- Meglepetés...! -tenyeremet az ég felé meresztve, a vállam kissé megemelve, kínos mosollyal az arcomon üdvözöltem a srácot. Kissé kellemetlen volt, ahogy ő az ajtóban áll, s szinte kábultan bámul kifelé. Üveges tekintete Marshallra szegeződött.
- Ő meg ki? -kérdezte.
Az egyik kezével az ajtót fogta, a másikkal pedig magát támasztotta az ajtó félfában, könyökét berogyasztva.
- Hali, Marshall vagyok. Kristina bátyja. -befurakodott kettőnk közé, amit Eleanor tolakodásnak vett, majd zavartan lépett egyet hátra.
- Marshall! -idegesen, fogcsikorgatva szóltam rá, miközben a kezét megcsaptam kézfejemmel.
Idegesen kapta felém tekintetét, én pedig szegény lányra néztem, aki úgy érzi, kitűnik a sorból.
- Mit kerestek itt?- tett fel egy újabb kérdést.
- Harry, úgy vélem, nem nagyon akarsz beengedni. -gúnyolódtam óvatosan.- Én szeretnék ide költözni, ha nem áll ellenvetésedre... ellenvetésetekre.
Megrázta a fejét, majd El-re pillantott. - S, Te?
- Amm... -zavartan tekintgetett körbe.- ha úgy vesszük... -kínosan ő is válla mellé szegezte a kezét, tenyerét az ég felé mutatva, vállát kissé megemelve.
Harry megforgatta a szemeit.
- Gyertek. -elment az ajtótól.- De csukjátok is be! -szólt halkan. Felment a lépcsőn...
- Ne ám zavartassa magát... -odasúgtam El-nek.
- Ja... -aláírta a lapom.
- Akkor. Itt van minden cuccod. Ha kell, akkor segítek még valamiben rendben, Húgi? -odajött hozzám.
- Cipő! -mutattam lábbelijére.- Köszi, nem kell semmi. Reggel hívlak, renddicsek?
Megöleltük egymást, szorosan, majd elengedett szorításából, s én is sajátomból. Egy biztatót mosolyogtam rá, majd becsukta az ajtót.
Eleanor felkapcsolta a világítást, amiért hálás voltam, ugyan is nem akartam sötétben mászkálni... a végén zajt csapok.
A cipőmet ledobtam a többiek lábbelije közé, így tett a lány is.
Halkan osontam fel a lépcsőn, melynek pár foka nagyot nyikorgott. Itt szorosan összezártam a szemhéjam, majd kinyitottam. Megnyugodtam. Elindultam ismét. Az emeleten teljes sötétség. Remek! Elővettem a mobilom a zsebemből, amivel megvilágítottam a teret. Tudtam, hol van Niall szobája, de még is a feliratokat néztem, a név táblákat. A szélétől haladtam -bal szélétől-, a másik oldalig. Harry, Liam, Zayn, Niall, Louis. Zaynék vannak középen? Vicces... (#IfYouKnowWhatIMean...) na de nem ez a lényeg. Csöndesen benyitottam Niall-hez, aki édesen szunyókált. Gyors lépteket hallottam meg a hátam mögött. Hátra néztem, az ajtót sittemben nyitva hagytam.
- Ne ijesztgess!- szóltam a lányra.
- Bocsi. Csak Louis-hoz jöttem. -mosolygott édesen.
Benyitott a srác szobájába, majd be is ment, eltűnt. A fejét utoljára kidugta az ajtón.
- Sok sikert Niall-lel. -mosolygott mindig.- És.. Jó éjt, Kristi.
- Neked is. -viszonoztam mosolyom.
Bementem a szobába, ahol a Szőke Hercegem ébredezett álmából. Kinyitotta két szép szemét. Az esti sötétségben is megláttam, ahogy megcsillan a szeme. Odamentem hozzá csendesen, s óvatosan. Az íriszei gyönyörűek, pupillája teljesen kitágult. Annyira édes.
- Te meg? -kérdezte álmos, elnyúlt hangon.
Szót sem szóltam, leültem mellé az ágyra. A takarót magamra húztam.
- Itt alszok Veled, rendben? -súgtam, miközben felé hajoltam.
Kaján mosoly ült meg az arcán, majd közelebb emelte a fejét, hogy puszit nyomjon az ajkaimra.
Hátra dőltem, miután viszonoztam gesztusát. A kezére fektettem a fejem. Tenyerét a vállamra helyezte át, majd magához szorított. Alacsonyabban voltam mint ő. Kihasználva a helyzetet csókot lehelt a hajamba, majd elengedett szorításból. A takaró alatt a hasát simítottam végig. Áradt a testhője, ami melegítette az egykor hideg kezemet. Felpillantottam rá, ő pedig le rám, majd egyszerre mosolyodtunk el.
Eltolva magamat tőle, a takarót magamon hagyva, lehúztam magamról a farmeremet, ami a földön landolt. Még is csak kényelmesebb szorító farmer nélkül aludni, nemde?
Vissza bújtam Niall-hez, majd együtt szenderültünk álomba.
*Alexandra szemszöge*
Reggel én keltem hamarabb. Erre úgy jöttem rá, hogy Zayn kellemesen szunyókál mellettem, egy, kettő, ránéztem az órára, ami fél hetet mutatott. Tudniillik, ebben a házban senki nem kel fel nyolc előtt... csak én.
Halkan lehúztam magamról a takarót, belebújtam a papucsomba. Egy köntöst húztam magamra, majd halkan kimentem az ajtón. Becsuktam csöndesen, majd lementem a lépcsőn. Próbáltam nyekergés mentesen, de ez nem sikerült. Nem is számít. Senki nem kelne fel egy pár nyikorgásra... ugye?
A konyha felé vettem az irányt. A kávéfőzőbe öntöttem megfelelő mennyiségű vizet, majd kávé "port". Amíg lefől a reggeli energialöketem, arra gondoltam, hogy kinézek az ablakon. A szél süvít, a madarak igyekeznek messzebb repülni. Vihar lesz. Nem is olyan nagy baj. A pázsitot vizsgáltam, ahol megpillantottam egy kis sünit. Imádom ezeket az apró állatokat.
Jobban összehúztam a köténykémet, kinyitottam az ajtót, majd odasiettem az eltévedt állathoz. Nem kézzel fogtam meg, olyan hülye azért nem vagyok. Kerestem egy kisebb dobozt, amibe úgymond "belekotortam". Igazából a doboznak az egyik oldalát alá tettem, majd mikor megemeltem a dobozt, belegurult. Most nem tudok mit csinálni vele. Rakjam ki a kerítésen keresztül? És ha vissza jön?, gondoltam. Arra jutottam, hogy a dobozt a kerítés mellé teszem, elfordítom az oldalára, s ha a kis süni el akar menni, akkor menjen nyugodtan.
Óvatosan lehelyeztem a dobozt a megfelelő helyre, elfordítottam oldalára.
Egy nagyot fújt a szél, mitől megborzongtam. Kirázott a hideg. Vissza siettem a házba.
A konyhába tartottam, mikor megpillantottam a bejárati ajtó előtt megpihenni egy pár táskát. Fogalmam sincs, hogy... hm... ismerős ez a táska.
Meghallottam a kávéfőző sípját. Odasiettem, kikapcsoltam, majd egy kávés poharat elővettem, megfogtam a "kannát", majd burítottam egy bizonyos mennyiséget. Cukrot, s kávétejszínt raktam bele, amit egy kiskanállal össze is kevertem. Megittam.
Felmentem a lépcsőn, be a fürdőbe, ahol elvégeztem a dolgom, megmosakodtam.
Visszatértem a hálóba. Ismét csöndesen mozogtam. Ránéztem az órára, ami hetet mutat.
Kinyitottam a szekrényt, kiemeltem belőle pár holmit, amit fel vélek venni. Egy hosszú ujjú, narancssárga függőleges csíkos felsőt, s egy hosszú szárú leggings-et vettem elő. A fehérneművel együtt ledobtam az ágyra. Nem zavartatom magam, mivel Zayn alszik... ha meg felkel, az sem érdekelne. Na jó... de. Nagyon is érdekelne. De ha már fehérneműben lennék az nem lenne olyan ciki. Mindegy.
Felöltöztem. Nem tudtam, hogy mit csináljak addig, míg felébred a ház.
Halk recsegést hallottam a lépcső felől, így kiigyekeztem megtudni, hogy még is ki ólálkodik itt. Nagy erővel kirántottam az ajtót a helyéről, siettem, de nem akartam ennyire. Utána iramodtam, a hangok irányát követtem. Megláttam, hogy a konyhában valaki kávét főz. Hosszú haj... nem nehéz kitalálni. Az én drágalátos kedves barátnőm az, Kristi. De mit keres itt?
- 'Reggelt! -köszöntem halkan, halvány mosollyal az ajkaimon, kérdő tekintettel.
Megugrott, ahogy meghallotta a hangom. Mihelyst megfordult, dühödten vizslatott, majd megnyugodott, nyugodt kedéllyel jött hozzám.
- Szia, 'reggelt neked is! -magához ölelt.
Megveregettem a hátát.
- Mit csinálsz itt? -kínosan felnevettem, szemöldökömet kérdőn felvontam.
- Igen... az este jöttem. -motyogta, látszott rajta ahogy elpirul.
- Miért nem hívtál fel? -faggattam.
- Nem akartalak zavarni. Amúgy is. Aludtál már.
- Kiengedett akkor be?
- Harry. -vágta rá.
Persze, Harold. Mondta, mikor elköszöntem tőle, hogy marad még egy kicsit., visszaemlékeztem.
- Rendicsek. Akkor azok a te cuccaid, ismerős volt. -mosolyogtam.- Segítsek kipakolni... vagy? Hol alszol?
- Niall-lel. -felragyogott a szeme.
Biccentettem.
Otthagytam, visszamentem Zayn szobájába, vagyis a szobánkba. Amint beértem, az ágyra lestem, de nem feküdt ott. Ehelyett halk csobogást hallottam meg a folyosó végében lévő fürdőszobából. Miért a többiek még az álmok csodaországában vannak, gondoltam, hogy Zayn lesz bent a fürdőben.
Bekopogtam.
- Ki az? -szólt a mély, dörmögős hang. Egyből tudtam, hogy ki lesz az.
- Az FBI! Kezeket fel! -ugrattam.
- Lex. -lágyabb, rekedtes hangon, halkan mondta.
Benyitottam hozzá, épp a kádból szált ki, törülközőt tekert maga köré. Csodás, napbarnított bőrén villogtak a vízcseppek, hajáról, a tarkójára, majd a hátán folytak végig a vízcseppek. Résnyire kinyitottam a szám, ámultam, olvadoztam látványától. Elvarázsolt.
A tükör előtt állva átkaroltam mellkasánál, majd magamhoz szorítottam. A füléhez emeltem ajkaim.
- Szeretlek. - suttogtam.
Az arcára nyomtam egy csókot, amitől vigyorogni kezdett. Megfordult, csodásan csillogó, barna íriszei az elmémbe furakodtak. Elégedetten mosolygott rám.
- Én is. -csókot lehelt ajkamra.
Mellkasára döntöttem a fejem, ő pedig állát a fejem búbján pihentette. Egy csókot nyomott rá. Erősen hozzászorítottam magam, túlságosan is. Annyira, hogy felszisszent, mivel az ágyékát súroltam. Éreztem, ahogy ég az arcom, mikor ránéztem.
- Bocsi.. -elhúztam a szám.
- Nem. -lehunyta a szemét.- Még élveztem is. -morgott.
Játékosan vállába bokszoltam.
- Öltözz fel, Zayn. -suttogtam.
Elfordultam tőle, már az ajtón túl voltam, lépcsőnél álltam, mikor meghallottam rekedtes hangját.
- Jössz nekem egyel, Szerelmem. -vigyorgott elégedetten.
Grimaszoltam rá, kuncogva lementem a lépcsőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése