A jelenlegi helyzetemben most tökéletesen érzem magam, mivel itt van velem Alexa. Szeretem őt. Nem úgy tekintek rá, mint barátnőre, hanem, mint barát nőre. Aranyos, és kedves lány. Tényleg ő a legjobb barátom, mint lány. Őt tekinthetném példaképemnek, hogy ennyire kitartó. Csodálom őt azért, hogy mit visel el. Zayn-nel lenni nem álom világban élni, ha Liam-mel lenne, vagy bárki mással a bandából, akkor is ugyan ezt mondanám. Nehéz egy olyan sráccal együtt lenni, akiért milliók epedeznek. De ő kibírja ezt a megpróbáltatást. Tudom, eleinte elég nehéz lehetett neki, mivel rajongók sokasága letámadta őt, erőszakoskodtak, gonoszak voltak vele. Nem tudom, hogy mire ez az egész, mikor ha valamelyikőjüket kérnénk fel, mint barátnő... nekik sem esne sokkal jobban a sok kritika.
- Min merengsz? -nevetve tette fel a kérdést.
Megráztam a fejem, majd szélesen elmosolyodtam. Arcom felé szegeztem, szememmel az övét kerestem. Belenéztem, és elakadt a lélegzetem. Mikor visszatértem az élők világába, egy nagy levegőt véve legyűrtem a gombócot a torkomban.
- Csak azon, hogy milyen jó barát vagy. -felé villogtattam a fogaim.
Vállon löktem gyengén, mire felnevetett halkan. Komoly arcot vágott, majd a fűbe bámult. Arcát furcsa ráncok fogták közre. Karját a lábai előtt összefonta, és magához húzta. Én a térdeimre tettem az alkarom, a csuklómat fogtam meg. Összehúzott szemöldökkel próbáltam megfejteni azt, amire gondolhat. De mire gondolhat?
Felém emelte a tekintetét, még mindig komoly arccal nézett. Határozottan fordult felém.
- Te is jó barát vagy.
Magához ölelt. Az ölelése meglepett, nem tudtam mihez tenni. Nem mondom, hogy nem esett jól, de váratlan ez az egész.
*Liam szemszöge*
Nem tudom mi a francon van kiakadva Niall. Mindig olyan nyugodt, de most. Mint ha valaki rossz fát tett volna a tűzre. Szerinte ez a valaki én vagyok? Mit tettem volna?
Lényeg, a lényeg, meg kell vele beszélnem ezeket a dolgokat. Mindenképpen. A lépcsőről lefele tartva pillantottam meg Zayn-t, aki egy bögrét tart az egyik kezében, másik kezét pedig a zsebébe mélyesztette. Haragosan nézett ki az üvegablakon. Érdeklődve odasétáltam hozzá, mellé álltam, és kinéztem. Alexa és Harry ülnek kint a füvön, egymás mellett. Szorosan. Lex magához ölelte a srácot. Idegesen Zayn-re néztem, kinek az álla megfeszült. A hátát megpaskoltam, mire ijedten nézett rám, észrevette, hogy itt vagyok.
- Legjobb barátok haver. -nyugtattam.
- Tudom. -szemrehányóan válaszolt, egy újabbat kortyolt a bögréjéből, és elfordult az üvegtől.
Zavartan néztem azt, ahogy viselkedik. Nem igen szokott ilyent csinálni. De nem is csodálom. Egy olyan lány, mint Lex. Zayn-hez illik, mi tagadás.
Egy ideig néztem, mit művelnek kint, nem akartam bunkó módon lesni, mit csinálnak.
Ajtó csattanást hallottam. Ez Niall lehet. Az ujjaimat kiroppantottam, majd elindultam felé.
- Szia. -köszöntöttem.
- Helló.
Idegenen elment mellettem, mintha sosem láttuk volna egymást. Megálltam egy helyben, azon a helyen, ahol az előbb hidegen köszöntött Niall. Nem kéne megpróbálnom. Elég... dühös lehet rám.
Az előbbi gondolatomat figyelmen kívül hagyva mentem Nialler nyomába. A kanapéra dőlve találtam rá. A Tv-t bámulta, valami kereskedelmi csatornát nézett.
Leültem mellé, nem mozdult semmit.
- Öreg, meg kell beszélnünk mind ezt. -belekezdtem.
- Nincs semmi megbeszélni valónk. -vágott közbe a szavamnak, nyugodt hanglejtéssel.
- De.
- Nincs, semmi, megbeszélni, valónk! -tagolta, a szavakat a fogai közt szűrte ki, hangerejét magasabbra vette.
Nem akartam bajt belőle, de akkor is meg kell beszélnem vele a dolgokat. Nem csinálhatok úgy, mintha mi sem történt volna. Ez igen is olyan dolog, amit komolyan kell venni, és meg kell beszélni. Tudtam, hogy nem fogok semmi információt kiszedni belőle. De tudtam, hogy mi segít majd a helyzeten.
- Üss meg. -mondtam komolyan.
Odabent viszont féltem. Éreztem már olyant, mikor az ember haragszik rám, és tiszta erejéből belém öklel. Niall idegesen nézett rám, szeme elkerekedett, ajkai szétnyíltak, mint mindig is szokott, mikor valami szokatlant mond neki az ember. Szemöldökét lepetten emelte meg, miközben rám nézett.
- H-hogy... m-mi?
- Üss meg. -ismételtem.
Felállt a helyéről, és hátrált. Nem hirtelen hátrált, csak pár lépést.
- Üss meg, Niall. -utasítottam.
Az öklét összeszorította, amire lenézett. Megforgatta, mikor rám nézett, lenéztem az ökölbe szorított kezére. Kiengedte. Nem erre vártam.
- Nem. -motyogta. -Nem, nem ütlek meg.
A szemem behunytam, ahogy arra gondoltam, mit tervel ki. Ez nem lesz így. Most nem üt meg, de mi lesz később?
- Most nem. Majd várhatsz vele. -leült a fotelbe.- Mit szeretnél? Egy öklöst a hasadba, vagy öt taslit?
Sorolta.
Az öt pofon az kiszámíthatatlan. Viszont az öklös a hasba, az meg baromi fájdalmas. És azt sem tudom, mekkorára számítsak. A fiúban nagy erő van, ha nem is mutatkozik meg rajta, de irtó erős. Emlékszem, mikor Harry egy rossz szót szolt a volt barátnőjére, öklöst adott neki. Utána a srác a földön feküdt vagy fél órán át. Nem jó játszani a gyerekkel.
- Legyen az öklös. -választottam.
- Igen? Pedig az öt pofon gyengébb. -gonosz vigyort engedett felém, direkt kínzott.
- Nem. Jó lesz ez így.
*Eleanor szemszöge*
- Louis. -nevettem a nevét.- Hagyd abba.
Nevettem, ugyan is csikizett. Nem szeretem mikor ennyire megcsikiz az ember. Jó, és közel hozza egymáshoz a csikizés az emberiséget, de ez már kínzás.
- Ne, mert meghalok! -fakadtam ki.
- Rendben.
Nagy kő esett le a szívemről, mikor leszállt rólam. Még nevettem kicsit, majd egy nagy levegőt vettem, amit ki is fújtam. Louis lehuppant mellém az ágyra, mellém feküdt.
Fejem felé fordítottam, az arcának minden egyes zig-zugát fel akartam fedezni. A plafont bámulta. Ránéztem én is a fehér felületre, amin egy légy mászott.
- Ott egy légy a plafonon. -motyogta.- Mászik. Hogy a francba nem esik le?
Elnevettem magam, mikor ránéztem a komoly arcára. Hihetetlen, mennyire komolyan veszi azt, amit mond, én pedig szépen kinevetem.
- Olyan hülye vagy.
Kezemet a szám elé tettem, hogy eltudjam fojtani a nevetésem.
- Igen?
Rám mászott, egy csókot nyomott a számra. Kaján vigyor húzódott a szájára, majd a fogai is kibukkantak. Gyönyörű szeme csillogott a vágytól, ami tudtam, hogy mi. Nem akartam ezt az egészet itt, és pont most, mikor a srácok is meghallanák. Kínos lenne utána az egész. Mármint minden itt töltött idő, a házban.
- Te meg káprázatos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése