünk. Jó fej a lány. Nem tudom, hogy mit akarnak a rajongók. Miért szednék szét?
- Fájt? -simított végig Kris a lány karján.
- Hát... fájt persze. Ha megkarmolnak, az fáj.
Felszisszentem, az érzést felidézve... még régebben én is kaptam egy fájdalmas karmolást az egyik lánytól általánosban. Valamin összekaptunk, és egyből a karomat karcolta végig hegyes körmeivel. Összeborzongtam, a karomat dörzsölgettem.
- Még sokat kell beszélgetnünk! -kacsintottam. Tudtam, hogy érti, mert mosolyogni kezdett.
- Amúgy Harry sokat mesélt rólad. Azt mondta te vagy a legjobb barátja. A srácok mellett.
- Igen? -kikerekedett a szemem, hogy ilyent mondott Harold- Ebben az esetben... nekem is ő a legjobb. Kristi után. -kacsintottam ismét, amire felnevettünk.
Visszamentünk a színpad mellé, hogy a rajongók ne támadjanak le minket. Pár dühöngő szempárral találkozott tekintetem, ezen kicsit megrémültem.
Véleményem Harold Edward Styles barátnőjéről; kedves, csinos, vidám lány. Nem erőszakos. Humora az megvan, amit pontozok. Nálam a humor az bónuszként számít. Szeretném jobban megismerni, kiismerni önmagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése