* Alexandra szemszöge *
A koncertnek vége. Mit is mondhatnék. Háromszor tapsolták vissza őket. Szegények, Niall már berekedt az utolsó pár számnál, szóval csak hülyéskedett, viháncolt... meg persze gitározott. Olykor-olykor megvillant fogszabályzója.
Volt egy kisebb balhé is. Vagyis tőlem annak látszott, de Harry problémának vélte fel. Ő tudja.
Felvázolom a helyzetet: Harry kapott egyik ismerősétől, és jó barátjától egy nyakláncot, amit fel vett a koncert napján, azaz ma. Ugrálhatott, vagy nem tudom, és leesett a nyakék a nyakáról, ami sikeresen egy rajongó lány kezében landolt. Mikor észrevette Harold, hogy nincs rajta az említett dolog, abbahagyta az éneklést, s szemével végigfutott a tömegen. Először ránk nézett, mire mi vonogattuk a vállunkat. Majd meglátta a ludast. A kezében tartotta a nyakláncot. Harry nem ment le, hanem a mikrofonba szólt, hogy legyen szíves visszaadni a tárgyat. Szép illően kérte meg a lányt, aki erre válaszul azt felelte; - Dehogy adom! Mi vagyok én? Jótékonysági szervezet?
Persze a nyaklánc visszakerült eredeti tulajdonosához, aki megköszönte.
Ilyenek a mai tinik? Nem hiszem el. Még az én időmben a fára másztunk fel 14 évesen, és sebeket szereztünk a korizástól, a játszótérre vittük el a kisebbeket, amire a szomszéd anyukák kértek meg minket. Nem az, hogy kivágott felsőben -ami teljesen átlátszó-, ki sminkelve, rövid nadrágban pózolgat. Vagy a fürdőben készít magáról 30 fotót, mondván kiteszem Facebook-ra. Teljesen normálisak voltunk. Dolgoztunk, mint bébiszitter. A fiúk meg virágokat locsoltak, vizet hordtak... egyéb más terhelő dolog.
"Körülbelül 13 lehettem, amikor először álltam munkába. A szomszéd néni -mivel mi akkoriban így hívtuk a nálunk idősebb anyukákat- kislányára kellett vigyáznom. (Akkor ismertem meg Kristit is.) Dina -a kislány- unatkozott, és mindenképp le akart menni a játszótérre. Összepakoltam a tanszereimet, egy tatyóba bele csúsztattam 2 db ceruza és 1 radír mellet, és indultunk.
Alig 10 perc alatt értünk oda, addig Dina fogta a karom, és húzott maga után; siessek. Első dolga volt, hogy a hintához rohant. Jó "dada" szerepében oda mentem mögé, és hátulról meglöktem a lányt. Ujjongott, és kacagott. Aztán oda jött mellénk egy másik, azt hiszem korombéli lány, és a húga, vagy a lány, akire vigyáz. A kicsik összebarátkoztak, és elmentek libikókázni. Hú de szerettem azt a játékot. Mindig nevettem, mikor azon ültem.
Leültem egy padra addig a lánnyal, elővettem a tanszereimet, és tanultam. A lány nem csinált semmit, csak nézte hogyan játszanak a kicsik.
- Melyik suliba jársz? -hangzott el a számból a kérdés, miközben a könyvet becsuktam, és vissza tettem a táskába.
- Magán tanuló vagyok. -felelte tömören.
- Nem rossz az? -csúszott ki egy bunkó kérdés- Mármint, hogy nincsenek barátaid. -és még egy lapáttal rátettem. "Ügyes vagy Alex!"-díjaztam kiindulásom.
- Vannak barátaim. Nem sok, de azért akad. -mosolygott. Nem tudom, hogy kínosan, vagy nem.
- Amúgy Alexandra vagyok. Alexandra Beau. -nyújtottam a kezem.
- Kristi Duncan. -rázta meg a kezem.
- Na. Ha így haladunk, már is barátok leszünk! -fel kuncogtam, mire ő is nevetni kezdett.
Így volt az, ahogy megismerkedtünk."
A srácok már rég a szobában vannak, gondolom elég rendesen elfáradtak. Mi Kristivel még egy gyorskajáldában voltunk, nem tudtunk sokat enni a mai nap. Kristi habzsolta magába nagy falatokkal a hamburgert, amit kb. 1 perc alatt megevett. Kikerekedett a szemem, amikor ő már a 3. szendvicsét eszi, én meg még mindig az elsőnél tartok. Nem hiába. Össze illenek Niallel.
- Tiszta Niall... -halkan mondtam, miközben megforgattam szemeimet. A lány értette, és felkuncogott.
- Te meg Zayn vagy! -vágott vissza.
- Mert? -tettem fel kérdően a kezem.
- Zayn is ilyen tempóban kajál. Már volt tapasztalatom megfigyelni. -magyarázta- Zayn is olyan nyugodt mint te, és olyan... olyan... -csak nem akarja ki mondani!
- Olyan?? -ismételtem én is.
- Erőszakos! Tessék! Kimondtam!
- Még, hogy én erőszakos? -mutató ujjamat a mellkasom felé szegeztem, és megböktem.
Kristi bólogatott. Erőszakos volnék?
- Mindig te veszel rá új dolgokra. Nem vetted még észre?
- Hát... bocsi. De nem. -kínosan felkuncogtam.
- Nem. Nem kell bocsánatot kérned. Ha te nem lennél, én még mindig otthon punnyadnék egyedül.
A szobába lassan nyitottam meg, nem akartam felébreszteni a hercegem. A cipőmet lekaptam a lábamról, az ajtót ugyanolyan halkan csuktam be, amilyen halkan nyitottam. A fürdőbe mentem, ahol megmosakodtam, letusoltam. Már kész alváshoz kényelmes ruhát öltöttem magamra. Befeküdtem Zayn mellé az ágyba, a takarót magamra húztam. A telefonommal még elszórakoztam egy ideig, játszottam vele, és felnéztem Twitter-re, Facebook-ra, Instagram-ra. A mobilt lassan helyeztem vissza az éjjeli szekrényre. Nem jártam sikerrel, ugyan is a körmöm az igaz, hogy kopogott, és nem volt hangos, nem kelt fel rá... csak a telefon az csattant. Az ujjbegyemmel fogtam, és mikor eleresztettem... az koppant. Összeszorítottam a szemem, bízva benne, hogy nem keltettem fel. Egy erős kart éreztem a hasamnál. Vállam mögül hátra pillantottam. Csukva volt a szeme, "nyammogott" egyet, és újra békésen szuszogott. Mintha egy kis plüssmaci lennék, úgy ölelt át megszokásból. Közelebb férkőztem hozzá, hogy kényelmesebb legyen, mert magasabban voltam mint ő. Behunytam a szemem. Szuszogni kezdtem.
* Kristi szemszöge *
"Olyan édesen alszik.!!"- akaratom ellenére is beleharaptam az ajkamba.-"Hogy lehet valaki ilyen cukii?"
Niall tényleg úgy szuszogott, mint egy édes kisbaba. Nem tudom leírni a látványát. Leírhatatlan. Aranyos, és mégis férfias.
Amit Sandy mondott, hogy "Tiszta Niall"... elgondolkodtató. Tényleg. Kíváncsi lennék arra, hogy aludni, hogy alszunk egymás mellett.
Bekapcsoltam a laptopot, még nem vagyok álmos. Bedugtam a fülest, amit a fejemre emeltem, majd bedugtam az egeret, mert egérpaddal utálok bajlódni. Az egeret párszor megmozgattam, felmérve, mükszik'-e. Működik. Az asztalra elmentett "osu!"-ra kattintottam. (Ha kíváncsi vagy a játékra KATT IDE, letöltésér KATT IDE. :)) Kiválasztottam egy jó zenét, ami Skrillex-től a Firs of The Year. Valóságban is nagyon imádom ezt a zenét, nem csak játékban, az ütemére mozgatni az egeret, a labdát csúsztatni.
Fél óra játszás után kikapcsoltam a gépet. Elmentem letusolni, felvettem a pizsim, és bebújtam Niall mellé a takaró alá. Csak derékig húztam magamra a takarót, melegem van egy kicsit. Niall horkantására figyeltem hátra, aki kinyitotta a szemét, elvigyorodott.
- Szia Kristi. -köszönt,
- Szia, aludj csak. -nyomtam egy puszit az arcára, ami egy mosolyt váltott ki.
- Te miért nem alszol? -kérdezte álmosan a párnára visszadöntve a fejét.
- Nem voltam álmos, de már az vagyok. Gépeztem. -halk kuncogást tört ki belőlem, ő pedig ismét elmosolyodott féloldalasan.
Nem tudom, hogy sok "directioner" -mert annak hívják magukat- miért akarja azt, hogy Niall, a kis ártatlan bárányka Niall távozzék a bandából. Igen is tehetséges! Igen is helyes! Nem tudom mi bajuk van ezeknek a rajongóknak. Idióták mind.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése